Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve A hypertoniabetegség kezelése

Készítette: A Belgyógyászati Szakmai Kollégium és a Magyar Hypertonia Társaság

A szakmai irányelveket a Magyar Hypertonia Társaság Konszenzus Konferenciája fogadta el végleges formában 2005. november 7-én.

Tartalom

A hypertoniabetegség epidemiológiája

A vérnyomás normális és kóros mértéke

A hypertoniabetegség diagnosztikája

A hypertoniás beteg állapotát és kezelését befolyásoló cardiovascularis rizikótényezők

A hypertoniabetegség kezelése

5.1 ‰ltalános irányelvek

5.2 A hypertoniabetegség nem gyógyszeres kezelése

5.3 A hypertoniabetegség gyógyszeres kezelése

Mellékletek

M-1...... A szekunder hypertonia diagnózisa és kezelése

M-2. ..... A hypertoniabetegség kezelése speciális állapotokban

M-2.2... A hypertonia betegség kezelése a perioperatív időszakban

M-2.3... A hypertoniabetegség kezelése coronariabetegség, szívelégtelenség, balkamra-hypertrophia, ingerképző és ingerületvezető rendszer zavara esetén

M-2.4... A hypertoniabetegség kezelése perifériás érbetegségben

M-2.5... A hypertoniabetegség kezelése akut stroke-ban

M-2.6 ... A hypertoniabetegség kezelése diabetes mellitusban

M-2.7... A hypertonia betegség kezelése krónikus vesebetegségben és veseelégtelenségben, illetve vesepótló kezeléskor

M-2.8 ... A hypertoniabetegség kezelése terhességben

M-2.9... A hypertonia gyermekkori ellátásának diagnosztikus és terápiás irányelvei

M-2.10. A hypertoniabetegség kezelése és gondozása időskorban

M-3...... Az antihypertensiv gyógyszerek kedvezőtlen interakciói

M-4...... A hypertoniások gondozásának folyamata és az ellátási feladatok az alapellátásban

M-5...... A vérnyomásmérés technikája

M-6...... Szakmai irányelv ajánlások fokozatának meghatározása és a bizonyítékok értékelésének szempontjai

I. Alapvető megfontolások

1. A hypertoniabetegség epidemiológiája

Magyarországon a cardio- és cerebrovascularis betegségek előfordulási gyakorisága a nemzetközi adatokhoz viszonyítva is nagy. Az Európai Unión belül a születéskor várható élettartam tekintetében férfiaknál és nőknél Litvánia és Lettország után Magyarországon a legrosszabbak a mutatók. A KSH adatai szerint a haláloki struktúrában 45 év felett férfiaknál és nőknél a keringési rendszer betegségeinek nagyarányú emelkedése észlelhető. Tekintettel e betegségek magas mortalitására, az akut esemény lezajlása után visszamaradó életminőség- és munkaképesség-csökkenésre, valamint arra a tényre, hogy a cardio- és cerebrovascularis betegségek egy részének oki kezelése teljes körűen napj ainkban sem ismert, a rizikófaktorok felderítése és kezelése alapvető jelentőségű. A hypertonia megfelelő kezelésével a cardiovascularis mortalitás 21%-kal csökkenthető, a gyorsabb vérnyomáskontroll 45%-kal csökkenti a stroke, 24%-kal a myocardialis infarctus mortalitását, 34%-kal a szívelégtelenség miatti hospitalizáció kockázatát. A cardiovascularis megbetegedések egyik leggyakoribb rizikófaktora a hypertoniabetegség. Az ISZB hátterében 58%-ban, a stroke hátterében 72%-ban hypertonia igazolható. Az elmúlt két évtized epidemiológiai vizsgálatai alapján ismertté vált, hogy bár a cardiovascularis megbetegedések klinikai megjelenése döntően a felnőttkorra tehető, a coronariabetegség és a hypertonia gyakran serdülőkorban kezdődik.

Az életkor és a hypertonia kapcsolata

A vérnyomás a kor előrehaladtával nő, ezzel párhuzamosan emelkedik a hypertonia gyakorisága is. A felnőttkori hypertonia prevalenciája Európában is és Amerikában is magas, életkortól, nemtől és földrajzi helyzettől függően 15-35% között változik. A 18-35 évesek között a magasvérnyomás-betegség előfordulása 10% alatti, az 50-59 éves korcsoportban megközelíti a 40%-ot, míg 70 éves kor felett meghaladja a 60%-ot. A hypertonia korspecifikus prevalenciája az elmúlt évtizedben 3,2%-kal emelkedett. A 14-18 éves fiatalok átlagos vérnyomásértéke jelentős földrajzi és etnikai különbséget mutat. Hazánkban a 12-13 éves fiatalokat érintő epidemiológiai vizsgálatot Török és munkatársai végezték, korrelációt észleltek a kezdeti és a 4 évvel későbbi vérnyomásértékek között. Halmy és munkatársai 18-50 év közötti férfiakon a hypertonia előfordulását 37%-nak találták Magyarországon. A Debrecen Hypertension Study során Páll és munkatársai a serdülőkori hypertonia prevalenciáját a 15-18 éves életkori csoportban 2,53%-nak észlelték.

A nem és a hypertonia kapcsolata

ANHANES II. felmérései szerint az 50 év alatti férfiakban nagyobb, 55-64 év között a két nemben kiegyenlítődés jön létre, a 65 év felett pedig a nőkben nagyobb a hypertonia prevalenciája, amit a magyar Hypertonia Regiszter is igazolt.

A két nem között a nemzetközi regisztrált adatok szerint a populáció vérnyomásértékében 8/1 Hgmm különbség észlelhető.

Az elhízás és a hypertonia kapcsolata

Az epidemiológiai vizsgálatok egyértelműen a túlzott energiafogyasztás, az ennek következtében kialakuló súlygyarapodás, illetve az elhízás hypertonia elősegítő hatását bizonyították. Nem az energiabevitel abszolút mértéke, hanem a fizikai igénybevétellel el nem égetett felesleges energia okoz súlyfelesleget. Az androgén (hasi) típusú elhízás szorosabb összefüggést mutat a hypertoniával. Az elhízás és a hyperto-niaprevalencia közötti összefüggést igazolj ák azon klinikai tapasztalatok is, mely szerint a fogyás egymagában is vérnyo-máscsökkenéssel jár. Szegedi és mtsai szerint az elhízás a férfi hypertoniások 68,52%-ában, a hypertoniás nők 78%-ában észlelhetők. Pados és mtsai szerint a hypertoniás populációban az elhízás gyakorisága 41%, Halmy és mtsai vizsgálatában pedig 58,9% volt. Szignifikáns pozitív korreláció észlelhető a testtömeg, a testmagasság, a BMI, illetve a vérnyomás között a Magyar Hypertonia Társaság Hypertonia Regiszterének adatai alapján is (Kiss, Kékes).

A születési súly és a hypertonia kapcsolata

A születési súly és a serdülőkori vérnyomás közötti negatív korreláció mutatható ki és alacsony születési súly esetén a felnőttkori hypertonia incidenciája magasabb.

A diabetes mellitus és a hypertonia kapcsolata

Régóta ismert tény, hogy a jellegzetesen hasra terjedően elhízott 2-es típusú cukorbetegek szív-és érrendszeri megbetegedéseinek gyakorisága lényegesen magasabb. E betegek között a hypertonia is gyakrabban fordul elő. A hypertonia kétszer gyakoribb diabetesben a nem diabeteses populációhoz képest. Az 1-es típusú diabetesesek 25-30%-ában, a 2-es típusú diabetesesek 60-70%-ában fordul elő a hypertonia. Csökkent glükóztolerancia (IGT) esetén a hypertonia gyakorisága 40%.

A genetika és a hypertonia kapcsolata

A legtöbb vizsgálat adatai szerint a hypertoniás szülők gyermekeiben a magasvérnyomás-betegség gyakrabban fordul elő. A családi anamnézis fontosságát hangsúlyozva anya és gyermeke között szorosabb korrelációt észleltek, mint apa és gyermeke között. Szegedi és mtsai felmérései szerint a családi halmozódás férfi hypertoniásoknál 55,83%, nőknél 54,99%.

A földrajzi régió és a hypertonia kapcsolata

A Seven Country vizsgálat elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy mind az átlagos vérnyomás, mind a hypertoniapre-valencia Észak-Dél esést mutat, az északi országokban magasabb a vérnyomás, gyakoribb a hypertonia, mint a mediterrán országokban. Indiai adatok szerint az országon belül 17-24% a hypertonia prevalenciáj a. Jordániában aprevalencia 16,1%, Kínában 25,4% (az elmúlt négy évben 5,6%-kal emelkedett). Hazai felmérések is alátámasztják, hogy a hypertonia preva-lenciában országon és régión belül is különbségek észlelhetők.

A szociodemográfiai jellemzők és a hypertonia kapcsolata

Irodalmi adatok igazolják, hogy a hypertoniaprevalencia az alacsony szintű iskolai végzettséggel rendelkezők között magasabb. A foglalkozás, a társadalmi környezet, a klíma, a táplálkozás, a stressz, az egyéb külső tényező jöhet oki tényezőként szóba a hypertoniaprevalencia alakulásában, de az urba-nizálódás, a kulturális és szociális körülmények változása is nagymértékben befolyásolja. A migrációs vizsgálatok során kiderült, hogy a tartósan alacsony vérnyomású egyének vérnyomása néhány év alatt eléri a befogadó közösség átlagvérnyomását. Jordániában a nem urbanizált területeken a hypertonia prevalenciája 16,1%, az urbanizált területeken 16,3%. Kínai adatok is alátámasztják azt a tényt, hogy urbanizált körülmények között a hypertonia prevalenciája magasabb, az utóbbi négy évben ez tovább emelkedett. Indiai adatok szerint a nem urbanizált körülmények között élő férfiaknál 24%, nőknél 17%, az urbanizált körülmények között élő férfiaknál 31, nőknél 30% a hypertonia prevalenciája.

A népegészségügyi program a cardiovascularis betegségek morbiditási és mortalitási mutatóinak javítása a népbetegségnek számító hypertonia korai felismerése, kezelése nélkül nem lehet eredményes. Az epidemiológiai adatok jelentősége szakmai, népegészségügyi, szervezési és költségszempontból is jelentős.

2. A vérnyomás normális és kóros mértéke

A vérnyomásértékek és a cardiovascularis megbetegedés kockázata között egyenes arányosság áll fenn. A hypertonia definíciója ezért önkényes. Még a normotensív tartományban is a legalacsonyabb vérnyomású emberek cardiovascularis kockázata a legalacsonyabb. A vérnyomásértékek jelentős spontán ingadozása miatt a hypertonia diagnózisának felállítását többszöri, különböző időpontokban történt vérnyomásmérésnek kell megelőznie.

Hypertoniabetegségről beszélhetünk, ha a vérnyomás nyugalomban, 3 különböző (legalább egyhetes időközzel mért) értékének átlaga nagyobb, mint 139 Hgmm systolés, vagy nagyobb, mint 89 Hgmm diastolés érték.

A betegek egy részénél (15-30%) a rendelőben mért vérnyomás rendszeresen magas, míg orvosi környezeten kívül normális (izolált rendelői hypertonia, az ún. ‡fehérköpeny-hypertonia"). Egyre több adat szól amellett, hogy a ‡fehér-köpeny-hypertoniások" jelentős részénél a későbbiekben ténylegesen hypertoniabetegség fejlődik ki, tehát nem ártal-matlanjelenség, fokozott cardiovascularis rizikót jelenthet.

A hypertonia definícióját az 1. táblázat, a különböző módszerekkel mért vérnyomás normálértékeit a 2. táblázat, a vérnyomás-ellenőrzés antihypertensiv terápia nélküli ajánlott gyakoriságát pedig a 3. táblázat szemlélteti.

táblázat. A normális és kóros rendelői vérnyomás

táblázat. A vérnyomás különböző módszerrel mért normális értékei

táblázat. A vérnyomás ellenőrzésének ajánlott gyakorisága felnőtteknél

Kategória	Systolés vérnyomás		Diastolés vérnyomás
	(Hgmm)		(Hgmm)
Optimális vérnyomás	<120	és	<80
Normális vérnyomás	120-130	és	80-85
Emelkedett-normális vérnyomás	130-139	és/vagy	85-89
Kóros vérnyomás - hypertonia I. fokozat (enyhe hypertonia)	140-159	és/vagy	90-99
II. fokozat (középsúlyos hypertonia) III. fokozat (súlyos hypertonia)	160-179 >180	és/vagy és/vagy	100-109 >110
Izolált diastolés hypertonia (ISH)	<140		>89
Izolált systolés hypertonia (ISH)	>140		<90

Higanyos vérnyomásmérés (orvos/asszisztens) normális vérnyomásérték -nappali érték <140/90 Hgmm

Otthoni önvérnyomás-mérés normális vérnyomásérték - nappali érték	<13 5/85 Hgmm
Ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM-mel) mért érték: normális vérnyomásérték -24 órás átlagérték	<125/80 Hgmm

Kezdeti vérnyomásérték Ellenőrzés, követés** (Hgmm)*

Systolés Diastolés

Normális vérnyomás <130 <85 2 év múlva Emelkedett-normális vérnyomás 130-139 85-89 1 év múlva*** Kóros vérnyomás

I. fokozat (enyhe hypertonia) 140-159 90-99 2 hónapon belül ***

II. fokozat (középsúlyos hypertonia) 160-179 100-109 Kivizsgálás, ellátás vagy ellenőrzés 1 hónapon belül

III. fokozat (súlyos hypertonia) >180 >110 Kivizsgálás, ellátás vagy ellenőrzés 1 héten belül

* Amennyiben a systolés vagy diastolés kategória eltér, az ellenőrzés rövidebb időszakon belül javasolt. ** Az anamnézisből ismert vérnyomásérték, egyéb cardiovascularis rizikótényező és célszervi károsodás

esetén az ellenőrzési időszak módosulhat. *** Életmód-változtatás javaslata mellett.

II. Diagnózis

3. A hypertoniabetegség diagnosztikája

A diagnosztika célkitűzése

Mi az etiológia: primer/szekunder hypertonia.

Melyek a prognózist meghatározó rizikófaktorok, különös tekintettel az életmóddal módosíthatókra.

Melyek a prognózist meghatározó, speciális kezelést igénylő célszervkárosodások és szövődmények.

Milyen - a vérnyomáscsökkentő kezelést alapvetően befolyásoló - társbetegségek állnak fenn.

A diagnosztika módszerei

Anamnézis, fizikális vizsgálat, kémiai-laboratóriumi vizsgálat, eszközös és konziliáriusi vizsgálat, farmakológiai vizsgálat tartozik ide.

Anamnézis

Öröklődő cardiovascularis rizikófaktorok és betegségek. A hypertonia dinamikájának adatai:-a hypertonia ismert fennállási ideje, -eddigi ismert maximális vérnyomásérték,

- előzetes nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelés és az arra adott terápiás válasz, Cardiovascularis rizikófaktorokra, valamint a szövődményekre utaló egyéni adatok és panaszok:

-hyperlipidaemia, diabetes mellitus, -a dohányzási szokások,

-alkoholfogyasztás,

- táplálkozási szokások,

-fizikai aktivitásról is szükséges tájékozódni.. Ki kell zárni a vese és az endocrin eredetű szekunder hypertonia lehetőségét:

-familiarisan halmozott öröklődő vesebetegségek, -krónikus húgyúti infectio,

-vérvizelés, -testsúly- és alkatváltozások,

- izomgyengeség Hypertonia szövődményei:

- agyi, illetve szemészeti szövődményeket jelezhet a fejfájás, szédülés, látásromlás, TIA, illetve az érzés- és mozgászavar bármely formája;

-szívszövődményekre a palpitatioérzés, mellkasi fájdalom, légszomj, lábszároedema, nycturia utalhat;

-a vese szövődményeit a szomjúságérzés, a polyuria, oliguria és haematuria egyaránt jelezheti;

- a perifériás érszűkületre a hűvös végtagok és intermittáló claudicatio hívhatja fel a

figyelmet. A gyógyszerszedési szokások közül a hosszan tartó analgeticumszedés, fogamzásgátló, sympathomimeticus hatású orrcseppek, szteroidok és nem szteroid gyulladásgátlók, erythropoietin, cyclosporin szedésére kell rákérdezni.

• Adatokat kell gyűjteni a társbetegségekre és speciális állapotokra utaló panaszokra (gyermek-, időskor, obesitas, terhesség, illetve szoptatás, szexuális zavarok, alvászavarok).

Fizikális vizsgálat

Szekunder hypertoniára, illetve a szövődményekre utaló tünetek.

Alkati jellemzők (Cushing-szindróma).

Neurofibromatosis, phaeochromocytoma.

A megnagyobbodott vesék polycystás veséket jelezhetnek.

Érzörejt hallunk coarctatio aortae, carotis sclerosis/stenosis, esetleg arteria renalis stenosis eseteiben.

A retina ereinek szemfenéki vizsgálata fontos tünetet deríthet ki.

A szívcsúcs lökés helye és nagysága, ritmuszavarok, galoppritmus.

A tüdőben pangásos szörtyzörejek vagy lábszároedema jelenléte, tágult vena jugularis externa jelenléte.

A perifériás erek pulzációjának hiánya vagy csökkenése, hűvös tapintatú végtagok és a hypoxiás bőrjelenség a perifériás erek nagyfokú károsodását jelzik.

Kémiai laboratóriumi vizsgálatok

Alapvizsgálatok:

• Vizeletvizsgálatok:

- teljes vizelet [vizelet koncentrálóképesség (ozmotikus koncentráció), pH, fehérje, cukor, aceton, ubg, mikroszkópos üledék],

- microalbuminuria, -indokolt esetben bakteriológiai tenyésztés.

• Vérvizsgálatok: -vérkép (vvt, hemoglobin, hematokrit, fehérvérsejt, thrombocyta, MCV),

- kreatinin,

- karbamidnitrogén, - Na+, K+,

- vércukor (éhomi és/vagy postprandialis),

- össz-koleszterin, triglicerid, HDL-koleszterin, LDL-koleszterin, - húgysav,

-GOT, GPT, gamma-GT, számított GFR-érték. Az alapvizsgálatok mellett a teljes kivizsgáláshoz az alábbiakat is biztosítani kell:

• Vizeletvizsgálatok: -24 órás fehérjeürítés,

- vizelet albumin/kreatinin, - vizelet-VMA.

• Vérvizsgálatok:

- Ca +, foszfor, Mg +,

- CRP,

- endogén kreatininclearance.

• Hormonok: -TSH, szabad tiroxin, trijódtironin, -prolaktin, FSH, LH, tesztoszteron,

- béta-2-mikroglobulin, - plazmarenin-aktivitás, - plazmaaldoszteron-szint,

- katecholaminok (adrenalin, noradrenalin, dopamin),

- kortizol, ACTH, dezoxikortikoszteron, 11-dezoxikortizol, 18-hidroxikortikoszteron, 17hidroxiprogeszteron,

- növekedési hormon, - IGF-1, - parathormon.

Eszközös/konziliáriusi vizsgálatok

Alapvizsgálatok:

• Minden olyan vizsgálat, amely a kockázati állapot megítélésére és a célszerv károsodás megállapítására lehetőséget nyújt

- EKG,

- echocardiographia,

- hasi ultrahangvizsgálat, -duplex Doppler (nyaki, végtagi artériák),

- boka/kar index meghatározása vérnyomásméréssel és

- szemészeti vizsgálat.

Teljes kivizsgálás:

Mellkasröntgen.

ABPM.

Holter-EKG.

Ultrahangvizsgálat (kismedencei és pajzsmirigy ultrahangvizsgálat).

Izotópvizsgálatok:

- statikus, illetve dinamikus vesescintigraphia (kis szenzitivitása és specificitása miatt háttérbe szorult) captopril, furosemid provokációval,

- pajzsmirigy-scintigraphia,

CT (mellékvese, kivételesen: has, agy, tüdő, artériák),

MR (sella, mellékvese stb.),

Arteriographia (DSA, Seldinger-technikával végzett angiographia),

CT-angiographia,

MR-angiographia.

Szelektív vénakatéterezés hormonmeghatározások céljából.

Konziliáriusi vizsgálatok:

Endocrin.

Nephrologiai.

Neurológiai.

Nőgyógyászati.

Sebészeti.

Szemészeti (periméteres színes látótér-,fluoreszcein angiographiás vizsgálat is).

Urológiai.

Hypertonologus, kardiológus. A kezelés hatását és a hypertonia progresszióját felmérő laboratóriumi és műszeres vizsgálatokat a szakmai szabályok szerint kell megismételni. A hypertoniás beteg állapotának felmérését általában évente egyszer ajánlott elvégezni.

Farmakológiai vizsgálatok szükség esetén:

Dexamethason-szuppressziós tesztek (plazmakortizol).

CRF-teszt (a plazma-ACTH).

Exogén ACTH-stimulációs tesztek (kortizol, 17-hidroxiprogeszteron mérésével).

Plazmarenin- és aldoszteron-stimulációs, illetve szuppressziós tesztek (posturalis + furosemid, illetve fiziológiás sóinfúzió).

Oralis glükóztolerancia-teszt (75g glükóz/acromegalia esetén 100g glükóz) a növekedési hormonszint csökkenésének mérésével.

Clonidin-teszt a plazma katecholaminok mérésével.

4. A hypertoniás beteg állapotát és kezelését befolyásoló cardiovascularis rizikótényezők

A hypertoniás betegek kezelésének megválasztásakor nem elegendő egyedül a vérnyomásértéket figyelembe venni, mivel a cardiovascularis megbetegedések kockázatát az egyéb rizikófaktorok jelenléte, illetve mértéke is befolyásolja. Ezért fontos a hypertoniabetegség mellett fennálló egyéb rizikófaktorok, célszerv károsodások, társbetegségek felismerése, és nem hanyagolható el a betegek egyéni, egészségügyi és szociális helyzetének megismerése sem. A fentieken túl a koszorúérbetegség, illetve a cardiovascularis megbetegedések (koszorúér + agyi + vese + perifériás érbetegséggel összefüggő klinikai események) rövid időtartamú (5-10 év) megjelenési valószínűségének becslése is szükséges ahhoz, hogy a legfontosabb terápiás irányelveket, a kezelés indításához szükséges küszöbértékeket meghatározhassuk. A legjobban vizsgált koszorúér-rizikóbecslési módszer az amerikai Framingham-becslés, illetve ennek algoritmusából szerkesztett pontrendszer, mely a Framingham-vizsgálat 35-40 éves adatbázisára alapozott. A 2002-ben publikált Normative Aging Study azt igazolta, hogy a Framingham-Anderson-modell alulbecsülte a kockázatot az alacsony rizikójú csoportban, másrészt a modell és az ugyancsak arra alapozott Európai Kardiológus Társaság (ESC) modellje túlbecsülte a kockázatot a magas és igen magas rizikójú csoportban. Ennek ellenére a az amerikai NCEP ATP III ajánlás változatlanul hangsúlyozza gyakorlati hasznát, mert a 10 éves coronariabetegség megjelenési valószínűségét jól jelzi a tünetmentes populációban. A SCORE project 12 európai országban vizsgálta a hagyományos cardiovascularis rizikófaktorokat, és 10 éves végzetes cardiovascularis rizikóra vonatkozó kockázatbecslést nyújtott. A becsült rizikóértékek - amelyek a 10 éves morbiditási és mortalitási adatfelmérésre alapozottak - kétféle táblázatban jelennek meg a nagy rizikójú (észak-) és a kis rizikójú (dél-) európai országok tekintetében. Magyarország a nagy rizikójú országok közé tartozik annak ellenére, hogy ebben a vizsgálatban nem vett részt. A hazánkra vonatkoztatható becslési táblázatot az 5. táblázat mutatja. Ma még mindkét becslési formát kiterjedten használják, ezért az egymásnak megfelelőkockázati kategóriákat a 4. táblázatban mutatjuk be az Európai Hypertonia Társaság (ESH) irányelveiben megadott értékek alapján. Az ESH és ESC 2003. évi kongresszusán a SCORE becslési táblázatát fogadták el (5. táblázat). A cardiovascularis rizikóbecslést csak akkor kell elvégezni, ha nincs igazolt célszervkárosodás, vagy klinikai tünetegyüttes (szív, vese, agy, érrendszer részéről), vagy társbetegség (diabetes mellitus, metabolikus szindróma), mert utóbbiak jelenléte már önmagában a nagy rizikójú egyének közé sorolja a beteget. A rizikóbecslés értékelésének nehézsége közé tartozik, hogy bármelyik módszert választjuk, a fiatalabb egyéneknél (különösen nőknél) valószínűtlen a kezelési küszöbérték elérése annak ellenére, hogy több mint egy rizikófaktorral rendelkeznek. Ezzel szemben idős egyének (60 év felett) gyakran elérik a kezelési küszöböt annak ellenére, hogy korukhoz képest csak kismértékű a rizikónövekedés. E tények odavezetnek, hogy az erőforrások erősen az idősebb korosztályba tartozók felé irányulnak, akiknél a potenciális életmentés relatíve behatárolt, míg a fiatalabb egyéneknél, akiknél az életkorhoz képest a relatív rizikó magas, a rizikófaktorok kezelés nélkül maradnak. Ebben a korosztályban a szükséges intervenciók elmaradása rövidíti a becsült életmentést. Ezért a SCORE project elemzői felvetették, hogy indokolt a magas relatív rizikóval rendelkező fiatalabb egyéneknél az intervenciós küszöbértékeket 60 éves korra kivetíteni. Ez valójában azt jelenti, hogy fiatalabb egyéneknél (60 év alatt) az intervenciót lehet a relatív rizikóra alapozni, míg idős pácienseknél az abszolút rizikót kell figyelembe venni.

