Visszatérés a főoldalraHírekIsmertetőKereső
 

Fájdalomcsillapítás a daganatos betegek kezelésében

• Szerkesztőségi irányelv •

A daganatos fájdalom okai

  1. Daganat elhelyezkedése, környezeti irritáció okozta fájdalom (75%):
    • csontban kialakuló folyamatok;
    • idegek kompressziója;
    • erek daganatos beszűrődése;
    • zsigerek elzáródása;
    • erek elzáródása;
    • fasciával, periosteummal körülvett szervek duzzanata;
    • nyálkahártyák gyulladása, fekélye, nekrózisa.
  2. Onkológiai kezelés okozta fájdalom (20%):
    • sebészi beavatkozást,
    • kemoterápiát,
    • sugárkezelést követően.
  3. Egyéb ok, pl. a kísérő betegségekből eredő fájdalom (5%).

A daganatos fájdalmak csillapításának módszerei

  • A daganat kezelése aktív onkológiai módszerekkel.
  • Szisztémás gyógyszeres fájdalomcsillapítás.
  • Sebészi beavatkozások:
    • onkológiai sebészet,
      • tumorredukció;
    • idegsebészet,
      • perifériás neurolyticus blokád;
      • spinalis blokád;
      • szimpatikus ganglion blokádja;
      • leszálló, gátló idegpályák ingerlése beültetett elektródokkal (cortex, thalamus).
  • Sugárterápia.

A szisztémás gyógyszeres fájdalomcsillapítás

Alapelvek

  • Mindig higgyük el a fájdalom létezését, s gondoljunk rá akkor is, ha a beteg nem panaszkodik.
  • Ismervén a rákbetegségben szenvedők speciális érzelemvilágát, a daganattal kapcsolatos hiedelmeket és rémületet, valamint azt a tényt, hogy a betegek inkább tűrik a fájdalmakat, mert azt gondolják, hogy a betegségük súlyosabbá válását jelzi, elképzelhetjük, milyen szenvedéseken mennek át, míg eljutnak a segítségkérésig.
  • Lehetőleg mindig tudjuk meg a fájdalom jellegét, erősségét, időtartamát, kérdezzük ki alaposan a beteget, szenteljünk rá időt és figyelmet, mert ezzel nemcsak precíz információt kapunk feladatunkról, hanem megnyerjük betegünk bizalmát is.
  • A fájdalomérzet objektivizálására különböző módszerek állnak rendelkezésünkre. A mindennapi gyakorlatban célszerű ún. fájdalomnaplót vezettetni a beteggel vagy hozzátartozóival, mely egy nap ébrenléti idejében, esetleg éjjel, felébredéskor minősíti 1 és 10 között a fájdalom erősségét, illetve a soron kívül adott rövid hatású fájdalomcsillapító alkalmazását. Előnye, hogy könnyen vezethető, áttekinthető, informatív.
  • „Menjünk elébe a fájdalomnak”, hiszen ha tisztában vagyunk a krónikus fájdalomszindróma kialakulásának mechanizmusával, akkor abból értelemszerűen következik, hogy a tartósan meglévő fájdalmakat nehezebb csillapítani, nem beszélve az általuk okozott szenvedésekről.
  • A szereket mindig folyamatosan adagoljuk, az ún. „szükség szerinti” alkalmazásnak akkor van csak helye, ha extra terhelésre extra fájdalom provokálódik. Ilyen esetben természetesen az ún. bázisterápia mellett indikálunk extra adagokat.
  • A fájdalomcsillapítást komplex módon alkalmazzuk, figyelembe véve annak lelki, szociális, spirituális hátterét is.
  • Mellékhatásokra számítanunk kell, de azok - tekintettel arra, hogy nagy részük uralható - nem indikálják a kezelés megszüntetését.
  • A várható tünetekről s azok megoldhatóságáról, sőt megoldási módjáról mindig tájékoztassuk betegeinket, s így elkerülhetjük azt, hogy azok felléptekor szükségtelenül szakítsák meg a gyógyszer szedését.
  • A mai korszerű gyógyszeres terápia a sebészeti, aneszteziológiai eljárások nagy részét kiszorította. A kialakult gyógyszeres kezeléssel, amely szájon át történik, nyújtott hatású készítmények adagolásán alapul, kezelhetővé váltak az egyéb tünetek miatt nehezen uralható fájdalmakat is.

