Visszatérés a főoldalraHírekIsmertetőKereső
 

Echokardiográfia

• Kardiológiai Szakmai Kollégium •

2005

 

Írták: Forster Tamás,

Kádár Krisztina,

Lengyel Mária

(munkacsoport-vezető;)

 

 

 

Bevezetés

 

Jelentő;ség

 

Az echokardiográfia vitathatatlanul döntő; szerepet tölt be a kardiológiai diagnosztikában, döntéshozatalban, terápiás vezetésben, sürgő;sségi ellátásban (1-2).

 

Cél: a módszer lehető;ségeinek optimális kihasználása a kockázat-haszon, a költség-haszon elv figyelembevételével és a maximális szakmai színvonal biztosításával.

 

 

A képzés és licenc jelentő;sége

 

A Magyar Kardiológus Társaság Echokardiográfiás Munkacsoport javaslatára a Kardiológiai Szakmai Kollégium 1987-ben állást foglalt (3) amellett, hogy az echokardiográfiás vizsgálatokat „olyan kardiológus szakorvosok végezzék, akik megfelelő; elméleti és gyakorlati képzésben részesültek”.

 

Az AHA/ACC ajánlás (1990) a három képzési szintnek megfelelő; követelményeket írja elő; (4), majd a követelményeket az Európai Kardiológus Társaság Echokardiográfiás Munkacsoportja első; ízben 1995-ben dolgozta ki (5). A TEE-képzés feltételeit elő;ször az ASE (American Society of Echocardiography) fogalmazta meg 1992-ben (6). Ezen alapult a hazai ajánlás (7), majd az ESC-ajánlás 2002-ben jelent meg (8). A stressz-echokardiográfia végzésének feltételeit az ASE publikálta (9). A magzati echokardiográfia személyi feltételeit a hazai (10) és az amerikai ajánlásban fogalmazták meg (11).

 

 

 

 

Az utóbbi idő;ben a szív ultrahangvizsgálata nagymértékben elterjedt és szervesen beépült a mindennapi gyakorlatba. Az echokardiográfiás vizsgálatok indikációi jelentő;sen kiszélesedtek, a módszer szinte minden szívbetegségben tud hasznos információt nyújtani. Ugyanakkor megnő;tt a téves és félrevezető; diagnózisok lehető;sége is, ha a módszert szakszerű;tlenül és inadekvát módon alkalmazzák. Az echokardiográfia a csecsemő;- és a gyermekkardiológiában is alapvető; noninvazív vizsgálóeljárás, mely még az igen korszerű; echokardiográfok alkalmazása mellett is erő;sen vizsgálófüggő; módszer, ezért szükséges az akkreditáció szabályozása.

 

A kardiológiai centrumok visszajelzése alapján az országban számos olyan echokardiográfiás vizsgálat készül, mely nem éri el a diagnosztikailag értékelhető; és megfelelő; szintet. Emellett országos szinten éves viszonylatban az echokardiográfiás vizsgálatokra az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) kb. évi 900 millió forintot fizet ki. Ha a nem megfelelő; színvonalú vizsgálatok arányát csak 25%-ra tesszük (amit elszámolnak, s a büdzsét csökkenti), akkor érthető; mind szakmai, mind financiális szempontból, hogy az echokardiográfiás vizsgálatok végzését szabályozni kell. Idő;szerű;vé vált tehát meghatározni, hogy ki végezhet és leletezhet jogszerű;en echokardiográfiás vizsgálatot. Különösen hangsúlyozandó ez a szempont a sürgő;sségi újszülöttkori kardiológiai diagnosztikában, hiszen a vizsgálattal nyert diagnózis a gyermek sorsát meghatározza. Ez azt jelenti, hogy nem megfelelő; diagnózis birtokában az újszülött nem vagy csak késő;n kerül a szülészeti vagy újszülöttosztályról az adekvát ellátást nyújtó kardiológiai osztályra. Erre sajnos igen sok példa adódik, melynek oka vagy a technikailag nem megfelelő;en végzett, vagy nem jól értékelt, illetve éppen nem korszerű; géppel végzett ultrahangvizsgálat.

 

Szervezeti feltételek

 

Az echokardiográfiás licenc, képzés és továbbképzés megszervezését a Nemzeti Echokardiográfiás Akkreditációs Bizottság (NEAB) koordinálja a Kardiológiai Szakmai Kollégium felügyelete mellett. A NEAB lesz felelő;s az akkreditációhoz szükséges adatok összegyű;jtéséért, a szervezett képzés és vizsgáztatás lebonyolításáért, valamint a késő;bbi továbbképzés koordinálásáért. A NEAB létrehozása megfelel az Európai Kardiológus Társaság ajánlásának is. A NEAB tagjait pályázat útján kell megválasztani. A tagok közé olyan országosan elismert hazai echokardiográfiás szakemberek kerülhetnek, akik az oktatásban és a tudományos munkában is jártasak, elő;ny, ha minő;sítettek is. A pályázatokat a Kardiológiai Szakmai Kollégium bírálja el és hagyja jóvá a kinevezéseket. A NEAB tagjait 5 évre nevezik ki, a kinevezést legfeljebb egyszer lehet meghosszabbítani. A NEAB választja majd meg a tagjai közül a tisztségviselő;ket, úgymint elnök, alelnök, titkár. Azért, hogy minden régió megfelelő;en képviseltetve legyen, arra kell törekedni, hogy minden területrő;l, egyetemi vonzáskörzetbő;l kerüljön be tag a NEAB tagjai közé. A NEAB-ba összesen 9 tagot választanak majd meg. Amennyiben valaki kilép vagy kikerül (bármi okból) a NEAB-ból, akkor annak helyét újabb pályázat útján lehetne csak betölteni. A Kardiológiai Szakmai Kollégium döntése alapján a NEAB megválasztására első; ízben 2005. december 31-ig bezáróan kerül sor, addig a Magyar Kardiológusok Társasága Echokardiográfiás Munkacsoportjának vezető;sége látja el ezen feladatokat.

 

 

 

 

 

Tárgyi feltételek

 

Az akkreditációhoz szükséges információk beszerzése és összegyű;jtése a Nemzeti Echokardiográfiás Akkreditációs Bizottság feladata lesz. Az egyetemi intézmények, kórházak, szakrendelő;k echokardiográfiás laboratóriumai egy körlevelet követő;en, a megfelelő; kérdő;ív kitöltése után folyamodnak akkreditációért. Az akkreditáció alapfeltétele – licenccel bíró „echokardiográfiás szakember” aktív jelenlétén kívül – megfelelő; szintű; echokardiográf és egyéb, a magasabb értékű; vizsgálatok végzéséhez szükséges technikai feltételek megléte, valamint a laboratóriumban évente végzett vizsgálatok száma. Amennyiben az éves vizsgálati szám nem éri el az ezret (átlagosan kevesebb mint 4 vizsgálat naponta), nem célszerű; echokardiográfiát végezni, mert a kellő; gyakorlat nincs meg, és a tévedések lehető;sége sokkal nagyobb.

 

A NEAB javaslata alapján a Kardiológiai Szakmai Kollégium javaslatára az Egészségügyi Minisztérium, az ÁNTSZ adja ki a mű;ködési engedélyeket. A mű;ködési engedéllyel rendelkező; laboratóriumok listáját az engedélyt kiadó szerv megküldi az OEP-nek, a MEP-eknek és a Gyógyinfoknak, ami feltétele lesz az echokardiográfiás vizsgálatok végzésének és elszámolásának is. Az echokardiográfiás laboratóriumok a tárgyi eszközök megléte alapján kapnak elvi felhatalmazást „rutin” (M-mód, kétdimenziós és Doppler-echokardiográfiás), transoesophagealis, illetve terheléses vizsgálatok végzésére, amennyiben a személyi feltételek is teljesülnek. A korszerű; igényeknek megfelelő;en a finanszírozás feltétele az elvégzett vizsgálatok megfelelő; regisztrálása és dokumentálása is. Ha a feltételekben változás áll be (pl. új beszerzést követő;en), úgy a laboratóriumnak az engedély módosításáért kell folyamodnia, hogy az újonnan megszerzett eszközt is mű;ködtethesse, illetve a végzett vizsgálatokat elszámolhassa. A magánrendelő;ben végzett echokardiográfiás vizsgálatok finanszírozása, amennyiben a tárgyi és személyi feltételek a szabályoknak megfelelő;en teljesülnek, illetve a megfelelő; szerző;déskötést követő;en, hasonló feltételekkel történhet.

 

Személyi feltételek

 

Akkreditált echokardiográfiás laboratóriumban csak echokardiográfiás licencvizsgát tett szakemberek, illetve az aktuálisan echokardiográfiás tréningben részt vevő; (leckekönyvvel rendelkező;) gyakornokok végezhetnek vizsgálatokat. Az echokardiográfiás licencvizsga magában foglalja a vizsgálatok végzéséhez szükséges elméleti képzést és gyakorlati vizsgáztatást is. Az akkreditációért felelő;s szervezet, a Nemzeti Echokardiográfiás Akkreditációs Bizottság feladata a licencvizsga letételéhez szükséges tanfolyamok megrendezése és az azt követő; vizsgáztatás lebonyolítása. Az echokardiográfiás licencvizsgát minden kardiológus vagy gyermekkardiológus és szívsebész szakorvos leteheti.

 

Felnő;ttechokardiográfusok képzése

 

Alapvető; elvárások a felnő;tt-echokardiográfiát végző; orvostól:

1. Az ultrahang-diagnosztika technikai alapjainak ismerete, az ultrahangkészülékek megfelelő; használata.

 

2. A szív anatómiájának, fiziológiájának és hemodinamikájának ismerete.

 

3. Ismerje és értse a különböző; echokardiográfiás technikák (M-mód, kétdimenziós, Doppler, kontraszt, transoesophagealis, intraoperatív, terheléses echokardiográfia) alkalmazását és azok korlátjait.

 

Felnő;ttvizsgálatok végzésére az echokardiográfiás licenc 3 szintjét határozzuk meg (az európai ajánlásra támaszkodva).