4. táblázat. A két ismert rizikóbecslési módszer kategóriáinak összehasonlító táblázata

10 éves abszolút rizikó százalékban

Kis rizikó	Közepes rizikó	Nagy rizikó	Nagyon nagy rizikó
Framingham-pontrendszer (cardiovascularis eseményekre vonatkozóan) <15% SCORE project (végzetes cardiovascularis eseményekre vonatkozóan) <3%	15-20% 4-5%	20-30% 5-8%	>30% >8%

Fatalis szív- és érrendszeri események előfordulásának kockázata 10 éven belül

Nő Kor Férfi

4 5 6 7 8 4 5 6 7 8 4 5 6 7 8 4 5 6 7 8 koleszterin (mmol/l) koleszterin (mmol/l)

fel 5% 10-14% 5-9% 3-4% 2% 1%

Egyéb rizikófaktorok (amelyek növelhetik a becsült kockázatot is):

triglicerid, alacsony HDL-koleszterin, csökkent glükóztolerancia (IGT), obesitas, C-reaktív protein (CRP), r-tfibrinogén, homocisztein, apo-B, Lp/a 2

pozitív familiaris cardiovascularis anamnézis

preklinikus atherosclerosis [electron-beam (EB) CT, UH, MR-vizsgálattal igazolva]

5. táblázat. A 10 éves végzetes cardiovascularis rizikóra vonatkozó kockázatbecslő táblázat

6. táblázat. A hypertoniás beteg prognosztikai rizikóbesorolása az átlagos rizikóhoz képest, a rizikófaktorok és a vérnyomás kategóriák klasszifikációja alapján

‰llapotok /vérnyomás Systolés / diastolés vérnyomás (Hgmm) 130-139/85-89 140-159/90-99 160-179/100-109 >180/>110

	Emelkedett-normális vérnyomás	Hypertonia 1. stádium	Hypertonia 2. stádium	Hypertonia 3. stádium

Nincs rizikófaktor	Kismértékű többlet-	Közepes mértékű
	rizikó SCORE <3%	többletrizikó SCORE
	vagy Framingham	3-4% vagy
	<15%	Framingham 15-20%

1-2 rizikófaktor	Kismértékű	Közepes mértékű	Közepes mértékű
	többletrizikó	többletrizikó	többletrizikó SCORE
	SCORE <3%	SCORE 3-4% vagy	3-4% vagy
	vagy Framingham	Framingham 15	Framingham 15-20%
	<15%	20%

Több mint két rizikófaktor, célszervkárosodás

Társbetegség cardiovascularis és/vagy vesebetegség, diabetes mellitus, metabolikus

A hypertoniában szenvedő egyén esetében a magas vérnyomás klasszifikációjára alapozva az irányelv a fentiekben részletezett két rizikóbecslés értékhatárait vette figyelembe az egyes kategóriák prognosztikai becslésénél oly módon, hogy a normális és magas normális vérnyomásértékeknél - egyéb rizikófaktor hiányában - átlagos rizikóval számol. Minden más esetben az egyéb rizikófaktorok, célszerv károsodások és társbetegségek, valamint a két becslés értékei szabják meg az adott vérnyomásértékhez tartozó prognosztikai jellemzőt. A Framingham-tanulmány alapján 10 évre vonatkozó cardiovascularis betegség valószínűsége szerepel <15%, 15-20%, 20-30% és >30% értékekkel (kis, közepes, nagy és nagyon nagy rizikó kategória), míg a SCORE project alapján a 10 évre vonatkozó végzetes cardiovascularis esemény valószínűsége szerepel (<3%, 3-4%, 5-8% és >8%) hasonló kritérium meghatározás mellett. A magas vérnyomásban szenvedő egyének rizikóbesorolása szabja meg a prognózist (6. táblázat).

A hypertoniás beteg prognózisát befolyásoló rizikófaktorokat, célszervkárosodásokat és társuló klinikai eseményeket (betegségeket) a 7., 8. és 9. táblázatban soroljuk fel. A felsorolt összes rizikófaktor klinikai jelentősége bizonyított, és ezeknek megfelelően kell végezni a kockázatértékelést. A testsúlytöbbletet csak a derékméretre alapozottan lehet rizikófaktorként értékelni (INTERHEART vizsgálat). A cardiovascularis események korai családi előfordulásának jelentőségét az EUROSPIRE II vizsgálatban bizonyították, a C-reaktív protein jelentőségét az atherosclerosis keletkezése gyulladásos eredetének vizsgálata során tisztázták.

Ójabb rizikófaktorok a lipoprotein-a >30 mg/dl és a homocystein >12 |imol.

7. táblázat. Cardiovascularis rizikófaktorok

A systolés és diastolés vérnyomás

Életkor (férfiaknál 55 év, nőknél 65 év felett)

Dohányzás

Dyslipidaemia -összkoleszterin 5,2 mmol/l felett -LDL-koleszterin 3,4 mmol/l felett -HDL koleszterin férfiaknál 1 mmol/l alatt

Nőknél1,2 mmol/l alatt

Korai cardiovascularis esemény a családban (férfiaknál 55 év, nőknél 65 év alatt),(atherogen génkonstelláció)

Abdominalis elhízás

-derékméret férfiaknál 94 cm

- derékméret nőknél 80 cm felett

• Nagy érzékenységű C-reaktív protein > 3 mg/l

8. táblázat. Célszervkárosodások

• Balkamra-hypertrophia -EKG: Sokolow-index >38mm

- echocardiographia: LVMI férfi 125 gmnő >110gm2

Carotis-Doppler-vizsgálatnál atheroscleroticus plaquevagy az IMT (intima-media vastagság) >0,9 mm

A szérumkreatinin-szint enyhe emelkedése, férfi: 115-133 |imol/l

A számított glomerulus filtrációs ráta (GFR) nő: 107-124 |imol/l

Endothel-diszfunkció: microalbuminuria albumin/kreatinin arány <60 ml/perc/1,73 m2 30-300 mg/24 óra,

férfi: >22 mg/g nő: >31 mg/g <0,9 Boka/kar index

A microalbuminuriát mint célszervkárosodást kell értékelni, a proteinuria a vesebetegség (társbetegség) egyik jellemzője. A szérumkreatinin-szint mérsékelt emelkedése ugyancsak a célszerv károsodás jele, míg a nagyobb mértékű emelkedése társbetegségként értékelendő.

III. Kezelés

5. A hypertoniabetegség kezelése

5.1. ‰ltalános irányelvek

A klinikai vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a gyógyszeres antihypertensiv terápia csökkentette a súlyos cardiovascularis eseményeket (myocardialis infarctus, aorta-disszekció, akut balszívfél-elégtelenség, hirtelen szívhalál, stroke).

•

A hypertoniás beteg terápiájának elsődleges célja, a cardiovascularis morbiditás és mortalitás kockázatának maximális csökkentése. Ez megköveteli az olyan összes felismert rizikófaktor elleni küzdelmet - mint a dohányzás, diabetes mellitus vagy az emelkedett koleszterinszint -, valamint a célszerv károsodások és a társbetegségek gyógyítását is az eredményesvérnyomáscsökkentés mellett. Mindenek előtt fel kell mérni a beteg cardiovascularis kockázatát, és meg kell határozni, hogy a kis, közepes, nagy vagy nagyon nagy rizikócsoportba tartozik-e a beteg. Ezt követően az 10. táblázat segítségével, a beteggel megbeszélve el kell dönteni, hogy:

• azonnali gyógyszeres antihypertensiv terápia javasolt (pl. 180/110 Hgmm vérnyomás esetén), a rizikófaktorok lehetőség szerinti eliminálása és a társbetegségek kezelése mellett (nagy és nagyon nagy kockázatú csoport), vagy 3-6 hónapig a vérnyomás rendszeres ellenőrzése javasolt, az egyéb rizikófaktorokra és az állapotra vonatkozó további információgyűjtés mellett, a gyógyszeres terápia megkezdése előtt (közepes kockázatú csoport), vagy a beteg 6-12 hónapig történő megfigyelése javasolt, a gyógyszeres kezelés megkezdése előtt (kis kockázati csoport).

9. táblázat. Társbetegség, társuló klinikai esemény

Agyi vascularis esemény

- ischaemiás stroke

-vérzés

- TIA

Szívbetegség:

myocardialis infarctus

angina pectoris

coronaria-revaszkularizáció

pangásos szívelégtelenség

Vesebetegség:

- diabeteses nephropathia-vesefunkció zavar:szérumkreatinin:férfi: >133

nő: >124 proteinuria: >300 mg/24 óra

Perifériás érbetegség

Diabetes mellitus (2-es típus, vagy 1-es típus micro-, vagy macroalbuminuriával)

A metabolikus szindróma (IDF kritérium): Alapfeltétel, hogy a haskörfogat férfiaknál >94 cm, nőknél >80 cm, és legalább kettő az alábbiakból:

-Vérnyomásérték: 130/85 Hgmm felett vagy korábban diagnosztizált hypertonia) -Szérumtriglicerid-érték: 1,7 mmol/l felett vagy gyógyszeresen kezelt-HDL-koleszterin érték: férfi: <1 mmol/l vagy gyógyszeresen kezelt

-Vércukorérték: >5,6 mmol/l vagy korábban diagnosztizált 2-es típusú diabetes mellitus

Súlyos obstructiv alvási apnoe szindróma

-apnoe/hypopnoe index (AHI) >30

• Súlyos retinopathia: III-IV stádium. Az enyhébb fokú elváltozások hypertonia nélkül is előfordulnak 50 év felett

A metabolikus szindrómát önálló klinikai fogalomnak fogadta el az Európai Hypertonia és Európai Kardiológus Társaság. AII. Magyar Terápiás Konszenzus Konferencia (2005. november) a diabetes mellitust és a metabolikus szindrómát is a nagy kockázatú kategóriába sorolta.

10. táblázat. A hypertonia kezelése: általános elvek

‰llapotok/vérnyomás Systolés / diastolés vérnyomás (Hgmm)

130-139/85-89 140-159/90-99 160-179/100-109 >180/>110 Emelkedett-normális Hypertonia Hypertonia Hypertonia vérnyomás 1. stádium 2. stádium 3. stádium

Nincs rizikófaktor

Több hónapos Több hónapos életmód életmód változtatás, változtatás, azután azután gyógyszeres gyógyszeres kezelés is kezelés is SCORE 3-SCORE 3-4% vagy

4% vagy Framingham Framingham 15-20% 15-20%

1-2 rizikófaktor Életmód változtatás Több hónapos Több hónapos életmód életmód változtatás, változtatás azután azután gyógyszeres gyógyszeres kezelés is kezelés is SCORE 3-SCORE 3-4% vagy

4% vagy Framingham Framingham 15-20%

15-20%

Több mint két

rizikófaktor,

célszervkárosodás

Társbetegség, cardiovascularis és/vagy vesebetegség, diabetes mellitus, metabolikus szindróma Napi egy alkalommal 50-100 mg acetilszalicilsav adása javasolt azoknak a betegeknek, akiknek

vérnyomása már stabilan beállt,

50 év felettiek,

közepes, nagy vagy nagyon nagy a kockázatuk koszorúér betegségre, és

nem áll fenn gastrointestinalis vagy egyéb vérzés veszélye. Hypertoniás betegek esetében a koleszterincsökkentő terápia azoknak javasolt, akik

vagy a nagy kockázatú kategóriába tartoznak (cardiovascularis betegségek, diabetesmellitus, metabolikus szindróma, illetve tünetmentes nagy kockázatú egyének) és életmód-változtatás után is 4,5 mmol/l célérték felett marad a szérumkoleszterin-szintjük,

vagy közepes kockázatúak (2 vagy több rizikófaktor, a cardiovascularis Framingham pontrendszer szerint 15-20% között, SCORE 3-4%) és koleszterinszintjük 2,5 mmol/l felett marad.

Kis többletkockázat esetén (0-1 rizikófaktor, Framingham pontrendszer szerint <15%, SCORE <3%) csak 6,5 mmol/l feletti szérumkoleszterin-szint esetén javasolt gyógyszeres kezelés.

A legnagyobb mértékű mortalitáscsökkenés a koleszterin szintézisét gátló gyógyszerekkel (statinok) érhető el.

Amióta a vérnyomás és a cardiovascularis kockázat szoros összefüggése ismertté vált, az antihypertensiv terápia célja a normális vagy optimális vérnyomás elérése. Ez különösen fontos a diabeteses, illetve a vesebetegek esetében, és legalább ilyen fontos az emelkedett-normális érték elérése az idős betegek esetében. A célvérnyomás-értékeket a 11. táblázat foglalja össze. A terápia hatékonyságának értékelésekor és a fenntartó kezelés beállításakor gyakori vérnyomás- és rizikófaktor-monitorozás ajánlott. Az utánkövetés segít a jó beteg-orvos kapcsolat kiépítésében, másrészt alkalmat nyújt a beteg oktatására, így érdekeltté teszi az élethosszig tartó kontrollban.

Nagyon fontos a beteg életvitelének és kezelésének irányítása során a beteg számára szóbeli és írásos információkat adni, a felmerült kérdéseket megválaszolni. Pontos információt kell adni a vérnyomásról, a hypertoniáról, a rizikófaktorokról és a prognózisról, a terápia által nyújtott előnyökről, annak kockázatáról, esetleges mellékhatásairól.

11. táblázat. Az ajánlott célvérnyomásérték hypertoniás betegekben

Betegcsoport	Célvérnyomás-érték (Hgmm) eseti
	mérés alapján
Hypertoniás populáció (ajánlási szint: A)	< 140/90
Diabeteses hypertoniás populáció (ajánlási szint: A)	< 130/80
Diabeteses nephropathia	< 130/80
Hypertensiv nephropathia	< 130/80
Időskor, izolált systolés hypertonia	< 140/90
Krónikus veseelégtelenség, vagy vesetranszplantáció utáni állapot	< 130/80
Vesepótló (dialízis) kezelés	< 140/90

Ť - 1 gramm feletti proteinuria esetén még kisebb lehet a célérték: <125/75 Hgmm.

5.2. A hypertoniabetegség nem gyógyszeres kezelése

A hypertonia nem gyógyszeres kezelésének megfelelőéletmód-változtatás j avasolt:

• akiknek emelkedett-normális (130-139/80-89 Hgmm) vagy magas (>140/90 Hgmm)vérnyomása van. Az életmód-változtatás a gyógyszeres antihypertensiv kezelésre szoruló betegek további terápiájában is alapvető fontosságú (12. táblázat).

Az életmód-változtatás elemei

• Túlsúly-elhízás: a testsúlycsökkentés optimális célértéke a nagy kockázatú betegeknek a BMI<25 kg/m2, illetve haskörfogat 94 cm (férfi), 80 cm (nő). Energia-, zsír- és magas glykaemiás indexűszénhidrátokban szegény étrend, az energiaszükségletnél 500 kcal-val kevesebb energiamennyiséggel.

Egészséges étrend. Előtérben a zöldség-, gyümölcs, teljes kiőrlésű gabonatermékek, zsírszegény tejtermékek, hal, sovány húsok fogyasztása. Telített zsírok túlzott fogyasztásának csökkentése, részben egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakkal, omega-3 -zsírsavakkal, részben komplett szénhidrátokkal történő cseréje. Konyhasófogyasztás csökkentése, célértékben <6 g NaCl / nap A kalcium-, kálium- és magnéziumfogyasztás növelése. Alkoholt fogyasztóknál férfiak esetében napi 20-30, nőknél 10-20 grammban limitálni a mennyiséget. Izotoniás, az aerob kapacitás 70%-át nem meg haladó fizikai aktivitás (gyaloglás, futás, úszás) javasolt legalább heti 3-szor 30-60 perces időtartamban. Dohányzás elhagyása, amely a vérnyomást csak kismértékben, de a cardiovascularis rizikót jelentősen csökkentheti.

12. táblázat. A nem gyógyszeres kezeléstől várható eredmények

Evidencia A kezelés elemei Ajánlás Systolés vérnyomás szint csökkentése

A A B A B

Testsúlycsökkenés	Optimális BMI <25 kg/m2 elérése vagy 94 cm (férfi), illetve 80 cm (nő) haskörfogat elérése, fenntartása	-5 -20 Hgmm/ 10 kg fogyás
Sóbevitel redukciója	Sófelvétel csökkentése <6 g/ nap	-2 -8 Hgmm
DASH diéta alapelvei szerint fizikai aktivitás	Zöldség- gyümölcs zsírszegény tejtermékek fogyasztása, telített zsírok fogyasztásának csökkentése, K, Ca Rendszeres fizikai aktivitás (30-60 perc/nap) hetente legalább háromszor	-8 -14 Hgmm -4 -9 Hgmm
Alkoholfogyasztás	Nem több, mint 2 ital/nap/férfi (25 g alkohol), vagy 1 ital/nap/nő (12,5 g alkohol)	-2-10 Hgmm

5.3. A hypertoniabetegség gyógyszeres kezelése

A gyógyszeres terápia alapelvei

A vérnyomáscsökkentő készítmények alkalmazásának alapelveiről az alkalmazott gyógyszertől független konszenzus született. Ezek az alapelvek az alábbiak:

Három vagy több kockázati tényező, vagy diabetes melli-tus esetén már emelkedett normális vérnyomás esetén is gyógyszeres kezelés szükséges a nem gyógyszeres kezelés mellett.

A kezelés megkezdésekor a gyógyszerre jellemző legalacsonyabb hatékony dózis alkalmazása szükséges a mellékhatások csökkentése érdekében.

Napi egyszeri adagolású, 24 órás hatású készítmények alkalmazása javasolt. Az ilyen készítmények javítják a beteg együttműködési készségét, csökkentik a vérnyomás ingadozását, aminek következtében egyenletesebb, hatékonyabb vérnyomáscsökkenés érhető el. A választható gyógyszerek csoportjait a 13. táblázat mutatja. Rövid hatású szereket ma már csak esetenként, a hypertoniás sürgősségi állapotokban alkalmazzunk.

Törekednünk kell a vérnyomás mielőbbi (egy hónapon belüli), de legfeljebb három hónap alatti normalizálására.

A leghatékonyabb vérnyomáscsökkentő hatás elérése, valamint a mellékhatások csökkentése érdekében a betegek túlnyomó többségében szükséges a gyógyszer-kombinációk alkalmazása. Sok esetben célszerűbb a terápiát kiegészíteni egy második gyógyszer kis dózisával, mint az eredeti készítmény adagját tovább emelni.

Amennyiben a monoterápiában adott gyógyszer kis dózisára a beteg megfelelően

reagál, de a vérnyomás értéke még nem kielégítő, úgy jó tolerancia esetén a gyógyszerdózisának emelése célszerű. Nem kellő hatékonyság esetén nem a dózismaximum elérése, hanem másik hatóanyag csoportba tartozó gyógyszerre javasolt áttérni, vagy célszerű kombinált kezelést kezdeni (1. ábra).

Két gyógyszer kis dózisban történő alkalmazása csökkentheti a mellékhatások gyakoriságát. Ebben az esetben a kis dózisú fix kombináció általában előnyösebb a betegek együttműködésének (compliance) javítása miatt.

Abban az esetben, ha olyan társbetegség (pl. diabetes mellitus) vagy állapot (pl. metabolikus szindróma) állapítható meg, amikor a vérnyomás normalizálásához valószínűleg több gyógyszer szükséges (ha a beteg vérnyomása > a célvérnyomás + 20/10 Hgmm), indokolt lehet gyógyszerkombinációval kezdeni a kezelést.

Különösen hatékony antihypertensiv kombinációs terápia: diureticum és béta-blokkoló, diureticum és ACE-gátló vagy angiotenzin-II-receptor-antagonista, kalciumantagonista (dihydropyridin) és béta-blokkoló, kalciumantagonista és ACE-gátló, vagy angiotenzin-II-receptor-antagonista, alfa-1-adrenerg receptor blokkoló és béta-blokkoló (2. ábra).

Nem kielégítő hatás vagy rossz tolerancia esetén más hatástani csoportba tartozó készítmény választása javasolt.

Amennyiben a hypertoniának sem szövődménye, sem társbetegsége nincs, és speciális állapot (gyermekkor, terhesség, időskor) sem áll fenn, akkor bármelyik felsorolt szer alkalmazható, beleértve az alacsony dózisú fix kombinációkat is. A béta-blokkolók cardiovascularis primer preventív hatása a stroke-ot kivéve nem bizonyítható, és előnytelen metabolikus hatásuk van (a carvedilol kivétel), azaz csökkentik az inzulinérzékenységet, fokozzák a diabetes mellitus incidenciáját különösen thiazid diureticummal együtt adva, ezenkívül testsúlynövekedést okozhatnak. Ezért alkalmazásuk akkor javasolt, ha a hypertonián kívül egyéb indikációjuk is van (pl. szívelégtelenség, coronariabetegség, ritmuszavar, hyperthyreosis, aortaaneurysma, alfa-blokkolókkal együtt phaeochromocytomában), vagy a kombinált kezelés részeként adásuk szükséges.

Több, randomizált, kontrollált vizsgálat bizonyította hypertoniás betegekben a diureticumok, a béta-blokkolók, a kalciumantagonisták, az ACE-gátlók és az ARB gyógyszerek kedvező preventív hatását a morbiditásra és a mortalitásra, valamint a béta-blokkolók hatását a stroke prevencióra és a myocardium infarctus szekunder prevenciójára.

Szövődménymentes, társbetegség nélküli esetben, ha az első szer hatása nem kielégítő, vagy az első szer dózisának növelésekor a mellékhatások száma, illetve mértéke fokozódik, akkor alkalmazhatunk második gyógyszert.

Ha az első szer diureticum volt, akkor a második szer ACE-gátló, ARB, béta-blokkoló, alfa-1-adrenerg receptor blokkoló, alfa-2-adrenerg receptor agonista, imidazolin I-1 receptor agonista, illetve kalciumantagonista legyen.

Ha az első szer béta-blokkoló volt, akkor a második szer thiazid diureticum, dihydropyridin típusú kalciumantagonista, alfa-1-adrenerg receptor blokkoló legyen. A béta-blokkoló kezelés alternatívája koszorúérbeteg hypertoniásokban a tartós hatású nem dihydropyridin kalciumantagonista verapamil lehet.

Ha az első szer dihydropyridin kalciumantagonista volt, akkor a második szer ACE-gátló, ARB, béta-blokkoló, alfa-1 -adrenerg receptor blokkoló vagy alfa-2-adrenerg receptor agonista, illetve imidazolin I-1-receptor-agonista legyen. Kivételektől eltekintve (pl. hyperthyreosis) a nem dihydropyridin kalciumantagonisták általában nem adhatók együtt béta-blokkolókkal.

Ha az első szer ACE-gátló volt, akkor a második szer diureticum, kalciumantagonista vagy alfa-1-adrenerg receptor blokkoló, vagy imidazolin I-1-receptor-agonista, vagy alfa-2-adrenerg receptor agonista legyen. Szívelégtelenség,

illetve nephropathia esetén javasolható az ACE-gátlók kombinálása ARB-vel.

Ha az első szer ARB volt, akkor a második szer diureticum, vagy dihydropyridin kalciumantagonista, vagy alfa-1-adrenerg receptor blokkoló legyen.

Ha az első szer alfa-1-adrenerg receptor blokkoló volt (hypertonia és prostata-hyperplasia esetén), akkor a második szer béta-blokkoló, diureticum, kalciumantagonista, illetve ACE-gátló, vagy ARB, vagy centrális hatású szer legyen.

A második-harmadik szer egyénre szabott kiválasztásában -az általános irányelveken túlmenően - az első szerre adott hemodinamikai válasz értékelése is (pl. nagyfokú sympathi-cus aktiválódásra utaló pulzusszaporulat vagy éppen fordítva) fontos szempontot jelenthet. Az antihypertensiv gyógyszerek kiválasztásakor szempont lehet a vérnyomáscsökkentő hatáson kívüli fő és lehetséges indikációjuk, illetve kontraindikációik. Ezen indikációk és kontraindikáció összefoglalása a 14. táblázatban láthatók, amely további szempontrendszert ad a gyógyszerválasztáshoz.

Recidív cerebrovascularis esemény megelőzésére ACE gátló + diureticum kombináció is és az ARB + thiazid diureticum kombináció is javasolható.

Az ARB az ACE-gátló hatástalansága, mellékhatásai, valamint a 2-es típusú diabetes mellitus nephropathiával járó eseteiben javasolható elsőként. Alkalmazásuk előnyben részesítendő a béta-blokkolóval szemben a balkamrahypertrophiás hypertoniás, valamint az időskorú izolált systolés hypertoniás betegek jelentős részében, ha a béta-blokkolók egyéb indikációja nem áll fenn. Előnyös az alkalmazásuk stroke-prevenció, post-MI, illetve szívelégtelenség indikációban is.

Az imidazolin I-1-receptor-agonisták alkalmazása elsősorban metabolikus szindróma, csökkent glükóztolerancia, illetve diabetes mellitus, valamint szorongó hypertoniás betegek esetén javasolható.

Az ismert jelentős nemzetközi vizsgálatok evidenciákat szolgáltató eredményei alapján a 15. táblázatban foglaltuk össze az antihypertensiv gyógyszerek kiválasztásának jelenleg ismert irányelveit hypertoniabetegségben a célszervkárosodások, a szövődmények, a társbetegségek és fő rizikótényezők figyelembevételével, speciális állapotokban és speciális életkorokban. Az evidenciák alapján, néhány helyen konkrét, az adott gyógyszercsoportba tartozó hatóanyagú gyógyszer alkalmazható csak, ezek rövidítésének jelölése a táblázat lábjegyzetében található. A gyógyszerek kiválasztásánál minden esetben gondos mérlegelés szükséges, a szövődményes vagy társbetegségek rontó, illetve a speciális állapotban felléphető mellékhatások figyelembevételével.