Szisztémás gyógyszeres fájdalomcsillapítás,

„WHO-lépcső”

  • A korszerű gyógyszeres fájdalomcsillapítás alapelveit a WHO 1986-ban határozta meg: nevezetesen, hogy a megfelelő gyógyszereket megfelelő adagban, megfelelő időközönként, megfelelő kombinációban adagoljuk. Ez az ún. „óra” és „lépcső” szerinti kombinációs kezelés alapja.
  • Az óra szerinti adagolás értelmében a gyógyszereket folyamatosan, hatástartamuknak megfelelő rendszerességgel adjuk.
  • A lépcső szerinti adagolás azt jelenti, hogy gyengébb hatású szerekkel kezdjük a kezelést, és lépcsőszerűen haladunk az erősebb gyógyszerek irányába.
  • A kombinációs kezelés előnye pedig az a hatás, amellyel bizonyos gyógyszerek egy másik szer hatását felerősítik, kiegészítik.
  • Adjuváns szerek alkalmazása létfontosságú minden lépcsőfokon, hiszen bár nem analgetikus hatásúak, hozzájárulnak a tökéletes fájdalommentesség eléréséhez. Például az ún. deferentációs fájdalom csak akkor uralható, ha a lépcső szerinti kombináció mellett triciklikus antidepresszánst és antikonvulzív szert is rendelünk. Ezen kívül még egyéb szer (izomrelaxáns, neuroleptikus, kortikoszteroid, antihisztamin stb.) is alkalmazható adjuvancia céljából.

Hasznos tanácsok a lépcső alkalmazásához

  • Tartósan fennálló, erős fájdalom esetén átugorhatjuk a lépcsőket, mindig szem előtt tartva azonban a kombinációs kezelés előnyeit.
  • Egy lépcső szereit nincs értelme egymással kombinálni, s ha az egyik szer nem vált be, nem érdemes másik azonos szintűre cserélni, mert ezzel sok értékes időt vesztünk. Egy szer hatékonysága kb. 48 óra alatt kiderül. Ha a rendelhető maximális dózis nem vált be, máris léphetünk egy lépcsővel feljebb.
  • Az eddigieket úgy összegezhetjük, hogy a fenti elvek szem előtt tartása közel egy hét alatt eljuttathatja betegünket a fájdalommentességig.
A fájdalomcsillapítás „lépcsői”

I. lépcső

  • Az első lépcső az ún. opioidmentes NSAID-szereket jelenti.
  • Leggyakoribb mellékhatása gastrointestinalis (dyspepsia, vérzés, fekély, perforáció), de előfordul renalis só- és vízvisszatartás, bronchospasmus, illetve a thrombocytafunkciók zavara is.
  • Terhelő anamnézis esetén célszerű szelektív COX2-gátló vagy COX2-t preferáló szer alkalmazása, illetve kiegészítése profilaktikus H2-blokkolóval, illetve antacidummal.
  • Az NSAID-szerek skálája színes: orális, parenteralis, rectalis, lokális alkalmazhatóságúak, rövid, közepes és nyújtott hatásúak. A palliatív terápiában talán leginkább a 100 mg hatóanyag-tartalmú retard hatású diclofenac tabletta, illetve kúp vált be.
  • Enyhe, esetleg középerős fájdalmak esetén alkalmazzuk őket.
  • Specifikus, periosteumra gyakorolt hatásuk ossealis manifesztáció esetén tagadhatatlan, különös tekintettel az acetilszalicilsavra.
  • Amennyiben maximális dózisuk alkalmazása a megfelelő adjuvanciával 48, legkésőbb 72 órán belül sem vált be, gyenge opioid szerrel kell őket kombinálni, s ezzel már el is jutottunk a második terápiás lépcsőhöz.