1. szint (alapszint)

 

Ez a képzési szint első;sorban rutin echokardiográfiás vizsgálatok önálló végzésére és leletezésére ad felhatalmazást, illetve lehető;séget biztosít összetettebb diagnosztikai vizsgálatok (transoesophagealis, terheléses) tréningjének a megkezdésére.

 

A kardiológiai, gyermekkardiológiai és szívsebészeti szakképzés során kötelező; 3 hónapos echokardiográfiás gyakorlatra támaszkodva, azt követő;en, még a szakvizsga elő;tt, a licencvizsga letétele után jártasságot kap echokardiográfiás vizsgálatok végzésére olyan laboratóriumban, ahol már legalább egy 2. szintű; echokardiográfiás szakember dolgozik. Az elméleti felkészülés egy 35 órás (1 hetes) tanfolyam, mely során a fizikai alapoktól, a hemodinamikai ismereteken keresztül az egyes echokardiográfiás vizsgálati formák kivitelezésének hasznát, buktatóit ismertető; elő;adások hangzanak el. A tanfolyam végén a hallgatók tesztvizsgát tesznek, és ha elérik a 80%-os szintet, akkor a gyakorlati vizsga megkezdhető;. A gyakorlati vizsga betegvizsgálatból és válogatott esetek elemzésébő;l áll. A vizsga a NEAB tagjai vagy az általuk kijelölt bizottság elő;tt zajlana, de a vizsgabizottság elnöke minden esetben a NEAB tagja lehet csak.

 

A vizsgára bocsátás feltétele az elő;zetes gyakorlati terv teljesítése, mely ezen a szinten minimum 120 önállóan végzett és leletezett – de szakember által kontrollált és ellenjegyzett – echokardiográfiás vizsgálat leckekönyvben dokumentált elvégzését jelenti. A leckekönyvet a vizsga elő;tt a NEAB-nak kell bemutatni, az ott dokumentált esetek diagnosztikai palettáját a NEAB bírálja el, amennyiben túlságosan egysíkúnak ítéli meg, úgy újabb 60 vizsgálat végzését írhatja elő;. A gyakorlati képzést (a leckekönyvben dokumentált echokardiográfiás vizsgálatok) célszerű; lenne echokardiográfiás centrumokban végezni, ahol nagyszámú és változatos beteganyag van, így a szükséges ismeretek a leggyorsabban sajátíthatók el. Ennek a tárgyi feltételei (oktatási célokat szolgáló echokardiográfok) nem állnak még rendelkezésre, így 2. és/vagy 3. szintű; licencvizsgával rendelkező; echokardiográfus szakemberek laboratóriumaiban a gyakorlati képzettség megszerezhető;. Azonban a késő;bbiekben, lehető;leg minél elő;bb, feltétlenül törekedni kell a gyakorlati képzés centrumokban történő; végeztetésére, mert ez az oktatás hatékonyságát jelentő;sen javítaná, illetve késő;bb a kiadott leletek minő;ségének ugrásszerű; javulását vonná maga után.

 

Azokban az intézményekben, kórházakban és szakrendelő;kben, ahol nincs licenccel rendelkező; kardiológus, gyermekkardiológus vagy szívsebész, továbbra is végezhetnek echokardiográfiás vizsgálatokat (belgyógyász vagy gyermekgyógyász, esetleg radiológus szakorvosok), de csak szű;rő;vizsgálati/tájékozódó jelleggel. Ezen klauzula csak átmenetileg marad érvényben, addig, amíg a folyamatos képzés és továbbképzés megteremti a szükséges feltételeket. A szakma érdeke mindenképpen az, hogy végső; soron csak licenccel rendelkező; szakemberek végezzék az elszámolható echokardiográfiás vizsgálatokat.

 

2. szint (szakértő;i szint)

 

A képzés végén az echokardiográfus szakember képes a gyakorlatban elő;forduló minden esetben megfelelő; minő;ségű; vizsgálat önálló elvégzésére és részletes lelet kidolgozására, illetve a kapott lelet alapján a megfelelő; klinikai döntés meghozatalára. Minden önálló echokardiográfiás laboratóriumban legalább egy 2. szintű; szakértő;i vizsgával rendelkező; echokardiográfusnak kell dolgoznia.

A képzés itt is tartalmaz egy kb. 35 órás (1 hetes) elméleti tanfolyamot, melyet vizsga követ. A képzés során minden echokardiográfiás vizsgálati metódusra (beleértve a transoesophagealis és terheléses módszereket is), azok alkalmazásának indikációira, kontraindikációira, buktatóira kiterjedő; elő;adások hangzanak el.

 

Ezen a szinten a vizsgára bocsáthatóság feltétele újabb 180 „rutin” echokardiográfiás, illetve 50 transoesophagealis és 50 terheléses echokardiográfiás vizsgálat önállóan – de kontroll mellett – történő; elvégzése és leletezése. A leckekönyvet a vizsgát megelő;ző;en itt is a NEAB-nak kell bemutatni, az ott dokumentált esetek diagnosztikai megoszlását a NEAB bírálja el, amennyiben túlságosan egysíkúnak ítéli meg, úgy további vizsgálatok elvégzését rendelheti el. Ezen a szinten legalább 10, videóval dokumentált érdekes saját eset bemutatása is szükségszerű;.

A vizsga ezen a szinten is írásbeli tesztvizsgából és válogatott esetek elemzésébő;l áll, melyet az elő;ző;ekben már leírt módon kijelölt vizsgabizottság elő;tt kell megtenni.

 

3. szint (magas szintű; szakértő;i szint)

 

Legalább 4 éve megszerzett 2. szintű; echokardiográfiás licenccel, olyan echokardiográfiás laboratóriumban, ahol a vizsgálatok teljes palettája jelen van, és ha az éves vizsgálati szám meghaladja az 5000-et, valamint a jelölt tudományos tevékenységet is tud dokumentálni, a 3. szintű; licenc (magas szakértő;i szint) is odaítélhető;. Ez jogosítja fel az echokardiográfus szakembert referencia-központ vagy területi echokardiográfiás laboratórium vezetésére, illetve 2. szintű; képzés vezetésére, valamint kutatási és oktatási programok irányítására. A szükséges dokumentumok benyújtása után a licenc megadásáról az akkreditációért felelő;s szervezet, a Nemzeti Echokardiográfiás Akkreditációs Bizottság dönt.

 

Csecsemő;- és gyermek-echokardiográfusok képzése

 

Alapvető; elvárások a csecsemő;- és a gyermek-echokardiográfiát végző; orvostól:

1. Az ultrahang-diagnosztika technikai alapjainak ismerete, az ultrahangkészülékek megfelelő; használata.

2. A szív anatómiájának, fiziológiájának és hemodinamikájának ismerete. Veleszületett rendellenességeknél különösen fontos a szívstruktúrák háromdimenziós térbeli kapcsolatának felépítése is.

3. Ismerje és értse a különböző; echokardiográfiás technikák (M-mód, 2D, Doppler, kontraszt, transoesophagealis, intraoperatív, terheléses) alkalmazását és azok korlátjait.

4. Folyamatos gyermekkardiológiai klinikai vagy gondozói munka végzése.

 

Csecsemő;- és gyermekvizsgálatok végzéséhez kiadott echokardiográfiás licencnél is 3 szintet határozunk meg.

 

1. szint (alapszint)

 

Szoros ellenő;rzés mellett minimum 200 vizsgálat, melybő;l l00 egyéves életkor alatti betegnél történjen, melyeket leckekönyvben kell dokumentálni. A képzés idő;tartama legalább 3 hónap. Önálló vizsgálathoz jogosítványt nem ad, de olyan laborban végezheti a vizsgálatokat, ahol 2. fokozattal rendelkező; szakember dolgozik. A gyermekkardiológiai szakvizsga követelményrendszerébe beépíthető;, illetve beépítendő;.

 

2. szint (szakértő;i szint)

 

A képzést vezető; minimális ellenő;rzése mellett további 200 vizsgálat végzése és értékelése, ebbő;l további 100 egyéves kor alatti gyermeknél történjen. 20 magzati echokardiográfiás vizsgálatban való részvétel. Az elvégzett vizsgálatokat itt is leckekönyvben kell dokumentálni. A továbbképzés idő;tartama 6 hónap. Önálló vizsgálatok végzéséhez ad jogosítványt. Gyermekkardiológiai szakvizsga követelményrendszerébe beépíthető;.

 

3. szint (magas szintű; szakértő;i szint)

 

Ennek eléréséhez 750 önálló vizsgálat végzése és értékelése szükséges. A képzés idő;tartama 1 év. Intraoperatív, transoesophagealis vizsgálatok csak ennek birtokában végezhető;k. Magzati echokardiográfiás vizsgálathoz, echokardiográfiás laboratórium vezetéséhez és 2. szintű; képzéshez ennek teljesítése követelmény.

 

Magzati echokardiográfia képzés

 

Alapelvek

 

A magzati echokardiográfia szű;rő;vizsgálatként szakmailag sem követelmény nemzetközi viszonylatban, és így hazánkban sem. A szülész kollégák által örvendetes módon éppen a magzati echokardiográfiát végző; gyermekkardiológusok ösztönzésére egyre gyakrabban ún. „rátekintéses négyüregi” vizsgálatot végeznek. Ez azonban a szülészeti rutin ultrahangvizsgálathoz tartozik, és nem számít echokardiográfiának, hiszen csupán ezen módszer alkalmazásával sok súlyos szívbetegséget nem lehet felismerni. A veleszületett szívbetegség szempontjából azonban „veszélyeztetett” magzatoknál feltétlenül indokolt a részletes magzati echokardiográfia. (Ennek javallatai a kollégiumi felkérésnek megfelelő;en a Magzati echokardiográfiás protokollban részletesen szerepelnek.)

 

Legfontosabb javallatok: szülő;i szívbetegség vagy a családban elő;fordult szívhiba, anyai diabétesz, teratogén ártalom, magzati ritmuszavar, dekompenzáció, kóros szülészeti „négyüregi” kép vagy extracardialis anomália.

 

Tekintettel arra, hogy a postnatalis echokardiográfiával szemben a magzati echokardiográfia „önmagára utalt” diagnosztikus eszköz, hiszen nem hívható segítségül a döntéshozatalban pl. az EKG, MRTG vagy éppen az angiokardiográfia, még nagyobb a felelő;ssége a vizsgálatot végző; szakembernek. Így természetesen a vizsgálatot kizárólag 3. szintű; jogosítvánnyal rendelkező;knél lehet elsajátítani.

