A bőr gombás betegségei a háziorvosi gyakorlatban

• Szerkesztőségi irányelv •

A mindennapi, főként háziorvosi gyakorlatban továbbra is mindennapos problémát jelentenek a bőrön és függelékein megfigyelhető gombás fertőzések.

A dermatomycosisok a betegek életminőségét, a társadalmi érintkezést, a kommunikációt és akár a munkavállalást is kedvezőtlenül befolyásolják.

Ma már kellő számú és választékú gombaellenes készítmény áll az orvostudomány rendelkezésére, de optimális gyógyulási arányt a leggyakoribb gombás fertőzés, a körömgombásodás esetében még nem sikerült elérni.

Ugyanakkor a korszerű diagnosztika és differenciáldiagnosztika a kezelés anyagi terheinek csökkentésében is alapvető jelentőségű.

A 20. század második felétől a kórokozó fejspektrum folyamatosan módosul, új hajlamosító tényezők jelentek meg.

Ezért a gyakorló orvosnak nemcsak a korszerű terápia, hanem a klinikai, mikológiai, immunológiai háttér naprakész ismereteivel is rendelkeznie kell.

A dermatomycosisok felosztása legkönnyebben a kórokozók, a lokalizáció és a klinikai kép súlyossága alapján lehetséges (pl. mycosis capitis profunda microsporica, hajas fejbőr mély microsporiája). Ez az egyértelmű rendszer azonban nem valósítható meg a mindennapi gyakorlatban, mert a kórokozót sokszor nem is tenyésztik ki, vagy ha mégis, akkor is többhetes késéssel a klinikai diagnózis felállítása után. A BNO sem igazán közöl korrekt felosztást és nómenklatúrát, már csak azért sem, mert az angolszász irodalomból átvett „tinea” a gombás betegségek jelentős részére nem alkalmazható.

1. Az obligát patogén dermatophytonok a dermatophytosis kórokozói, melyek többnyire az epidermisz keratinizált szöveteit, a haj- és szőrszálakat, a tüszőket, valamint a körmöket támadják meg.
   Kórokozók: a Microsporum, Trichophyton nemzetség tagjai és az Epidermophyton floccosum.
2. A sarjadzó gombák bőr- és nyálkahártya-mycosisokat, valamint belszervi elváltozásokat okoznak. Candidosis gyűjtőnéven a Candida nemzetség és néhány, tőle nehezen elkülöníthető sarjadzó gomba által okozott fertőzést foglalunk össze (l. később). A Malassezia-fertőzések a kórokozó lipofil karakterénél fogva önálló csoportba sorolhatók. Az összes sarjadzó gomba fakultatív patogén, vagy az emberi szervezetnek, vagy környezetünknek állandó mikroorganizmusai. Ezért elszaporodásukhoz, klinikai tünetek kialakításához hajlamosító tényezők szükségesek.
3. A penészek az emberi környezet állandó kommenzális mikrobái. Egyeseknek nagyobb, másoknak gyengébb az affinitása a keratinhoz. Viszonylag jól körülhatárolhatók azok a penészek, melyek kóroki szerepe bizonyítottnak tekinthető, főként a köröm fertőzéseiben.

A dermatophytonok bőrkárosításának alapja a keratinizált szövetek mechanikai és enzimatikus destruálása. A dermatophytonok elleni védekezésben a humorális folyamatok kevésbé jelentősek. Ugyanakkor a sejtes immunvédekezés specifikus, késői típusú túlérzékenységi reakció formájában nyilvánul meg.

1. táblázat Dermatophyton gombák epidemiológiai csoportosítása (jelentősebb fajok)

A dermatophytosisok klinikai formái

Mycosis capitis

A hajas fejbőr gombás fertőzése, melyet egyes, Microsporum vagy Trichophyton nemzetségbe tartozó dermatophyton gombák okoznak. Hazánkban a legelterjedtebb kórokozó a zoofil Microsporum canis és a Trichophyton mentagrophytes vagy szórványosan az antropofil Trichophyton rubrum. Ép immunitású egyéneknél csak gyermekkorban fordul elő. Felületes formájában a 0,5-5 cm átmérőjű kerekded területeken a hajszálak letöredeznek, „jól kaszált mező” (microsporia) vagy „rosszul kaszált mező” (trichophytia) képét mutatják. A hajhiányos plakkokban a bőr többnyire hámlik („libabőrös”). Maradandó hajhiány nélkül, tökéletesen gyógyul. A mély folyamat (kerion Celsi) gyakran szteroid-önkezelés után alakul ki, kórokozói többnyire zoofil dermatophytonok. A harmadik klasszikus klinikai forma, a favus ma már nem fordul elő Magyarországon. Ezt a krónikus gombás fertőzést mézsárga színű, egérvizelet-szagú pajzsocskák, scutulumok kialakulása jellemzi. A pajzsocskák ugyanis félig emésztett keratin és gombafonalak hálózatából áll. Gyógyuláskor sokszor maradandó kopaszság kíséri. A hajszálak nem töredeznek. Kórokozója általában a Trichophyton schoenleinii.