II. lépcső

  • A második lépcső az előbb már említett gyenge opioid szereket jelenti.
  • Az ópium a mák tejnedve, benne több más vegyület mellett morfin és kodein is található.
  • Hatásukat m-receptoragonistaként fejtik ki: analgesia, légzésdepresszió, miosis, eufória, csökkent bélmotilitas.
  • A második lépcsőben a kodeint és származékait, valamint a szintetikus analóg szereket alkalmazzuk az első lépcső szereivel kombinálva.
  • Az onkológiai gyakorlatban a dihydrocodein kontinuus retard 60 mg tbl., a tramadol inj., caps., supp. vagy sol., illetve a Supp. Analg. Forte (FoNo) vált be.
  • A dihydrocodein előnye az ún. kontrollált felszívódásából adódóan napi kétszeri adagolás mellett is stabil szérumszintje, valamint a pulmonalis folyamatokra gyakorolt szupportív hatása, különösen, ha azt egy retard hatású bronchodilatatorral kombináljuk.
  • A methylhomatropin visceralis típusú fájdalmak csillapításában jó kiegészítő szer.
  • A tramadol előnye változatos kiszerelési formáiban rejlik. A cseppek alkalmazásával középerős fájdalmak kontrollja jól kititrálható. A supp. tramadol jól bevált az éjszaka fájdalommentessé tételében. Ne feledjük, hogy a szer rövid hatástartama miatt napi négyszeri adagolást igényel!
  • A gyenge opioidok a bélműködést lassítják, s így szinte törvényszerűen bekövetkező mellékhatásuk a székrekedés. Gondoljunk időben motilitasfokozókra, illetve kolloidális hatású laxatívumokra.
  • Előfordul emetogén mellékhatás is, ami átmeneti, s melyet elsősorban kombinált, centrális és perifériás hatással is rendelkező antiemetikum alkalmazásával tudunk kivédeni (pl. metoclopramid).
  • Ha a fájdalmat egy opioidmentes fájdalomcsillapító és egy gyenge opioid szer kombinációjával, a maximális adagok alkalmazásával sem sikerül kielégítően csillapítani, s a megfelelő adjuváns kombinációjával sem, ne késlekedjünk, 48-72 óra elteltével kezdjük el erős opioid szerek adagolását a fájdalomcsillapítás harmadik terápiás lépcsőjén.

A WHO fájdalomlépcsője

Daganatos fájdalommentesség
Erős opioid ±nem opioid, ±adjuváns
A fájdalom marad vagy erősödik
Gyenge opioid ±nem opioid, ±adjuváns
A fájdalom marad vagy erősödik
Opioidmentes
±adjuváns
I.
24-72 óra
II.
24-72 óra
időintervallum
III.
24- óra

III. lépcső

  • Ezen a szinten az erős opioid szereket kombináljuk a már bevált opioidmentes szerekkel, valamint adjuváns készítményekkel.
  • Ezen szint szerei közül sokáig csak a morfiuminjekció volt használatban, s a kezelés megkezdése egyet jelentett a véggel. Hirtelen drasztikus hatása erős kábultságot eredményez, amelynek szűntével a fájdalom ismét jelentkezik. Rövid hatástartama miatt ritkán adagolják megfelelően, hiszen a napi 4-5 injekció mind a beteget, mind a gondozókat megterheli.