13. táblázat. A hypertonia terápiájában alkalmazható gyógyszercsoportok és a csoportokba tartozó antihypertensiv hatóanyagok (csak a 2005. novemberében Magyarországon forgalomban lévőgyógyszerekre vonatkozóan) Gyógyszercsoport Hatóanyagok

Diureticumok (C03A, C03B, C03C) chlorthalidon, clopamid, hydrochlorothiazid, indapamid, triamteren

Béta-blokkolók (C07A, C07B, C07G) bopindolol, betaxolol, bisoprolol, carvedilol, metoprolol, metoprolol

retard, nebivolol Alfa-1-adrenerg receptor gátlók (C02C) doxazosin, prazosin retard, urapidil, terazosin

ACE-gátlók (C09A) benazepril, cilazapril, enalapril, fosinopril, lisinopril, perindopril quinapril, ramipril, spirapril, trandolapril Angiotenzinreceptor-blokkolók candesartan, eprosartan, irbesartan, losartan, telmisartan, (ARB) (C09C) valsartan

Kalciumantagonisták (C08C, C08D) amlodipin, diltiazem retard, felodipin ER, gallopamil isradipin SRO lacidipin, lercanidipin, nifedipin retard nifedipin GITS, nitrendipin

verapamil retard Fentiek fix kombinációi atenolol + hydrochlorothiazid (C03E, C07B, C07C, C07F, C09B,

C09D) benazepril + hydrochlorothiazid bisoprolol + hydrochlorothiazid candesartan + hydrochlorothiazid cilazapril + hydrochlorothiazid enalapril + hydrochlorothiazid felodipin + metoprolol fosinopril + hydrochlorothiazid hydrochlorothiazid + amilorid irbesartan + hydrochlorothiazid lisinopril + amlodipin losartan + hydrochlorothiazid perindopril + indapamid pindolol + clopamid quinapril + hydrochlorothiazid ramipril + felodipin ramipril + hydrochlorothiazid telmisartan + hydrochlorothiazid trandolapril + verapamil valsartan + hydrochlorothiazid Imidazolin I-1-receptor-agonisták (C02A) moxonidin, rilmenidin

Centrális alfa-2-receptor-agonista (C02A) alfa-methyldopa, guanfacin

Centrális szerotoninagonista és perifériás urapidil alfa-1-receptor-gátló (C02A)

Direkt vazodilatátorok /C02D/ dihydralazin

ábra. Kezeletlen hypertonia - Rizikótényezővel, célszervkárosodással vagy ezek nélkül

ábra. Antihypertensiv gyógyszer-kombinációk

A szaggatott vonallal összekötött gyógyszercsoportok kombinálása az antihypertensiv hatékonyság szempontjából nem előnyös. DHP= dihydropyridin, ARB = angiotenzin II 1-es típusú receptorblokkoló

-

Gyógyszerválasztás elvei hypertoniabetegségben

Balkamra-hypertrophia esetén indapamid diureticum, ACE-gátló, ARB, kalciumantagonista és I-1-receptoragonista javasolt, a béta-blokkolók és alfa-1-adrenerg receptor gátlók adása pedig kedvező lehet.

Balkamra-diszfunkció esetén ACE-gátló, vagy ARB, vagy ISA nélküli béta-blokkoló (diastolés).

Ischaemiás szívbetegség esetén ISA-nélküli béta-blokkoló, diureticum, ACE-gátló javasolt. Kalciumantagonista stabil angina pectoris és vasospasticus angina esetében javasolt.

Szívelégtelenség esetén diureticum, ISA-nélküli bétablokkoló, ACE-gátló és ARB javasolt. Systolés disz-funkció esetében a kalciumantagonista amlodipin vagy felodipin a bázisterápia mellett nem kontraindikált, dias-tolés diszfunkció esetén az ACE-gátló, ARB, ISA nélküli béta-blokkoló vagy nem dihydropyridin kalciumantagonista javasolt.

Atrioventricularis vezetési zavar esetén diureticum, ACE-gátló, ARB, dihydropyridin kalciumantagonista, alfa-1-adrenerg receptor gátló adása javasolt, az ARB adása kedvezőlehet.

Myocardialis infarctus esetén ISA-nélküli béta-blokkoló, ACE-gátló, ARB javasolt, kombinációban pedig kalciumantagonista j avasolt.

Stroke utáni állapot esetén diureticum, az ACE-gátlók közül a ramipril vagy perindopril, illetve ARB javasolt, kombinációban pedig kalciumantagonista javasolt. Enyhe krónikus veseelégtelenség esetén thiazid diureticum vagy furosemid, béta-blokkoló, ACE-gátló, ARB, kalciumantagonista vagy alfa-1-adrenerg receptor gátló adása javasolt. Középsúlyos vagy súlyos krónikus veseelégtelenség esetén furosemid diureticum, ARB, kalciumantagonista, alfa-1-adrenerg receptor gátló és az ACE-gátlók közül a benazepril, fosinopril, ramipril vagy a spirapril adása javasolt.

Vesepótló kezelés esetén ACE-gátló, ARB, kalciumantagonista, alfa-1-adrenerg receptor gátló adása javasolt. ARB ACE-gátló kontraindikációja esetén javasolt. Perifériás verőérbetegség esetén ACE-gátló, dihydropyridin kalciumantagonisták vagy verapamil, illetve alfa-1-adrenerg receptor gátló adása javasolt. Aortaaneurysma esetén béta-blokkoló, ACE-gátló, nem dihydropyridin kalciumantagonista, I-1-receptor-agonista adása javasolt, diureticum, alfa-2-adrenerg receptor ago-nista adása kedvező.

Diabetes mellitus esetén ACE-gátló, ARB, alfa-1-adre-nerg receptor gátló, I-1-receptor-agonista, kalciumantagonista, indapamid, kis dózisban thiazid diureticum, ISA-nélküli béta-blokkoló (elsősorban carvedilol) adása javasolt.

Metabolikus szindróma esetén ACE-gátló, ARB, alfa-1-adrenerg receptor gátló, alfa-2-adrenerg receptor, vagy I-1 receptor-agonista adása javasolt. Kalciumantagonista is adható. A béta-blokkolók közül elsősorban a carvedilol ajánlott, mert fokozza az inzulinérzékenységet. A thia-zidok közül elsősorban az indapamid ajánlott, mert nincs kedvezőtlen metabolikus hatása.

Kóros elhízás esetén ACE-gátló, ARB, alfa-1-adrenerg receptor gátló, alfa-2-adrenerg receptor, vagy I-1 receptor agonista adása javasolt. Kalciumantagonista is adható. Sympathicotonia esetén javasolható a carvedilol vagy az ISA-nélküli béta-blokkoló is.

Dyslipidaemia esetén ACE-gátló, ARB, kalciumantagonista, alfa-1 adrenerg receptor gátló, a béta blokkolók közül a carvedilol, alfa-2-adrenerg receptor, vagy I-1 receptor agonista adása javasolt. ARB adása is kedvező. Hyperurikaemia esetén az ARB (losartan) vagy dihydropyridin kalciumantagonista adása javasolt. Hyperthyreosis esetén ISA-nélküli béta blokkoló (elsősorban propranolol) vagy nem dihydropyridin kalciumantagonista adása javasolt.

Prostata-hyperplasia esetén alfa-1-adrenerg receptor gátló adása javasolt.

Osteoporosis esetén thiazid diureticum adása javasolt. Alkoholizmus esetén béta-blokkoló, ACE-gátló, nem dihydropyridin kalciumantagonista, alfa-1-adrenerg receptor gátló vagy I-1-receptor-agonista adása javasolt. Diureticum adása kedvező lehet.

14. táblázat. Az antihypertensiv gyógyszerek választásának a vérnyomáscsökkentő hatáson kívüli, speciális irányelvei

Gyógyszercsoport Fő indikáció Lehetséges indikáció Fő kontraindikáció Lehetséges kontraindikáció

Thiazid	szívelégtelenség	diabetes mellitus	köszvény	dyslipidaemia
diureticumok	időskor, systolés HT			szexuálisan aktív férfiak
Aldoszteron- antagonisták	Hyperaldosteronismus, szívelégtelenség, MI következtében kialakult		veseelégtelenség, hyperkalaemia
	systolés balkamra diszfunkció
Béta-blokkolók	angina pectoris, AMI utáni állapot, tachycardia, szívelégtelenség, post-MI, tachyarrhythmia	Terhesség, diabetes, glaucoma, aortaaneurysma, szorongás, extrasystolia, hyperthyreosis	asthma és krónikus obstructiv tüdőbetegség, AV-blokk(a)	Dyslipidaemia, sport, fizikailag aktív betegek, perifériás érbetegség, psoriasis, hyperkalaemia, veseelégtelenség
Alfa-1adrenerg receptor blokkolók	prostata-hyperplasia	metabolikus szindróma, dyslipidaemia, diabetes mellitus	incontinentia urinae	orthostaticus hypotonia, aortaaneurysma szívelégtelenség,
ACE-gátlók	szívelégtelenség, balkamra-diszfunkció, AMI utáni állapot, koszorúérbetegség, atherothromboticus	2-es típusú DM nephropathiával	terhesség, kétoldali arteria renalis stenosis, hyperkalaemia	aortastenosis
	vascularis betegségek, 1-es típusú DM nephropathiával, nemdiabeteses
	nephropathia
ARB-k	szívelégtelenség, 2-es típusú DM nephropathiával, proteinuria, balkamr a-hyp ertrophia, izolált systolés HT, stroke -prevenció, post-MI, balkamra-diszfunkció,	stroke-prevenció	terhesség, kétoldali arteria renalis stenosis, hyperkalaemia	aortastenosis
	ACE-gátló-intolerancia
Dihydropyridi n kalcium-antagonisták	angina pectoris, időskor, izolált systolés HT, terhesség 2., 3. trimestere, perifériás érbetegség, carotis-atherosclerosis	perifériás érbetegség	akut myocardialis infarctus, instabil angina	pangásos szívelégtelenség(c), aortaaneurysma(d), aortastenosis, gastrooesophagealis reflux, terhesség 1. trimestere
Nem dihydro- pyridin kalcium-antagonisták	lásd dihydropyridin kalciumantagonista és supraventicularis tachycardia		szívelégtelenség, AV-blokk	terhesség 1. trimestere
Imidazolin I-1	diabetes mellitus,		II-III. fokú AV-blokk
receptor	metabolikus szindróma
agonisták Centrális alfa-2- receptor- agonisták	Terhesség	aortaaneurysma, colitis chr., irritabilis colon szindróma	II-III. fokú AV-blokk, depressio, májbetegség

floytatás

Gyógyszer-	Fő indikáció	Lehetséges	Fő kontraindikáció	Lehetséges
csoport		indikáció		kontraindikáció
Direkt vaso-		rezisztens	aorta/mitralis stenosis	ISZB,
dilatatorok		hypertonia,		aortaaneurysma,
		hypertoniás krízis		cerebrovascularis
				ischaemia

2. és 3. fokú AV blokk verapamil vagy diltiazem esetén kivéve amlodipin vagy felodipin csak a dihydropyridinek propranolol

15. táblázat. Az antihypertensiv gyógyszerválasztás elvei Rizikófaktor, szövődmény, társbetegség, speciális állapot Balkamra-hypertrophia Balkamra-diszfunkció Ischaemiás szívbetegség Szívelégtelenség Atrioventricularis vezetési zavar AMI utáni állapot (szekunder prevenció) Stroke utáni állapot/TIA Enyhe krónikus veseelégtelenség Középsúlyos, súlyos krónikus veseelégtelenség Vesepótló kezelés Perifériás verőérbetegség Aortaaneurysma Diabetes mellitus Metabolikus szindróma Elhízás (BMI >30 kg/m2) Dyslipidaemia Hyperurikaemia

Diureticum	Béta blokkoló	ACE-gátló	ARB	Kalcium-anta-gonista	Alfa-1gátló	Alfa-2-agonist a	I-1agonista
javasolt inda	kedvező javasolt*	javasolt javasolt	javasolt javasolt	javasolt javasolt ve, di*	kedvező		javasolt
javasolt	javasolt ISA-nélkül	javasolt		javasolt* *
javasolt	javasolt ISA-nélkül	javasolt	javasolt	syst.d.: am, fe*** diast.d.: ve, di
javasolt		javasolt	kedvező	javasolt (DHP)	javasolt
	javasolt ISA-nélkül	javasolt	javasolt	javasolt ve, di
javasolt javasolt thi, fu	javasolt	javasolt ra, pe javasolt	javasolt javasolt	kedvező javasolt	javasolt
Javasolt fu		javasolt be, fo, ra, spi javasolt	javasolt javasolt	javasolt javasolt	javasolt javasolt
		javasolt	javasolt	javasolt (DHP, ve)	javasolt
kedvező	javasolt	javasolt		javasolt ve,di		kedvező	javasolt
javasolt thi	javasolt ISA	javasolt	javasolt	javasolt	javasolt		javasolt
		javasolt	javasolt	javasolt	javasolt	javasolt	javasolt
	javasolt ISA-nélkül	javasolt	javasolt	javasolt	javasolt	javasolt	javasolt
		javasolt	kedvező	javasolt	javasolt	javasolt	javasolt
			javasolt los	javasolt

folytatás

Rizikófaktor, szövődmény, társbetegség, speciális állapot Diureticum Béta blokkoló ACE-gátló ARB Kalcium-anta-gonista Alfa-1gátló Alfa-2-agonist a I-1agonista

Hyperthyreosis Prostata-hyperplasia		javasolt ISA-nélkül			javasolt ve, di	javasolt		javasolt
Osteoporosis Alkoholizmus	javasolt thi kedvező	javasolt	javasolt	javasolt	javasolt ve, di	javasolt		javasolt
Szorongás		javasolt	javasolt	javasolt		kedvező		javasolt
Depressio			javasolt	javasolt	adható	javasolt
Alvási apnoe szindróma			javasolt cil
Izolált systolés hypertonia	javasolt thi		kedvező	javasolt	javasolt DHP
Időskori hypertonia	javasolt thi		javasolt	javasolt	javasolt DHP	javasolt
Terhesség	adható (kis adag)	adható			javasolt DHP 2. trim.-től	javasolt 2. trim-től	javasolt me-do

* Diastolés diszfunkció esetén (Id) ** Stabil angina pectoris, vasospasticus angina esetén igen, instabil angina, myocardialis infarctus esetén nem* * * Bázisterápia mellett nem kontranindikáltthi = thiazid származék diureticum; inda = indapamid; ISA-nélkül: ISA-nélküli béta-blokkoló; am= amlodipin; be = benazep-ril; cil = cilazapril; di = diltiazem; fe = felodipin; fo=fosinopril; fu = furosemid; los = losartan, me-do=alfa-methyldopa; pe = perindopril; ra = ramipril; spi = spirapril; ve = verapamil, DHP = dihydrpyridin, trim = trimester

Szorongás esetén béta-blokkoló, ACE-gátló (kontraindikációjuk esetén ARB), alfa-1-adrenerg receptor gátló, vagy I-1-receptor-agonista adása javasolt.

Alvási apnoe szindróma esetén elsősorban az ACE-gátló cilazapril javasolt, béta-blokkoló is adható.

Izolált systolés hypertonia esetén thiazid diureticum, dihydropyridinkalciumantagonista, ACE-gátló, ARB adása javasolt.

Időskor esetén thiazid diureticum, ACE-gátló, ARB, kalciumantagonista, imidazolin agonista, alfa-1-adrenerg receptor gátló adása javasolt.

Terhesség esetén alfa-2-adrenerg receptor agonista me-thyldopa javasolt. A második trimestertől dihydropyridin kalciumantagonista, alfa-1-adrenerg receptor gátló adása javasolt. Béta-blokkoló, kis adagban thiazid diureticum adható.

Gyógyszerválasztás hypertonia betegségben a gyógyszercsoportok szempontjából tekintve

Diureticum adása javasolt szívelégtelenség, időskor, izolált systolés hypertonia, stroke utáni állapot, krónikus veseelégtelenség, osteoporosis, (kis dózisban) diabetes mellitus, ischaemiás szívbetegség, balkamra-hypertro-phia, atrioventricularis vezetési zavar esetén.

Béta-blokkoló adása javasolt bal kamra diastolés disz-funkciója, enyhe krónikus veseelégtelenség, aortaaneurysma, alkoholizmus, szorongás esetén. ISA-nélküliek javasoltak ischaemiás szívbetegségben, szívelégtelenségben, myocardialis infarctus utáni állapotban, diabetes mellitusban (carvedilol), dyslipidaemiában (carvedilol), elhízásban (sympathicotonia esetén), hyperthyreosisban.

ACE-gátló adása javasolt balkamra-hypertrophiában, balkamra-diszfunkcióban, ischaemiás szívbetegségben, szívelégtelenségben, atrioventricularis vezetési zavarban, myocardialis infarctus utáni állapotban, stroke utáni állapotban, krónikus veseelégtelenségben, vesepótló kezelésben, perifériás verőérbetegségben, aortaaneurysmában, diabetes mellitusban, metabolikus szindrómában, elhízásban, dyslipidaemiában, alkoholizmusban, szorongásban, depressióban, alvási apnoe szindrómában, időskorban. Izolált systolés hypertoniában adása kedvező.

ARB adása javasolt balkamra-hypertrophiában, balkamra-diszfunkcióban, myocardiuminfarctust követően, szívelégtelenségben, stroke utáni állapotban, illetve akut stroke esetén, krónikus veseelégtelenségben, diabetes mellitusban, metabolikus szindrómában, elhízásban, hyperurikaemiában, alkoholizmusban, depressióban, időskorban. Atrioventricularis vezetési zavarban, izolált systolés hypertoniában, dyslipidaemiában adása kedvező. ACE-gátló kontraindikáció esetén adása javasolt vesepótló kezelésben, perifériás verőérbetegségben, szorongásban.

Dihydropyridin kalciumantagonista adása javasolt bal-kamra-hypertrophiában, ischaemiás szívbetegségben, szívelégtelenségben, atrioventricularis vezetési zavarban, krónikus veseelégtelenségben, vesepótló kezelésben, perifériás verőérbetegségben, diabetes mellitusban, metabolikus szindrómában, elhízásban, dyslipidaemiában, hyperurikaemiában, depressióban, alvási apnoe szindrómában, időskorban, izolált systolés hypertoniában. Stroke utáni állapotban adása kedvező, depressióban adható. Terhességben a 2. trimestertől javasolt adása.

Nem dihydropyridin kalciumantagonista adása javasolt balkamra-hypertrophiában, balkamra-diszfunkcióban, szívelégtelenségben (diastolés diszfunkció), myocardialis infarctus utáni állapotban, stroke utáni állapotban, krónikus veseelégtelenségben, vesepótló kezelésben, aorta-aneurysmában, hyperthyreosisban, alkoholizmusban. Dia-betes mellitusban, metabolikus szindrómában, elhízásban, dyslipidaemiában, alkoholizmusban adása kedvező, depressióban, időskorban adható.

Alfa-1-adrenerg receptor gátló adása javasolt prostatahyperplasiában, atrioventricularis vezetési zavarban, krónikus veseelégtelenségben, perifériás verőérbetegségben, diabetes mellitusban, metabolikus szindrómában, elhízásban, dyslipidaemiában, alkoholizmusban, depressióban, időskorban, terhességben a 2. trimestertől. Balkamrahypertrophiában és szorongásban adása kedvező.

Alfa-2-adrenerg receptor agonista adása javasolt metabolikus metabolikus szindrómában, elhízásban, dyslipidaemiában, terhességben, valamint krónikus gyulladásos bélbetegségekben. Adása kedvező aortaaneurysmában.

Imidazol I-1-receptor-agonista adása javasolt diabetes mellitus, metabolikus szindróma, időskor, aortaaneurysma, elhízás, dyslipidaemia, hyperthyreosis, alkoholizmus, szorongás esetén.

IV. Rehabilitáció

V. Gondozás

VI. Irodalomjegyzék

A szakmai irányelv érvényessége: 2008. december 31.

VII. Melléklet

M-1. A SZEKUNDER HYPERTONIA DIAGNÎZISA ÉS KEZELÉSE

A szekunder hypertonia prevalenciáj a hypertoniás populáció 5-10%-a. A kivizsgálás indikációi: az anamnézis, fizikális vizsgálat, vérkémiai vizsgálatok szekunder hypertoniára utalnak, rezisztencia megfelelően megválasztott hármas átlagos dózisú antihypertensiv kezelésre, a vérnyomás előzetes jó beállítás után emelkedik; akcelerált vagy súlyos hypertonia, negatív családi anamnézis (kivéve az öröklődő kórformákat, lásd phaeochromocytoma), 20 éves kor alatti vagy 50 év feletti kezdet.

Obstructiv alvási apnoe szindróma

Prevalencia. A hypertonia ritkán diagnosztizált, ám gyakori, reverzíbilis súlyosbító faktora: obstructiv alvási apnoe szindrómához mintegy 50-90%-ban társul hypertonia. A hypertoniabetegséghez, különösen a rezisztens hypertoniához 20-60%-ban társul nem diagnosztizált alvási apnoe.

Etiológia. A hypertonia kockázata arányos az apnoe kumulatív időtartamával. Az oki összefüggést igazolta, hogy az alvási apnoe kezelésével a vérnyomás csökken. A presszor válasz valószínűleg az asphyxia okozta sympathicus aktiváció következménye.

Definíciók:

• obstructiv apnoe: >10 mp-es légáramlás leállás thoracoabdominalis mozgások ellenére; • obstructiv hypopnoe: 50%-os légáramlás-csökkenés az oxigénsaturatio csökkenésével vagy mikroébredés EEG-jeleivel;

• apnoe-hypopnoe index (AHI): az apnoés és hypopnoés események óránkénti száma, ami a kórkép súlyosságával arányos (<5= normális, 5-15: enyhe, 15-30: mérsékelt, >30: súlyos).

Megjelenés. főként elhízott középkorú férfiak betegsége (az OSAS maga is az obesitas rizikófaktora, megfelelő kezelésével a testsúly csökken), akiknél hangos horkolás, nappali álmosság és reggeli fejfájás észlelhető. Egyéb rizikófaktorok: a mandibula retropositiója, csökkent szájpadmagasság, fokozott derék- és nyakkörfogat. Az éjszakai Holter-EKG-n repetitív bradycardia (apnoe alatt) és tachycardia (légzéskezdetkor) van. Az ABPM-mel mért éjszakai vérnyomás-variabilitás magasabb a nappalinál és gyakori az éjszakai vérnyomássüllyedés csökkenése vagy elmaradása is.

Diagnosztika: ajánlott minden hypertoniás betegnél az alvási auto- és heteroanamnézis felvétele (hangos horkolás, kifejezett nappali álmosság), gyanú esetén légzésmonitorozás (MESAM), ABPM + Holter-EKG készítés, illetve ezek kombinációja. A diagnózis alváslaboratóriumi polysomnographiás vizsgálattal állítható fel.

Terápia. Elhízás esetén súlycsökkentés. Gyógyszeres kezelés: az ACE-gátlók (elsősorban a cilazapril) hatékonysága és biztonságossága igazolódott. A centrális hatású antiadrenerg szerek kerülendők, altatók adása tilos.

Specifikus kezelés: sebészi beavatkozás indikációjának hiányában (craniofacialis abnormalitás) CPAP (folyamatos pozitív légúti nyomású) vagy BiPAP (kétszintű be- és kilégzési nyomású) orrmaszk kezelés a leghatékonyabb mérsékelten súlyos-súlyos OSAS esetén.

Renoparenchymás hypertonia

Prevalencia. A leggyakoribb szekunder hypertonia, általában a hypertoniás populáció 2-5%-a.

Etiológia. Leggyakrabban krónikus glomerulonephritis, hypertoniás nephrosclerosis, diabeteses nephropathia, krónikus pyelonephritis (gyermekkorban 25%-a a hypertoniás populációnak), polycystás vesebetegség, vese-tbc, obstructiv uropathia, nagy vesecysta okozza. A hypertonia általában volumendep endens.

Megjelenés. Az anamnézis és a fizikális vizsgálat megfelelő jelei.

Szűrővizsgálat. Teljes vizelet, a fehérje- és alakoselem-(Addis-) ürítés kvalitatív és kvantitatív vizsgálata, vesefunkciós vizsgálatok. Ha ezek a tesztek ismételten normális eredményt adnak, akkor a renoparenchymás kóreredet kizárható. ABPM a gyakori non-dipper hypertonia felsimerésére és beállítására.

Terápia. A célvérnyomás <130/80 Hgmm, jelentős pro-teinuria esetén még szigorúbb. Gyógyszeres kezelés: ACE-gátló és/vagy ARB, majd tartós hatású kalciumantagonista, majd alfa-1-receptor-blokkolóval, majd minoxidillel történő kiegészítés; a szérumkreatinin-szint növekedése (kreatinin > 180 |imol/l), illetve aGFR-értékcsökkenése (30ml/perc alatt) esetén furosemid vagy etakrinsav is adható; kerülendők a nemszteroid gyulladásgátlók, káliummegtakarító diureticumok.

Renovascularis hypertonia

Prevalencia. a hypertoniás populáció 0,5-5%-a, a rezisz-tens hypertoniások 20%-a, az akcelerált hypertoniások 30%-a, a szekunder hypertoniák második leggyakoribb kóroka.

Etiológia.

atherosclerosis: az esetek 2/3-3/4-e, gyakoribb középkorú és idős betegekben, általában a renalis artéria proximalis harmadára lokalizálódik;

fibromuscularis dysplasia: az esetek 1/3-1/4-e, általában fiatal nőkben, rendszerint a veseartéria distalis 2/3-át érinti, általában bilateralis;

neurofibromatosishoz társuló öröklődő forma.

Megjelenés. Az anamnézis és a fizikális vizsgálat megfelelő jelei:

eltérő kezdetű hypertonia (<20 vagy >50 éves kor);

a családi hypertoniás anamnézis hiánya, rövid ideje fennálló vagy terápiarezisztens hypertonia;

ACE-gátló/ARB adására romló glomerularis vesefunkciók, illetve szérumkreatinin-szint emelkedése;

nagyon súlyos hypertonia,

3-4. fokozatú retinopathia,

hypertoniás betegben hirtelen emelkedő vérnyomás és/vagy a vesefunkciók romlása, indokolatlannak tűnő, recurráló tüdőoedema, epigastrialis, subcostalis vagy lumbalis érzörej (kb. 40%-ban észlelhető): extenzív atherosclerosis egyéb érterületeken;

emelkedett szérumkreatinin szint, lehet proteinuria, akár nephroticus mértékű, hypokalaemia, polyglobulia.