 

A licenc feltételei, fokozatai

 

1. szint (szakértő;i)

 

Kizárólag magas szakértő;i szintű; vezető;vel rendelkező; laborban történő; képzéssel lehetséges, és 50, ellenő;rzés mellett végzett vizsgálat szükséges. Ehhez az eltöltendő; idő; legalább 3 hónap. Anomália gyanúja esetén kötelező;en magas szakértő;i szintű; vizsgálatra kell továbbítani a betegeket. Tekintettel arra, hogy az e típusú vizsgálat során azonnal véleményt kell formálni, leletet kiadni, nem érdemes alapszintű; kategóriát felállítani.

 

2. szint (magas szakértő;i szint)

 

Legalább 6 hónap és l00 vizsgálat elvégzése. A vizsgálónak naprakész ismeretekkel kell rendelkeznie az egyes szívhibák mű;thető;ségérő;l, prognózisáról, hiszen a sorsdöntő; felvilágosítást a betegségrő;l elő;ször ő; adja a szülő;nek. Folyamatos gyermekkardiológiai munka, konzultációs kapcsolat szívsebésszel, szülésszel alapfeltétel. A magzati kardiológiai centrumban folyamatosan hemodinamikai (patológiai) szívsebészeti konferenciák szükségesek.

Szervezett képzés

 

A NEAB az igényeknek megfelelő;en, de legalább évente egy alkalommal szervez 1. és 2. szintű; licencvizsgát. A gyakorlati képzés megkezdését megelő;ző;en a jelölt köteles a NEAB-nál bejelentkezni, leckekönyvet igényelni. A jelentkező;k száma alapján határozzák meg a késő;bbiekben a tanfolyamok és vizsgák idejét és helyét.

 

Továbbképzés

 

A megszerzett 1. és 2. szintű; licenc érvényessége két évre terjed ki. Az érvényesség fenntartásáért szervezett továbbképzésben való részvétel igazolása szükséges. Ezen továbbképzés formáit a NEAB határozza meg a késő;bbiekben.

 

Felmentések

 

Az echokardiográfia sok éve bevezetett rutinmódszer, számos magyarországi centrumban aktív és színvonalas munka folyik, ezért ajánlott, hogy nagy tapasztalattal bíró echokardiográfus szakemberek külön képzés és vizsga nélkül, pályázat útján „honoris causa” echokardiográfiás licencet kaphassanak. Ezen dokumentum megjelenését és hatálybalépését követő;en, a tárgyi és személyi feltételek meghirdetése után legfeljebb egy éven belül (de legkéső;bb 2006. január 31-ig) lenne lehető;ség a pályázatok benyújtására. A pályázónak be kell mutatnia, hogy mennyi ideje végez echokardiográfiás vizsgálatokat, hány vizsgálat történik a laboratóriumban évente, hány vizsgálatot végez személyesen, milyen tudományos munka folyik a laboratóriumban, milyen eredményeket értek el, hol mutatták be azokat, van-e a pályázónak tudományos minő;sítése és milyen témában. Az akkreditációért felelő;s szervezet, a NEAB bírálja el a pályázatokat és dönt arról, hogy milyen szintű; licenc odaítélését tartja indokoltnak. A Kardiológiai Szakmai Kollégiumnak egyetértési joga lesz.

Az egy év letelte után az echokardiográfiás licencet csak az elő;ző;ekben meghatározott módon lehet megszerezni.

 

Gazdasági kérdések

 

A kollégium döntése alapján, 2006. június 30-a után csak olyan echokardiográfiás laboratóriumban végzett vizsgálatot javasolunk finanszírozni, ahol a tárgyi feltételek adottak, és legalább egy 2. szintű; szakértő;i vizsgával rendelkező; echokardiográfus dolgozik. A többi ott dolgozó kolléga legalább 1. szintű; licencvizsgával rendelkezzen. A feltételeket nem teljesítő; laboratóriumok echokardiográfiás vizsgálatainak további finanszírozását nem támogatjuk.

 

Záró rendelkezések

 

A személyi feltételek kidolgozása során figyelembe vettük az Európai Kardiológus Társaság ide vonatkozó ajánlásait és irányelveit. Ez lehető;vé tenné, hogy a Magyarországon licencvizsgát tett echokardiográfus szakemberek licencét Európában is elfogadják.

 

Echokardiográfiai asszisztensek

 

Szakasszisztensek, akik tisztában vannak a szív anatómiájával, funkciójával, a szívbetegségek lényegével, a mű;téti megoldások és szövő;dmények lényegével.

 

Feladatuk az orvosok segítése a naprakész, korrekt, szakmai és finanszírozási jellegű; betegadminisztrációval. Asszisztálás a speciális vizsgálatokban (stresszechó, TEE, kontrasztechó). Betegek megnyugtatása, megfigyelése, követése a laboratóriumból való biztonságos távozásig. Tudományos munkák segítése.

 

 

 

 

 

 

Módszerek

 

1. Transthoracalis echokardiográfia (TTE)

2. Transoesophagealis echokardiográfia (TEE)

3. Stressz-echokardiográfia

4. Kontraszt-echokardiográfia

5. Myocardialis szöveti Doppler-echokardiográfia (TDE)

6. Intracardialis echokardiográfia

7. Intraoperatív echokardiográfia

8. Magzati echokardiográfia

 

Az egyes módszerek leírásánál megadjuk a módszer legfontosabb szabályait, a vizsgálati indikációkat és a speciális tárgyi feltételeket.

 

Az indikációk osztályozása az amerikai kardiológiai társaságok – AHA/ACC – beosztása szerint történik. Az egyszerű;ség kedvéért csak az I. osztályú indikációkat soroljuk fel, melyek egyértelmű;, konszenzuson alapuló, kötelező; érvényű; ajánlások (1-2).

 

Transthoracalis echokardiográfia (TTE)

 

Általános elvek

 

A teljes TTE-diagnózis 5 módszert foglal magába: 2-D, M-mód, pulzatilis Doppler (PD), folyamatos hullámú Doppler (CW), színes Doppler.

 

A beküldő; diagnózistól vagy kérdéstő;l függetlenül teljes vizsgálatot kell végezni, hogy a nem gyanított elváltozások is kiderüljenek.

 

A vizsgáló a vizsgálat során alakítja ki véleményét, és rögtön leletben foglalja össze. A lelet a mérési adatokat, leírásokat és ezek értelmezését is tartalmazza. A leletben a negatívumot is fel kell tüntetni, és arra is ki kell térni, hogy a vizsgálat valamely része technikailag nem értékelhető;, bizonytalan vagy sikertelen volt. Minden vizsgálatot videón vagy digitálisan kell rögzíteni.

 

A vizsgálat menete

 

1. Parasternalis hosszmetszet

    Színes Dopplerrel az aortainsufficientia (AI) ábrázolása, színes M-móddal szemikvantitatív fokozati értékelése. A mitralis insufficientia (MI), subaorticus VSD-sönt ábrázolása.

 

2. Parasternalis rövid metszetek

    Papillaris izomszint, mitralis billentyű;szint, aortabillentyű;-szint.

 

3. Jobb kamrai beáramlási metszet

 

4. Csúcsi metszetek

    Négyüreg-metszet, aortás vagy ötüreg-metszet, csúcsi hosszmetszet, „igazi” kétüreg-metszet.

 

5. Subcostalis metszetek

    Négyüreg-metszet, rövid tengelyű; metszet, vena cava inferior és májvénák tágassága.

    Hasi aorta rövid és hosszmetszete.

 

6. Suprasternalis metszetek

    Aortaív, nagyerek eredése, coarctatio, vena cava superior, vena cava superior sinistra.

 

7. Jobb oldali parasternalis metszetek

    Aorta ascendens, dextrocardia.

 

8. Pleuralis folyadék kimutatása hátulról

 

Ajánlott szegmentális beosztás

 

Falmozgás

 

A falmozgás értékeléséhez lehető;leg valamennyi metszetre szükség van, de legalább a parasternalis rövid, csúcsi négyüreg-, ötüreg- és kétüreg-metszetekre.

 

A falmozgás megítéléséhez lehető;leg harmonic imaging módot használjunk.

Falmozgáson a falak szisztolés vastagodását értjük.

2002-ig az Amerikai Echokardiográfiás Társaság (ASE) által elfogadott 16 szegmentumos beosztást alkalmaztuk (12).

 

Az új ajánlás (13) 17 szegmentumos beosztást tartalmaz. A beosztás célja az echokardiográfiás, az izotópos és a koronarográfiás vérellátási területek egymásnak való megfelelése. A 17. szegmentum maga a csúcs, a négyféle fal (septalis, anterior, laterális és inferior) 3-3 részre oszlik: bazális, középső; és apicalis. Nincs posteriornak nevezhető; falrészlet. A metszeteket rövid tengelyű;, hossztengelyű; és horizontális hossztengelyű; síkoknak nevezzük.

 

Noninvazív hemodinamika

 

Számítások, mérések, képletek

 

Stenosisok

 

Aortastenosis

1. Csúcsgradiens = maximális pillanatnyi gradiens a bal kamra és az aorta között.

    DP = 4xV2

2. Átlaggradiens = a 4xV2-ek átlaga. Komputer számítja ki planimetrizálás után.


3. Aortaárea-számítás a kontinuitásegyenlettel.

 

 

Ahol      

A = aortaszájadék

A1 = kiáramlási pálya keresztmetszetének    területe az aortabillentyű;k alatt

D = kiáramlási pálya átmérő;je (szisztolés)

V1= kiáramlási sebesség (PD)

V = maximális sebesség az aortaszájadékon keresztül (CW)

Egyéb kiáramlási obstrukciók

Coarctatio aortae: csak akkor szignifikáns, ha diasztolés gradiens is van.

Subvalvularis aortastenosis

HOCM: a gradiensmérés indirekt módszere:

Gradiens = szisztolés vérnyomás – (4xV2(MI) + 15 Hgmm), ha 15 Hgmm-t veszünk bal pitvari nyomásnak.