Mycosis barbae

Férfiak szakáll- vagy bajusztáji, follicularis gennyképződéssel és részleges szőrvesztéssel jellemezhető folyamata, melyet zoofil (ritkán antropofil) Trichophyton fajok okoznak. A pustulák gennyet ürítő, lividvörös csomókká folyhatnak össze. Régen „borbélybetegségnek” hívták ezt a fertőzést, utalva a fertőzőforrásra. Könnyen összetéveszthető a baktériumos eredetű „szakállmérgezéssel”. A klasszikus leírás szerint a bajusz és szakáll együttes fertőződése kivételesen ritka, ez a tan azonban napjainkra megdőlni látszik.

Mycosis corporis

Néhány speciális elhelyezkedésű (kéz, láb, hajlatok) mycosist kivéve a piheszőrös területek valamennyi gombás fertőzése idesorolható. Gyermekeken és felnőtteken egyaránt kialakulhat. A kórokozók bármely dermatophytonnemzetségbe tartozhatnak. A zoofil fertőzéseket főként Microsporum canis és Trichophyton mentagrophytes okozza, míg a leggyakoribb antropofil kórokozó a Trichophyton rubrum. A zoofil és antropofil fertőzések klinikai megjelenési formája részben eltér egymástól. Előbbieket főként a házi kisemlősök okozzák, elsősorban a ruhával nem fedett területeken, amikor a közvetlen kontaktus helyén a szőrről terjednek át a kórokozók. 0,5-5 cm átmérőjű, éles szélű, kerekded, vesicula-, ill. pustulakoszorúval övezett, szegélyükön hámló, viszkető elváltozások alakulnak ki, időnként nagy mennyiségben. Olykor kokárdaszerű rajzolat alakulhat ki. Az antropofil kórokozók térképszerű, girált, hyperaemiás, nagy kiterjedésű plakkokat is létrehozhatnak.

Mycosis intertriginosa

A hajlatok - elsősorban a lágyék, a glutealis és axillaris régiók - kiváló lehetőséget nyújtanak a gombák elszaporodásához az összefekvő területek fokozott izzadáshajlama, zártsága, ruhával fedettsége révén. Túlsúlyos, valamint diabéteszes egyéneknél, nehéz fizikai munkát kifejtőknél stb. gyakrabban figyelhető meg ez a kórkép. Az összefekvő felületek szimmetrikus, éles határral szegélyezett, néha szatellit laesiókkal szóródó, hyperaemiás, viszkető bőrjelenségei jellemzik. Az antropofil Trichophyton fajok és az Epidermophyton floccosum okozzák. Sarjadzó gombák is provokálhatják ugyanezt a kórképet.

Mycosis manus

A krónikus tenyéri elváltozások többnyire finom vagy lemezes hámlás, ill. berepedezés, enyhe viszketés formájában jelentkeznek. A kézujjak között a bőr gyakran gyulladt, felázott, erodált, a folyamat fehér hámgallérral övezett. Antropofil Trichophyton fajok a leggyakoribb kórokozók. Többnyire csak az egyik tenyér érintett, szemben a hasonló klinikai képet mutató ekzematiform elváltozásokkal. Fontos tudni, hogy sarjadzó gombák is okozhatják ugyanezt a képet.

Mycosis pedis

Antropofil Trichophyton fajok, ritkán Epidermophyton floccosum okozzák ezt a gyakori dermatophytosist. A kézzel ellentétben általában mindkét lábon egyszerre alakul ki. Az interdigitalis elváltozás erózió, hámlás, viszketés tüneteivel jelentkezik. A talpak és a lábhát érintettsége főként hyperkeratoticus hámlásban nyilvánul meg („mokasszinláb”), ill. kialakulhatnak vesiculák, esetenként pustulák is. Az erősen viszkető, krónikus folyamat nyáron, ill. tartós izzadás esetén akut fellángolásokat mutat. Közismert neve az „atlétaláb”. Az ún. „egy tenyér - két talp” jelenség, mint a korábbiakból kitűnik, a mycosis manus és pedis egyidejű fennállására utal. A kéz és láb mycosisa gyakran onychomycosishoz is társul.

