A benignus prosztata-hyperplasia az alapellátásban

(Evaluation and Treatment of Lower Urinary Tract Symptoms in Older Men)

• Szerkesztőségi irányelv •

Alapvizsgálat: ajánlott vizsgálatok

Alapvizsgálat ajánlott minden olyan beteg esetén, aki alsó húgyúti problémák miatt keresi fel háziorvosát.

Anamnézis

A megfelelő anamnézisfelvételnél a következőkre kell hangsúlyt fektetni:

• panaszok jellege, tartama;
• korábbi sebészeti beavatkozások (melyek hatással lehetnek a húgyúti traktusra);
• általános egészségi állapot, szexuális funkció;
• gyógyszerek, melyeket rendszeresen szed a beteg;
• a beteg egészségi állapota - a lehetséges sebészeti beavatkozás vagy egyéb kezelések szempontjából.

A tünetek kiértékelése

• Nemzetközi prosztatatünet-skála (International Prostate Symptom Score - I-PSS).
• A tünetek életminőséget zavaró foka (Quality of Life Score - Q of L Score)*.

* Az angolszász területeken Bother Score néven ismert (a szerk. megj.).

I-PSS

Alsó húgyúti panaszokkal jelentkező betegek esetén javasolt a rövid, önállóan kitölthető kérdőív, mellyel objektíven lehet dokumentálni a tünetek gyakoriságát a beteg szemszögéből. Erre használható a tünetek súlyosságát felmérő I-PSS kérdőív.

Az I-PSS kérdőívet a betegek önálló kitöltésére tervezték. A válaszok 0-5-ig pontozhatók. Minden kérdés esetén a beteg egy választ jelölhet meg, mely legjobban megfelel aktuális állapotának.

Az összpontszám 0-35 között mozoghat (tünetmentes - súlyos tünetek).

Ezáltal a betegek a következőképpen osztályozhatók:

• 0-7: enyhe tünetek;
• 8-19: közepesen súlyos tünetek;
• 20-35: súlyos tünetek.

Bármilyen kérdőívet is használunk, a kérdésekre adott válasz, ill. az összpontszám lejegyezhető. Ezekkel a kérdőívekkel dokumentálhatjuk a beteg állapotát, és nyomon követhetjük az állapotában (kezeléssel vagy kezelés nélkül) beállt változásokat.s

A tünetek életminőséget zavaró foka

Ez a skála csupán egy kérdésre keresi a választ: hogyan tolerálja a beteg jelenlegi állapotát? Ez az egy kérdés nem fog teljes képet adni a beteg húgyúti panaszairól, azonban értékes kiindulási pont lehet az orvos-beteg kommunikációban erre a fontos kérdésre vonatkozóan.

A válaszok az „örülne - rettenetes lenne” közé eshetnek, vagy 0-6 pont adható.

Név:	TAJ:	Dátum:
Szül. idő:

Nemzetközi prosztatatünet-skála (I-PSS)
Az utóbbi egy hónapban...	Soha	Kevesebbszer, mint 5-ből egyszer	Kevesebbszer, mint minden második alkalommal	Kb. minden második alkalommal	Többször, mint minden második alkalommal	Majdnem mindig
Hányszor érezte, hogy nem ürült ki teljesen a hólyagaja vizelés után?	0	1	2	3	4	5
Hányszor kellett a vizelés után 2 órán belül ismételten vizelni menni?	0	1	2	3	4	5
Hányszor észlelte, hogy szakaszosan tud csak vizelni?	0	1	2	3	4	5
Hányszor érezte, hogy nehéz visszatartani a vizeletet?	0	1	2	3	4	5
Hányszor észlelt gyengébb vizeletsugarat?	0	1	2	3	4	5
Hányszor indult nehezen a vizelete?	0	1	2	3	4	5
	Egyszer sem	1-szer	2-szer	3-szor	4-szer	5-ször
Általában hányszor kell felkelnie éjszaka vizelni?	0	1	2	3	4	5

I-PSS pontszám:

	Örülne	Elégedett lenne	Nagyjából elégedett lenne	Elégedett is, elégedetlen is	Inkább elégedetlen	Boldogtalan lenne
Ha jelenlegi húgyúti panaszaival kellene leélni	0	1	2	3	4	5

Q of L Score:

Fizikális vizsgálat és rectalis digitális vizsgálat (RDV)

Fizikális vizsgálat során a következőkre kell nagyobb hangsúlyt fektetni:

• a suprapubicus területen észlelhető-e vizeletretenció;
• általános motoros, érző funkciók;
• a rectalis digitális vizsgálattal az analis záróizom tónusát és a prosztatamirigyet kell vizsgálni - megbecsülve annak méretét, konzisztenciáját, alakját, és a prosztatatumorra jellemző elváltozásokat.

Vizeletvizsgálat

A vizeletet vizsgálhatjuk stixszel és/vagy centrifugálás után üledékvizsgálattal.
Meghatározhatunk: haematuriát, proteinuriát, pyuriát, vagy egyéb patológiás elváltozást (pl. vizeletcukor).

Szérum-prostataspecifikus antigén (PSA)

Habár a BPH nem vezet prosztatarákhoz, a „BPH-korcsoportban” levő férfiak a prosztatarák szempontjából is fokozottan veszélyeztetettek.

Az RDV kiegészítve a szérum PSA mérésével megnövelheti a prosztatarák kiszűrésének találati arányát, az egyedüli RDV-hez viszonyítva.

A PSA-vizsgálat azoknál a betegeknél szerepel az első vizsgálatok közt, akiknek várható élettartama meghaladja a 10 évet, ill. akiknél a prosztatarák diagnózisa megváltoztatja a kezelési stratégiát.