A pulmonalis stenosis lehet valvularis vagy infundibularis.

              

Mitralis stenosis

1. Átlaggradiens = a 4xV2-ek átlaga. Komputer    számítja ki planimetriával.

2. Mitralis área a nyomásfelezési idő; (PHT) alapján

 


 

 

A PHT egyszerű; számítása:

  PHT = 0,29 decelerációs idő;

  Komputerprogram számítja a PHT-t és az areát is.

• Befolyásolja az área értékét a bal kamrai distensibilitás (diasztolés funkció) és az aortainsufficientia (AI esetén a számítás túlbecsüli az areát).

• A számítás általában túlbecsüli az areát a 2D-méréshez és a Gorlin-képlettel számítotthoz képest.

• Elő;nye, hogy nem befolyásolja a mitralis insufficientia és a perctérfogat.

3. Mitralis área a kontinuitásegyenlet alapján:

               A(M)xTVI(M) = A (ao) x TVI (ao)

              

               A(M)= A(ao) x TVI (ao)

                                TVI (M)

ahol

A(M) = mitralis área

TVI (M) = mitralis time velocity integral (CW)

A (ao) = balkamra-kiáramlási keresztmetszet áreája

 (szisztoléban)

TVI (ao) = bal kamrai time velocity integral (PD)

 

 

 

Aortainsuff. esetén a pulmonalis verő;volument számoljuk:

D (p) = a pulmonalis anulus átmérő;je közvetlenül a billentyű; eredése alatt (szisztoléban)

TVI(p) = pulmonalis time velocity integral (PD)

 

Mű;billentyű;k

 

• Aorta-mű;billentyű;

   Csúcsgradiens és átlaggradiens.

 

• Mitralis mű;billentyű;

   Átlaggradiens és área. A nyomásfelezési idő; az áreaszámításban csak önkontrollos megítélésre alkalmas, az área korrekt számítása a kontinuitásegyenlettel történik.

 

• Tricuspidalis mű;billentyű;

   Átlaggradiens.

 

Insufficientiák

 

A regurgitatiók fokának megítélésére kvalitatív és kvantitatív módszerek szolgálnak. (14)

 

Kvalitatív súlyossági jelek

 

2D echóval a tág, volumenterhelt bal kamra és a rupturált billentyű;, MI esetén a tág bal pitvar is.

 

Szemikvantitatív súlyossági jelek

 

MI esetén a 8 cm2-nél nagyobb jet área, az E/A arány >1, a tüdő;vénákban szisztolés reverz flow.

AI esetén a holodiastolés reverz áramlás az aorta descendensben.

 

Kvantitatív súlyossági jelek

 

Egyszerű; mérések:

AI esetén a jet/kiáramlási traktus szélességi arány súlyos AI esetén >65%, közepes AI: 25–64%, enyhe AI<25%. A jet hosszúságának nincs jelentő;sége.

Az AI jet nyomásfelezési ideje (PHT) súlyos AI esetén <200 ms, közepes AI esetén 200–500 ms, enyhe AI esetén >500 ms.

 

MI esetén

A vena contracta súlyos MI esetén ³0,7 cm, enyhe MI: <0,3 cm.

 

Számítások

 

Két módszert használunk:

1. Volumetriás regurgitatiós volumen (RV), regurgitatiós frakció (RF) és effektív regurgitatiós área (ERO).

 

Az RV-számítás a szájadékokon áthaladó verő;volumenek (SV) mérésén alapul: A x TVI, ahol A a szájadék területe

D2 x p = D2x 0,785

2

 

TVI az idő;sebesség integrálja

 

AI esetén             

RV = aortás verő;volumen – elő;remenő; mitralis verő;volumen

 

RF =             RV           

         aortás verő;volumen

 

MI esetén             

RV = mitralis verő;volumen – elő;remenő; aortás verő;volumen

 

RF =              RV          

         mitralis verő;volumen

 

ERO = RV/TVI (reg. jet)

 

2. PISA vagy flow konvergenciás módszer a pontosabb.

 

A PISA alapelve az, hogy a regurgitáló szájadékhoz tartó áramlás sebessége felgyorsul és koncentrikus hemisphaeriumokat hoz létre.

 

 

Az első; lépés a Nyquist-limit csökkentése kb. 30 cm/s-ra, így kapjuk az ún. alias sebességet (Va), mérjük a hemisphaerium radiusát (r), az MI csúcssebességét (V) és az idő;sebesség integrálját (TVI(MI)).

 

ERO = (6,28 x r2 x Va)/V

RV = EROxTVI(MI)

 

Súlyossági jelek a számítások alapján:

• Súlyos MI

- PISA r³1 cm

- RV³60 ml

- RF³50%

- ERO³0,4 cm2

Súlyos AI

- RV³60 ml

- RF³50%

- ERO³0,3 cm2

 

Perctérfogat (CO)

 

Balkamra-kiáramlási pályán mérve:

CO = AxTVIxHR

 

A – a kiáramlási pálya keresztmetszete

A cm2 = D2 x p = D2 x 0,785

              2

TVI cm – a kiáramlási time velocity integral (PD) a csúcsról

 

Söntszámítás

Qp/Qs

ASD, VSD (posztinfarktusos VSD is)

Qp: pulmonalis verő;térfogat

•       Jobbkamra-kiáramlási

  Qp = D(p)2 x 0,785 x TVI(p)

Qs: aorta-verő;térfogat

• balkamra-kiáramlási

  Qs = D(a)2 x 0,785 x TVI(a)

Botall

Qp = mitralis verő;térfogat

Qs = pulmonalis verő;térfogat

 

 

Nyomások

Jobb kamrai szisztolés nyomás (JKP) egyenlő; a pulm. szisztolés nyomással (SAP), ha pulmonalis stenosis nincs.

 

1. A tricusp. insufficientia (TI) max. sebességébő;l (V)

   JKP = SAP = 4 x V2(TI) + jp. nyomás 5 Hgmm, ha az IVC szű;k

  (10 Hgmm, ha IVC<20 mm, de belégzésre        

          50%-kal szű;kül

  15 Hgmm, ha IVC 21–25 mm,

  20 Hgmm, ha IVC>25 mm)

 

2. VSD esetén sönt flow max. sebességébő;l (V)

   kapjuk a bal kamra és a jobb kamra szisztolés nyomáskülönbségét.

   SAP = szisztémás szisztolés vérnyomás –

   4 x V2

 

 

Pulmonalis diasztolés nyomás

 

1. A pulmonalis insufficientia (PI) végdiasztolés sebességébő;l (V) számítjuk a pulmonalis diasztolés nyomást.

    Pulmonalis diasztolés nyomás = 4 x V2(PI)+ jp. nyomás

2. DBP maximális diasztolés sebességébő;l (V) kapjuk az aorta- és a pulmonalis diasztolés nyomás különbségét.

    Pulmonalis diasztolés nyomás = szisztémás diasztolés vérnyomás – 4 x V2

 

Pulmonalis középnyomás

 

1. A pulmonalis kiáramlási görbe akcelerációs idejébő;l (ACT)

    Pulmonalis középnyomás = 79 – 0,45 x ACT

2. A PI max. sebességébő;l (V)

    Pulmonalis középnyomás = 4 x V2(PI) + 2

                                                       0,7

Bal kamrai diasztolés nyomás AI-ból:

diasztolés vérnyomás – 4 x V2(AI)

 

 

Bal pitvari nyomás MI-bő;l

BP-nyomás = szisztémás szisztolés vérnyomás –

4 x V2(MI)

 

Bal kamrai szisztolés funkció

1. Ejekciós frakció (EF)

M-mód:

EF = Dd2 – Ds2

                     Dd2

  Korrekció a csúcs mozgása alapján (Quinones szerint):

• Normális:     +7%

Hipokinetikus: +3%

Akinetikus:                  +0

Dyskineticus:   –3%

2D: módosított Simpson-szabály

Normális EF³55%, MI esetén ³60%

Balkamra-diszfunkció: EF£40%

 

2. Perctérfogat (lásd elő;bb)

3. Falmozgás score-indexe

  A 17 szegmentumos beosztás szerint minden falrészlet score-értéket kap a falmozgás (falvastagodás) alapján:

1 – normokinézis;

2 – hipokinézis;

3 – akinézis;

4 – dyskinesis.

 

A score-index egyenlő; az egyes score-ok összege, osztva az értékelt szegmentumok számával. Az index 1,5 felett csökkent globális balkamra-funkcióra utal.

 

Bal kamrai diasztolés funkció

1. Csúcsi négyüreg-metszetbő;l PD-vel – E sebesség, A sebesség, E/A arány, decelerációs idő;

2. Csúcsról CW-vel vagy PD-vel – IVRT

 

Relaxációs funkciózavar

• Kis E, nagy A, E/A£1

• Decelerációs idő; >240 ms

• IVRT>100 ms

 

Restriktív funkciózavar

Nagy E, kis A, E/A>1,0 vagy E+A fúzió

Decelerációs idő; <150 ms

IVRT<60 ms

 

A constrictio a restriktív funkciózavartól azzal különíthető; el, hogy a mitralis E-hullám belégzésre csökken.

 

Májvénagörbék:

Normális: nagyobb szisztolés (S), kisebb sebességű; diasztolés (D) anterograd flow, légzésre alig változik, csekély reverz flow-k.

 

TI: enyhe-közepes: kisebb szisztolés anterograd flow, esetleg késő; szisztolés reverz flow; súlyos: holosystolés reverz flow.

 

Jobb kamrai diasztolés diszfunkció: a diasztolés anterograd flow csökken, súlyos esetben megszű;nik.

 

Restriktív funkciózavar: nagy reverz flow a késő; szisztoléban és a preszisztoléban, mely belégzésre tovább nő;. A szisztolés flow kisebb, mint a diasztolés.

 

Constrictio: kilégzésben az anterograd diasztolés flow csökken, a reverz flow-k nő;nek.

 

Tüdő;vénagörbe:

normálisan S/D³1,0

Relaxációs zavar: S/D>1,5

Restriktív zavar: S/D<1

 

Tei-index: mitralis v. tricuspidalis záródástól nyitódásig tartó idő; mínusz ejekciós idő; osztva az ejekciós idő;vel, a bal, ill. jobb kamra myocardialis teljesítményét méri, normálisan <0,4 (15).