Sarjadzó gombás fertőzések

Az orvosi irodalom többnyire a Candida albicans kóroki szerepét hangsúlyozza, de sok más Candida faj (Candida glabrata, Candida krusei, Candida tropicalis, Candida kefyr stb.), sőt egyéb nemzetségek képviselői (Cryptococcus neoformans és - főként a dermatológiában - a Malassezia furfur) is okoznak gombás fertőzéseket. Mivel a Cryptococcus és a Malassezia okozta fertőzések jelentősen különböznek a többi sarjadzó gombás folyamattól, gyűjtőnévként a candidosis a legelterjedtebb az egyéb opportunista sarjadzógomba-fertőzésre.

A candidosis kialakulásában a kórokozó patogén hajlama mellett a gazdaszervezet csökkent védekező készségének és bizonyos környezeti tényezőknek (izzadás, műszálas fehérneműk, egyes foglalkozások), bizonyos fiziológiás állapotoknak (csecsemő- és aggkor), valamint azok változásának (terhesség) is alapvető szerepe van. A gomba fő rezervoárja maga az emberi szervezet, ahol fiziológiás mennyiségben többnyire megtalálható az emésztőtraktusban és a nyálkahártyákon, valamint az ember környezete, élelmiszerei. A Malassezia furfur lipofil sarjadzó gomba, melynek fő rezervoárja a hajas fejbőr és a faggyúmirigyekkel bőven ellátott arcbőr. Fiziológiás jelenlétén túl többnyire superficialis bőrfolyamatokért felelős.

A sarjadzó gombák okozta bőr- és a nyálkahártya-mycosisok klinikai formái

Candidosis oris

Főként csecsemők és idős, műfogsort, protézist viselő egyének, valamint immunológiai betegségben szenvedők szájnyálkahártyáján, nyelvén, szájzugában kialakuló fertőzés. A leggyakoribb akut álhártyás formában a nyálkahártyán fehér felrakódások keletkeznek, melyek könnyen eltávolíthatók, de vérzékeny alap marad vissza. Súlyosabb formában (AIDS stb.) a folyamat a nyelőcsőre is kiterjedhet.

Vulvovaginitis és balanitis

Az STD (szexuális úton terjedő betegségek) tárgykörébe is tartozó genitális candidosisok egyszerű esetben akut álhártyás vagy erythematosus formában jelentkeznek, de gyakran - elsősorban nőknél - rekurráló, krónikus folyamatok alakulnak ki. A nőknél vulvitis, vulvovaginitis képében jelentkezik. A férfiak fitymabellemezén, makkján erythema, erózió alakul ki, a sulcus coronariusban váladék halmozódik fel. A folyamat többnyire erősen viszket, ég.

Krónikus körömágygyulladás

A körömredőben duzzanat, feszülésérzés jelentkezik, a bőr gyulladt, a körömágy alól kevés genny ürül. Gyakran foglalkozási ártalom (csecsemőgondozás, vendéglátó- és élelmiszeripar), máskor helytelen manikűrözés a fő kiváltó ok. A fertőzés a körömre is átterjedhet.

A bőr felszínes candidosisa

A nedves, izzadt bőrfelületek, összefekvő bőrredők - akárcsak a dermatophytonok esetében - lehetőséget teremtenek a sarjadzó gombák elszaporodására. Az inguinalis, glutealis, submammalis, subaxillaris és interdigitalis területeken erythemás, térképszerű rajzolatú, vagy szatellit laesiókkal körülvett, esetenként macerált, nedvedző vagy éppen pustulosus folyamatok alakulhatnak ki. Idős egyének glutealis elváltozása és csecsemők „pelenkadermatitise” a bőrcandidosis speciális formája.

Pityriasis versicolor

A Malassezia furfur által kiváltott leggyakoribb fertőzés. A nyak, váll, mellkas, hát, időnként a felső végtag területén felszínes, csoportosan elhelyezkedő vagy összefolyó, 0,5-1 cm átmérőjű, enyhén hámló, nem viszkető foltok alakulnak ki, melyek nagyobb régiókat is uralhatnak. Ezek színe kezdetben világosbarna vagy vöröses, később ugyanezen a területen pigmenthiány jön létre. Ez gyakran csak hónapokkal a fertőzés megszűnte után barnul össze környezetével. Erősen recidívára hajlamos betegség.