Diagnosztika:

a vese ultrahangvizsgálattal mért longitudinális átmérőjének csökkenése (a kritérium: >1,5 cm-es különbség az egyoldali renovascularis stenosisok nem több mint 60-70%-ában észlelhető);

az arteria renalisok duplex Doppler-vizsgálata megfelelőgyakorlat esetén és proximalis stenosisnál szenzitív és specifikus, de a vizsgálat igen időigényes;

az arteria renalisok gadoliniummal érzékenyített háromdimenziós MR-angiographiás vizsgálata lehet a jövő megfelelő diagnosztikus vizsgálata;

spirál-CT-angiographiás vizsgálat: hasonló érzékenységű, de jódtartalmú kontrasztanyag- és sugárterheléssel jár.

Diagnózis: katéteres renovasographia.

Terápia. Gyógyszeres kezelés: a tartós gyógyszeres kezelés elsősorban azoknál indokolt, akiknél a PTA + stent vagy a rekonstrukciós érműtét nem végezhető el, vagy akikben a hypertonia perzisztál a revascularisatio után is. Az ACE-gátlók/ ARB-k nagyon hatásosak a dekompenzált fázis előtt. Îvatosság szükséges kétoldali szűkület vagy solitaer vese artériájának szűkülete, vagy szűkület és azotaemia esetén, mert ronthatják a vesefunkciókat és akut veseelégtelenséget is okozhatnak (ilyen esetekben kontraindikáltak). Igen hatékonyak az angiotenzin AT 1-antagonisták is. Javasolt a tartós hatású kalciumantagonista, béta-receptor-blokkolók adása is, és kiegészítésképpen adhatunk még diureticumokat, alfa-blokkolókat, vagy ritkán direkt vazodilatátort (minoxidil). A gyógyszeres kezelés nem gátolja az arteria renalis ste-nosisának progresszióját, ezért a gyógyszeres kezelés mellett a renalis funkciók és a vese mérete (ultrahangvizsgálattal) 3-6 havonta ellenőrizendő.

Primer aldosteronismus

Prevalencia: a hypertoniás populáció 0,5-2%-a, de az újabb plazma aldoszteron/renin aktivitás hányadossal (ARR) történő szűrővizsgálati stratégia esetén 5-13%!.

Etiológia:

unilateralis adrenalis adenoma (~60%);

bilateralis adrenalis hyperplasia (BAH) (~ 40%);

primer unilateralis adrenalis hyperplasia (PAH),

glükokortikoiddal szupprimálható hyperaldoszteronizmus (GRA),

újabban II-es típusú familiaris hyperaldosteronismus (FH-II) (leggyakrabban BAH formájában),

aldoszteront termelő mellékvese-carcinoma. A primer aldosteronismushoz hasonló tüneteket (hypertonia, hypokalaemia) okozó egyéb primer mineralocorticosmusok congenitalis adrenalis hyperplasia (CAH) egyes ritka formái DOC-termelő tumor, látszólagos mineralo-corticoid-többlet (AME) (genetikus: I és II. típus,szerzett: liquiritia, carbenoxolon fogyasztás), glucocorticoid-rezisz-tencia egyes formái, Liddle szindróma.

Megjelenés. hypertonia manifeszt (75%), vagy latens (diureticum után manifesztálódó) hypokalaemiával (ARR szűrés esetén gyakori a normokalaemia! - főként BAH esetén). Egyéb tünetek: jelentős hypokalaemia esetén izomgörcsök, izomgyengeség, fejfájás, polyuria, polydipsia, meta-bolikus alkalosis, csökkent glükóztolerancia, enyhe hypernatraemia, kifejezett cardialis és renalis célszervkárosodások.

Szűrővizsgálat:

elektrolitok (szérum/nyál Na+, K+, bikarbonát);

vérgázanalízis, cukoranyagcsere-zavar,

vizeleteltérések (hyposthenuria, alkaluria); a vizelet aldoszteron-kiválasztás sóterhelés után (pozitív esetben >14 |ig/24 óra).

a plazma aldoszteron/reninaktivitás arány vizsgálata (primer aldosteronismusra utal, ha a per os kálium bevitellel elért normokalaemiás és a megfelelő időtartamú spironolacton, ACE-gátló és ARB-mentes állapotban vizsgálva az arány értéke >555 (ha az aldoszteron ng/dl egységben van kifejezve), vagy >20 (ha az aldoszteron ng/dl egységben van kifejezve) és a plazmaaldoszteron >415pmol/l(>15 ng/dl).

Fenntartott diuretikus és/vagy ACE-gátló kezelés esetén a renin aktivitás növekedése miatt az ARR téves negatív eredményt adhat. Ha a vizeletaldoszteron-ürítés nagy, akkor gyógyszerkihagyás után ismételni kell az ARR vizsgálatot.

Lokalizáció:

mellékvese-CT vagy MR;

mellékvesevéna-katéterezéssel vett vérből a plazma aldoszteron/kortizol arányának vizsgálata (mivel a morfológiai eltérés kevéssé korrelál a funkcióval).

Terápia. Gyógyszeres kezelés: bilateralis adrenális hyper-plasia esetén indokolt a káliummegtakarító diureticumok (spironolakton, triamteren vagy amilorid, de nem az amilorid

+ hydrochlorothiazid fix kombináció!) és szükség szerint tartós hatású kalciumantagonista alkalmazása. Az aldoszterontermelő adenoma, a primer unilateralis adre-nalis hyperplasia és a ritka aldoszterontermelő mellékvese-carcinoma kezelése műtéti.

Cushing-szindróma

Prevalencia. A hypertoniás populáció <1%-a, Cushing-szindrómában a hypertonia előfordulása 75-80%.

Etiológia:

ACTH-termelő hypophysisadenoma bilateralis mellékvesekéreg-hyperplasiával (Cushing-kór) (70%);

mellékvesekéreg-adenoma vagy carcinoma vagy unilateralis nodularis hyperplasia (15%);

ACTH-termelő ectopiás tumor (15%).

Megjelenés. törzsi obesitas, holdvilágarc, dorsocervicalis és supraclavicularis zsírpárnák, ecchymosisok, proximalis izomatrophia, oedema, livid striák, acne, hirsutismus, amenorrhoea, impotencia, osteoporosis, cognitív változások, amenorrhoea, hirsutismus, glükóz intolerancia, hypokalaemia.

Diagnózis:

elektrolitok (szérum/nyál Na+, K+), szénhidrát-anyagcserezavar, osteoporosis (röntgenvizsgálat, osteodensitometria), ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM): éjszakai fiziológiás vérnyomássüllyedés elmaradása;

kis adagú, éjszakai dexamethason-szuppressziós teszt (1 mg éjfélkor): másnap reggeli plazmakortizol >56 nmol/l, (>2 |ig/dl); a plazmakortizol éjszakai süllyedése elmarad (>56 nmol/l vagy 2 |ig/dl), 24 órás vizelet szabad kortizol-ürítés: >100 |ig/die (>276 nmol/die) (3

vizsgálatból >l-szer). Igazolódó hypercortisolismus esetén plazma ACTH meghatározás, közepes és nagy dózisú oradexonszuppressziós teszt javasolt.

Lokalizáció: sella-MR, mellékvese CT/MR, Cushing-kór és ectopiás ACTH-túltermelés elkülönítésére stimulációs és szuppressziós tesztek, valamint a kétoldali sinus pertosus inferior katéterezésével nyert plazma ACTH szintjének meghatározása CRH-provokáció előtt és után (a morfológiai kép és a funkció nem korrelálnak). Ectopiás ACTH-termelés esetén (leggyakrabban kissejtes tüdőcarcinoma) hiányoznak a Cushing-kórra jellegzetes klinikai tünetek és az ACTH-szint általában extrém nagy.

A hypertonia gyógyszeres kezelése: (a megfelelő sebészeti beavatkozásig) spironolacton, majd tiazid, béta-blokkoló, ACE-gátló, kalciumantagonista.

Ph aeochrom ocytom a

Prevalencia. A hypertoniás populáció<0,1%-a, incidencia: a hypertoniás betegek között 5/100 000/év.

Etiológia: benignus, unilateralis velőtumor (70%), be-nignus, többségében bilateralis familiáris velőtumor (10-20%), multiplex endocrin neoplasia IIA: bilateralis familiaris phaeochromocytoma medullaris thyroidea carcino-mával és parathyroidea-hyperplasiával; multiplex endocrin neoplasia IIB: mucosalis neuroma szindróma részeként, vagy 1-es típusú neurofibromatosishoz (tejeskávéfoltok, cutan neurofibromák, egyéb idegrendszeri tumorok), vagy von Hippel-Lindau-kórhoz társulva (veserák, cerebralis vagy retinalis haemangioblastoma), familiaris paraganglioma szindróma (paraganglioma, gyakran glomus tumor és/vagy adrenalis phaeocromocytoma), malignus, unilateralis velőtumor (10%), extraadrenalis tumor (paraganglioma)(<1%).

Megjelenés. perzisztáló hypertonia (50%), paroxysmusos hypertonia (50%), ritkán normotonia. A rohamokban fellépő hypertoniát kísérheti: palpitatio, tachycardia, fejfájás, verítékezés, elsápadás, szorongás, angina, arrhythmia, pulmonalis oedema jelentkezhet orthostaticus hypotensio, fogyás, csökkent glükóz tolerancia. A rohamot provokálhatja: fizikai terhelés, paradox módon béta-receptor-blokkoló kezelés (főként adrenalint szekretáló tumornál), iv. jódos kontrasztanyag, antihisztaminok, opiátok, fenotiazinok, izomrelaxánsok, metoclopramid, triciklusosos antidepressansok, halothan anaesthesia, aspiratiós biopsia. Jellegzetes triász: paroxysmalis fejfájás, palpitáció, verítékezés.

Diagnosztika:

szénhidrát-anyagcserezavar, EKG (roham alatti ischaemiás jelek, malignus ritmuszavar);

ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM): a gyanút fokozhatja a roham alatt reflexes bradycardiával nem kísért vérnyomáskiugrás;

24 órás vizeletmetanefrin-ürítés >11 |imol/die (>2 mg/die) (lehetőleg HPLC módszerrrel, a normetanefrin elkülönítésével);

plazmametanefrin és normetanefrin (HPLC);

24 órás vizeletnoradrenalin- és adrenalinürítés;

24 órás vizelet-VMA-ürítés >35 |imol/die (>7 mg/die) (a legkevésbé érzékeny teszt, álpozitív: 2 liter feletti vizelet mennyiség, methyldopa, captopril, labetalol, nalidixsav kezelés);

Plazma chromogranin A. Sok esetben a vizelet katecholaminok és metabolitj aik ürítése olyan mértékben emelkedett, hogy a diagnózis kétségtelen. Ha ezen vizsgálatok eredménye az alapos klinikai gyanú ellenére normális, akkor glukagonprovokációs teszt, amennyiben marginálisan emelkedett, akkor clonidin-szuppressziós teszt végezhető a plazma katecholaminok mérésével. A glukagon-

tesztet kizárólag a szövődmények elhárítására felkészült szakintézetben ajánlott elvégezni!.

Lokalizáció:

hasi (és kismedencei) ultrahangvizsgálat (a tumor általában mellékvese eredetű és nagyméretű);

MR (T2 súlyozással kifejezetten jelgazdag a tumor a kéregadenomától eltérően);

(CT: jódos kontrasztanyag rohamot provokálhat);

131I-MIBG-izotóp-szcintigráfia (extraadrenalis és metastaticus tumort is kimutathat). Terápia. Gyógyszeres kezelés: ha a sebészeti ellátás nem lehetséges: krónikus gyógyszeres kezelés: phenoxybenzamin (Dibenyline), vagy szelektív alfa-receptor-blokkolók, meta-staticus phaeochromocytoma esetén alfamethyl-tyrosin (per os katecholaminszintézis-gátló), esetleg 131I-MIBG-izotóp terápiás adagban. Tartósan alkalmazva kihasználható a kal-ciumantagonista nifedipin adjuváns hatása (csökkentheti a tumor katecholaminszintézisét is a vérnyomáscsökkentő hatás mellett). A vérnyomás csökkentésére ACE-gátló is alkalmazható. A posztoperatív tenziókiugrás kivédésére és a hypovolae-mia rendezésére a műtét előtt alfa-blokkoló vagy alfa+béta blokkoló előkezelés szükséges. Minden esetben először az alfareceptor-blokkoló adása szükséges és csak utána javasolt a béta-receptor-blokkoló alkalmazása a hypertoniás krízis elkerülésére. Phaeochromocytomás krízis terápiája: phentolamin (Regi-tine) iv. 2-5 mg-os bolusokban a vérnyomás megfelelő csökkenéséig ismételve, szükség szerint (tachycardia, arrhythmia) gyorsan ható, szelektív béta-receptor-blokkoló esmolol iv. kiegészítő adásával.

Coarctatio aortae

Prevalencia. A hypertoniás populáció 0,1-1%-a, főleg gyermekkorban és fiatal felnőttkorban jelentkezik.

Etiológia. Az aorta bal arteria subclavia alatti és az arteria renalisok eredése feletti szakaszának congenitalis szűkülete (lehet rövid vagy hosszú szakaszú, részleges vagy teljes).

Megjelenés. Hideg lábak, alsó végtagi claudicatio; hyper-tonia: a femoralis pulzus késik a radialishoz képest, a karon mért vérnyomás meghaladja az alsó végtagon mért értéket fekvőhelyzetben; suprasternalis surranás, systolés ejectiós zörej punctum maximummal a thorax bal oldali elülső és hátsó részén, amely később systolodiastoléssá válhat; általában hiányzó femoralis pulzus. Congenitalis vitium (bicuspidalis aortabillentyű) a betegek 1/3-ában található. Szövődmények: pangásos szívelégtelenség, infectiv endo-carditis, stroke.

Lefolyás. Sebészeti korrekció nélkül 80%-os a mortalitás a hypertonia szövődményei miatt (főként 20-40 éves életkorban).

Diagnosztika: pulzustapintás, auscultatio, alsó végtagon vérnyomásmérés, mellkasröntgen: bordausuratio, fogazott aortagomb (‡3-as számjegy" jel), echocardiographia (bicuspidalis aortabillentyű).

Acromegalia

Prevalencia. A hypertoniás populáció 0,1-0,2%-a.

Etiológia. az esetek 99%-ában növekedési hormont termelő hypophysisadenoma.

Megjelenés. A végtagok megnagyobbodása, macroglossia, fejfájás, ízületi fájdalmak, verítékezés, hypogonadismus, csökkent glükóztolerancia.

Cardiovascularis tünetek: hypertonia (általában enyhe), cardiomegalia, korai coronariabetegség, arrhythmiák, pangásos szívelégtelenség, cardiomyopathia dilatativa, légzőszervi szövődmények (gyakran társuló alvási apnoe szindróma).

Diagnosztika. Szénhidrát-anyagcserezavar, a basalis plazma IGF1-szint és a dextrózterhelést követő növekedésihormon-szint meghatározása (a plazma növekedésihormonszintje >2 |ig/l (>2 ng/ml). (Hypertonia esetén fontos az egyidejű phaeochromocytoma és primer hyperaldosteronismus kizárása.)

Hyperthyreosis és hypothyreosis szindrómákhoz társuló hypertonia

Hypothyreosis Prevalencia: hyperthyreosis miatt radiojód-kezelést kapott, majd hypothyreosissá váló betegek 40%-ában diastolés hypertonia alakul ki.

Etiológia. A diastolés vérnyomás emelkedés oka a teljes perifériás rezisztencia növekedése. Ezt az alfa-receptorok válaszkészségének fokozódása, a béta-2-receptorok sűrűségének csökkenése, valamint az érfal myxoedemás elváltozása indokolhatja.

Diagnosztika és terápia. A szubklinikus hypothyreosis -melynek előfordulása az általános populációban 10% körüli -echokardiográfiával igazolt diastolés funkció károsodást okoz, ami thyroxin adásával visszafordítható. Ha a pajzsmirigyhormon pótlása nem elég, akkor dihidropiridin típusú kalciumantagonista, alfa-1-adrenoreceptor-blokkoló, imida-zolin I1-receptor stimulátor adása jön szóba.

Hyperthyreosis

Prevalencia. A hyperthyreosisos betegek kb. 25%-a hyper-toniás.Etiológia. ‰ltalában izolált systolés hypertonia alakul ki, melynek kialakulásában több tényező játszik szerepet: A perctérfogat nő mert a szívfrekvencia és a verőtérfogat is nő, az utóbbi a szív kontraktilitása fokozódásának és a vértérfogat növekedésének következménye. A plazmatérfogat növekedését a fokozott renin- és aldoszteronszekréció magyarázza. A teljes perifériás ellenállás csökkenése csak a betegség elején képes kompenzálni a fokozott perctérfogat vérnyomásemelő hatását.

Terápia: az alapbetegség kezelése mellett béta-blokkoló (elsősorban a propranolol, sokszor aszokásosnál nagyobb dózisban).

Primer hyperparathyreosis

Prevalencia. A hypertoniás populáció <0,1-0,2%-a.

Etiológia:

solitaer adenoma (85%);

4 mirigy hyperplasia (10%) [familiaris és multiplex endokrin neoplasia (MEN) I és II. részjelensége];

carcinoma (<5%).

Megjelenés. Gyakran tünetmentes: 10-20%-ban rutin laboratóriumi szűrés deríti fel. Elsőtünete a thiazid diureticum kezelés után fellépő hypercalcaemia lehet. Egyéb tünetek: fáradékonyság, gyengeség, renalis tünetek (polyuria, nycturia, vesekövesség, nephrocalcinosis), proximalis izomgyengeség, nem specifikus rheumatismus, generalizált osteopenia, sub-periostealis erosiók, ritkán osseitis fibrosa cystica, fekélybe-tegség, pancreatitis.

Diagnosztika. Szérum össz- és ionizáltkalcium-, foszforszint, szérumkreatinin és -albumin (szekunder okok kizárására), vizeletkalcium- és foszforürítés, csontröntgen-, osteo-densitometriás vizsgálat, hasi ultrahangvizsgálat (vesekövesség, nephrocalcinosis), parathormonszint-meghatározás (intakt vagy N-terminális).

Lokalizáció (csak operált nyakon elengedhetetlen):

mellékpajzsmirigy-ultrahangvizsgálat (találati biztonság: 40-70%);

mellékpajzsmirigy-SPECT-szcintigráfia (MIBI 99Tc) (találati biztonság: 90% körüli);

CT/MR (mediastinalis lokalizáció gyanúja vagy reoperáció esetén).

Terápia. Kémiai hyperparathyreosis esetén várakozás és monitorozás, egyébként műtéti kezelés. A thiazid diureti-cumok kontraindikáltak.

Gyógyszer- és toxikus ágens által indukált hypertonia

Hypertoniát okozó gyógyszerek: glükokortikoidok, nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok), oralis contraceptivu-mok (alkalmazásakor 5%-ban lép fel hypertonia 5 éves szedés során; a vérnyomás emelkedése általában enyhe, 5/2 Hgmm, elhagyásuk után a vérnyomás általában 3 hónapon belül rendeződik), női hormonpótló kezelés, cyclosporin, D-vita-min-intoxikáció, erythropoietin.

Toxikus ágensek: kábítószerek (kokain, amphetamin), alkohol (a fiatal férfiak hypertoniájának 10%-ában etiológiai tényező), nehézfémek (ólom, higany, kadmium, tallium).

Terápia.

glükokortikoidok okozta hypertonia esetén: diureticum, spironolacton, kalciumantagonista;

nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) okozta hypertonia esetén: az NSAID terápialeállítása vagy a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának növelése (elsősorban kalciumantagonisták javasoltak); • orális fogamzásgátlók okozta hypertonia esetén: a fogamzásgátló gyógyszer elhagyása, szükség esetén thiazid diureticum, spironolacton és kalciumantagonista adása;

cyclosporin-terápia okozta hypertonia esetén: tartós hatású dihydropyridin kalciumantagonista vagy centrális alfa-2 receptor-agonista.

‰ltalános irányelv: amennyiben a klinikai kép és a szűrővizsgálatok alapján szekunder hypertonia alapos gyanúja merül fel, akkor a definitív diagnózis és ellátás céljából a megfelelőszakintézetbe történő továbbküldés szükséges.

M-2. A HYPERTONIABETEGSÉG KEZELÉSE SPECI‰LIS ‰LLAPOTOKBAN

M-2.1. A hypertonia kezelése sürgősségi állapotokban

A hypertoniás sürgősségi állapot a magasvérnyomás-betegség egészen különös, speciális formája, amelyet egy öngerjesztő folyamat eredményeként minimum két paraméter:

az akutan és folyamatosan emelkedő vérnyomás,

valamint ehhez előre nem megadható időpillanatban társuló vascularis eredetűcélszervkárosodás jellemez. A klinikai tünetegyüttes gyógyszeres megszüntetése nem halasztható, mert különben a beteg vagy meghal, vagy pedig maradandó szervkárosodása alakul ki. Az akut, de ellenőrzött

mértékű vérnyomáscsökkenésnek az első 24 órában nem szabad meghaladnia a középvérnyomás 15-20%-át (maximum 25%-át). A sublingualis kezelés ellenőrizhetetlen mértékben csökkenti a vérnyomást, ezért alkalmazása a mindennapi gyakorlatban kerülendő. Az akut tennivalókat illetően két fő formája különíthető el: a hypertoniás krízis és a krízissel fenyegető állapot. Hypertoniás krízis esetén a kezelést perceken belül nemcsak el kell kezdeni, hanem a szükséges célvérnyomást már el is kell érni. Az alkalmazandó gyógyszer ezért parenteralis legyen, mindig egyénre szabottan, az egyes hypertoniás sürgősségi állapotoknak megfelelően (lásd a 16. táblázatot). Az elsősegélynyújtás után a további megfigyelés intenzív osztályon ajánlott. Cerebralis funkciózavarral járó hypertoniás krízis kezelése ettől eltérő. Csak hypertensiv encephalopathiában engedhető meg a középvérnyomás maximum 20%-os csökkentése az elsőórában, hiszen más esetekben (pl. stroke) az idegsejtek mentését rövidebb ideig éppen a nagy perfusios nyomás biztosítja. Hypertoniás krízissel fenyegető állapot fennállásakor amennyiben nincs egyéb sürgető tényező, elegendő a chronicus per os kezelés aktuális módosítása, amely 1-2 órán belül csökkenti a vérnyomást. Amennyiben az elsődleges ellátás után az otthoni obszerváció kielégítőnek ítélhető, a beteget nem kell mindenképpen kórházba utalni.

M-2.2 A hypertonia betegség kezelése a perioperatív időszakban

A perioperatív időszakban (műtét előtti 2 nappal, műtét alatt és utána 7 napig) a hypertonia felléphet akutan, továbbá az ismert, de rosszul beállított forma rosszabbodása miatt. A hypertonia rendezése a műtét sürgősségének figyelembe vételével történik (urgens vagy elektív műtét). Azon súlyos hypertoniás betegek, akiknek vérnyomása magasabb, mint 180/110 Hgmm, a célvérnyomás eléréséig nem engedhetők elektív műtétre. Nem szükséges azonban halasztani az urgens műtétet ennél alacsonyabb vérnyomásértékek esetén, ha a beteg vérnyomásnak adekvát intraoperatív monitorozása és a kezelés lehetőségei adottak. Elektív műtétek esetében a célvérnyomás <140/90 Hgmm, amelyet a módszertani ajánlás kezelés fejezetében megadott szempontok szerint kell elérni. Az intraoperatív időszakot mindig tartós hatású vérnyomáscsökkentő védelmében kell levezetni. A posztoperatív első órák során a vérnyomás akutan emelkedhet, ezért folyamatos ellenőrzése, szükség szerint akut, kontrollált csökkentése szükséges. Urgens műtét esetén, ha vérnyomás a krónikus hypertonia részeként túlzottan magas, akkor akut, parenteralis, ellenőrzött mértékű tensiocsökkentés szükséges, optimális esetben 180/110 Hgmm alá, de a középnyomás legfeljebb 25%-kal csökkenthető. Figyelembe kell venni azt, hogy urgens műtét akut stresszhatásként általában megemeli a vérnyomást, azonban ezt maga a narkózis bevezetése megszüntetheti. Az intraoperatív időszakban akutan megemelkedő vérnyomás azonnali ellátása szükséges. Az alkalmazandó parenteralis szerek a következők legyenek: urapidil, esmolol, meto-prolol, labetalol, nitroglycerin, nitroprussid-nátrium. Az enalaprilat hatáskezdete 10-20 perc, ezért alkalmazása ennek tudatában történjen. Az akut hypertonia speciális formáinak ellátását a hypertoniás sürgősségi állapot fejezet tartalmazza.