Orális morfin-szulfát

  • Néhány éve már nálunk is forgalomban vannak a szájon át szedhető, nyújtott hatású, ún. kontrollált felszívódású (CR) morfiumkészítmények, mint amilyen a tbl., illetve caps. morphinum sulphuricum.
  • Tekintettel lassú felszívódásukra, hatásuk egyenletes, s elsősorban fájdalomcsillapító hatásuk dominál a tiszta tudatállapot megőrzése mellett.
  • Adagolásuk rendszeresen, fokozatosan emelkedően, a 12 órás időközöket betartva történik.
  • Nincs optimális adagjuk. A megfelelő az, amely a beteg fájdalmát kielégítően csillapítja.
  • Csak a kezdő dózis állandó: 30 mg morfin-szulfát napi két alkalommal. Kivételt csak 70 év feletti betegeknél tegyünk - a konfúzus állapot kialakulásának reális veszélye miatt -, esetükben a kezdő dózis 2x10 mg.
  • Az individuális mennyiséget fokozatos adagemeléssel lehet kititrálni, melynek végpontja a teljes fájdalommentesség, illetve a nem tolerálható mellékhatások megjelenése.
  • Dóziskorrekció akkor szükséges egyértelműen, ha az alkalmazott mennyiség csak enyhíti, de nem szünteti meg a fájdalmakat, illetve a 12 órás hatástartam lerövidül.
  • Szabály, hogy 24-48 óra múlva már adagot emelhetünk, további várakozásnak nincs helye.
  • Sohase a beadás gyakoriságát fokozzuk! Az adagemelés mértéke átlagos esetben a korábbi dózis fele. Ennek megfelelően 2x60 mg morfin-szulfát tablettát 2x90 mg-ra válthatunk.
  • Ne rémüljünk meg a magas adagoktól, nincs ún. „plafoneffektus”. Néhány ezer mg is lehet a napi összmennyiség, mely nincs arányban a betegség előrehaladásával, sőt elképzelhető, hogy betegünk mindennapi tevékenységét, esetleg munkáját segíti.
  • Ne mondjuk ki meggondolatlanul, hogy a szer nem hat!
  • Felmerül a harmadik lépcsőnél a járművezetés problémája. A nemzetközi irodalom állásfoglalása szerint a morfin vagy az analóg terápia bevezetésének stádiumában a betegeknek autót vezetni vagy gépeket kezelni tilos. Amikor azonban a kezdeti időszak szedatív hatásai csökkennek, valamint amikor a beteg és orvosa is meggyőződik arról, hogy a beteg mind kognitív, mind pszichomotoros képességei már a kezelés következtében nem érintettek, akkor az autóvezetés - kezelőorvosával konzultálva - szóba jöhet.
  • Fájdalomcsillapító hatásuk folyamatos, mellékhatásaik jó arányban uralhatók. Enyhe kábító hatásuk - tekintettel a kontrollált felszívódásra - csak és kizárólag az első néhány napban, esetleges adagemelés kapcsán jelentkezik.
  • Célszerű profilaktikus antiemetikumot adni az amúgy is émelygő, hányingerrel küszködő betegnek, valamint akkor, ha a már korábbi gyenge opioid emetogén hatású volt. Legcélszerűbb centrális és perifériás hatással egyaránt rendelkező metoclopramid indikálása.
    Alkalmazásuk általában egy héttel a megfelelő analgetikus terápia beállítása után elhagyható.
  • Az aluszékonyság néhány nap alatt megszűnik.
  • Gyakran a fájdalommentesség által lehetővé tett alvás is színezi a képet (sokszor hónapos lemaradásokról van szó).
  • Az obstipáció törvényszerűen bekövetkezik, hiszen a μ-agonista hatás következtében a gastrointestinalis mucosafolyadék és iontranszportja, valamint a bélmotilitas kerül opioid hatás alá. Emiatt műhibának számít, ha opioid szer indikálásával egy időben nem adunk laxatívumot.
  • A légzésdepressziótól, függőségtől, gyenge hatástól, toxicitástól, a „halva élés” kialakulásától nem kell tartanunk.