Diagnosztika

Mikroszkópos vizsgálattal a kórokozók jelenléte, tehát a gombás etiológia, tenyésztéssel a kórokozó faja igazolható. Ennek elsősorban terápiás vonzata van, mivel egyes kórokozók rosszabb gyógyhajlamot mutatnak. A mikroszkópos vizsgálat során a bőr- és körömkaparékot többnyire egyszerű kálium-hidroxidos preparátumként, a nyálkahártyakeneteket és a pityriasis versicolor területéről celluxcsíkkal vett mintát festett készítményként tanulmányozzuk. Bizonyos hajas fejbőr fertőzéseket ún. Wood-lámpával is azonosítani lehet, ez a módszer azonban elsősorban szűrővizsgálatként használatos. Mivel a téves diagnózisok aránya meglehetősen nagy, a helytelen kezelés következtében kialakuló ún. „tinea incognito” egyre gyakrabban figyelhető meg. Ezért feltétlenül indokolt a laboratóriumi diagnosztika egyre szélesebb körben való elterjesztése, ill. a meglévő laboratóriumi hálózat kihasználása.

Kezelés

A dermatophytonok okozta akut fertőzéseknél alapvető, hogy orális kezelésnek csak a nagy kiterjedésű, multiplex vagy mély elváltozások, valamint a hajas fejbőr mycosisai esetén van prioritása. A lokális kezelés egyre több, eltérő vegyületcsoportba tartozó antimycoticummal oldható meg.

2. táblázat Lokális kezelés

A fokozott gyulladással járó folyamatokban rövid ideig kombinált készítmények (Prednisolon J, Mycosolon, Pimafucort) alkalmazhatók, majd 3-4 nap elteltével gyulladáscsökkentő nélküli antimycoticumra lehet áttérni. A kezelést minden esetben teljes tünetmentességig, ill. utána néhány napig kell folytatni.

A nagy kiterjedésű, hajas fejbőrre lokalizálódó vagy mély fertőzésekben szisztémás kezelésre van szükség. Az alkalmazott terápia függ a kórokozótól, a lokalizációtól, a beteg korától, általános állapotától stb. Az alábbi táblázat hatóanyagok és -csoportok szerint foglalja össze a készítményeket.

3. táblázat Szisztémás kezelés

1. Griseofulvin. Kizárólag dermatophytonok ellen hatásos. Fungistaticus hatású. Akadályozza a gomba sejtfalának kitinszintézisét. A szer gyengén vízoldékony, felszívódása a gyomor-bél traktusból rossz. Befolyásolja a dozírozás, a mikronizáltság foka, az oldódás aránya, valamint a táplálkozási szokások (zsíros étkezés). Hajas fejbőr Microsporum canis okozta fertőzéseiben ma is elsőként használandó készítmény. Lokális kezelésre nem gyógyuló dermatophytosisokban is alkalmazható. Mycosis capitisben 25 kg testtömeg alatt 10 mg/ttkg, 25 kg fölött 250-500 mg 4-8 hétig adandó. Mycosis barbae és corporis kezelésére napi 500 (750-1000) mg a szokásos dózis, 2-4 hétig. Mycosis pedis esetén 500 mg/nap, 4-8 hetes kezelésre van szükség. Mellékhatásai főként gastrointestinalis panaszok, urticaria, toxicoderma, fényérzékenység, leukopenia, a májenzimértékek emelkedése, albuminuria. Ellenjavallt súlyos májkárosodás, túlérzékenység, terhesség, szoptatás idején. Sajnálatos módon hosszú ideje hiánycikk.
2. Ketoconazol. Imidazol antimycoticum, mely fungistaticus hatású dermatophytonok, sarjadzó, dimorf gombák ellen. Egyes penészekre is hatásos, de a törzsek in vitro érzékenysége nagyon változó. Az ergoszterin-bioszintézis blokkolásával a gombák sejtmembránjának képződését gátolja. Hatással van az emlősök citokróm P450 rendszerére is. A májban metabolizálódik, és főként az epével választódik ki, felszívódása a gyomor-bél traktusból nagyban függ a gyomor pH-viszonyaitól. Ezért célszerű étkezés közben bevenni.
   Helyi kezelésre nem reagáló dermatomycosisokban 200 mg/nap, 4 hétig tartó kezelés javasolt. Hosszú távú kezelést ma már ritkán alkalmaznak. Mellékhatásai gastrointestinalis panaszok, szédülés, álmosság, hőemelkedés, láz, bőrkiütések formájában jelentkeznek, de ritkán gynaecomastia, csökkent libido, oligospermia, hajhullás, arthralgia, fotofóbia, idioszinkráziás hepatotoxicitas is előfordulhat. Májkárosodás laboratóriumi vagy klinikai jeleinek észlelésekor adagolását be kell szüntetni. Ellenjavallt túlérzékenység, terhesség, szoptatás, máj- és vesebetegségek esetén. Kölcsönhatásai nem elhanyagolhatók, együttadása számos vegyületcsoporttal fokozott figyelmet igényel.