A PSA előny/kockázatát is meg kell vitatni a beteggel, megemlítve a fals pozitív, fals negatív eset lehetőségét, a későbbi transrectalis, UH vezérelt biopszia lehetséges komplikációit, és a fals negatív biopszia lehetőségét.

A prosztatarákkal kapcsolatos bizonytalan körülmények figyelembevételével az orvosnak kell klinikai döntést hoznia, hogy mely beteget kell alávetni a transrectalis UH-nak és a prosztatabiopsziának, az adott PSA-érték alapján.

Napló (gyakoriság-mennyiség táblázat)

Napló vezetése abban az esetben lehet hasznos, ha a vezető tünet a nycturia. A napló segítségével megállapíthatjuk az éjszakai polyuriát vagy a fokozott folyadékbevitelt, amely idős férfiak esetében gyakori.

I. Alapvizsgálat: ajánlott vizsgálatok
1. Anamnézis
2. Nemzetközi prosztatatünet skála (I-PSS), Q of L Score
3. Fizikális vizsgálat, rectalis digitális vizsgálat (RDV)
4. Vizeletvizsgálat
5. Szérum-prosztataspecifikus antigén (PSA)
6. Napló (gyakoriság -mennyiség táblázat)
II. További lehetőségek - szakorvosi kivizsgálás
1. Flowmetria (vizeletáramlás-vizsgálat)
2. Residualis vizelet
3. Nyomás-áramlás vizsgálatok
4. Hasi UH, transrectalis UH
5. Felső húgyúti traktus vizsgálata UH-val vagy intravénás urográfiával
6. Alsó húgyúti traktus endoszkópiás vizsgálata

Alapellátás az alapvizsgálatot követően

Az alapvizsgálat során az alsó húgyúti tünetek mellett a következőket találta:

• az RDV gyanús prosztatarákra;
• haematuria;
• kóros PSA;
• fájdalom;
• visszatérő infekció (a beutalás előtt a kivizsgálás ill. a kezelés elkezdődhet);
• érzékeny hólyag;
• neurológiai betegségek;
• életkor 50 év alatt;
• az anamnézisben medenceműtét vagy -trauma; STD; beállítatlan diabetes mellitus és/vagy diabéteszes neuropátia.

Ezeket a betegeket szakorvoshoz (urológus) kell utalni, hogy a kezelést megfelelő vizsgálatok, diagnózis alapján lehessen elkezdeni.

Az alapvizsgálat csak alsó húgyúti tüneteket mutat, malignitasra nem gyanús prosztatamegnagyobbodással, vagy anélkül

Ez az állapot BPH következtében kialakult jóindulatú kiáramlási obstrukciót valószínűsít.
Ezeket a betegeket a panaszaiknak megfelelően kell kezelni.

Ha a tünetek nem okoznak kellemetlenséget a betegnek, vagy nem akar kezelést:

Ezek a betegek nem igényelnek kezelést, csak további megfigyelést, utánkövetést.
Ez az ajánlás azon a véleményen alapul, hogy a kellemetlenséggel nem járó alsó húgyúti panaszok nem valószínű, hogy a későbbiekben jelentős egészségügyi problémát fognak okozni a beteg számára.

Betegek kellemetlen panaszokkal:

Ebben az esetben az előny/kockázat viszonyát az összes kezelési lehetőséggel kapcsolatban át kell gondolni (várakozás-megfigyelés, gyógyszeres kezelés, intervenciós kezelés, sebészi, nem sebészi beavatkozás).
A terápiás választásnak az orvos-beteg által közösen meghozott döntésen kell alapulnia.
Az orvosnak meg kell vitatni a beteggel a kezelési lehetőségeket, az alapvizsgálat alapján

(ha nem szükséges további kivizsgálás).

Egyes esetekben - ha az orvosnak több információra van szüksége a megfelelő kezelés megvitatásához - a további vizsgálati lehetőségek megfontolandók:

• flowmetria (vizeletáramlás-vizsgálat);
• residualis vizelet;
• alsó húgyúti traktus UH-vizsgálata.

Ha a noninvazív kezelésre esik a választás

Megváltoztatható tényezők:

• a beteg egyéb gyógyszerei;
• a folyadékbevitel szabályozása, különös tekintettel az esti bevitelre;
• életmódváltás (ülő életmód kerülése);
• diétás ajánlások (kerülni az étkezési túlkapásokat, mint a túlzott alkoholfogyasztás és az erősen fűszeres, irritáló ételek).

Gyógyszeres kezelés:

• a beteget tájékoztatni kell a kezelési lehetőségek sikeréről, kudarcáról, ill. az esetleges mellékhatásokról;
• a különböző kezelések hatásának kialakulása az egyes gyógyszerek leiratában szereplők szerint más és más; a-blokkolók esetében általában 2-4 hét, finasterid esetében legalább 3 hónap.

Ha a kezelés sikeres, és a beteg elégedett

A követésnek természetesen folytatódnia kell - évenkénti kontroll javasolt - az alapvizsgálat megismétlésével.

Az orvosnak elsősorban az egy év alatt bekövetkező változásokat kell felmérni, a tünetek, panaszok progresszióját, ill. olyan komplikációk esetleges kialakulását, amelyek indikációját képezhetik egy sebészeti beavatkozásnak.

Ha a kezelés nem megfelelő, és a beteg elégedetlen

A beteget urológus szakorvoshoz kell irányítani további kezelés, esetlegesen intervenciós beavatkozás céljából.

Ha az intervenciós kezelésre esik a választás

A beteget szakorvoshoz kell irányítani.