 

Balkamra-hipertrófia

Falvastagság ³12 mm

Massza = 1,05 [(Dd+IVS+Hf)3 – Dd3]/tf

  férfi >130 g/m2

  nő; >110 g/m2

Transoesophagealis echokardiográfia (TEE)

 

A TEE jelentő;sége

 

A TEE szemiinvazív vizsgálat, ezért csak speciális indikációkban végzendő; (l. alább). A TEE elő;nye abból következik, hogy a vizsgálófej közvetlenül a szív mögött helyezkedik el, ezért fő;leg a hátsó struktúrák és a mellkasi aorta leképzésében múlja felül a TTE-t, de olyankor is, ha nincs megfelelő; praecordialis TTE-ablak. A magasabb ultrahang-frekvencia nagyobb felbontóképességet tesz lehető;vé.

 

A TEE végzésének feltételei:

 

A)        Személyi (lásd ott)

 

B)        Tárgyi, biztonságossági

 

• Multiplan transzducer

Az elő;írásnak megfelelő; tisztítás, sterilizálás (20 perc Cidex)

Beteg-beleegyezési nyilatkozat, beszélgetés a beteggel

4 órás éhgyomor

Vénabiztosítás

Központi oxigén és szívó

Pulzoximéter

Folyamatos EKG-monitorozás

Folyamatos video- vagy digitális regisztrálás

Sürgő;sségi tálca

Helyi érzéstelenítés lidocain spray-vel

0,3 mg atropin, ha nincs kontraindikáció vagy tachycardia

Iv. szedatívum: 2–10 mg iv. Seduxen v. Dormicum orvos jelenlétében

A beteg teljes ébredéséig az orvos jelen van és megfigyeli a beteget

TEE után 2 óra koplalás, 12 órán át nem vezethet

Instabil beteg (pl. akut aortadissectio) TEE-vizsgálata az intenzív osztályon történik

 

 

Vizsgálati metszetek

 

A)        Oesophagealis metszetek

B) Transgastricus metszetek

C) Aortás metszetek (hossz- és rövid tengelyű;)

 

Stressz-echokardiográfia (16)

 

A stressz-echokardiográfia képalkotással kombinált terheléses vizsgálat. A terhelés lehet fizikai vagy farmakológiai (lásd Kardiológiai Útmutató). A farmakológiai, ezen belül a dobutaminstresszteszt (DSE) elő;nye a könnyebb technikai kivitelezhető;ség (a vizsgáló és a beteg szempontjából egyaránt) és az ischaemia mellett az életképesség kimutathatóságának lehető;sége. A továbbiakban a DSE-rő;l lesz szó.

 

Feltételek

 

A) Személyi

 

Nincs szabályozva, de tapasztalt (2. szintű;) echokardiográfiás elméleti képzést követő;en legalább 50 ellenő;rzött vizsgálat után.

Szakasszisztens, aki resuscitatióban is jártas.

 

B) Tárgyi

 

Az echókészülékben harmonikus mód, négyosztatú monitor.

Vénabiztosítás

Infúziós pumpa

Folyamatos EKG-monitorozás és vérnyomásmérés

Készenléti tálca

Defibrillátor

Folyamatos video- vagy digitális felvétel

 

 

 

 

 

 

 

A vizsgálat menete

 

Alapvizsgálatok

 

Metszetek: rövid és hosszú parasternalis csúcsi kétüregi, négyüregi

 

Ischaemia kimutatásra:

Dobutamin           

5 µg/kg/min      3 perc

10 µg/kg/min    3 perc

20 µg/kg/min    3 perc

30 µg/kg/min    3 perc

40 µg/kg/min    3 perc

 

Végpontok:          

új falmozgászavar;

2 mm ST-depresszió;

vérnyomás 220/120 Hgmm;

súlyos ritmuszavar;

angina.

 

A DSE kombinálható:

kontrasztechóval;

DTI-vel;

perfúziós szcintigráfiával.

 

A következő; két speciális technika klinikai hasznossága ugyan már bizonyítható, de az ajánlás szintjét még nem érte el (2).

 

Kontraszt-echokardiográfia (MCE)

 

A kontraszt-echokardiográfia két módszert foglal magába:

 

1. Bal kamrai kontraszt-echokardiográfia. Célja a jobb endocardium felismerése és ezzel a bal kamrai volumenek és funkció pontosabb mérése.

 

2. Myocardialis kontraszt-echokardiográfia (MCE). Cél: a microvascularis integritás megítélése.

 

 

Feltételek:

 

A) Személyi

 

MCE-ben elméleti képzésben részesült és gyakorlati jártasságot szerzett orvos.

Szakasszisztens, aki jártasságot szerzett a MCE technikájában.

 

B) Tárgyi

Harmonikus képalkotás.

Kontrasztechóprogram a készülékben.

Kontrasztanyag: Levovist, Optison vagy Sonoview.

 

Indikációk

 

Thrombolysis után no-reflow kimutatása, rescue PCI-indikáció.

Balkamra-diszfunkció esetén életképesség kimutatása (hibernáció).

 

Szöveti Doppler (DTI) pulzatilis módszer

 

A DTI lehet pulzatilis vagy színes Doppler-technika, nagy energiájú, de alacsony sebességű; jelek ábrázolására, és ezáltal a myocardiumkontrakció és -relaxáció sebességének mérésére alkalmas.

 

Cél: a regionális és globális szisztolés és diasztolés myocardialis funkció értékelése.

 

Feltételek:

 

Személyi feltételek

 

DTI-ben szerzett elméleti ismeretek (irodalmi tájékozottság), gyakorlat.

 

Tárgyi feltételek

 

Készülékben DTI-program.

 

 

 

Indikációk

 

Lehetséges indikációk:

Nyugalmi globális diasztolés funkció értékelése. A mitralis anulusban mért diasztolés sebesség (Ea) minden típusú diasztolés diszfunkció esetén csökkent, kivéve a constrictiót, ahol fokozott. A mitralis E/anularis Ea arány növekedése alkalmas az emelkedett bal kamrai töltő;nyomás megítélésére.

 

DSE-vel kombinálva a regionális ischaemia és életképesség kvantitatív megítélése.

 

Intracardialis echokardiográfia (ICE)

 

A rádiófrekvenciás ablatio vezérlésére használt módszer, egyelő;re II/a osztályú indikáció (11).

 

Intraoperatív echokardiográfia (IOE)

 

Felnő;ttkorban az IOE intraoperatív TEE-t jelent.

 

Magzati echokardiográfia

 

A magzati echokardiográfia jelentő;sége

 

A szívfejlő;dési rendellenességek (SZFR) incidenciája 1%-ra tehető; az élve születettek között. Azonban a születés elő;tt elhaltaknál az SZFR-incidencia magasabb, sokkal súlyosabb, komplex laesiók fordulnak elő;. A SZFR-ek lehetnek izoláltak vagy kromoszóma-rendellenességek, teratogén ártalmak és multiplex malformációs szindrómák részeként fordulnak elő;. Az utóbbi esetekben az ismétlő;dési kockázat az alapdefektus kóreredetétő;l függ. Az SZFR-ek intrauterin felismerését az echokardiográfiás technika rohamos fejlő;dése tette lehető;vé. A gépek felbontóképességének javulása, a Doppler-technika bevezetése lehető;vé tette az emberi magzati szív komplett anatómiai és cardiovascularis fiziológiai vizsgálatát. Napjainkig szinte már minden SZFR-t in utero diagnosztizáltak.

 

 

A magzati echokardiográfia idő;pontja

 

A magzati szív már a 10. héttő;l láttatható, de az anatómia pontosan a 17–18. terhességi héttő;l vizsgálható. Ilyen módon a „tervezett” elektív vizsgálatok optimális idő;pontja a 18–24. terhességi hét. A harmadik trimeszteri vizsgálatokat már megnehezíti a magzati pozíció (gerincoszlop gyakrabban van elöl) és a bordák kalcifikálódása.

 

A vizsgálat megbízhatóságának feltételei

Nagy felbontóképességű; echokardiográfiás készülék, 5 MHz-es és 3,5 MHz-es transzducer, M-mód, pulzatilis, folyamatos hullámú és színes Doppler-lehető;ség. A vizsgálónak csecsemő;- és gyermek-echokardiográfiában igen jelentő;s gyakorlatú gyermekkardiológusnak kell lennie. Önálló vizsgálat elő;tt 200 magzati echokardiográfiás vizsgálatban kell részt vennie nagy forgalmú osztályon gyakorlott vizsgáló mellett. A vizsgálat helye gyermek-echokardiográfiás centrum. Ennek definiálása az echokardiográfiás kollégiumi protokollban szerepel. Ettő;l való eltérés csak kivételes esetben – szakmai, állandó konziliáriusi kontroll mellett – lehetséges.

 

Videorögzítési lehető;ség alapfeltétel. Azonnali diagnózis, kóros lelet esetén legfeljebb terhességi idő;tő;l függő;en néhány napon belüli ismételt vizsgálat – és így a szülő;i tájékoztatás – alapkövetelmény.

 

A magzati szív vizsgálatának menete

 

1. A magzati pozíció meghatározása. Hasi situs meghatározása vena cava inferior és aortapozíció megállapítása mellkasi keresztmetszeti képen.

2. Négyüregi metszet, atrioventricularis kapcsolat meghatározása, crux cordis vizsgálata.

3. Bal kamrai hosszmetszet-ventriculoarterialis kapcsolat megítélése.

4. Nagyérsíkú keresztmetszeti kép.

5. Ductalis metszet.

6. Aortaív vizsgálata.

7. A fenti síkok alkalmazásával a szegmentális diagnosztika alkalmazandó a situs meghatározására, az atrioventricularis kapcsolat és a ventriculoarterialis kapcsolat meghatározására. Ezt követi a cardiomegalis megítélése a cardiothoracicus ratio meghatározásával.

8. Kvalitatív és kvantitatív Doppler-echokardiográfia, atrioventricularis insufficientiák megítélése és stenosisok kvantifikálása a vizsgálómódszer szabályai szerint.