3. Itraconazol. Triazol antimycoticum, mely dermatophytonok, sarjadzó, dimorf gombák és számos penész ellen terápiás koncentrációban egyes esetekben fungicid, máskor fungistaticus hatású. A gombasejt citokróm P450 rendszeréhez kötődve gátolja a sejtmembrán ergoszterinszintézisét. Egyes sarjadzógomba-törzsek in vitro rezisztensek az itraconazollal szemben, melynek mechanizmusa több tényezőtől függ, nem teljesen feltérképezett. A plazmafehérjékhez 99,8%-ban kötődik, a plazmaszint a gyógyszer bevételét követő 3-4 óra elteltével éri el maximumát. Tartós adagolásakor egy-két hét elteltével állandó plazmaszint érhető el. Erősen lipofil karakterű, főként a faggyúban, kisebb mértékben a verejtékben választódik ki. A bőrben a plazmakoncentráció négyszerese érhető el, és hetekkel a kezelés befejezése után még terápiás koncentráció mérhető.
   Szokásos adagolása dermatomycosisban 100 mg/nap 15 napig vagy 200 mg/nap 7 napig. Mycosis manus és mycosis pedis gyógyításakor a kezelési idő meghosszabbodik. Mellékhatásai elsősorban gastrointestinalis jellegűek, emellett fejfájás, szédülés, vérnyomás-emelkedés, allergiás bőrjelenségek fordulnak elő. Tartós kezelés ritkán a májenzimek emelkedését, hajritkulást, hypokalaemiát, neuropátiát is okozhat. Ellenjavallt túlérzékenység, korábbi májbetegség, terhesség és szoptatás esetén. Kölcsönhatásait más gyógyszerekkel a kezelés során mérlegelni kell.

4. Fluconazol. In vitro dermatophytonok ellen is magas aktivitású, eredetileg sarjadzó gombás fertőzések gyógyítására kifejlesztett gyógyszer. Hatékony még több dimorf gomba és penész ellen is. Triazol antimycoticum, mely azonban - szemben az itraconazollal - vízoldékony. Biohasznosulása eléri a 90%-ot. Plazmafehérjékhez való kötődése alacsony. A gyomor pH-ja nem befolyásolja felszívódását, ezért nem kell étkezési szokásokhoz igazítani szedését. Két héten át tartó, napi 50 mg-os használata után 10 nappal a bőrben még kimutatható. Mellékhatásai elsősorban gastrointestinalis jellegűek: hányinger, alhasi fájdalom, püffedésérzés, hasmenés a leggyakoribb tünetek. Fejfájást és bőrreakciókat is okozhat. Májkárosító hatás az irodalmi adatok szerint lényegesen ritkábban fordul elő, mint más azoloknál. Heti 1x150 mg kapszula 2-4 hétig, ill. mycosis pedis esetében 4-6 hétig elegendő a dermatophytosisok kezelésében.
5. Terbinafin. Az allilaminok csoportjába tartozó molekula in vitro fungicid a dermatophytonok, továbbá fungicid vagy fungistaticus a sarjadzó gombák, penészek és dimorf gombák egy része ellen. A szkvalén-epoxidáz enzim gátlása révén az intracelluláris szkvalénfelszaporodás következtében a gombasejtek elpusztulnak. Az enzimrendszer citokróm P450-től független, ezért a szervezet szteroidszintézisét nem befolyásolja. A molekula 99%-ban kötődik a plazmafehérjékhez. A májban inaktív metabolitokra bomlik, melyek főként a vizelettel ürülnek. Mellékhatásai elsősorban gastrointestinalis és bőrtünetek formájában jelentkeznek, ritkán ízérzészavart tapasztaltak.
   Dermatomycosis 250 mg/nap dózissal 2-4 hétig, mycosis pedis 4-6 hétig kezelendő. Mycosis capitis kezelésében nem az elsőként választandó szer, mivel a leggyakoribb magyarországi kórokozó, a Microsporum canis okozta folyamatok a szokásos kezelési séma mellett nem mutatnak olyan jó gyógyulást, mint az antropofil Trichophyton-fertőzések. Gyermekek kezelésekor 20 ttkg alatt 62,5 mg, 20-40 ttkg között 125 mg, 40 ttkg felett 250 mg a szokásos adag, 4 hétig.