Fentanyl tapasz

  • A fentanyl tapasz kényelmes adagolású, hatásában morfinekvivalens, hatékony fájdalomcsillapító, melynek egyszerű alkalmazása csökkenti a betegségtudatot, kevesebb mellékhatása van és jól tolerálható.
  • A fentanyl szelektív μ-receptoragonista, gátolja a központi idegrendszeren keresztül a fájdalom érzékelését, megélését. Transdermalis alkalmazása noninvazív módon teszi lehetővé tartós, stabil plazmaszint fenntartását, ugyanakkor fenti alkalmazásával a gastrointestinalis mellékhatások csökkenése is észlelhető.
  • Addikció, tolerancia nem alakul ki, fizikai dependencia miatt a magas adagok elhagyása fokozatosságot igényel. Kisebb adagoknál értelemszerűen a tapasz eltávolítása utáni megfelelő mértékű plazmaszintcsökkenés következik be.
  • Mivel kezdetben ahhoz, hogy az optimális plazmakoncentráció kialakuljon, a bőrdepó feltöltődése szükséges, felhelyezés után kb. 12-24 óra múlva fejti ki megfelelő hatását, melyet azután - további tapaszok felhelyezése után is - egyenletesen megtart.
  • Eltávolítása után a plazmakoncentráció a működő depó miatt csak fokozatosan csökken.17 óra múlva kb. 50%-os, 48 óra múlva minimális, 96 óra múlva átlagos élettani viszonyok között már nem mérhető szintre csökken.
  • A fentanyl tapasz alkalmazása krónikus, erős opioidot igénylő tumoros fájdalom esetén indokolt.
  • A fentanyl abszolút kontraindikációja:
    • posztoperatív vagy akut fájdalom;
    • 12 év alatti életkor;
    • 50 kg-nál kisebb súlyú beteg;
    • erős opioidok egyéb ellenjavallatai;
    • a fentanyl vagy a tapasz ragasztóanyagával szembeni túlérzékenység.
  • A fentanyl relatív kontraindikációja:
    • máj- és veseelégtelenség;
    • magas láz;
    • tartósan emelkedett külső hőmérséklet (a fentanyltoxicitás veszélye megnő);
    • cardiovascularis betegségek (bradikardizáló hatás).
  • Kezdő adagja opiáttal korábban nem kezelt betegnél 25 μg/h.
  • Amennyiben korábban a beteg már részesült opiátkezelésben, úgy a morfium napi összdózisa határozza meg a tapasz kívánatos hatóanyag-tartalmát.
  • A mindennapos gyakorlatban tapasztalható, hogy a 90 mg-os napi összdózis felett az 50 μg/h,150 mg napi összdózis felett a 75 μg/h, a 210 mg napi összdózis felett a l00 μg/h hatóanyag-tartalmú fentanyl tapasz alkalmazása célszerű.
  • Amennyiben a kialakult hatása a fájdalmat nem vagy nem kielégítően csökkenti, illetve az áttörő fájdalmak gyakorisága és intenzitása növekszik, a fentanyl adagját emelnünk kell. Javasolt ezt 25 μg/h-s lépésekben megtenni, s 48-72 óra múlva szükség szerint meg lehet ismételni.
  • Mindazonáltal, akárcsak a kontrollált felszívódású, nyújtott hatású morfin-szulfátnak, a transdermalis fentanylnak sincs optimális adagja. A megfelelő dózis az, mely a beteg fájdalmait megszünteti, vagy legalábbis elviselhető szintre csökkenti.

A fájdalomérzetet módosító állapotok

Kapunyitó, fájdalomerősítő állapotokKapuzáró, fájdalomérzetet csökkentő mechanizmusok
  • Kimerültség, kialvatlanság
  • Félelem, szorongás a fájdalom miatt
  • Depresszió
  • Stressz, agresszív környezet
  • Fizikai inaktivitás
  • Egészségtelen táplálkozás
  • Fájdalommal szembeni mániákus állapot
  • Endorfinhiány
  • Hypoglykaemia, szerotoninhiány
  • Megfelelő medikáció
  • Fizikai aktivitás
  • Megfelelő szerotoninszint
  • Megfelelő mennyiségű endogén opiát (akupunktúra)
  • Értékes tápanyagok fogyasztása (EPA - lazac, tuna, makréla, ALA - magas klorofilltartalmú zöldségek,tönkölybúza, DL-fenilalanin, stb.)
  • Meditáció, mentális tréningek, imaginatio, kognitív terápiák, anxiolysis, relaxáció
  • Fájdalommal való „nem törődés”


  • Fejlesztés alatt!