16. táblázat. A hypertonia kezelése akut (sürgősségi és krízis) állapotokban

Klinikai képAjánlott szer Nem ajánlott/kontraindikált

Hypertoniás krízissel p os gyógyszeres kezelés folytatása, nifedipin sprayfenyegető állapot esetleg captopril szétrágva-lenyelve

Hypertensiv urapidil, labetalol, (enalaprilat) nátrium-nitroprussid, nitroglycerin, encephalopathia nifedipin

Ischaemias stroke urapidil, labetalol, (enalaprilat) nátrium-nitroprussid, nitroglycerin, (csak ha a nifedipin DiastRR>130Hgmm)Haemorrhagias stroke urapidil, labetalol, (enalaprilat) nátrium-nitroprussid, nitroglycerin, (csak ha a nifedipin DiastRR>130Hgmm)Subarachnoidealis vérzés nimodipin általában az akut

vérnyomáscsökkentés

Akut coronaria szindróma nitroglycerin, esmolol, labetalol enalaprilat, nifedipin

Akut balkamra-enalaprilat, fenoldopam, nitroglycerin, labetalol, nifedipin, nicardipin elégtelenség urapidil, natrium-nitroprussid

Akut aortadissectio esmolol, labetalol, natrium-béta-blokkolók önmagukban nitroprussid, nitroglycerin, urapidil

Eclampsia urapidil, MgSO4 enalaprilat, natrium-nitroprussid

Akut uraemiadialízis, fenoldopam, urapidil, verapamil, natrium nitroprussid nicardipin, enalaprilat (ha nincs veseartéria stenosis)

Katecholaminkiáramlás labetalol, phentolamin, (urapidil, béta-blokkolók önmagukban verapamil, fenoldopam)

M-2.3 A hypertoniabetegség kezelése coronariabetegség, szívelégtelenség, balkamra-hypertrophia, ingerképző és ingerületvezető rendszer zavara esetén

A hypertoniások szívelégtelenségének kezelése a 2005-ös, a szívelégtelenség kezelésére javasolt terápiás irányelvek szerint is az életmód változtatással kezdődik:

az étrend sószegény legyen,

korlátozni kell a folyadékbevitelt,

az alkoholfogyasztástól tartózkodjon a beteg,

az obes betegeknek testsúlycsökkentés javasolt,

javítani kell az alultápláltságot és a cardialis cachexiát,

a fizikai inaktivitás csak dekompenzált szívelégteleneknél szükséges,

NYHA II-III-ban javasolt a keringési állapotnak megfelelő fizikai training, ha tünetek nem jelentkeznek. A vérnyomáscsökkentő kezelés klasszikus célja a cardio-vascularis morbiditás és mortalitás csökkentése, ezen belül beszélhetünk primer prevencióról, szekunder prevencióról és a fennálló célszervkárosodások progressziójának lassításáról, vagy amennyiben lehetséges, azok regressziójáról. Hypertoniás betegekben a szívinfarctus secunder prevenciója: ACE-gátlók, ARB, béta-blokkolók (preferált a cardio-szelektív, non-ISA szerek: atenolol, bisoprolol, tartós metoprolol), aldoszteronantagonisták, alternatívaként bétablokkoló intoleranciában 40% feletti ejekciós frakció esetén a nem dihydropyridine kalciumantagonisták: tartós hatású verapamil és diltiazem.

Hypertonia kezelése kardiovaszkuláris betegségekben

Akut szívinfarctus: úgy kezelendő, mint a hypertoniás krízis, a cél a középvérnyomás lassú fokozatos csökkentése, amely az első 24 órában nem haladhatja meg a 15-25%-ot. A legfontosabb a stressz-szituáció párhuzamos oldása anxioli-thicummal. Preferált gyógyszerek parenteralisak: nitroglycerin, breviblock, metoprolol, enalaprilat, ritkán Na-nitro-prussid.

Krónikus ischaemias szívbetegség: béta-blokkolók (preferált a cardioszelektív, non-ISA szerek: atenolol, bisoprolol, tartós metoprolol), ACE-gátlók, alternatívaként ARB-k, tartós

verapamil. Tartós hatású dihydropyridin kalciumantagonisták béta blokkolóval

kombinálandók!		Domináló		vasospasmus	esetén	tartós	hatású		dihydropyridin
kalciumantagonisták.

Tünetmentes balkamrai funkciózavar (ejekciós frakció <40%): ACE-gátló, alternatívaként ARB, béta blokkoló (preferálandó: bisoprolol, carvedilol, tartós hatású metoprolol, nevibolol), kombinációban diureticum. Tünetekkel járó balkamrai funkciózavar (NYHA II-IV +/-ejekciós frakció <40%): ACE-gátlók, ARB-k (alternatívaként, vagy kombinációban), béta-blokkoló (preferálandó: bisoprolol, carvedilol, tartós hatású metoprolol, nevibolol), aldoszteronantagonisták, kombinációban diureticum. Diastolés funkciózavar: nondihydropyridin kalciumcsatorna-blokkoló tartós hatású verapamil, ACE-gátlók, ARB-k, béta-blokkolók (atenolol, bisoprolol, carvedilol, tartós hatású metoprolol). Balkamra-hypertrophia: ARB-k, ACE-gátlók, tartós hatású kalciumcsatorna-blockolók, tartós hatású indapamid diureticum. Kombinációban béta-blokkolók, általában a thiazid diureticumok, imidazolin-1-receptor agonisták. Súlyos bradycardiában, illetve atrioventricularis vezetési zavarokban a szív ingerképző/ingerületvezető rendszerét depletaló szerek kontraindikáltak (béta-blokkolók, non- dihydropyridin kalciumcsatorna-blokkoló, a központi idegrendszeren keresztül ható szerek pedig veszélyesek lehetnek). Az ACE-gátlók, angiotenzin receptor blokkolók és béta blokkolók alkalmazását, adagolásukat szívelégtelenségben a 17., 18., 19. táblázat foglalja össze.

17. táblázat. ACE-inhibitorok alkalmazása szívelégtelen-ségben Gyógyszer neve Captopril Enalapril Lisinopril Ramipril Trandolapril 18. táblázat. A béta-blokkolók alkalmazása szívelégtelenségben Gyógyszer neve Bisoprolol Metoprolol Carvedilol Nevibolol

Kezdő dózis (mg)		Fenntartó dózis (mg)
3x6,25		3x25 = 50
2,5		2x10
2,5		5-20
1,25-2,5		2x2,5-5
1		4
Kezdő dózis (mg)	Emelő dózis (mg)	Céldózis (mg)	Titrációs szakasz
1,25	2,5; 3,75; 5; 5,5; 10	10	Hetek - 1 hónap -
12,5	25; 50; 100; 200	200	Hetek -1 hónap
3,125	6,25; 12,5; 25; 50	50	Hetek - 1 hónap -
1,25	2,5; 5; 10	10	Hetek o1 hónap

19. táblázat. Angiotenzin-II-receptor-blokkolók alkalmazása szívelégtelenségben

Gyógyszer Dózis (mg/nap)

Candesartan 4-32Valsartan 80-320Eprosartan 400-800Irbesartan 150-300 Losartan 50-100Telmisartan 40-80

M-2.4 A hypertoniabetegség kezelése perifériás érbetegségben

A hypertonia egyéb cardiovascularis rizikófaktorok mellett az endothelium diszfunkciójához és végső soron az érfal strukturális átalakulásához (ún. remodellinghez) vezet. Ennek következtében a vascularis működés károsodik, megváltoznak az erek mechanikai tulajdonságai, melyek tovább súlyosbítják a magasvérnyomás-betegség lefolyását és egyben fokozhatják az atherosclerosis progresszióját. E folyamat központi elemei közé tartozik a fokozott oxidatív stress, melyet súlyosbít a hypertoniában jellemző módon megemelkedett angioten-zin-II-aktivitás is. A hypertonia turbulens áramlást idéz elő, mely növeli az atheroscleroticus laesiók kialakulásának kockázatát, elsősorban az artériák elágazódási pontjainál. A perifériás érbetegség gyakrabban fordul elő hypertoniás betegekben. Az atherosclerosis egyik megjelenési formájaként nemcsak tünetekkel járó esetekben, hanem tünetmentes állapotban is a cardiovascularis ischaemiás események független előrejelzője, ezért felderítése hypertoniás betegekbennkülönösen ajánlott. A diagnózis egyszerűen felállítható a boka/kar index meghatározásával. A boka/kar index (ankle/ brachial index, ABI) a boka magasságában, illetve a felkaron mért systolés vérnyomás hányadosa. A folyamatos hullámú (CW) Doppler-készülékkel végzett egyszerű, neminvazív vizsgálat az alapja a perifériás obliteratív érbetegség megállapításának. Az ABI normálértéke fekvő helyzetű betegben 1,0-1,3, kórosnak tekintjük, ha az index <0,9. A patomechanizmust is figyelembe véve a perifériás érbetegségben szenvedő betegeknél is alapvető a rizikóstatusnak megfelelő nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia korrekt alkalmazása, melyet a nagy cardiovascularis kockázatnak megfelelő célértékeknek megfelelően kell végezni. Igazolt perifériás érbetegség esetén fokozott gondossággal kell szűrni a generalizált érbetegség egyéb megjelenési formáit (carotis, coronaria, renalis)! A kezelés gyakorlatának alapelvei. Nem történt nagy klinikai vizsgálat, így nincs egyértelműadat, amely azt igazolja, hogy az antihypertensiv kezelés befolyásolja a perifériás érbetegség kockázatát, vagy progresszióját. Annál több adat bizonyítja viszont, hogy a perifériás érbetegekben gyakoribb egyéb vaszkuláris szövődmények - coronaria és cerebrovas-cularis események - aránya jelentősen csökkenthető adekvát antihypertenzív kezeléssel. Perifériás érbetegség enyhe és középsúlyos formáinál (Fontaine I és II stádium) az antihypertensiv terápia alapelvei és célértékei nem különböznek az általános elvektől. Kritikus végtagischaemia (Fontaine III. és IV. stádiumú verőérszűkület: nyugalmi fájdalom, illetve ulcus/gangréna) esetén a végtagvesztés veszélye miatt a célvérnyomás értéket úgy kell megszabni, hogy a boka magasságában mérhető systolés nyomás érték ne csökkenjen 50 Hgmm alá. Ilyenkor törekedni kell a sürgős revascularisatiora, mely nemcsak végtagmentőbeavatkozás, de egyben lehetőséget ad a hypertonia rizikóstátusznak és kísérőbetegségeknek megfelelő kezelésére is.

A hypertonia ajánlott kezelése perifériás érbetegség esetén

ACE-gátlók, ARB-k. Az atheroscleroticus érbetegségben szenvedő beteg kezelésében -amennyiben nincs ellenjavallata - szükséges az ACE-gátló alkalmazása a cardiovascularis morbiditás és mortalitás csökkentése érdekében. A renin-angiotenzin rendszer gátlása csökkenti az endothelialis disz-funkció mértékét, javítja az endotheldependens vasoldilatatiót és az artériás compliance-t (captopril, cilazapril, lisinopril és perindopril). A HOPE tanulmány (ahol a betegek 44%-a perifériás érbeteg volt) igazolta, hogy a ramipril hatékonyan csökkenti a mortalitást, valamint a myocardialis infarctus és egyéb ischaemiás események előfordulását nagy cardiovascularis kockázatú betegekben. Fontos a betegek szoros követése (vesefunkció!) a gyakori (egyes adatok szerint akár 39%-ban) igazolható szignifikáns arteria renalis stenosis miatt.

Kalciumantagonisták. A kalciumantagonisták csökkentik a perifériás rezisztenciát, melynek következtében megnő a szöveti vérátáramlás. Javítják az érfali rugalmasságot (compliance), így csökken a pulzushullámok amplitúdója, a systolés vérnyomás, a bal kamra systolés feszülés, valamint a nagyartériák falára nehezedő ciklusos feszülés mértéke. Ez utóbbi magyarázza a kalciumantagonisták jótékony hatását a bal kamrai hypertrophia regressziójában, valamint idős betegek balkamra-funkciójának javulásában. Vizsgálatok igazolják, hogy dihydropyridin típusú kalciumantagonisták javítják az endothelfunkciót és az endothelialis NO felszabadulást. Számos klinikai tanulmány igazolta a különböző dihydropyridin típusú kalciumcsatorna-blokkolók jótékony hatását a cardiovascularis végpontokkal szoros összefüggésben levő intima-media vastagodás visszafordításában.

Béta-blokkolók. Perifériás érbetegekben az új coronariaesemények aránya nagyobb az átlagpopulációnál, ugyanakkor korai - elsősorban esettanulmányok alapján - sok orvos kerüli abéta-blokkolók adását perifériás érbetegekben. Ójabb adatok azonban nem támasztották alá a béta-blokkoló kezeléssel kapcsolatos aggodalmakat. 11 kontrollált vizsgálat metaana-lízise nem igazolta a perifériás érbetegség progresszióját kardioszelektív béta-blokkoló kezelés során és bebizonyította, hogy a béta-blokkoló kezelés biztonságos perifériás érbetegekben. Elsősorban kardioszelektív és vasodilatator hatású béta-blokkolók (carvedilol, nebivolol) alkalmazása javasolt. Fokozott kontroll mellett adhatóak Fontaine III-IV stádium esetén is.

Egyéb antihypertensiv szerek. Az alfa-1-adrenoreceptor blokkolók kombinációban előnyösen alkalmazhatók a hyper-tonia kezelésében perifériás érbetegség esetén is, elsősorban jótékony metabolikus hatásuk miatt (igazolt kedvező hatás a lipidprofilra). Az imidazolinreceptor-agonisták alkalmazása szintén elsősorban kombinációban javasolt az angiotenzin-rendszer blokkolóival, illetve kalciumantagonistákkal kombinálható. Kombinációban gyakran alkalmazott terápia a kis dó-zisú diuretikus (thiazid) kezelés, melynek jelentősége elsősorban a célvérnyomás érték elérése szempontjából van.

M-2.5 A hypertoniabetegség kezelése akut stroke-ban

A magasvérnyomás-betegség a legkomolyabb kockázata a cerebrovascularis kórállapotok kialakulásának. Az elsődleges megelőzésben a hypertonia szűrésnek és megfelelő gondozásnak meghatározó szerepe van. Ugyancsak nagy statisztikákból ismeretes, hogy a betegek 50-75%-a magasvérnyomás-betegségben szenvedett a stroke állapot kialakulását megelőzően.

A hypertonia kezelése ischaemiás stroke-ban

Ismeretes, hogy a vérnyomás a stroke-állapot következtében emelkedik a betegek mintegy 80%-ában, míg elsősorban a nagy főág elzáródások esetében a normál érték alá csökkenhet (az esetek 4%-ában). A stroke-ot kísérő magas vérnyomás a betegség, kórházi elhelyezés okozta stressállapot, a renin-angiotenzin rendszer aktiválódása következtében alakul ki. A térfoglaló jellegű nagy vérzéses vagy ischaemiás stroke emeli az intracranialis nyomást, így a Cushing-reflex mechanizmusa alapján hypertóniát okozhat, végezetül a cardialis barorecep-tor-mechanizmus szenzitivitása károsodhat. Igazolták továbbá, hogy a magas vérnyomás a stroke kimenetelét rontja, a stroke progressziójában fontos faktor. A magas vérnyomás viszont nincs oki kapcsolatban a haemorrha-giás transzformációval. Az alacsony vérnyomás ugyancsak rontja a stroke kimenetelét. A kialakult stroke állapotokban a vérnyomás folyamatos ellenőrzése az ellátás fontos része, jóllehet a kívánatos célérték meghatározása ma még nem kiforrott.

Javaslat:

220/120 Hgmm érték felett a beteg vérnyomását csökkenteni kell.

A kezelés függ a stroke típusától, az előzetes hypertoniabetegség súlyosságától.

Thrombolysis esetén a vérnyomás célértéke 180/110 Hgmm alatt van, ez az ajánlás tapasztalati és nem vizsgálati evidenciákon nyugszik.

A gyors vérnyomáscsökkentés kockázatot jelent.

Társult állapotok a magas vérnyomás célértékét módosíthatják (pl. azonnali vérnyomáscsökkentés javasolt akut myocardialis infarctus, szívelégtelenség, akut veseelégtelenség, hypertensiv encephalopathia, aortaív-dissectio, vagy thrombolysis esetén)

Célértékek:

megelőző hypertoniabetegség esetén 180/100-105 Hgmm,

megelőző hypertoniabetegség nélkül 160-180/90-100 Hgmm

thrombolysis alatt a systolés vérnyomás értéke 180 Hgmm alatt.

Az akut ischemiás stroke állapotokban a magasvérnyomás kezelése az European Stroke Initiative (EUSI) ajánlása alapján (2003):

Captopril 6,25-12,5 mg (per os/im.),

Urapidil 10-50 mg (iv.), majd 4-8 mg/óra (iv.),

Dihydralazine 5 mg (iv.) + metoprolol 10 mg,

Nitroglycerin 5 mg (iv.), majd 1-4 mg/óra,

Nitroprussid nátrium 1-2 mg.

A hypertonia kezelése vérzéses stroke-ban, subarachnoidalis vérzésben

A fenti állapotokban az azonnali vérnyomáscsökkentés indokolt, mivel a megemelkedett vérnyomás a vérzést fenntartja, esetenként súlyosbítja. Az állományvérzések esetében a célérték alacsonyabb.

Javaslat:

180/105 Hgmm felett a magas vérnyomást kezelni kell. Az AHA ajánlás szerint (1999) agyvérzésnél az artériás középnyomás 130 Hgmm érték felett kezelendő, ami a célértékben meghaladja a 180/105 Hgmm-t.

A gyógyszerválasztásnál különös figyelmet érdemel, hogy a választott szer ne emelje az intracranialis nyomást (kalciumantagonisták, direkt vasodilatatorok).

A subarachnoidalis vérzések kezelésében fontos, a kezelést meghatározó tényező a vérzés eredete, az esetleges angio-spasmus súlyossága és kiterjedtsége.

‰ltalános megjegyzések. A kezelés megkezdése idejének, időtartamának meghatározásánál figyelembe kell venni azt a tapasztalatot, hogy a stroke állapotban a magas vérnyomás átmeneti, egy héten belül spontán normalizálódik, amennyiben vérnyomásbetegség, krónikus magas vérnyomás nem áll fenn.

20. táblázat. A diabetes mellitus és a glükózintolerancia egyéb kategóriáinak kórismézését szolgáló határértékek (WHO, 1999)

Glükózkoncentráció (mmol/l)

Kapilláris Vénás plazma teljes vér

Diabetes mellitus éhomi érték vagy terhelés 11,1 >7,0 utáni 2 órás érték

Csökkent glukóztolerancia (IGT)éhomi érték (ha mérik) <6,1és terhelés utáni 2 órás érték >7,8 <7,0 >7,8

Emelkedett éhomi vércukor (IFG) éhomi érték és terhelés >5,6 de <6,1 >6,1de<7,0utáni 2 órás érték (ha mérik) <7,8 <7,8

M-2.6 A hypertoniabetegség kezelése diabetes mellitusban

A hypertonia kezelésének szempontjából a manifeszt diabetes mellitus, a csökkent glükóztolerancia (IGT: impaired glucose tolerance) és a metabolikus szindróma azonos súllyal esik latba, miután a cardiovascularis szövődmények kockázata ezen állapotokban egyaránt fokozott. A diabetes mellitus és a metabolikus szindróma cardiovascularis kockázatot növelőhatását jól jelzi az a tény, hogy jelenlétük azonos elbírálás alá esik már meglévőtársbetegséggel (5. táblázat). A diabetes mellitus és a glukózintolerancia egyéb formáinak diagnosztikai kritériumait a 20. táblázat tünteti fel. A metabolikus szindróma legújabb, az IDF (International Diabetes Federation) által 2005-ben közzétett diagnosztikai kritériumrendszerét a 21. táblázat tartalmazza. Hypertonia kialakul mind 1-es típusú, mind 2-es típusú diabetesben. 1-es típusú diabetesben a hypertonia általában a nephropathia diabetica tünetegyüttesén belül jelenik meg, a diabetes diagnózisát követő 5-10 év múlva, elsősorban tartósan rossz anyagcsere-helyzet esetén, a betegek kb. 20-25%-ában. A nephropathia korai felismerése érdekében a micro-albuminuria szűrővizsgálata minden cukorbetegben indokolt, évente egy alkalommal (a pozitív lelet ismételt méréssel megerősítést igényel). 2-es típusú diabetesben hypertonia gyakrabban, a betegek kb. 70%-ában alakul ki, s jelenlétére már a diabetes diagnózisának időpontjában számíthatunk. E diabetes típusban a hypertonia kialakulását a metabolikus szindróma koncepciója alapján értelmezzük. A metabolikus szindróma alapkoncepciója szerint az inzulinrezisztenciát kompen-zatorikus hyperinsulinaemia kíséri, ez utóbbi a sympathicus

Klinikai diagnózis felállításához a kóros érték egy másik napon történő ismételt megerősítése szükséges, kivéve, ha az egyértelműen hyperglykaemiás tartományú vércukorszintet akut metabolikus dekompenzáció vagy a diabetes más, kétségtelen tünete kíséri. A vércukor szérumból történő meghatározása csak akkor értékelhető, ha a vörösvértesteket a levétel után azonnal elkülönítették, ellenkező esetben a zajló glikolízis következtében megtévesztően alacsony értékek nyerhetők. A diagnózis megállapításához szükséges vércukor-meghatározás csak laboratóriumban történhet. Vércukor-önellenőrzést lehetővé tévő, hordozható, kisméretű vércukormérők mérési eredménye alapján kórisme nem állapítható meg. idegrendszer aktivitásának fokozódását váltja ki. A fokozott sympathicus aktivitás egy időután hypertoniához vezet, miután fokozódik a vesék nátriumreabsorptiója, növekszik a perctérfogat, s a periférián az erek vasoconstrictiója jön létre. 2-es típusú diabetesben azonban hypertonia kialakulhat nephropathia diabetica következtében is, ez esetben a társuló hypertonia gyakorisága elsősorban az albuminuria fokozódásával áll összefüggésben. Fontos körülmény, hogy az albuminuria 2-es típusú diabetesben viszonylag gyakran (biopsiás vizsgálatok szerint az albuminuriás betegek kb. 30%-ában) nem diabetesspecifikus nephropathiát, hanem más, idült, belgyógyászati jellegű vesebetegséget jelez. Napjainkban a micro-albuminuria detektálása a cukorbeteg-gondozás egyik alapvető elemét képezi, meghatározása nélkülözhetetlen hyperto-niával kísért diabetesben. A microalbuminuria a veseérintettségen túlmenően általános vascularis károsodásra is utal.

21. táblázat. A metabolikus szindróma diagnosztikai kritériumrendszeres (IDF - International Diabetes Federation 2005)

Az IDF új meghatározása szerint a metabolikus szindróma diagnózisának megállapításához a következőösszetevők jelenléte szükséges: Centrális obesitas (definíció szerint >94 cm-es derékkörfogat europid férfiak és >80 cm europid nők esetében, más etnikai csoportok számára a rájuk jellemzőértékekkel) mellett a következő négy faktor közül bármelyik kettő jelenléte:

emelkedett trigliceridkoncentráció: >1,7mmol/1 (150 mg/dl), vagy e kóros lipidparaméter miatt folytatott specifikus kezelés

alacsony HDL-koleszterin-koncentráció: <1,03 mmol/l (40 mg/dl) férfiak és <1,29 mmol/l (50 mg/dl) nők esetében vagy e kóros lipidparaméter miatt folytatott specifikus kezelés

emelkedett vérnyomás: systolés érték >130 Hgmm vagy diastolés érték >85 Hgmm vagy korábban diagnosztizált hypertonia miatt folytatott kezelés

emelkedett éhomi vércukor koncentráció: >5,6 mmol/l (100 mg/dl) vagy korábban diagnosztizált 2-es típusú diabetes mellitus

Orális glükóztolerancia-teszt (OGTT) elvégzése kifejezettenjavasolt 5,6 mmol/l (100 mg/dl) feletti éhomi vércukorértéknél, de nem szükséges a szindróma diagnosztizálásához.

A cukorbetegek hypertoniájának kezelési célértéke < 130/80 Hgmm, renalis károsodás (proteinuria >1 g/nap) esetén ennél alacsonyabb, a 125/75 Hgmm-nél kisebb érték elérésére kell törekedni. A nem farmakológiai kezelésnek elsősorban a testsúlyfelesleggel rendelkező 2-es típusú cukorbetegek vagy metabolikus szindrómában szenvedők esetén van nagy jelentősége. Az alapvető étrendi, életmódbeli előírások betartása (a túlsúly mérséklése, rendszeres fizikai terhelés beiktatása, sófogyasztás csökkentése, alkoholbevitel mérséklése, dohányzás abbahagyása) nemcsak a vércukor-, hanem a vérnyomásértékek alakulása szempontjából is előnyös. ‰ltalánosságban igaz, hogy minél kisebb a globális cardiovascularis kockázat, annál inkább előtérbe kerül az életmódbeli-étrendi előírás bevezetése (abban a reményben, hogy ez a ténykedés önmagában sikeres lesz), minél kifejezettebb a kockázat, annál inkább azonnali gyógyszeres antihypertensiv kezelést kell indítani (életmódbeli-étrendi tanácsok adása mellett). Számos adat támasztja alá, hogy hypertoniában szenvedő cukorbetegek kezelési vérnyomás-célértékeit monoterápiával nem lehet elérni, ez az állítás különösen a metabolikus szindrómában jelentkező vagy vesebetegségekhez társuló hypertonia II-III. stádiumára érvényes. Ez utóbbi esetekben a betegekjelentős hányadában kettős, olykor hármas vagy többszörös kombináció alkalmazása válik szükségessé. A kombinált antihypertensiv kezelésnek ilyen esetekben az antihypertensiv terápia megkezdésekor is helye lehet. A cukorbetegek antihypertensiv terápiájának megkezdésekor azokból a hatástani csoportokból kell választani, amelyek esetében bizonyított a cardiovascularis eseményeket csökkentő hatás (ACE-gátlók, ARB-k, kalciumcsatorna-blokkolók, diuretikumok, béta-blokkolók). Cukorbetegek kombinált antihypertensiv kezelésének szükségessége esetén a gyógyszer-kombináció tagjaként vagy valamelyik ACE-gátló vagy valamelyik ARB-szer mindenképpen szerepeljen. Intolerancia esetén a két hatástani csoport egymással helyettesíthető. A megkívánt vérnyomás-célérték elérése érdekében kis dózisú, thiazid típusú diureticum kombinálása kívánatos. A közel neutrális anyagcserehatása miatt az indapamid előnyben részesítendő. Szükség esetén (ha a vérnyomás kettős kombinációval nem csökkenthető 130/80 Hgmm alá) a kezelést ki kell egészíteni kalciumantagonistával (a nem dihydropyridin típusúak [tartós hatású verapamil] proteinurát csökkentő hatása előnyösebbnek tűnik, mint a dihydropyridineké), vagy speciális indikáció (ISZB, myocar-dialis infarctus utáni állapot, szívelégtelenség) esetén béta-blokkolóval is, az anyagcserehatás (lipidek) tekintetében az alfa-1-receptor-blokkoló hatással is rendelkező carvedilol előnyösebbnek tűnik. Béta-blokkoló szer kontraindikációja vagy intoleranciája esetén helyette tartós hatású diltiazem vagy coronariabetegekben verapamil alkalmazható. A terápiás kombináció részeként az inzulinrezisztenciára gyakorolt kedvezőhatása miatt az imidazolin-I-receptor agonista (moxonidin, rilmenidin), illetve az alfa-l-adrenoceptor blokkoló (doxa-zosin) szerek alkalmazása is logikusnak tűnik, különösen a fokozott sympathicus tónusú, illetve a benignus prostata-hyper-plasiában szenvedőbetegekben. Microalbuminuria detektálása esetén a vérnyomásértéktől függetlenül indokolt a cukorbetegek kezelése, ilyen esetekben az ACE-gátlók vagy az ARB-k preferálandók a renin-angiotenzin rendszer (RAS: renin angiotensin system) gátlása érdekében. Egyes antihypertensiv szerek (elsősorban ACE-gátlók és ARB-k) mellett megfigyelték az újonnan kialakuló diabetes kockázatának csökkenését, ami a cardiovascularis kockázat csökkentése szempontjából is előnyösnek minősül. Cukorbetegekben a globális cardiovascularis kockázat visszaszorítása érdekében az antihypertensiv kezelésen túl törekedni kell az optimális anyagcsere-egyensúly elérésére, az esetleg társuló lipideltérések korrekciójára, illetve a fokozott thrombogen állapot gyógyszeres kezelésére is.