Az orális és helyi kezelés együttes alkalmazása többnyire meggyorsítja a gyógyulást. Hajas fejbőr fertőzések esetén a környező haj rövidre vágása is segít a terjedés megelőzésében.

A dermatophytosisokhoz hasonlóan a sarjadzó gombás folyamatok gyógyításában is - a lehetőségekhez képest - elsődlegesen lokális készítményeket alkalmazunk. Az akut folyamatokban is figyelembe kell venni azonban a beteg esetleges más gyógyszerezését (mint említettük, az opportunista fertőzések gyakran más betegségekhez társulnak), valamint a fertőzés lokalizációját stb. Valamennyi, korábban említett lokális preparátum használható, némelyiknek speciális kiszerelése kapható (hüvelykrém, -tabletta, -kúp stb.). A pityriasis versicolor kezelésében nagy szerepe van az antimycoticumot tartalmazó samponoknak, melyek a gomba utánpótlását szüntetik meg a hajas fejbőrön.

A krónikus, recidiváló nyálkahártya-folyamatok kezelésében orális készítmények állnak rendelkezésünkre. Ezek a szerek többnyire egyszeri vagy rövid távú terápiára is alkalmasak, ezért sokszor kényelmesebb a használatuk, javítják a beteg gyógyszerszedési hajlandóságát. A kombinált - orális+lokális - kezelés csökkentheti a gyógyulási időt és a recidivarátát.

1. Nystatin. Fungicid hatású, a sarjadzó gombák citoplazmamembránjának szteroljaival, főként az ergoszterollal képez komplexet. A gyomor-bél traktusból nem szívódik fel, ezért főként a szájnyálkahártya és az oesophagus candidosisa esetén alkalmazható. Hüvelykúp készítésére is alkalmas. Napi 3-4x500 000-1 000 000 NE dózisban adandó. Gastrointestinalis mellékhatásai ismertek. Hátránya még, hogy erősen keserű íze miatt a betegek inkább lenyelik, pedig legjobb felszívódása szopogatás során érhető el. Jelenleg a hazai piacon hiánycikk.
2. Ketoconazol. Oropharyngealis, gastrointestinalis candidosisban 2-3 hétig, napi 200 mg dózisban adható. Vulvovaginalis candidosisban szokásos adagolása napi 400 mg 5 napon át. Recidiváló esetekben a kúra ismételhető. Pityriasis versicolorban, gyakori recidíva esetén napi 200 mg 10 napon át alkalmazható.
3. Itraconazol. Szokásos adagolása oropharyngealis candidosisban 100 mg/nap 15 napig, vulvovaginitisben 2x200 mg egyszeri adagban vagy 200 mg/nap 3 napon át. Krónikus folyamatban több kezelési séma ismert, ilyen pl. a 2x100 mg/nap egy héten át, több hónapon át ismételve. Pityriasis versicolort 7 napig, 200 mg/nap dózissal kezelünk. Figyelembe kell venni a kezelés során, hogy - bár nem törvényszerű a keresztrezisztencia más azolokkal - a sarjadzó gombák esetleges rezisztenciája jelentkezhet vele szemben.
4. Fluconazol. Oropharyngealis candidosisban 50-100 mg/nap adandó 7-14 napig. Akut vulvovaginalis candidosisban 150 mg egyszeri adagban, rekurrencia esetén havi 1x150 mg 4-12 hónapig vagy naponta 50 mg 5 napig alkalmazható (havonta ismételve). Candida krusei fertőzésben hatástalan, más fajok, ill. egyes törzsek esetében in vitro érzékenységi teszt alapján a dózist emelni kell. Pityriasis versicolorban napi 50 mg 2-4 hétig szedhető.