9. Ritmuszavar esetén M-mód echokardiográfia az AV-szinkronitás – kamrafunkció mérésére.

 

 

Protokollok diagnózisok szerint

 

Billentyű;hibák (natív)

 

AS:

• balkamra-hipertrófia;

• aortabillentyű;-morfológia: mész, bicusp.;

• aorta ascendens max. átmérő;je;

• csúcs- és átlaggradiens csúcsról és Pedof transzducerrel a jobb parasternalis ablakból, esetleg subcostalisan;

• áreaszámítás;

• társvitiumok;

• nyomások;

• IVC;

• balkamra-funkció.

 

AI:

• aortabillentyű;-morfológia: mész, bicusp., ruptura;

• dissectio?;

• aortagyök és ascendens méretei;

• AI foka színes Dopplerrel parasternalis hossz- és rövid, csúcsi ötüregi metszetbő;l;

• AI decelerációs idő;;

• diasztolés reverz flow suprasternalis metszetbő;l;

• nyomások, társvitiumok, IVC;

• balkamra-funkció.

 

MS:

• mitralis billentyű;morfológia: mész foka, helye, mellső; vitorla mobilitása;

• mitralis área planimetriával;

• mitralis átlaggradiens, mitralis área Dopplerrel;

• MI, társvitiumok;

• nyomások, IVC;

• bal pitvari thrombus?;

• balkamra-funkció.

 

MI:

• mitralis billentyű;morfológia: reumás, meszes, prolapsus mellső;-hátsó, ínhúrruptura, normális (funkcionális);

• MI foka színes Dopplerrel színes área alapján;

• MI foka regurgitatiós volumen és frakció alapján;

• MI jet iránya;

• elő;remenő; perctérfogat;

• nyomások;

• társvitiumok, IVC;

• balkamra-funkció.

 

TI:

• tricusp. billentyű;morfológia: ép (funkcionális); reumás, ruptura, Epstein;

• nyomás;

• perctérfogat;

• IVC;

• társvitiumok;

• jobbkamra-funkció;

• funkcionális TI esetén anulusméret.

 

Infektív endocarditis

 

TTE:

• natív billentyű;vegetáció, a vegetáció mérete, mobilitása;

• a többi billentyű;n vegetáció;

• regurgitatio oka (ruptura, fenesztráció), foka;

• nyomások;

• alapbetegség: az érintett billentyű; morfológiája;

• aorta-mű;billentyű; leak, insuff. foka;

• mű;billentyű;-gradiens;

• PF;

• balkamra-funkció.

TEE:

• meszes, reumás billentyű;vegetáció;

• mű;billentyű;-vegetáció, mérete, mobilitása;

• mitralis paravalvularis leak, insuff. oka;

• paravalvularis abscessus, pseudoaneurysma;

• fisztula;

• fenesztráció.

 

Mű;billentyű;-diszfunkció

 

TTE:

• Mű;billentyű;-gradiens;

• Paravalvularis AI.

 

TEE:

• mű;billentyű;-trombózis;

• mű;billentyű;záró elem mozgása;

• mitralis mű;billentyű; leak, foka.

 

Congenitalis szívhibák

 

ASD

 

TTE:

• jobbszívfél-tágulat;

• ASD helye (típusa), mérete;

• bal-jobb sönt, mértéke színes Dopplerrel;

• nyomások;

• ASD-I esetén mitralis cleft, MI foka;

• mitralis prolapsus;

• TI, foka.

 

TEE:

• ASD helye (típusa) mérete;

• tüdő;véna-beszájadzás;

• jobb-bal sönt kontrasztechóval;

• jobbkamra-kiáramlási pálya mérete.

 

Fallot-tetralógia – nem operált:

 

• subaorticus VSD kimutatása;

• aorta-dextropozíció mértéke;

• infundibularis stenosis leírása, gradiens;

• pulmonalis billentyű;morfológia, anulus mérete, csúcsgradiens;

• suprasternalis nézetbő;l pulm. jobb ág mérete;

• AI.

 

Fallot-tetralógia söntmű;tét után:

• systemopulmonalis sönt kimutatása CW Dopplerrel;

• max. sziszt.-diasztolés gradiensbő;l pulmonalis nyomás számítása;

• kiáramlási gradiensbő;l pulmonalis szisztolés nyomás számítása.

 

Fallot-tetralógia rekonstrukció után

• reziduális VSD;

• reziduális kiáramlási gradiens(ek);

• pulmonalis nyomás kalkulációja;

• kamrafunkciók;

• AI.

 

VSD:

 

• helye (típusa), mérete;

• bal-jobb sönt flow sebességbő;l jobbkamra-nyomás számítása;

• egyéb nyomások;

• Qp/Qs;

• társvitiumok (AI, PS, TI).

 

Epstein-anomália:

 

• tricuspidalis septalis vitorla eredésének eltolódása a cruxtól mm-ben;

• a valódi és az atrializált jobb kamra hosszátmérő;jének aránya;

• TI foka;

• nyomás;

• IVC.

 

Pulmonalis embólia, pulmonalis hipertónia:

 

• jobbszívfél-tágulat;

• bal kamrai D-jel;

• nyomások;

• TI foka;

• perctérfogat;

• IVC;

• intracardialis forrás;

• TEE: embolus a proximalis pulmonalis artériákban, foramen ovale nyitott-e? Intracardialis forrás.

 

Aortadissectio:

 

• aortagyök és ascendens átmérő;je;

• Intimaflap?;

• hasi aortadissectio?;

• PF, tamponád, IVC;

• AI;

• TEE:

- belépési nyílás(ok);

 - dissectio típusa;

 - AI mechanizmusa;

 - coronariák viszonya az állumenhez;

 - állumen-áramlási viszonyok, thrombus.

 

HOCM:

 

• valamennyi fal vastagságának 2D-mérése;

• intraventricularis gradiens (bal, jobb kamrai);

• MI;

• diasztolés funkció meghatározása.

 

Szívtumor (bal pitvari myxoma):

 

• myxoma alakja, mérete;

• tapadási helye;

• mitralis v. tricuspidalis szájadék obstrukciója, gradiens;

• nyomások;

• TEE: pontos morfológia, embóliaveszély, egyéb szívüregek.

 

Embóliaforrás:

 

• AMI vagy DCM esetén bal kamrai thrombus, mérete, mobilitása, helye;

 (TTE), fülcsethrombus (TEE);

• pitvarfibrilláció, mitralis vitium esetén fülcsethrombus, spontán echókontraszt (TEE);

• mű;billentyű;thrombus mérete, mobilitása (TEE);

• natív billentyű;vegetáció, mérete, mobilitása (TTE, TEE);

• mű;billentyű;-vegetáció mérete, mobilitása (TEE);

• szívtumor helye, mérete, embóliaveszélyes morfológiája (TTE, TEE);

• idegentest- (pacemakerelektróda, kanül) thrombus, vegetáció mérete, mobilitása (TEE);

• paradox intracardialis thrombus (TEE);

• aortatrombotikus plakk (TEE).

 

Szívelégtelenség:

 

szisztolés, diasztolés balkamra-funkció;

pulm. nyomás;

IVC;

pleuralis folyadék;

funkc. TI, MI;

alapbetegség.

 

 

Ajánlások

 

Az echokardiográfiás vizsgálat I. osztályú indikációi

 

Billentyű;hibák

 

Stenosisok:

diagnózis, súlyosság, kamrafunkció, hemodinamika;

klinikai változás esetén ismétlés;

terhesség alatt ismétlés;

panaszmentes betegek kontrollvizsgálata súlyos stenosis esetén (6 hó).

 

Insufficientiák:

diagnózis, súlyosság, kamrafunkció, hemodinamika;

enyhe-közepes insufficientia, de változó klinikai tünetek esetén kontroll;

súlyos insufficientia, panaszmentes beteg kontrollvizsgálata (6 hó);

terhesség alatt kontroll;

gyógyszeres kezelés hatása a kamrafunkcióra.

 

Mitralis billentyű;prolapsus morfológiája, IE-profilaxis indikációja

 

Infektív endocarditis:

 

diagnózis, billentyű;hiba-kimutatás, súlyosság, kamrafunkció, hemodinamika;

szövő;dmények (abscessus, sönt stb.) (TEE);

magas rizikó esetén (aortalokalizáció, virulens kórokozó, perzisztáló láz és bacteriaemia, klinikai progresszió, súlyos hemodinamika) kontroll;

alapos klinikai gyanú negatív hemokultúra esetén.

 

Mű;billentyű;-endocarditis (TEE):

diagnózis, hemodinamika, kamrafunkció;

szövő;dmények (abscessus, sönt stb.);

magas rizikó esetén kontroll;

negatív hemokultúra;

ismeretlen eredetű; bacteriaemia.

 

Intervenció vagy mű;tét elő;tt billentyű;hibáknál:

 

intervenció vagy mű;tét optimális idő;pontjának meghatározása a balkamra-funkció alapján;

a beavatkozás típusának megválasztása (mitralis ballonplasztika, mitralis plasztika vagy mű;billentyű;);

ballonvalvuloplasztika feltételeinek megítélésére;

mű;billentyű;-diszfunkció és oka (thrombosis, paravalvularis leak, vegetáció) és nem obstruktív trombózis gyanúja (pl. inadekvát antikoaguláns kezelés) (TEE).

 

Mellkasi fájdalom:

 

mellkasi fájdalom differenciáldiagnózisa;

akut ischaemia gyanújakor a fájdalom alatt, ha az EKG nem diagnosztikus;

aortadissectio gyanúja esetén;

súlyos hemodinamikai instabilitás esetén.

 

 

 

 

AMI és egyéb akut coronariaszindróma:

 

ha standard módszerekkel nem tisztázható (nem diagnosztikus EKG) az AMI fennállása, helye, kiterjedése;

kiindulási (baseline) balkamra-funkció megítélésére;

inferior AMI esetén a jobb kamrai AMI diagnózisára;

mechanikai komplikációk (septumruptura, szabadfali ruptura, papillaris izomruptura) és bal kamrai thrombus kimutatása;

bal kamrai thrombus kimutatására embólia után vagy a további antikoaguláns terápia indikációjához (l. késő;bb);

infarktusnagyság megítélése;

balkamra-funkció vizsgálata a kórházi kezelés során az optimális terápia megválasztásához;

kibocsátás elő;tti stresszechó a provokálható ischaemia megítélésére, ha a terheléses EKG nem informatív (l. késő;bb);

életképesség kimutatására (DSE) (l. késő;bb).