M-2.7 A hypertonia betegség kezelése krónikus vesebetegségben és veseelégtelenségben, illetve vesepótló kezeléskor

A hypertonia előfordulása igen gyakori krónikus vesebetegségben és veseelégtelenségben (70-80%). Rizikófaktora a vesebetegség gyorsabb progressziójának és a cardiovascularis betegség kialakulásának, rosszabbodásának.

22. táblázat. A krónikus vesebetegség stádiumai Stádium 1 2 3 4 5

Veseállapot leírás Krónikus vesebetegség normális, vagy emelkedett GFR-érték mellett	GFR érték (ml/perc/1,73 m2) >90 ml/perc	Megjegyzés Csak a vesekárosodás egyéb jelével együtt jelent krónikus vesebetegséget!*
Krónikus vesebetegség enyhén csökkent GFR-értékkel	60-89 ml/perc	Csak a vesekárosodás egyéb jelével együtt jelent krónikus vesebetegséget!*
Közepesen súlyos krónikus vesebetegség	30-59 ml/perc
Súlyos krónikus veseelégtelenség	15-29 ml/perc
Végállapotú veseelégtelenség	<15 ml/perc vagy dialíziskezelés

proteinuria, vagy glomerularis haematuria, strukturális vesekárosodás, biopsiával igazolt glomerularis vesebetegség.

Vérnyomáscsökkentő kezelés szükséges krónikus veseelégtelenségben a

vérnyomás csökkentése miatt (evidenciaszint A),

a cardiovascularis rizikócsökkentés miatt (hypertoniás és nem hypertoniás betegekben egyaránt) (evidenciaszint B),

a vesebetegség progressziójának lassítása miatt (hypertoniás és nem hypertoniás betegekben egyaránt) (evidenciaszint A). A vérnyomásmérés mellett szükséges a szérumkreatinin-szint, a glomerulus filtratiós ráta (GFR) érték, a 24 órás vizelet fehérje ürítés, illetve a vizeletben az albumin-kreatinin hányados meghatározása, valamint a vizeletüledék vizsgálata és a vesebetegség súlyossági fokának megállapítása (22. táblázat). Diéta és életmód változtatás javasolt a vérnyomás- és cardiovascularis rizikócsökkentőterápiás stratégia első lépeseként krónikus veseelégtelenségben is. A sóbevitel csökkentése szükséges (2,4 g/nap alatti mennyiség, evidenciaszint A). A krónikus veseelégtelenség 3. és

4. stádiuma esetén módosított DASH diéta javasolt. Minden antihypertensiv gyógyszer alkalmazható vérnyomáscsökkentésre krónikus veseelégtelenségben. A célvérnyomásérték eléréséhez biztosan gyógyszer-kombinációra lesz szükség. A krónikus veseelégtelenséget kiváltó alapbetegségtől függetlenül a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek a ‡nagy kardiovaszkuláris rizikójú" csoportba tartoznak (evidenciaszint A). Krónikus veseelégtelenségben a cardiovascularis rizikócsökkentő célvérnyomásérték 130/80 Hgmm alatt van (evidenciaszint B). 1 g/nap feletti proteinuria esetén a célvérnyomásérték kisebb, mint 125/75 Hgmm. Az ACE-gátló és az ARB közepes vagy nagy adagban használható, egymás helyettesítésére is alkalmasak, de a célvérnyomás eléréséhez, vagy a proteinuria csökkentéséhez egymással kombináltan is alkalmazhatók. Használatukkor a hypotensio, a GFR-csökkenés és a hyperkalaemia gyakori előfordulása miatt a vérnyomás mellett a szérumkáliumszint és a GFR-értékmonitorizálása szükséges. Thiazid diureticumot 30 ml/perc GFR-szint felett alkalmazhatunk. Krónikus vesebetegségben és veseelégtelenségben a hyper-tonia gyógyszeres kezelési stratégiája a 23. táblázatban foglaltuk össze. Vesepótló kezelésben részesülő betegeknél alapvető a száraz testsúly meghatározása. A nem gyógyszeres kezelési lehetőségek közül a fizikai aktivitás növelése, a folyadék és sóbevitel korlátozása, a dohányzás abbahagyása, a testsúlycsökkentés, az alkoholfogyasztás kerülése és az egyes hemo-dialíziskezelések idejének jelentős növelése (pl. 8 óra) ajánlott. Jól kontrollált és adekvát dialíziskezelésnél a betegek egy részénél nem szükséges antihypertensiv gyógyszeres kezelés. Ugyanakkor a normotenzív betegekben a kardiovaszkuláris rizikócsökkentés és a társbetegségek kezelésére továbbra is ajánlottak. A kalciumantagonisták hypervolaemiás állapotban is jó hatásúak. A kalciumantagonistáknak és az ACE-gátlóknak is jelentős a dializált betegekben a cardiovascularis mortalitást csökkentő hatásuk. Az ACE gátlók csökkenthetik az endogén erythropoietin szintézist és szekréciót, valamint az AN69 dializátor membrán használatakor anaphylactoid reakciót okozhatnak.

M-2.8 A hypertoniabetegség kezelése terhességben

A magas vérnyomással járó állapotok napjainkban is a terhespatológia legjelentősebb kórképcsoportját képezik világszerte (fejlett országokban 6-10%), tekintve, hogy egyaránt veszélyeztetik az anya és magzata életét, egészségét. A kórkép és a szövődmények súlyossága nehezen prognosztizálható, kifejlődésük gyorsasága is lényegesen különbözhet.

23. táblázat.

A klinikai állapot Cél Javasolt gyógyszer krónikus Egyéb gyógyszerek a értékelése veseelégtelenségben: vérnyomás célvérnyomás eléréséhez vérnyomásérték csökkentésre, vesebetegség vagy a cardiovascularis

progresszió és cardiovascularis rizikó további

rizikó csökkentésre csökkentésére

KRÎNIKUS VESEBETEGSÉG, VESEELÉGTELENSÉG DIABETES MELLITUSBAN

Vérnyomás >130/80 <130/80 Hgmm ACE gátló vagy ARB Diureticum, béta-blokkoló, Hgmm kalciumantagonista

Vérnyomás ACE gátló vagy ARB <130/80Hgmm

KRÎNIKUS VESEBETEGSÉG, VESEELÉGTELENSÉG DIABETES NÉLKÜL

Vérnyomás >130/80 Hgmm és a vizelet fehérje/kreatinin arány >30 mg/mmol*

Vérnyomás >130/80 Hgmm és a vizelet fehérje/kreatinin arány <30 mg/mmol*

Vérnyomás <130/80 Hgmm és a vizelet fehérje/kreatinin arány >30 mg/mmol*

Vérnyomás <130/80 Hgmm és a vizelet fehérje/kreatinin arány <30 mg/mmol*

<130/80 Hgmm	ACE gátló vagy ARB	Diureticum, béta-blokkoló,
		kalciumantagonista
<130/80Hgmm	Nincs elsődleges	Diureticum, ACE-gátló,
		ARB, béta-blokkoló,
		kalciumantagonista
	ACE gátló vagy ARB	Diureticum, béta-blokkoló,
		kalciumantagonista
	Nincs elsődleges

KRÎNIKUS VESEBETEGSÉG, VESEELÉGTELENSÉG VESETRANSZPLANT‰LTAKBAN

Vérnyomás <130/80 Hgmm Nincs elsődleges Kalciumantagonista, ACE->130/80 Hgmm gátló, ARB, béta-blokkoló

Vérnyomás Nincs elsődleges <130/80Hgmm

*spontán ürített, reggeli vizeletből meghatározva

Hypertoniás terhesek esetében - az egyéb kórképeknél gyakrabban - számolni kell potenciálisan letalis anyai szövődmények kialakulásával, mint eclampsia, agyvérzés, abruptio placentae, disseminált intravasculáris coagulatio (DIC), súlyos májkárosodás, HELLP szindróma (Hemolysis, Elevated Liver enzymes, Low Platelet count), májrepedés, akut veseelégtelenség.

Hypertonia diagnózisa terhesség alatt

Terhesség alatt a hat óránál nagyobb különbséggel, két alkalommal észlelt, 140/90 Hgmm vagy ennél magasabbnak mért vérnyomásérték esetén beszélünk hypertoniáról, akár a systolés, akár a diastolés érték éri el, vagy haladja meg a határértéket. Egyesek szerint a terhesség alatt a hypertonia diagnózisa felállítható akkor is, ha a systolés vérnyomásérték 25 Hgmm vagy nagyobb, a diastolés vérnyomásérték pedig 15 Hgmm, vagy nagyobb emelkedést mutat a nem terhes állapotban, vagy a terhesség első trimesterében mért értékekhez képest. A terhesség alatt a hiperkinetikus keringés következtében a vérnyomásmérésnél használt Korotkoff V. hang nemritkán nulla értéket ad, ezért a Korotkoff IV. alkalmazása vagy legalább a Korotkoff IV hangnál mért diastolés érték egyidejű feltüntetése javasolt (pl. 145/80/0 Hgmm). Az önvérnyomás-mérés fokozatos elterjedésével tekintetbe kell venni, hogy a leggyakrabban használt automata-vérnyomásmérők rendszeres hitelesítés esetén is alacsonyabb értéket adnak a higanyos vérnyomásmérővel mért értékhez képest.

Fogalmak a terhesség alatt észlelt hypertoniával kapcsolatban

Krónikus hypertonia: A terhesség előtt már fennállott vagy szekunder (gyakran renalis) hypertonia, illetőleg a magas vérnyomást terhesség első 20 hetében diagnosztizálják, vagy az először terhesség alatt diagnosztizált hypertonia a szülést követő 42. napon túl is perzisztál.

Gestatiós hypertonia (pregnancy induced hypertension -PIH): A terhesség 20. hete után felfedezett, fehérjevizelés nélküli és a szülést követő 6 héten belül megszűnő magas vérnyomás. Régebben monoszimptómás toxaemia (Gestosis H). A diagnózis csak retrospektíve véglegesíthető.

Toxaemia, praeeclampsia (PE) (késői terhességi toxaemia, EPH gestosis, idiopathiás gestosis): A terhesség által okozott, annak a 20. hete után jelentkező, szignifikáns fehérjeürítéssel járó magas vérnyomás, mely gyakrabban először szülő nőkön alakul ki. Klasszikus tüneti triásza a magas vérnyomás, a proteinuria és az oedema. A hypertonia csak egyik -viszonylag korai - tünete a betegségnek, amelyet a proteinuria (>300 mg / 24 óra) mellett gyakran egyéb szervek működésének rendellenessége kísér (májfunkciózavar, hyperurikaemia, thrombocytaszám-csökkenés, focalis necrosisok). Középsúlyos és súlyos formáját különítjük el. Az utóbbi csoport is két részre osztható: az egyik, ahol csak a vérnyomásérték vagy a fehérjeürítés alapján sorolódik az eset a súlyos csoportba, a másik, ahol a szubjektív és laboratóriumi értékek is oda sorolják.

Rárakódásos toxaemia vagy praeeclampsia (superimpo-sed prae-eclampsia): A korábban fennálló hypertonia vagy vesebetegség talaján lépnek fel vagy progrediálnak a toxaemia fent leírt tünetei.

Eclampsia: A praeeclampsia convulsiv formája.

HELLP szindróma: Előzetesen diagnosztizált praeeclampsia mellett vagy a nélkül alakul ki a jellegzetes tünetegyüttes (microangiopathiás haemolysis, emelkedett máj-enzimértékek, alacsony thrombocytaszám). Az esetek kétharmada a szülés elött, egyharmada azonban a szülés után alakul ki.

‰tmeneti (transiens) hypertonia: A vérnyomás-emelkedés a 37. hét után következik be, és a szülést követő 10 napon belül megszűnik. Az utóbbiból következik, hogy ez a diagnózis csak retrospektíve állítható fel.

A terhesség alatti hypertoniák kezelése

Krónikus hypertonia. A krónikus hypertonia az egyik leggyakoribb betegség, amivel a terhesség szövődhet. Figyelembe véve, hogy a fogamzóképességet az alapbetegség nem befolyásolja, így a szövődés incidenciája azonos a fertilis korú, nem terhes nők hypertoniagyakoriságával. Az iparilag fejlett országokban gyakoriságát 1-5%-ra becsülik. A krónikus hypertoniások több mint 90%-nál nincs kimutatható ok. Krónikus hypertonia mellett szól a vesebetegség, a hypertensiv szívbetegség és a hypertoniás szemfenéki kép, valamint ha a magas vérnyomás diagnosztizálására a terhesség első felében kerül sor. Megfelelőterhesgondozás és kezelés mellett a peri-natalis eredmények jónak mondhatók, a kórkép jelentősségét mégis fokozza az a tény, hogy a terhesség alatti szövődmények gyakorisága és súlyossága nem számítható ki. A vérnyomás ezen esetek zömében is csökken a terhesség elsőfelében (jó cardiovascularis alkalmazkodás), és csak a terhesség végén emelkedik a nem terhes szintre vagy a fölé. Ezen jelenség meglétét vagy hiányát a prognózis meghatározásánál eredményesen fel lehet használni.

Közepesen súlyos hypertoniák gyógyszeres kezelése terhesség alatt. Mind a mai napig nem alakult ki egységes gyakorlat és vélemény sem a kezelés szükségességét és hasznosságát illetően, sem az alkalmazandó szereket illetően. Ennek oka a terhesség alatti hypertoniák nem egységes volta, a terhesség kimenetelét befolyásoló számos egyéb tényező, a randomizálás etikai nehézségei, az elvileg alkalmazható készítmények nagy száma, ami a monoterápia eredménytelensége esetén elképzelhető kombinációk számát is növeli. Egységesnek tekinthető jelenleg a vélemény a tekintetben, hogy az ACE-gátlók és az angiotenzinreceptor-blokkolók a terhesség II. és III. trimesterében kontraindikáltak, mivel magzati vese fejlődési rendellenességet okozhatnak. Az eddig közölt eredmények többségükben azt mutatják, hogy a vizsgált kezelések (alfa-methyldopa, béta-blokkolók és Ca-csatorna-blokkolók) a súlyos hypertoniák gyakoriságát csökkentik, de nem csökkentik szignifikánsan a praeeclamp-siák előfordulását. A kezelések abruptio placentae-re gyakorolt hatását illetően a vélemények ellentmondásosak. Alfa-methyldopa: biztonságos és hatékony szer, hepatitis és máj funkciós zavar esetén alkalmazása nem ajánlott. Terhességben való alkalmazásával kapcsolatban az összes szóba jövő gyógyszer közül a legtöbb tapasztalattal rendelkezünk. A béta-blokkolók esetében - különösen kora terhességtől adva - a legtöbben észlelték a magzati átlagsúlyok csökkenését illetőleg az intrauterin retardatio gyakoribbá válását, miközben a perinatalis eredmények viszont nem romlottak. Oxprenolol nem adott kedvezőbb eredményt a csak ágynyugalommal kezelt csoporthoz képest. Atenolol és placebo összehasonlításakor szignifikánsan alacsonyabb tensioértékeket, kevesebb proteinuriát és hospitalizációt tapasztaltak az atenolollal kezeltekben. A perinatalis eredmények nem különböztek. , de az atenolollal kezelt krónikus hypertoniások között a magzati intrauterin retardatio gyakoriságának fokozódását észlelték. Metoprolol és hydralazin kombinációja sem adott jobb eredményt, mint a csak hospitalizált csoport. A Ca-csatorna-blokkolók közül terhesek esetében a nife-dipint vizsgálták leggyakrabban. Egyedül adva biztonságosnak tűnik, főleg a terhesség második felében. Hatását egyéb vérnyomás-csökkentők és pl. a H2-blokkolók jelentősen fokozhatják. Magnéziummal együtt adva pedig súlyos hypoto-niát eredményezhet. Az alfa- és béta-receptor-blokkoló: a labetalol és a methyl-dopa összehasonlításakor azonos eredmények adódtak.

Clonidin-kezelés + ágynyugalom eredményes volt az anyai vérnyomás, proteinuria, koraszülésés IRDS szempontjából. A clonidin-kezelés után leírtak a gyermekeknél alvási zavarokat és hiperaktivitást. A vasodilatator dihydralazin és a perifériás alfa-adrenerg receptor-blokkoló prazosin vonatkozásában kevés vizsgálat ismert.

Jelen ismereteink alapján - kiemelten hangsúlyozva az individuális kezelés jelentőségét -irányvonalként a következő ajánlások tehetők. Kezelt hypertoniás nőnél gyermekvállalási szándék esetén átállítás javasolt elsősorban alfa-methyldopára, másodsorban dihydralazin vagy prazosin készítményre, harmadsorban Ca-csatorna- lokkolóra. Kezelt hypertoniásnál létrejött terhesség esetén átállítás csak az első trimester végén javasolt. Előfordulhat, hogy a beállított dózist csökkenteni lehet, vagy a kezelést el is lehet hagyni. ‰tállítás esetén első sorban methyldopa, másodsorban Ca-csatorna-blokkoló jön szóba. Szükség esetén béta-blokkoló beállítását csak a terhesség második felében alkalmazzunk.

Gestatiós hypertonia kezelése. A gyógyszeres kezelés célja a vérnyomás nagy változások (krízisállapot) elkerülése és az uteroplacentáris keringés biztosítása (140-150/80-100 Hgmmközött).

Késői terhességi toxaemia vagy praeeclampsia kezelése.

A terhességi toxaemia feltételezett oka lehet immunpatológiai, genetikai, táplálkozási eredetűés lehet valódi toxicosis. A patológiás folyamatok kiindulási helyének mai ismereteink szerint mindenképpen a lepényt kell tekintenünk. Az itt kialakuló fokozott keringési ellenállás és csökkent szervperfúzió a terhesség későbbi szakaszában ismeretlen mechanizmus útján általánossá válik. Az uteroplacentaris rezisztenciaerekben a throphoblastinvázió elmaradása, illetve tökéletlen lezajlása folytán a simaizomréteg nem pusztul el, így a vasoconstrictio ezen erekben is létrejöhet. Kialakul a kis arteriák, illetve arteriolák vasoconstrictiója (depressor-hiány szindróma) és az endothelkárosodás. A hypertonia hátterében álló vasoconstrictio oka a kiserek simaizom-szövetének endogén vasopressorokkal szembeni érzékenység fokozódása. Csökken a vasodilatator hatású prosztaciklin és prosztaglandin E2, az endothel eredetű relaxáló faktor (EDRF vagy NO) termelődése és növekszik az endothelin-1 és az általa stimulált vasoconstrictor hatású thromboxan A2 termelődése. Mindezek következtében számos anyai szerv és szervrendszer működészavara jön létre. Legkifejezettebbek az elváltozások a vesében, a májban, az alvadási rendszerben és a központi idegrendszerben. Praeeclampsiában beszűkül az uteroplacentaris keringés, következményes nutritiv és oxidatív lepényi elégtelenséggel, ami klinikailag oligohydarmnionban, magzati intrauterin retardatióban, végül intrauterin elhalásban nyilvánulhat meg. A betegség súlyosságával egyenes arányban csökken a vese vérátáramlása és a glomerulus filtratiós ráta. A szérum reatinin és húgysavszint a GFR-változásnak megfelelően vagy normális, vagy emelkedett szintű (a húgysavszint növekedése nagyobb lehet, mint amit a GFR-csökkenés indokolna). A kép hasonlít az immunkomplex pato-genezisű glomerulonephritisekre, a májenzimek szintjének emelkedése (elsősorban hőstabil frakció), a kisebb nagyobb hepatocellularis necrosisok következtében, amelyeket csaknem mindig thrombocytopenia kísér. Előfordulhat sub-capsularis haematoma, spontán májruptura. Thrombocytopenia, egyéb alvadási faktorok szintjének csökkenése, vörösvértestek deformálódása és szétesése. A focalis hypo- vagy hyperperfusio lehetősége, különösen eclampsiában nincs kizárva. Görcsrohamot követő 48 órán belül az esetek 75%-ában EEG-eltérés mutatható ki. A post mortem vizsgálat leggyakrabban oedemát, hyperaemiát, focalis anaemiát, thrombosist, petechiákat és haemorrhagiát mutat. A késői terhességi toxaemiákat a tünetek súlyossága alapján napjainkban két csoportra (középsúlyos és súlyos) osztjuk.

Középsúlyos forma: a vérnyomás nagyobb, mint 140/90 Hgmm, de kisebb, mint 160/110

Hgmm, a proteinuria mértéke nagyobb, mint 0,3 g/24 óra, de kisebb, mint 5 g/24 óra.

Súlyos forma (az alábbi tünetek bármelyikének fennállása esetén): a vérnyomás 160/110 Hgmm vagy magasabb, a proteinuria 5 g/24 óra vagy több, oliguria (vizeletürítés <400 ml/24 óra vagy <30 ml/óra), thrombocytaszám < 100000, hyperreflexia, központi idegrendszeri zavarok, látászavar, fejfájás, epigastrialis fájdalom, nyomásérzékeny hepatomegalia, microangipathiás haemolyticus anaemia fokozott LDH-értékkel, máj enzim értékek fokozódása (különösen GOT, GPT), cyanosis, pulmonalis oedema. A praeeclampsia kialakulására utaló tünetek: diastolés vérnyomás emelkedése, hirtelen jelentős súlygyarapodás, hirtelen generalizált oedema kialakulása, proteinuria megjelenése, fejfájás, rossz közérzet, gyomortáji, jobb bordaív alatti fájdalom. Ezek észlelése esetén azonnali hospitalizáció és komplex intenzív monitorizálás javasolt. Középsúlyos formában is hospitalizáció és a krónikus hypertoniánál leírt gyógyszeres kezelés javasolt. Súlyos formánál parenteralis adásban a következő szerek közül választhatunk: hydralazin (Nepresol), labetalol (Tran-date), diazoxide (Hyperstat) és urapidil (Ebrantil). Az első kettőMagyarországon jelenleg nincs forgalomban, csak egyedi importból szerezhető be. Az adagolást általában iv. telítő bolussal javasolt kezdeni: pl. urapidil 10-15 mg 2 perc alatt vagy hydralazin 5 mg 10 perc alatt. Ezt követően monitorizálás mellett kontrolált cseppinfúzió javasolt. Diazoxide iv. adása szintén eredményes, azonban mellékhatásként a fájástevékenység leállítása, Na, víz és húgysavretenció, valamint hyperglykaemia jöhet létre, a szernél is titráló dózisok (30-60 mg) alkalmazása javasolt. Praeeclampsiában a 36. hét után, de tartósan 110 Hgmm feletti diastolés vérnyomás, intravasalis coagulatio, a máj- vagy vesefunkció folyamatos romlása, HELLP szindróma esetén ennél fiatalabb terhességi korban is a terhesség befejezése a legfontosabb terápiás módszer. Súlyos praeeclampsiában a terhességet mihamarabbi be kell fejezni tekintet nélkül a magzat érettségére, mivel konzervatív kezelés megkísérlése igen súlyosan, életveszélyesen károsíthatja az anyát. A súlyos praeeclampsia kezelése a szülés. Az anyai szövődmények lehetőségének ismerete mellett tudni kell, hogy a praeeclampsia a magzatra is veszélyes lehet. Egy színvonalas intenzív újszülött osztályon a magzat kilátásai jobbak mint in utero. A praeeclampsia kezelésének egyik fő célja a legsúlyosabb állapotot jelentőeclampsia kialakulásának megelőzése. A görcskészség fokozódásának kezelésére jelen ismereteink szerint terhességben a magnézium-szulfát vált be legjobban.

Hazai gyakorlatunkban az induló 4 g iv. dózis után az infúzióban való adagolás terjedt el, ez azonban még fokozottabb observatiót igényel, mint az im. séma. A dózis 1 g MgSO4/óra Ringer-lactat vagy 5%-os dextrose oldatban. Invazív cardiovascularis monitorizálást csak kísérő szív-, illetve vesebetegség, kezelésre nem reagáló hypertonia és pul-monalis oedema esetén javasolt alkalmazni. Ennek szükségessége esetén a beteget a praeeclampsia/eclampsia kezelésében jártas, jól felszerelt intenzív osztályon javasolt elhelyezni. A glycocorticoid adagolását éretlen magzat és súlyos praeeclampsia esetén az irodalom ma még vitatott kérdésnek tartja. Az ilyen irányú kedvező tapasztalatokat ismertető közlemények az 1980-as évek elejéről származnak, melyeket az 1990-es évek közleményei nem erősítettek meg. Saját beteganyagunknál a szteroid adásnak káros hatását nem észleltük, sőt súlyos esetekben az anyai állapotjavulását észleltük alkalmazását követően.