 

Krónikus ISZB:

 

nyugalmi balkamra-funkció értékelése;

életképesség (kontraktilis rezerv) bizonyítása revascularisatio tervezéséhez balkamra-diszfunkció esetén (DSE) (l. késő;bb);

ischaemia kimutatása (DSE), ha az EKG nem diagnosztikus vagy a beteg fizikailag nem terhelhető;, az izotópos terhelés alternatívájaként (l. késő;bb);

PTCA elő;tt az ismert coronarialaesio funkcionális jelentő;ségének megítélésére DSE (l. késő;bb);

Balkamra-funkció követése balkamra-diszfunkció esetén a beteg terápiás vezetéséhez.

 

Szívelégtelenség gyanúja (dyspnoe, lábdagadás):

 

szívelégtelenség igazolása vagy kizárása, cardiomyopathia típusa (szisztolés vagy diasztolés), foka;

prognosztikus információk (EF, töltő;nyomás, pulmonalis nyomás);

cardiomyopathia gyanú esetén a diagnózis felállítása: DCM, HCM, RCM.

 

Pericardialis betegségek:

 

pericardialis folyadék kimutatása, mennyisége, kizárása;

haemopericardium kimutatása (szabadfali ruptura, dissectio, posztoperatív, trauma);

tamponád igazolása;

pericardiocentesis technikai feltételei és monitorozása;

posztoperatív láz esetén postthoracotomiás szindróma;

constrictio igazolása.

 

Szívtumorok és thrombusok:

 

diagnózis;

mű;téti indikáció és sürgő;sség;

myxoma embóliaveszélyessége (TEE);

antikoaguláns terápia szükségessége;

malignus betegségekben, ha kardiális érintettség valószínű;;

myxomarecidíva lehető;sége miatt posztoperatív követés;

paracardialis tumor gyanúja (TEE).

 

Nagyerek:

 

aortadissectio (TEE);

aortaaneurysma (TEE);

aortaruptura (TEE);

aortagyök-dilatáció mérése és követése Marfan-szindrómában (TTE);

aortadissectio posztoperatív követése szövő;dmény vagy progresszió gyanúja esetén (TEE);

Marfan-szindróma családszű;rése (TTE);

vena cava inferior tágasság szívelégtelenség gyanúja vagy pericardiumbetegség esetén.

 

 

Pulmonalis hipertónia:

 

diagnózis, nyomásmérés, jobbszívfél-elégtelenség, perctérfogatmérés;

thromboemboliás ok kimutatása a jobb szívfélben vagy a fő;ágakban (TEE);

követés.

 

Akut pulmonalis embólia (PE):

 

masszív PE igazolása, kizárása, centrális thrombus kimutatása (TEE), terápia megválasztása;

jobb szívfélben embóliaforrás kimutatása (TTE v. TEE), paradox thromboembolus kimutatása.

 

Hipertónia-betegség:

 

terápiás döntéshez annak eldöntése, hogy van-e hipertrófia;

szívelégtelenség gyanúja esetén.

 

Embóliaforrás keresése (TTE/TEE):

 

perifériás embólia esetén;

cardioemboliának megfelelő; stroke (nem lacunaris infarktus) esetén, ha van terápiás konzekvenciája és carotisokklúzió kizárható.

 

Aritmia:

 

pitvarfibrilláció esetén;

malignus ritmuszavar vagy abortált szívhalál után;

ablatio elő;tt;

syncope után.

 

Cardioversio elő;tt (CV) TEE:

 

hemodinamikai instabilitás miatt sürgő;s CV elő;tt;

ha nincs mód a standard antikoaguláns kezelésre vagy az inadekvátnak bizonyul;

ha az antikoaguláns kezelés kontraindikált;

az antikoaguláns elő;kezelés lerövidítésére;

elő;ző; embólia vagy kimutatott bal pitvari thrombus esetén.

Felnő;tt congenitalis szívbeteg

 

Az echokardiográfia lehető;vé teszi a mű;téti beavatkozásokat elő;zetes szívkatéterezés nélkül számos congenitalis szívhiba esetén; az intervenciós terápia nélkülözhetetlen segítő;je.

 

Congenitalis szívhiba gyanúja;

ismert congenitalis szívhiba követése, mű;téti indikáció eldöntése;

operált congenitalis szívhiba-residuumok, progresszió, következmények, palliatív sönt megítélése;

pulmonalis hipertónia gyanúja, követése;

intervenciók elő;tt (pulmonalis anulus, ASD mérése);

társult anomáliák, diagnózisa, IE-profilaxis indikációja;

a coronariák eredésének és kezdeti lefutásának ábrázolása, szükség esetén TEE-vel.

 

Egyéb indikációk:

 

családszű;rés genetikusan átvihető; betegségekre;

potenciális transzplantációs donor szű;rése;

cardiotoxicus kemoterápia elő;tt és annak során ismételve.

 

Kritikus állapot, trauma:

 

hemodinamikai instabilitás intenzív osztályon, intraop., posztop.;

tompa vagy penetráló mellkasi trauma;

aortaruptura veszélye (decelerációs vagy ütés);

katéter, guidewire, PM-elektróda, centesistű; okozta sérülés gyanúja.

 

A stressz-echokardiográfia I. osztályú indikációi

 

1. Akut infarktus után 2–10 nappal DSE az életképtelen és a stunned myocardium elkülönítésére.

2. Akut infarktus után, kibocsátás elő;tti stresszechó ischaemia kiválthatóságának és annak mértékének kimutatására, ha az alap EKG nem diagnosztikus (balszár-blokk, WPW, digitálisz, >1 mm ST-depresszió, pacemaker).

3. Az életképesség megítélése DSE-vel balkamra-diszfunkció esetén a revascularisatio lehetséges hatásának értékeléséhez.

4. Krónikus ISZB-nél stresszechó a revascularisatio tervezéséhez, ha a coronarialaesio funkcionális súlyossága ismeretlen.

5. Krónikus ISZB-nél az ischaemia diagnózisára, ha az EKG nem diagnosztikus.

6. A hibernált myocardium diagnózisára krónikus ISZB-nél.

7. Revascularisatio után stresszechó a restenosis megítélésére atípusos és típusos panaszok esetén.

8. Nem kardiális mű;tét elő;tti rizikóstratificatio.

 

Nem I. osztályú, de általánosan elfogadott indikáció:

 

DSE a kontraktilis rezerv megítélésére alacsony gradienssel és balkamra-diszfunkcióval járó aortastenosisban vagy szívelégtelen betegnél.

 

A TEE I. osztályú indikációi

 

Natív billentyű;endocarditis vagy annak alapos gyanúja, ha a TTE negatív, vagy pozitív, de magas a rizikó (lásd infektív endocarditis protokollja), illetve közvetlenül mű;tét elő;tt vagy embóliarizikó megítélésére, ha az infekció még nem gyógyult (<10 nap).

Mű;billentyű; vagy idegen test, pl. PM-elektróda endocarditise vagy gyanúja.

Mitralis mű;billentyű; paravalvularis insufficientia gyanúja.

Mitralis ballonvalvuloplasztika elő;tt a bal pitvari thrombus kizárására.

Mitralis mű;billentyű;-trombózis gyanúja (obstruktív vagy nem obstruktív) és a terápia monitorozása.

Embóliaforrás keresése, ha a TTE negatív és van terápiás konzekvencia (antikoaguláns terápia, mű;tét, PFO-zárás).

Intracardialis thrombus és tumor elkülönítése.

Bal pitvari myxoma mű;téti sürgő;sségének eldöntése, malignitas gyanújának eldöntése.

Aortadissectio vagy annak gyanúja (anuloaorticus ectasia esetén is).

Akut masszív tüdő;embólia a pulmonalis fő;ág thromboembolusai, esetleg paradox embolus kimutatására.

Instabil hemodinamikai állapot, ha a TTE nem informatív.

Intraoperatív megítélés mitralis plasztika, mű;billentyű;-sutura, egyéb rekonstrukció után.

ASD preoperatív kivizsgálása vagy ASD gyanúja, intervenciós zárás elő;tt.

Cardioversio elő;tt, ha az antikoaguláns kezelés elégtelen.

Pulmonalis hipertónia, centrális pulmonalis trombózis kimutatására.

Rossz TTE-ablak, vagy ha TTE alapján a klinikai teendő;k nem ítélhető;k meg.

 

Kontraindikációk (relatív):

 

Nyelő;cső;strictura, irradiáció utáni állapot.

Nyelő;cső;tumor.

 

Az IOE I. osztályú ajánlásai

 

1. Súlyos, életveszélyes hemodinamikai instabilitás, melynek oka ismeretlen és terápiarezisztens.

2. Plasztikai mű;tét billentyű;hibáknál, HOCM-nél, aortadissectiónál.

3. Homograft-implantáció, coronariareimplantáció; Ross-mű;tét.

4. Congenitalis szívhibák rekonstrukciója.

5. Endocarditisnél, ha a preoperatív echó inadekvát volt vagy perioperatív extenzió gyanúja esetén.

6. Intracardialis eszközök elhelyezése és monitorozása.

7. Pericardiotomia (fenesztráció) után a posterior vagy lokalizált pericardialis folyadék felderítése.

 

 

A magzati echokardiográfia I. osztályú ajánlásai

 

1. A magzat rutin (szülészeti) ultrahangvizsgálata során, ha szívrendellenesség gyanúja merült fel.

2. Klinikai vizsgálat vagy szülészeti rutin ultrahangvizsgálat során észlelt magzati tachycardia, bradycardia, tartósan fennálló irreguláris ritmus esetén.

3. Ismert anyai vagy családi rizikótényező; esetén – a szülő;knél, testvérnél vagy első; fokú rokonnál –, ami cardiovascularis betegségek elő;fordulására hajlamosít.

4. Anyai diabétesznél.

5. Anyai szisztémás lupus erythematosusnál.

6. Magzati differenciálódás szakában ő;t ért teratogén hatás esetén.

7. A magzat egyéb szervrendszeri rendellenessége esetén – beleértve a kromoszómaanomáliákat is.

8. Transplacentaris kezelés monitorozására. Korábbi, átmeneti, de jelentő;s aritmia vagy aktuálisan elő;forduló aritmia esetén.

 

Az újszülöttkori echokardiográfia

I. osztályú ajánlásai

 

1. Cianózis, respirációs distressz szindróma, congestiv szívelégtelenség, kóros artériás pulzáció.

2. Szívfejlő;dési rendellenességgel gyakran társuló kromoszóma- vagy extracardialis anomáliák.

3. Koraszülöttnél, ha a klinikai diagnózis pulmonalis betegségre utal, de a cardiopulmonalis status nem javul a várható ütemben.

4. Szisztémás anyai betegségek, melyeknél az újszülött érintettsége várható.

5. Hangos, kóros szívzörej vagy egyéb kóros kardiális tünet.

6. Cardiovascularis betegséggel társuló vagy dominánsan öröklő;dő;/családtagnál elő;forduló szindrómában.

7. Szívfejlő;dési rendellenességgel társuló szindrómában, akár elő;fordul kardiális tünet, akár nem – azonban sürgő;s döntéshozatal szükséges az alapbetegség kezelését illető;en.

8. Cardiomegalia a radiológiai kép alapján.

9. Dextrocardia, kóros pulmonalis vagy visceralis situs gyanúja a klinikai kép, EKG-, vagy radiológiai lelet alapján.

10. EKG-eltérések, aritmiák, melyek strukturális anomáliákra vagy myocardialis problémára utalhatnak.

11. Szívsebészeti beavatkozás utáni reziduális vagy új anomália, kóros kamrafunkció, pulmonalis hipertónia, thrombus, szepszis, pericardialis folyadék klinikai gyanúja esetén.

12. Pulmonalis hipertónia kezelésének monitorozására.

13. Extracorporalis cardiopulmonalis kezelés (ECMO) indításakor és befejezésekor.

14. Nonimmun magzati hydropsban.

15. Ductus Botalli perzisztens gyógyszeres/mű;téti kezelése utáni nyomon követésre.

16. Intervenciós szívkatéterezés javallatának eldöntésére, eredményének lemérésére.

 

Csecsemő;-, gyermek-, serdülő;kori I. osztályú echokardiográfiás ajánlások

 

Strukturális szívbetegségek

 

1. Atípusos vagy kóros szívzörej, illetve egyéb kóros kardiológiai tünet.

2. Cardiomegalia a röntgenfelvételen.

3. Dextrocardia, kóros pulmonalis vagy visceralis situs klinikai jelei vagy röntgenkép alapján.

4. Szívbetegségben a gyógyszeres vagy mű;téti kezelés idő;pontjának meghatározására.

5. Endovascularis eszközök kiválasztásához, a behelyezés monitorozásához, az intracardialis vagy intravascularis sönt kimutatására, a beavatkozás elő;tt, alatt és után.

6. A perkután intervenciós szívkatéterezések után közvetlenül.

7. Közvetlen preoperatív vizsgálat a szívsebészeti beavatkozások irányítása és a betegnek, illetve a szülő;knek a beavatkozás rizikójának ismertetése céljából.

8. Ismert anomáliánál, ha a fizikális tünetekben változás van.

9. Congenitalis vagy szerzett szívbetegség posztop. vizsgálatában, ha klinikai gyanú van reziduális vagy új anomáliára, kamradiszfunkciónál, pulmonalis hipertenziónál, thrombus, szepszis, pericardialis folyadék gyanújakor.

10. Cardiovascularis anomáliával társuló szindrómánál és a családtagok domináns öröklő;désű; betegségeinél (pl. Marfan-szindróma, Ehlers–Danlos-szindróma).

11. Genetikusan öröklő;dő; myocardialis betegségeknél, kóros kardiális tünet jelenlététő;l függetlenül.

12. Alap- és nyomon követési vizsgálatok neuromuscularis betegségeknél, melyeknél ismerten myocardialis érintettség fordult elő;.

13. Terhelésre megjelenő; mellkasi fájdalom vagy syncope.

 

Aritmiák/vezetési zavarok:

 

1. Aritmia és kóros kardiális tünetek.

2. Aritmia genetikusan meghatározott szívbetegségek családtagoknál (tuberous sclerosis, HCM).

3. Komplett vagy elő;rehaladott II. fokú AV-blokk.

4. Komplett vagy magas fokú, szerzett AV-blokk.

5. Kezelést igénylő; aritmia.

 

Szerzett cardiovascularis betegségek:

 

1. Alap- és kontrollvizsgálat minden gyanús vagy dokumentált Kawasaki-betegnél, myopericarditisnél, HIV-nél vagy reumás láznál.

2. Szív- v. szív-tüdő; transzplantáció után – az akut, krónikus rejectio, thrombus és szívnövekedés vizsgálata céljából.

3. Alap- és kontrollvizsgálat cardiotoxicus terápia mellett.

4. Myocardialis betegség klinikai tünetei mellett.

5. Súlyos renalis betegség és hipertenzió.

6. Kardiális transzplantáció donorjánál.

 

 

 

Szerzett cardiopulmonalis betegség:

 

1. Pulmonalis hipertónia klinikai tünete.

2. Sebészi intervenció után, orális vagy parenteralis vasodilatatorkezelés kontrolljára pulmonalis hipertónia nyomon követésében.

3. ECMO-kezelés megszüntetése utáni kontroll.

 

Thromboemboliás betegségek/tumor:

 

1. Thromboemboliás történés.

2. Tuberosus scelerosis a családi anamnézisben.

3. Vénás kanül mellett szepszis, cianózis, jobbszívfél-elégtelenség tünete.

4. Szisztémás embolisatio vagy akut hipertenzió jobb-bal söntös és kanülös betegnél.

5. Centrális kanül mellett vena cava superior szindróma.

 

Gyermekkori TEE I. osztályú ajánlásai

 

1. Minden veleszületett vagy szerzett szívbetegségnél, ha diagnosztikus információ nem nyerhető; TTE-vel.

2. Szív- és mellkasi mű;tétek monitorozása és segítése.

3. Katéter/eszköz felvezetésének, behelyezésének monitorozása és segítése, intervenciós katéterezés és RF-ablatio során veleszületett szívbetegségnél.

4. Intraatrialis terelő;folt vizsgálata, ha magas a centrális vénás nyomás – thrombus gyanújakor, pitvartágulatnál, fokozódó cianózisnál, aritmiánál.

5. Intravascularis eszköz behelyezésének hosszú távú nyomon követésekor, thrombus vagy vegetáció gyanúja esetén.

6. Mű;billentyű;thrombus-vegetáció gyanújakor.

7. Minden endocarditis gyanújakor – ha a TTE-ablak nem megfelelő;.

8. Jobb pitvari pulmonalis artéria Fontan connexióban pitvari thrombus kimutatására.

 

 

 

Irodalom

 

1. Cheitlin MD et al. ACC/AHA guidelines for the clinical application of echocardiography. JACC 1997;29:862–79.

2. Cheitlin MD, Armstrong WF, Aurigemma GP et al. ACC/AHA/ASE guideline update for the clinical application of echocardiography: summary article. J. Am. Coll. Cardiol. 2003;42:954–70.

3. Az Országos Kardiológiai Intézet Szakmai Kollégiuma. Állásfoglalás a korszerű; echokardiográfiás ellátás szükségleteirő;l és szervezésérő;l. Összeállította: Lengyel M., Csanády M., Kádár K., Medgyesi F., Naszlady A., Nádas I., Perényi T., Rusznák M., Szabóky F. Orv. Hetil. 1987;128:2159–60.

4. Popp RL, Winters WL. Clinical competence in adult echocardiography. ACP/ACC/AHA Statement. Circulation 1990;81:2032–35.

5. ESC WGE Task Force Report 1995.

6. Pearlman AS, Gardin JM, Martin RP et al. Guidelines for physician training in transesophageal echocardiography. Recommendations of the ASE. JASE 1992;5:187–194.

7. Lengyel M. A transoesophagealis echokardiográfia módszertani ajánlásai. Cardiol. Hung. 1993;23:1–4.

8. Flachskampf FA, Decoodt P, Fraser AG et al. Recommendations for performing transesophageal echocardiography. Eur. J. Echocardiogr. 2002;2:8–21.

9. Armstrong WF, Pelikka PA, Ryan T et al. Stress echocardiography: recommendations for performance and interpretation of stress echocardiography. J. Am. Soc. Echocardiogr. 1998;11:97–104.

10. Kádár K. Módszertani útmutató a magzati szív echokardiográfiás vizsgálatáról (Országos Kardiológiai Intézet – Kardiológiai Kollégium, 1989).

11. Meyer RA és mtsai. Guideline for physician Training in Fetal echocardiography. J. Am. Soc. Echo. 1990;3:1–8.

12. Schiller NB, Shah PM, Crawford M et al. For ASE Committee on Standards, subcommittee on quantitation of two-dimensional echocardiograms. Recommendations for quantification of the left ventricle by two-dimensional echocardiography. J. Am. Soc. Echocardiogr. 1998;2:358–67.

13. Cerqueira MD, Weissmann NJ, Dilsizian V et al. AHA writing group. Standardized myocardial segmentation and nomenclature for tomographic imaging of the heart. Circulation 2002;105:539–42.

14. Zoghbi WA, Enriquez-Sarano M, Foster E et al. Recommendations for evaluation of the severity of native valvular regurgitation with two-dimensional and Doppler echocardiography. J. Am. Soc. Echocardiogr. 2003;16:777–802.

15. Tei C, Ling LH, Hodge DO et al: New index of combined systolic and diastolic myocardial performance: a simple and reproducible measure of cardiac function – a study of normals and dilated cardiomyopathy. J Cardiol 1995;26:357–66.

16. Lengyel M, Forster T, Kádár K. Echokardiográfia. A Kardiológiai Szakmai Kollégium irányelvei. 2004/I.

 

 

 

 



Fejlesztés alatt!