Rizikóterhességekre specializálódott terhespatológiai osztály. Súlyos praeeclampsiák sikeres kezeléséhez anyai, magzati és újszülött intenzív ellátásra alkalmas és képes osztályok szükségesek. A terhességi hypertoniával hospitalizált esetek 80%-ánál rendeződött a tensio. Az is kiderült azonban, hogy ezek a terhesek nem tekinthetők gyógyultnak, mivel 90%-uknál a hypertonia a terhesség végén vagy a szülés alatt visszatért. A tensiorendeződés ellenére nem javult az angio-tenzin-II-érzékenység, illetőleg a DHAS clearance-szel mért placentaris perfusio. Ugyancsak figyelemre méltó tapasztalat, hogy akik szülésig a kórházban maradtak, azoknál a peri-natalis mortalitás 9 ezrelék volt, szemben azokkal, akik a tensio rendeződése után orvosi tanács ellenére távoztak, ahol 130 ezrelékes perinatalis vesztesség adódott.

Rárakódásos praeeclampsia. A terhesség által súlyosbított hypertonia vagy rárakódásos praeeclampsia gyakoriságát a krónikus hypertoniás esetek között 15-25%-ra becsülik. Bár a perinatalis mortalitás és morbiditás vonatkozásában a legsúlyosabb következmények a rárakódásos toxaemiában vannak, maga a terhességgel szövődött hypertonia is rontja a perinatalis eredményeket. Anyai szövődmények a hypertensiv encephalopathia, a szívelégtelenség, veseelégtelenség, abrup-tio placentae. Magzati szövődmények a méhen belüli retar-datio (IUGR) és az intrauterin elhalás. Minél korábban alakul ki súlyos hypertonia a terhesség alatt, annál nagyobb a valószínűsége a következő terhességben hypertonia kialakulásának, illetőleg a krónikus hypertonia olyan progressziójának, amely számottevőmorbiditást, esetleg mortalitást eredményez. A rárakódásos toxaemia kezelése azonos a praeeclampsiá-éval.

Az eclampsia kezelése. Az eclampsia a praeeclampsia konvulzív fázisa. Gyakoribb azon nőknél, akiknél az ante-natalis gondozás nem volt megfelelő, és azoknál, akiknél a gyermekágyban váratlanul alakul ki súlyos praeeclampsia vagy HELLP szindróma. A súlyos praeeclampsiák kb. 5%-ában alakul ki eclampsia. A legtöbb eclampsia terhesség alatt a terminus közelében jelentkezik, azonban az esetek 3%-a a szülést követő 48 órán túl léphet fel. Az esetek egy részében a görcsrohamot jellegzetes tünetek előzik meg. A fenyegető eclampsia tünetei a következők: látáskiesés, elmosódott látás, tartós vagy súlyos fejfájás, igen magas tensio, fokozott reflex-ingerlékenység, hányás, epigastriális fájdalom.

A kezelés célja: Terhesség és szülés alatt:

a terhes sérülésektől való megóvása (párna, Mayo-tubus),

az aspiráció megakadályozása (Mayo-tubus, fej oldalra fordítása),

az újabb eclampsiás roham és az ehhez társulható agyvérzés megelőzése (sedativum, anticonvulsans, lehető leghamarabb sectio caesarea),

A magas vérnyomás csökkentése

Kivitelezés. A terhes fogsorai közé Mayo-tubust helyezünk, fejét oldalra fordítjuk. Ha földre esett, akkor feje alá párnát helyezünk. Lehetőség szerint még a görcsroham alatt 2 amp. Seduxent (20 mg diazepam) adunk iv. A görcsroham megszüntekor vénabiztosítás, vérvétel és állandó katéter felhelyezése vizelet minta nyerése mellett. 4,0 g magnézium-szulfát (Cormagnesin) iv. telítő dózisként 10 perc alatt,melyet Mg-szulfát infúzióval folytatunk 125 ml/1 g/1 óra dózisban.Közben a másik karon vérnyomásmérés. Amennyiben (és ez a leggyakoribb) 160/90 Hgmm-nél magasabb értéket mérünk, akkor a súlyos praeeclampsiánál javasolt kezelést alkalmazzuk. Nifedipin sublingualis adása itt a Mg-mal való kölcsönhatás és az esetleg kialakuló súlyoshypotensio miatt nem jön szóba. Antihypertensiv kezelés a praeeclampsiánál írottaknak megfelelően. Amint a feltételek adottak általános anaesthesiában császármetszés végzése ajánlott (azeclampsia ismétlődése nem prognosztizálható, és bármelyik roham alatt kialakulhat olyan agyvérzés, mely a sorsát megpecsételheti). A műtét során a lepény és a deciduaszövetnek még aszokásosnál is gondosabb eltávolítására kell törekedni. A hasi seb zárásakor a seb drenálása javasolt. A posztoperatív szak első 24 órájában parenteralis Mg 4-szer 2,0 g adása,hyperreflexia perzisztálása esetén 1,0 g/óra dózisban a patellareflex és a légzésszám ellenőrzése mellett. Antihypertensiv szerek a vérnyomás értékektől függően.

HELLP szindróma. A HELLP szindrómát a praeeclampsia súlyos formája, jellemzőtünetcsoportokkal. Minden terhességi hypertonia és proteinuria esetén a thrombocytaszám és LDH-érték monitorizálása javasolt, a HELLP szindróma korai diagnosztizálására, a latens, kezdeti hemolízis felismerésére. A HELLP szindróma gyanújának felmerülésekor (terhes a III. trimesterben, epigastrialis és jobb bordaív alatti fájdalom!) a terhest azonnal perinatalis intenzív centrumba kell szállítani. Kihordott magzat esetén a terhesség befejezése indokolt. Ilyenkor a császármetszés vagy szülés idejére a fennálló volumendeficitet és esetleges thrombocytopeniát, anaemiát rendezni kell. Súlyos hypertonia esetén labetalol, hydralazin vagy urapidil alkalmazása preferálható, annak érdekében, hogy a systolés vérnyomás 140-160 Hgmm között, a diastolés pedig 110 Hgmm alatt legyen. Friss fagyasztott plazmát nagyvonalúan javasolt alkalmazni. Vvt és thrombpcytakoncentrátum alkalmazására csaknem minden esetben szükség van. Ma már viszonylag korai fázisban is alkalmazzuk a plasmapheresist. Magnéziumot az eclampsiánál leírtaknak megfelelően javasolt alkalmazni.

M-2.9 A hypertonia gyermekkori ellátásának diagnosztikus és terápiás irányelvei

A gyermekkori hypertonia gyakorisága az összgyermek-lakosság 1%-a, de a serdülőkortól az obesitas gyakoriságának növekedésével ennek értéke folyamatosan növekszik. Felismerve a gyermekkori hypertóniának az életkori korlátokon túlmutató jelentőségét, 2004-ben a diagnosztikus és terápiás irányelvek újabb áttekintésére és frissítésére került sor (National High Blood Pressure Education Program Working Group on High Blood Pressure in Children and Adolescents, 2004). A szemléletváltás és a változások a fejezetben szerepelnek, mint a hypertonia normálértékének a testmagasság percen-tilisére való vonatkoztatása, a hypertonia súlyossági fok szerinti besorolása, az essencialis hypertonia helyett a primer hypertonia fogalmának, a határérték-hypertonia helyett a praehypertonia fogalmának bevezetése. A gyermekkorban manifesztálódó hypertonia vizsgálatakor figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat. Az egyik ilyen sajátosság az, hogy a hypertonia meghatározásához életkor-specifikus normál értékeket kell használnunk, mivel a normális vérnyomás az életkorral, illetve a testsúllyal és a testmagassággal változik. A normális értékeket a 24. táblázatban foglaltuk össze. A 25. A és B táblázat a nemzetközi vizsgálatokra alapozott adatokat, a 26. A és B táblázat hazai vizsgálat adatait tartalmazza. A 27. táblázatban a 24 órás vérnyomás-monitorozáshoz (ABPM) használható normálértékek láthatók, a 28. táblázatban pedig a hypertonia definícióját, a súlyosság alapján való besorolását és a kapcsolódó terápiás irányelveket mutatjuk be. Ezzel szorosan összefüggő technikai kérdés a mandzsetta mérete, szélesebb mandzsettával megtévesztően alacsony, keskenyebbel pedig megtévesztően magas értékeket mérhetünk. Ezért a mandzsetta a felkar hosszúságának 2/3-át kell, hogy fedje. A nemzetközi ajánlást a 29. táblázat mutatja be. A gyermekkori hypertonia epidemiológiai szempontból is lényegesen különbözik a felnőttkoritól. A prepubertásban előforduló magas vérnyomás az esetek jelentős hányadában szekunder, ezen belül renalis eredetű lehet. Viszonylag gyakoriak az örökletes megbetegedések is. A gyermekkorban előforduló hypertonia okait a 30. táblázat tartalmazza. Az előbbiekben taglalt szempontok indokolják, hogy a gyermekkori hypertonia kivizsgálása és ellátása az arra felkészült, gyermekhypertonia-centrumokban történjék. A felnőtteknél érvényes általános elvek és gyakorlat mellett a következő speciális, kiegészítő szempontokra kell figyelni.

Anamnézis

A családi anamnézisben célzottan rá kell kérdeznünk a családban előforduló esetleges örökletes betegségekre, illetve ezek tüneteire: haematuria, proteinuria, nagyothallás, süketség, veseelégtelenség, polycystás vesemegbetegedés, egyéb renalis malformatio, recidív húgyúti infectiók, sclerosis tuberosa stb. Amennyiben lehetséges, szükséges a családfa nyomon követése. Az egyéni anamnézisben a szokásos kérdéseken túl tárgyalandó: perinatalis anamnézisben adaptációs zavar, köldökkatéterezés, újszülöttkori sepsis; polyuria, poly-dypsia, primer, szekunder enuresis, vizeléssel kapcsolatos panaszok, krónikus obstipatio, előrement húgyúti infectiók, illetve belgyógyászati vesebetegség, trauma.

Fizikális vizsgálat

A rendszeres fizikális vizsgálat során különösen figyelni kell a somaticus fejlődésre (renalis nanosomia), az anaemiára utaló jelekre (nyálkahártyák, renalis anaemia), a tapintható hasi terimére (polycystás vesebetegség, Wilms-tumor, neuro-blastoma), a renalis osteodystrophia esetleges jeleire. Coarctatio aortae esetén figyelni kell a végtagok közötti vérnyomáskülönbségre, ezért szükséges a vérnyomásmérés mind a négy végtagon. A hallható érzörej az arteria renalis stenosis esetén a renalisok vetületében értékes diagnosztikai jel.

Laboratóriumi, eszközös és képalkotó vizsgálatok

Az eszközös vizsgálatok kapcsán a szekunder eredet kiderítése, illetve differenciálása a cél. A vizsgálati módszerek gyermekekre adaptáltan lényegében megegyeznek a felnőtteknél alkalmazottakkal. Kiemelendő azonban, hogy a vizsgálatok és értékelésük csak gyermekek vizsgálatában j áratos centrumban történjen, ahol a kapott eredmények gyermekkori normális értékeit és jellemzőit ismerik.

A vizsgálatok gyakorisága: a vizsgálatokat a diagnózis felállításához egyszer, a teljes vizeletvizsgálatot és az ABPM-monitorozást a terápia beállításához, illetve kontrolljához végezzük el szükség szerint ismételve. Intézeti kontroll (ambuláns) az első évben legalább 6 alkalommal, a 2. évtől évente legalább 4-szer szükséges. A vesefunkciók kontrollja normálértékek esetén és az alapbetegség (várható) alakulásától is függően, évente mintegy 4-szer javasolt.

Vérnyomás: 4 végtagon végzett vérnyomás, fizikális vizsgálat, 24 órás vérnyomás monitorizálás (ABPM) (normálértékeket lásd a 27. táblázatban).

Rutin laboratóriumi vizsgálatok: rutin vizelet, bakteriológia, pH, fajsúly, vérkép, Hb, vérsejtsüllyedés, sav-bázis vizsgálat.

Klinikai-kémiai vizsgálatok:

24 órás gyűjtött vizelet és vér vesefunkció.

Vizelet-, szérum elektrolit, szérum alkalikus foszfatáz.

Vizelet 17-ketoszteroid, szérum kortizol.

Vizelet vanil-mandulasav, szérum és vizelet katecholaminok.

Májfunkciós vizsgálatok.

Lipid-anyagcsere vizsgálatok (koleszterin, triglicerid, LDL, HDL, VLDL, apolipoproteinek).

Éhgyomri, szükség esetén terheléses glukóz vizsgálat, szérum inzulin-szint meghatározás.

Szérum húgysav-szint.

Egyéb laboratóriumi vizsgálatok:

Vérrenin, -aldoszteron (perifériás érből), plazmarenin-aktivitás (vena renalisból és a vena cavából).

Vér-, vizeletadrenalin, -noradrenalin.

Képalkotó eljárások:

EKG, mellkasröntgen, echocardiographia.

Hasi ultrahangvizsgálat.

Diuresis kamera-DTPA-scan.

DMSA-scan (vesehegesedés gyanúja esetén).

Mictiós cysto-urethrographia (társuló vesicoureteralis reflux gyanúja esetén).

Intravenás urographia (kísérő obstructiv uropathia gyanúja esetén).

Hasi CT (mellékvesetumor gyanúja esetén).

DTPA-scan-nel egybekötött Captopril-teszt.

Arteria renalis Doppler-ultrahangvizsgálat.

Angio-CT, angio-MR.

Vese-angiographia.

• Egyéb: szemészet konzílium.

A vizsgálatok gyakorisága: a fenti vizsgálatokat a diagnózis felállításához egyszer, a rutin vizeletvizsgálatot és az ABPM-monitorizálást a terápia beállításához, illetev kontrolljához végezzük el szükség szerint ismételve.Intézeti kontroll (ambuláns) az első évben 6-szor, a 2. évtől évente 4-szer szükséges. Vesefunkciós kontroll normál értékek esetén évente 4-szer javasolt.

Differen ciáldiagn ózis

Renalis hypertonia (renovascularis, renoparenchymás).

Cardialis eredetű hypertoniák (coarctatio aortae, aortastenosis).

Endocrin eredetű hypertoniák (Cushing-szindróma, phaeocromocytoma)

Hyperaldosteronismus (Conn-szindróma).

Tubulopathia (Bartter-szindróma, Liddle-szindróma).

Központi idegrendszeri betegségek.

A gyermekkori hypertonia kezelése

A legutóbbi időkig a korszerű antihypertensiv szerek többsége (tartós hatású kalciumantagonisták, ACE-gátlók, an-giotenzin-II-receptor-antagonisták) alkalmazási leírásában a gyermekadagok nem szerepeltek, a dózis meghatározása általában empirikusan, a felnőttkori adagokból testsúlykilogrammra átszámolva történt. Az amerikai gyógyszerengedélyezési gyakorlat változása következtében rendre jelennek meg közlemények az újabb készítmények gyermekkori alkalmazhatóságáról. Elsősorban dózis-hatás vizsgálatokról van szó, hosszú távú, populáció-egészségüggyi kihatástokat elemzőgyermekkori vizsgálatok továbbra sincsenek. Néhány gyógyszer (ACE-gátló, illetve angiotenzin-II-receptor-anta-gonista) antiproteinuriás, illetve a vesefunkció-romlást befolyásoló hatását gyermekekben is dokumentálták. Az antihypertensiv kezelés beállítása a gyermekkori hypertonia kezelésében járatos központban kell, hogy történjen. Az alkalmazott gyógyszercsoportok a felnőttekben használtakkal azonosak, a kezelés felépítése is hasonló (31. A és B táblázat) Primer hypertonia. Gyermekkorban primer hypertoniával a pubertáskorban, illetve ezt követően találkozunk. Az állapotra jellemző a hiperkinetikus keringés, normális perifériás vascularis rezisztenciával. Ennek megfelelően - amennyiben az életmódbeli változtatás és a diétás sómegszorítás elégtelen - béta-blokkoló az elsőként választandó szer. Kontraindikációja esetén kalciumantagonista, illetve diureticum (szükség esetén kombinációjuk) alkalmazható.

Szekunder hypertonia kezelése gyermekkorban

A szekunder hypertoniák közül renoparenchymás hypertonia esetén nephrectomia akkor indokolt, ha a krónikus pyelonephritises és/vagy hypoplasiás vese funkciója az összfunkció 10-15%-ánál kevesebb, illetve ha a hypertoniát igazolhatóan a körülírt fibrosis tartja fenn, és a magasvérnyomás terápiarezisztens. Az ekkor indokolt veseállomány eltávolításánál törekedni kell a minél nagyobb nephrontömeg megtartására. A terápiás elvek a felnőttkorival megegyezők.

Határérték-hypertonia esetén nem gyógyszeres kezeléssel kezdünk: diéta, rendszeres testedzés, életstílus-váltás gyakori kontroll mellett.

Középsúlyos hypertonia: ACE-gátlók, Ca-csatorna-blokkolók, alfa-receptor-antagonisták ajánlható. A béta-blokkolók, thiazid diureticumok tartós szedés esetén hyperlipaemiát okozhatnak.

Glomerularis betegség, kifejezett proteinuriával: ACE-gátló, allergia/intolerancia esetén pedig angiotenzin-II-receptor-antagonista lehet a kezdő szer.

Szívelégtelenség: ACE inhibitor (allergia/intolerancia esetén pedig angiotenzin-II-receptor-antagonista) és diureticum javítja a szivfunkciót is.

Tüdőbetegség: Elsősorban Ca-csatorna-blokkoló ajánlott. A béta-adrenerg blokkoló bronchospasmust okozhat. ACE inhibitor perzisztens köhögést válthat ki. A hypertonia sürgősségi ellátásakor az alapellátás feladata. 5-10 mg nifedipin adása oralisan, vérnyomáskontroll. 30 perc múlva ez a dózis még 2-szer megismételhető. A cél a vérnyomás legalább 20%-kal való csökkenése. Ha ez nem következik be, a beteget intézetbe kell szállítani. A kezdeti vérnyomáscsökkenés ne haladja meg a kiinduló vérnyomás 30%-át, mivel ellenkező esetben hypoxiás szervkárosodás jöhet létre. A gyermekkori, csecsemő és újszülöttkori hypertoniás krízis kezelésére ajánlott gyógyszerek a 32. táblázatban találhatók. •

24. táblázat. A hypertonia korspecifikus jellemzése Korcsoport Ójszülött 7 nap 8-30 nap csecsemő (<2 év) >112 Gyermekek (3-5 év) Gyermekek (6-9 év) Gyermekek (10-12 év) Serdülők (13-15 év) Serdülők (16-18 év)

Hypertonia				Súlyos	hypertonia
Systolés érték			Diastolés érték		Systolés érték	Diastolés érték
(Hgmm)			(Hgmm)		(Hgmm)	(Hgmm)
>96			>74		>106
>104					>RR110
>116		>76	>124	>84
>122		>78	>130	>86
>126		>82	>134	>90
>136		>86	>144	>92
>142		>92	>150	>98

25.A. táblázat. A 1-18 éves fiúk 50, 90, 95 és 99 percentilis vérnyomásértékei életkorra és testmagasság percentilisre bontott alcsoportokban

Fiúk Systolés vérnyomás(Hgmm) Diastolés vérnyomás (Hgmm)

Kor RRpc. Testmagasság percentilise

25 50 75 90 95 25 50 75 90 95

1 5083 85 87 88 89 36 37 38 3939 9097 99 100 102 103 51 52 53 53 95 101 103 104 106 106 55 56 57 58 58 99 108 110 112 113 114 63 64 65 66 66

25087 88 90 92 92 41 42 43 4444 90 100 102 104 105 106 56 57 58 58 59 95 104 606 108 109 110 60 61 62 63 63 99 111 113 115 117 117 68 69 70 71 71

35089 91 93 94 95 45 46 47 4848 90 103 105 107 108 109 60 61 62 63 63 95 107 109 110 112 113 64 65 66 67 67 99 114 116 118 119 120 72 73 74 75 75

45091 93 95 96 97 49 50 51 5152 90 105 107 109 110 111 64 65 66 66 67 95 109 1141 112 114 115 68 69 70 71 71 99 116 118 120 121 122 76 77 78 78 79

55093 95 96 98 98 52 53 54 5555 90 106 108 110 111 112 67 68 69 69 70 95 110 112 114 115 116 71 72 73 74 74 99 118 120 1201 123 123 79 80 81 81 82

65094 96 98 99100 54 55 56 5757 90 108 110 111 113 113 69 70 71 72 72 95 112 114 115 117 117 73 74 75 76 76 99 119 121 123 124 125 81 82 83 84 84

75095 97 99100101 56 57 58 59 59 90 109 1311 113 114 115 71 72 73 74 74 95 113 115 117 118 119 75 76 77 78 78 99 120 122 124 125 126 83 84 85 86 86

8 50 97 99 100102 102 58 59 60 60 61 90 110 112 114 115 116 72 73 74 75 76 95 114 116 118 119 120 77 78 79 79 80 99 122 123 125 127 127 85 86 87 87 88

9 50 98 100 102 103 104 59 60 61 61 62 90 112 114 115 117 118 74 75 76 76 77 95 116 118 119 121 121 78 79 80 81 81 99 123 125 127 128 129 86 87 88 88 89

25A. táblázat. A 1-18 éves fiúk 50, 90,95 és 99 percentilis vérnyomásértékei életkorra és testmagasság percentilisre bontott alcsoportokban (folytatás)

Fiúk Systolés vérnyomás (Hgmm) Diastolés vérnyomás (Hgmm)

Kor RRpc. Testmagasság percentilise

25 50 75 90 95 25 50 75 90 95

10 50 100102103105 606 60 61 61 62 63 90 114 115 117 119 119 74 75 76 77 78 95 117 119 121 122 123 79 80 81 81 82 99 125 127 128 130 130 86 88 88 89 90

n 50 102 104 105 107 107 60 61 62 63 63 90 115 117 119 120 121 75 76 77 78 78 95 119 121 123 124 125 79 80 81 82 82 99 127 129 130 132 132 87 88 89 90 90

12 50 104 16 108109 110 61 62 63 63 64 90 118 120 121 123 123 75 76 77 78 79 95 122 123 125 127 127 80 81 82 82 83 99 129 131 133 134 135 88 89 90 90 91

13 50 106108110111 112 61 62 63 64 64 90 120 122 124 125 126 76 77 78 79 79 95 124 126 1828 129 130 80 81 82 83 83 99 131 133 135 136 137 88 89 90 91 91

14 50 109 1131 113 114 115 62 63 64 65 65 90 123 125 126 128 128 77 78 79 79 80 95 127 1828 130 132 132 81 82 83 84 84 99 134 136 138 139 140 89 90 91 92 92

15 50 121121122122 122 68 69 69 69 69

90 134 138 140 140 141 78 81 80 82 83

95 139 142 143 145 145 83 83 84 86 86

16 50 121120123125 125 68 68 69 70 70

90 136 139 139 140 141 80 81 82 83 83

95 142 145 146 145 146 85 86 87 87 87

17 50 121121122123 123 68 68 69 70 70

90 138 139 141 142 142 80 80 81 82 82

95 144 144 146 146 147 85 84 85 85 86

18 50 123125123123 124 69 71 71 72 71

90 139 140 140 142 142 82 83 85 86 84

95 144 144 145 146 146 85 86 86 86 87

25B táblázat. A 1-18 éves leányok 50, 90 95 és 99 percentilis vérnyomásértékei életkorra és testmagasság percentilisre bontott alcsoportokban

Leányok Systolés vérnyomás (Hgmm) Diastolés vérnyomás (Hgmm)

Kor RRpc. Testmagasság percentilise

25 50 75 90 95 25 50 75 90 95

1 50 85 86 88 89 90 39 40 41 41 42 90 98 100 101 102 103 53 54 55 55 56 95 102 104 105 106 107 57 58 59 59 60 99 109 112 112 113 114 65 65 66 67 67

2 50 87 88 89 91 91 44 45 46 46 47 90 100 101 103 104 105 58 59 60 61 61 95 104 105 107 108 109 62 63 64 65 65 99 111 112 114 115 116 70 70 71 72 72

3 50 88 89 91 92 93 48 49 50 50 51 90 102 103 104 106 106 62 63 64 64 65 95 105 107 108 109 110 66 67 68 68 69 99 113 114 115 116 117 74 74 75 76 76

4 50 90 91 92 94 94 51 52 52 53 54 90 103 104 106 107 108 65 66 67 67 68 95 107 108 110 111 112 69 70 71 71 72 99 114 115 117 118 119 76 77 78 79 79

5 50 91 93 94 45 96 53 54 55 55 56 90 105 106 107 109 109 67 68 69 69 70 95 108 110 111 112 113 71 72 73 73 74 99 116 117 118 120 120 79 79 80 81 81

6 50 93 94 96 97 98 55 56 56 57 58 90 106 108 109 110 111 69 70 70 71 72 95 110 110 113 114 115 73 74 74 75 76 99 117 119 120 12 122 80 81 82 83 83

7 50 95 96 97 99 99 56 57 58 58 59 90 108 109 111 11 113 70 71 72 72 73 95 112 113 115 116 116 74 75 76 76 77 99 119 120 12 12 124 82 82 83 84 84

8 50 96 98 99 100 101 57 58 59 60 60 90 110 110 113 11 114 71 72 73 74 74 95 114 115 116 118 118 75 76 77 78 78 99 121 122 123 12 125 83 83 84 85 86

9 50 98 100 100 102 103 58 59 60 61 61 90 112 113 114 11 116 72 73 74 75 75 95 115 117 118 119 120 76 77 78 79 79 99 123 124 125 12 127 84 84 85 86 87

25B táblázat. A 1-18 éves leányok 50, 90, 95 és 99 percentilis vérnyomásértékei életkorra és testmagasság percentilisre bontott alcsoportokban (folytatás)

Leányok Systolés vérnyomás (Hgmm) Diastolés vérnyomás (Hgmm)

Kor RRpc. Testmagasság percentilise

25 50 75 90 95 25 50 75 90 95

10 50 100102103104 105 59 60 61 62 62 90 114 115 116 118 118 73 74 75 76 95 117 119 120 121 122 77 78 79 80 80 99 125 126 127 129 129 85 86 86 87 88

50 102 103 105 606 107 60 61 62 63 63 90 116 117 118 119 120 74 75 76 77 77 95 119 121 122 123 124 78 79 80 81 81 99 126 128 129 130 131 86 87 87 88 89

12 50 104105107108 109 61 62 63 64 64 90 117 119 120 121 122 75 76 77 78 78 95 121 123 124 125 126 79 80 81 82 82 99 128 130 131 132 133 87 88 88 89 90

13 50 106107109110 110 62 63 64 65 65 90 119 121 122 123 124 76 77 78 79 79 95 123 124 126 127 1828 80 81 82 83 83 99 130 132 133 134 135 88 89 89 90 91

14 50 107109110111 112 63 64 65 66 66 90 121 122 124 125 125 77 78 79 80 80 95 125 126 127 129 129 81 82 83 84 84 99 132 133 135 136 136 89 90 90 91 92

15 50 110111111113 113 65 66 67 68 67

90 125 127 127 128 128 78 79 79 81 81

95 131 131 131 133 133 81 83 83 84 84

16 50 110111111113 112 66 67 67 67 67

90 126 127 128 128 129 77 80 80 80 80

95 130 133 133 134 135 81 82 84 84 84

17 50 111111111110 110 66 67 67 67 67

90 126 127 129 129 130 80 79 81 81 81

95 132 132 134 134 135 83 84 83 83 83

18 50 111111112113 113 67 67 67 67 67

90 126 127 128 128 129 79 79 80 81 81

95 133 133 134 135 135 83 83 84 84 85

26A táblázat. A 15-18 éves magyar serdülő fiúk 50, 90 és 95 percentilis vérnyomásértékei életkorra és testmagasság percentilisre bontott alcsoportokban

Fiúk Systolés RR (Hgmm)Diastolés RR vérnyomás (Hgmm)

Kor RRpc Testmagasság percentilise

25 50 75 90 95 25 50 75 90 95

15 50 121 121 122 122 122 68 69 69 69 69 90 134 138 140 140 141 78 81 80 82

83 95 139 142 143 145 145 83 83 84 86

86

16 50 121 120 123 125 125 68 68 69 70 70 90 136 139 139 140 141 80 81 82 83 83 95 142 145 146 145 146 85 86 87 87 87

17 50 121 121 122 123 123 68 68 69 70 70 90 138 139 141 142 142 80 80 81 82 82 95 144 144 146 146 147 85 84 85 85 86

18 50 123 125 123 123 124 69 71 71 72 71 90 139 140 140 142 142 82 83 85 86 84 95 144 144 145 146 146 85 86 86 86 87

26B táblázat. A 15-18 éves magyar serdülő lányok 50, 90 és 95 percentilis vérnyomásértékei életkorra és testmagasság percentilisre bontott alcsoportokban

Leányok Systolés RR (Hgmm)Diastolés RR vérnyomás (Hgmm)

Kor RRpc. Testmagasság percentilise

25 50 75 90 95 25 50 75 90 95

15 50 110 111 111 113 113 65 66 67 68 67 90 125 127 127 128 128 78 79 79 81 81 95 131 131 131 133 133 81 83 83 84 84

16 50 110 111 111 113 112 66 67 67 67 67 90 126 127 128 128 129 77 80 80 80 80 95 130 133 133 134 135 81 82 84 84 84

17 50 111 111 111 110 110 66 67 67 67 67 90 126 127 129 129 130 80 79 81 81

81 95 132 132 134 134 135 83 84 83 83

83

18 50 111 111 112 113 113 67 67 67 67 67 90 126 127 128 128 129 79 79 80 81

81 95 133 133 134 135 135 83 83 84 84

85

27. táblázat. Normálértékek a gyermekkori (Hgmm) ABPM mérésekhez Magasság 24 órás Nappali (8-20 óra) Éjszakai (0-6 óra) (cm), (n) 50 pc. .50 pc. 5 pc. .50 pc. 5 pc. .50 pc. Fiúk 120 (33) 130 (62) 140 (102) 150 (108) 160 (115) 170 (83) 180 (69) Leányok 120 (40) 130 (58) 140 (70) 150 (111) 160 (156) 170 (109) 180 (25)

105/65			113/72		112/73			123/85	95/55		104/63
105/65			117/75		113/73			125/85	96/55		107/65
105/65			121/77		114/73			127/85	97/55		110/67
109/66			124/78		115/73			129/85	99/55		113/67
112/66			126/78		118/73			132/85	102/56		116/67
115/67			128/77		121/73			135/85	104/56		119/67
130/77			130/77		124/73			137/85	107/56		122/67
103/65			113/73		111/72			120/84	96/55		107/66
106/66			117/75		112/72			124/84	97/55		109/66
108/66			120/75		114/72			127/84	98/55		111/66
110/66			122/76		115/73			129/84	99/55		112/66
111/66			124/76		113			131/84	100/55		113/66
112/66			124/76		118/74			131/84	101/55		113/66
113/66			124/76		120/74			131/84	103/55		114/66

28. táblázat. A gyermek és serdülőkori hypertonia besorolása és terápiás ajánlása

Systolés és diastolés vérnyomás (percentil)	Vérnyomásmérés gyakorisága	Terápiás életmód vál toztatás	Gyógyszeres kezelés

Normális	<90 percentil	Ellenőrzés a következőtervezett általános	Egészséges életmódra nevelés, diéta, alvás	_
Praehypertonia (korábban: határérték hypertonia)	90 percentiltől 95 percentilig vagy ha a vérnyomás meghaladja a 120/80 Hgmm-t, még ha a 90 percentil alatt is	egészségügyi vizsgálatnál Ój ellenőrzés 6 hónap mulva	és fizikai aktivitás Súlycsökkentés ha túlsúlyos, fizikai aktivitás és diéta bevezetése	Nem szükséges, ha nincs egyéb indikáció, úgymint idültveseelégtelenség diabetes, illetve bal- kamra hypertrophia
	van
Hypertonia
1. fokozat	95 percentiltől 99 percentilig + 5 Hgmm-ig	Ój ellenőrzés 1-2 hét múlva vagy korábban, ha a betegnek tünetei vannak; ha folyamatosan emelkedett két további	Súlycsökkentés, ha túl súlyos, fizikai aktivitás és diéta bevezetése	Terápia bevezetése (lásd terápiás ajánlás)
		alkalommal akkor egy hónapon belül kivizsgálás vagy tovább gyermekhypertonia- centrumba utalás
2. fokozatú (súlyos)	>99 percentil + 5 Hgmm felett	Kivizsgálás, illetve 1 héten belül belül tovább utalás	Súlycsökkentés, ha túlsúlyos, fizikai aktivitás és diéta	Terápia bevezetése (lásd terápiás ajánlás)
		gyermekhypertonia-centrumba	bevezetése

29. táblázat. Vérnyomásmérő mandzsetta ajánlott mérete

Kor	Szélesség (cm)	Hosszúság (cm)	A kar maximális kerülete (cm)
Ójszülött CsecsemőGyermek SerdülőFelnőtt Nagytermetű felnőtt Comb	4 6 9 10 13 16 20	8 12 18 24 30 38 42	10 15 22 26 34 44 52

30. táblázat. Gyermekkori hypertoniához vezető okok (és gyakoriságuk, %)

A) Tényezők, melyek átmenetileg, illetve intermittálóan okozhatnak hypertoniát gyermekkorban

Renalis: Akut postinfectiosus glomerulonephritis, rapidan progrediáló glomerulonephritis, anaphylactoid (Henoch-Schönlein) purpura nephritisszel, haemolyticus-uraemiás szindróma (4%), akut tubularis necrosis, hypervolaemia, illetve transzfuzió, a húgyutakon és a veséken végzett sebészeti beavatkozások, pyelonephritis,veséket ért trauma, leukemiás infiltratio a vesékben, transzplantációt követően (azonnali, illetve rejectiós epizódok alatt) Gyógyszerek, mérgezések: sympathomimeticus szerek (pl. ephedrin és rokonvegyületek, szisztémásan ésorrcseppben), antihypertensivumok elhagyása (clonidin, methyldopa, propranolol), szteroidok és ACTH, oraliscontraceptivumok, D-vitamin-intoxicatio, cyclosporin-kezelés, ólom, higany, cadmium, thallium, kokain,amphetaminokKözponti és autonóm idegrendszer zavarai: fokozott intracranialis nyomás, Guillain-Barré-szindróma, égés, familiaris dysautonomia, Stevens-Johnson-szindróma, hátsó scala folyamatok, porphyria, poliomyelitis, encephalitis, hypercalcaemia, idült felső légúti obstructio

B) A krónikus hypertonia aetiológiai faktoraiRenalis (80%): krónikus pyelonephritis (18%), krónikus glomerulonephritis (23%), krónikus veseelégtelenség, szisztémás lupus erythematosus (illetve egyéb autoimmun megbetegedések), hydronephrosis, congenitalis dysplasiás vese, polycystás vesebetegség (6%), solitaer vesecysta, vesicoureteralis reflux, nephropathia, segmentalis hypoplasia (Ask-Upmark-vese), ureteralis obstructio (17%), vesetumorok (2%), vesetrauma, rejectio transzplantációt követően, postirradiatiós károsodásVascularis: a thoracalis, illetve abdominalis aorta coarctatiója (10%), veseartériák, elváltozásai (stenosis (10%), fibromuscularis dysplasia, thrombosis, aneurysma), köldökartéria katéterezése thrombus képződéssel, neurofibromatosis, vena renalis thrombosis, vasculitis, arteriovenosus shunt Endocrin: hyperthyroidismus, hyperparathyroidismus, congenitalis adrenalis, hyperplasia (lip-hydroxylase és 17-a-hidroxi-láz defectus), Cushing-szindróma, primer aldosteronismus, dexamethasonnal-szupprimálhatóhyperaldosteronismus, phaeo-chromocytoma, egyéb velőcső eredetű tumorok (neuroblastoma,ganglioneuroblastoma, ganglioneuroma), diabeteses nephropathia Központi idegrendszer: koponyaűri térszűkítés, vérzés Primer hypertonia: alacsony reninszintű, normális reninszintű, magas reninszintű. A primer hypertonia gyakorisága a 14-18 évesek között jóval nagyobb, mint 0-14 éves kor között.

31A táblázat. A gyermekgyógyászatban gyakrabban alkalmazott antihypertenziv gyógyszerek és napi adagjuk

Gyógyszercsoport és hatóanyag ‰tlagos napi adag Alkalmazott hatóanyag és dózis hypertoniás krízisben

ACE-gátlók

Benazepril 0,2-0,5 mg/kg/nap

Captopril 0,3-3 mg/kg/dosi, max.: 6 mg/kg/nap

Cilazapril 0,5-2 mg/nap

Enalapril 0,08 mg/kg/nap, max.: 5 mg/nap 0,6 mg/kg/nap, max.: 40 mg/nap

Perindopril 2-4 mg/nap

Lisinopril 0,07 mg/ kg/ nap 0,6 mg/kg/nap

Ramipril 3-6 mg/m testfelület Alfa-blokkolók

Prazosin 0,05-0,4 mg/kg/nap

Prazosin retard 1-4 mg/nap

Urapidil retard 30-60 mg/nap per os

Urapidil 10-30 mg infúzióban Angiotenzinreceptor-blokkolók

Irbesartan 2-4 mg/kg/nap

Valsartan 1 mg/kg/nap

Losartan 0,75-1,5 mg/kg/nap, max.: 100 mg Diureticumok

Furosemid 0,5-10 mg/kg/nap max.: 6 mg/kg/nap

Hydrochlorotiazid 1 mg/kg/nap, max.: 3 mg/kg/nap

Spironolacton 1-3 mg/kg/nap

Amilorid 0,4-0,6 mg/kg/nap

Triamteren 1-3 mg/kg/nap

Béta-blokkolók

Metoprolol 1-3 mg/kg/nap

Metoprolol retard 1-2 mg/kg/nap

Oxprenolol 1-4 mg/kg/nap per os

Propranolol 0,25-1 mg/kg/nap, max.: 4 mg/kg/nap

Alfa- és béta-receptor-blokkoló

Labetalol 1-3 mg/kg/nap, max.: 10-12 mg/kg/nap Kalciumantagonisták

Amlodipin 5-10 mg/nap per os

Diltiazem retard 90-180 mg/nap per os

Isradipin 0,15-0,2 mg/kg/nap max: 0,8 mg/kg/nap

Isradipin SRO 5 mg/nap per os

Lacidipin 2-4 mg/nap per os

Nifedipin 0,25-2 mg/kg/nap per os 0,25-0,5 mg/kg sublingualisan

Nifedipin retard 10-40 mg/nap per os

Nitrendipin 10-40 mg/nap per os

Verapamil 40-80 mg/nap per os Vasodilatatorok

Hydralazin 1-3 mg/kg/nap per os 0,2-0,4 mg/kg iv.

Minoxidil 0,1-0,2 mg/kg/nap per os 0,1-0,2 mg/kg per os Egyéb

Clonidin 0,2 mg/nap max.: 2,4 mg/nap Centrális alfa-agonista

Phentolamin 0,1-0,2 mg/kg iv.

31B. táblázat. Ójszülöttekés csecsemők antihypertensiv kezelése

Gyógyszer Dózis Megjegyzés

Diureticum Furosemid Hydrochlorothiazid	iv., per os 0,5-1 mg/kg/dosi per os 1 mg/kg/24 óra	hyponatraemia, hypokalaemia, hyperkalciuria hyponatraemia, hypokalaemia
Adrenerg blokkoló Béta-adrenerg blokkoló Propranolol Alfa-adrenerg-blokkoló Phentolamin	per os 0,5-2 mg/kg/24 óra iv. 0,05-0,15 mg/kg/dosi iv. 0,1-0,2 mg/kg/dosi	tüdőbetegségbe n kerülendő
Vasodilatator Hydralazin	per os, iv. 1-9 mg/kg/24 óra	reflexes tachycardia előfordulhat
Kalciumantagonista Nifedipin	per os 0,5-1 mg/dosi	akutan hatásos

M-2.10 A hypertoniabetegség kezelése és gondozása időskorban

A magas vérnyomás gyakorisága nő, az európai időskorú népességben 70%-ánál több a 140/90 Hgmm-t elérő vagy meghaladó vérnyomásúak aránya és 50% feletti a 160/95 Hgmm-t elérő vagy meghaladó vérnyomással rendelkezők hányada, (evidenciaszint B)

Az időskorban a kezelés jellegét befolyásoló patome-chanikai sajátosságok: Attól függően, hogy már korábban is fenálló magas vérnyomás módosulásáról vagy időskorban kialakuló kórfolyamatról van szó, a vérnyomás-emelkedés meghatározásában vezető vagy kizárólagos szerepet játszik a nagy- és középerek rugalmasságcsökkenése, így domináns a systolés vérnyomás-emelkedés. Mindezek gyakran a korábbi életszakaszokhoz képest gyógyszeresen is nehezebben mérsékelhető magasvérnyomást jelentenek (evidenciaszint B).

32. táblázat. A hypertoniás krízisállapot és sürgősségi ellátása gyermekkorban

Gyógyszer Hypertensiv krízisben az adag Kezelés módja

Enalapril	15+5 |ig/kg/dózis, ismétlés 8-24 óránként	iv. 5-10 perc alatt
Esmolol	inf.: 100-300 |ig/kg/min	iv., inf.
Labetalol	0,20-1,0 mg/kg/dózis, 0,25-3,0 mg/kg/óra	iv. vagy inf.
Hydralazin	0,1-0,5 mg/kg	iv.

Sürgősség: Captopril 12,5 mg 1 tabl. per os, iv. urapidil 12,5 mg 4 éves kor felett

A kezelés hatékonyságát, a dózisok optimális mértékét módosító, mellékhatások-interakciók gyakoriságát növelő időskori diagnosztikai jellegzetességek:

A 7. évtizedtől jellemző a vérnyomáscsökkentő kezelést jelentősen befolyásoló comorbiditas, ezen belül is kiemelt fontosságú a veseműködés romlása. A kísérőkórfolyamatok önmaguk is, vagy a kezelésük jelentősen befolyásolhatják, mely antihipertensiv gyógyszerek mekkora adagjai lesznek optimálisak a hypertonia eredményes kontrolljára. Az időskorban leggyakoribb 4-6 krónikus betegségnek egymást és a hypertonia kezelését jelentősen befolyásoló (gyakran rontó) módszertani ajánlásai csak körültekintő gyakorlóorvosi mérlegeléssel és aktuális módosításokkal használhatók! Jelenleg még nem érhető el integrált ajánlás rendszer hypertónia + fokozott comorbiditas esetén (evidenciaszint A).

A 7-8. évtizedtől a szokásos vérnyomásmérő eszközeinkkel gyakran tévesen magasabb értéket mérünk a többnyire igen merev verőereken belüli valódi vérnyomáshoz képest. Téves diagnózis kiküszöbölése: az Osler-módszer (kellően magas kompresszió esetén az arteria radialis palpabilis, de emelkedő pulzálás nem észlelhető) (evidenciaszint C).

A vérnyomás variabilitása fokozódik a csökkent perctérfogat és a merevebb erezet következtében, gyakori a fehérköpeny-hypertonia és módosul a vérnyomás napszaki ritmusa a korábbi életszakaszokhoz képest. Nő a nondipperek aránya, ami összefüggésben van az ischaemiás szív- és cerebrovascularis rendellenességekkel, és így gyakran szükséges a 24 órás ABPM- vizsgálat, amely időskorban fokozott prognosztikai jelentősséggel is bír (evidenciaszint B).

-Korábbi életszakaszokhoz képest gyakoribb az autonóm idegrendszeri regulációs zavar (a korral romlik a baro- reflex, alsó végtagi perifériás idegkárosodás), az ortho- statikus vérnyomáscsökkenés, ezért kezelés előtt és során mindig ellenőrizendő a vérnyomás álló helyzetben is. (evidenciaszint C).

- A perifériás verőerekben lokális verőérszükületek alakulhatnak ki, elsősorban a 7. évtized második felétől.

- Csökkent mérvű vagy már beszükült a GFR (evidenciaszint B).

A beteg terápiás együttműködését befolyásoló sajátságok az életkörülményekben:

A romló kognitív funkció miatt romlik a beteg terápiás együttműködése (evidenciaszint C).

Gyakori a számos kísérő betegség egyes panaszainak mellékhatásként való téves hozzákötése az éppen alkalmazott antihypertensiv gyógyszerekhez (evidenciaszint D).

A többnyire romló financiális helyzet miatt az alkalmazható terápiás arzenál szűkül (evidenciaszint D).

Módosul az egyes cardiovascularis rizikófaktorok súlya:

A magas vérnyomás, illetve annak a csökkentéséből származó előny időskorban még szorosabb összefüggést mutat a cardiovascularis történésekkel, mint fiatalkorban (evidenciaszint B).

80 év felett a vérnyomáscsökkentés rizikócsökkentő hatása 7 klinikai tanulmány metanalízis révén stroke és szívelégtelenség irányában nyert eddig alátámasztást. (evidenciaszint A).

80 év felett az életkor növekedése a korábbi életszakaszokhoz képest már nem jelent akkora rizikónövekedést (evidenciaszint C).

A vérnyomás-emelkedés cardiovascularis rizikóját a systolés vérnyomás magasságán túlmenően a pulzusnyomás is meghatározza (evidenciaszint A).

Nő a dyslipidaemia cardiovascularis rizikója, de csökken az LDL-C jelentősége és

fokozódik a korral a HDL-C fontossága (evidenciaszint B).

Antihipertenzív gyógyszerek preferálási hierarchiája

Kisadagú diuretikumok, kalciumantagonisták a korábbi életszakaszokhoz képest előnyösebben alkalmazhatók (evidenciaszint A).

ACEi, ARB szerek itt is hatékonyak, kísérőbetegségek (vese) és szövődmények (stroke) esetében a preferáltság hasonló a korábbi életszakaszokhoz (evidenciaszint A).

Béta-receptor blokkoló szerek, ha egyéb indikációjuk (pl. coronariabetegség, szívelégtelenség) nincs, nem javasoltak.

Alfa-receptor-blokkoló (előnyos benignus prostata-hyperplasiában) adása a balkamra-kontraktilitás romlása esetén nem javasolt (evidenciaszint A).

Központi idegrendszerre ható vérnyomáscsökkentők: 75 év felett a gyakori központi idegrendszeri károsodás miatt csak fokozott körültekintéssel alkalmazhatók (evidenciaszint B). Előnyösebbek az ACE-gátlók és az ARB-k.

Az időskori antihypertensiv gyógyszerelés sajátosságai:

Az időskorban megváltozott gyógyszer-metabolizmus, a károsodott keringési és más szervek válaszainak potenciális változása miatt kis adagokkal való kezdés szükséges és viszonylag kis adagokkal való kombinált kezelés preferálandó (evidenciaszint B).

A gyakori comorbiditas miatt nagyfokú figyelemmel kell lenni más szervek kórfolyamataira és gyógyszerelésére az interakciók fokozott veszélye miatt. (evidenciaszint B).

Statinok, aspirin és más vérlemezkeaggregáció-gátló szerek adása:

Időskori hypertoniában fokozott jelentőséggel bír mindkét támadáspont a stroke és ischémiás szívbetegség szövődmények kivédésében (evidenciaszint A).

Aspirin esetében a korábbi életkorokhoz képest gastrointestinalis mellékhatások irányában szorosabb kontroll szükséges (evidenciaszint C).

80 év felett az antilipidaemiás kezelés jelentősége nem kielégítően alátámasztott.

M-3. AZ ANTIHYPERTENSIV GYÎGYSZEREK KEDVEZŐTLEN INTERAKCIÎI

Az antihypertenzív gyógyszerek farmakokinetikai kölcsönhatásai

Felszívódás. A gyógyszerek felszívódását befolyásolhatja a gastrointestinalis traktus motilitása, az intraluminalis pH, a bélflóra, a bélfal enzimjeinek, transzportrendszerek aktivitása, valamint a gyógyszerek között kialakuló kötések. A diureticumok felszívódását csökkenti a cholestyramin és a colestipol, az ACE-gátlók felszívódását csökkentik az anta-cidumok. A kalciumcsatorna-gátlók (CA-k) közül a grape-fruitlé jelentősen növeli a felodipin, az isradipin, a lacidipin, a lercanidipin, a nicardipin, a nifedipin, a nisoldipin és a ve-rapamil plazmakoncentrációját, az amlodipinét, diltiazemét alig befolyásolja. A grapefruitlében lévő furanokumarinok egyrészt gátolják a bélfalban található, a gyógyszerek meta-bolizálását már itt megkezdő cytochrom P450 (CYP-450) 3 A4 izoenzimet, másrészt gátolják a glikoprotein P-t, amely a bélfalból a bél lumene felé irányuló gyógyszertranszportért felelős. A következmény az egyébként gyengén abszorbeálódó, ‡nagy first pass" metabolizmusú, alacsony biológiai haszno-sulású CA-kból lényegesen több kerül a keringésbe. A furanokumarinok a májban is jelen lévő CYP 3A4-et is gátolják, emiatt jelentősen csökken a gyógyszerek lebontása is (lásd később). A következmény a nevezett CA-k hatásának és mellékhatásánakjelentős fokozódása. Mivel a furanokumarinok irreverzíbilisen gátolják a CYP 3A4-et, egyetlen pohár grape-fruitlé hatása 3-4 napig is eltart, ameddig az enzim újból szin-tetizálódik. Az amlodipin és a diltiazem felszívódása, biológiai hasznosulása lényegesen jobb, ezért a grapefruitlé gyakorlatilag nem befolyásolja a hatásukat. Az orlistat a furo-semid és a nifedipin hatásának kezdetét késlelteti. Metabolizmus. A gyógyszerek metabolizálása már a bélfalban elkezdődik, de túlnyomó részt a májban zajlik. A vegyes funkciójú oxidáz rendszer vagy CYP-450 rendszer feladata a gyógyszerek hidrofób alakból hidrofil formává, azaz vízoldékony, kiválasztásra alkalmas vegyületté alakítása. Ma már több mint 30 izoenzimet ismerünk. A hypertonia kezelésében alkalmazott gyógyszerek lebontása szempontjából a CYP1A2, CYP2C9, CYP2D6 és CYP3A4 izoenzimeknek van jelentősége. A gyógyszerek egy részét egy izoenzim, másik részét több izoenzim metabolizálja. A gyógyszerek jelentős része gátolja (inhibitorok) vagy serkenti (induktorok) a többi gyógyszer lebontását az adott izoenzim(ek)en. Az enzimgátlás következménye az adott izoenzimen metabolizálódó gyógyszer hatásának elhúzódása, fokozódása, az enzimindukció pedig lerövidíti, csökkenti az itt metabolizálódó gyógyszer hatását. Például a ver apamil, a diltiazem, a grapefruitlé jelentősen emelik CYP3 A4 izoenzim által metabolizálódó statinok (atorvastatin, lovastatin, simvastatin) plazmaszintjét, aminek toxikus hatás lehet a következménye. A helyzetet bonyolítja, hogy a gyógyszerek metabolizálódása során aktív, esetleg az alapvegyületnél is hatékonyabb metabolitok keletkezhetnek. Ebben az esetben az enziminduktor fokozza, az enziminhibitor gátolja az aktív anyagcseretermék keletkezését. Példaként említhető a losartan, amely a CYP2C9 izoenzim hatására alakul át az aktív metabolittá. A carbamazepin, mint enziminduktor elősegíti ezt a folyamatot. Az irbesartan esetében viszont a carbamazepin az irbesartan inaktív metabolittá bomlását segíti elő. A májműködés zavara esetén csökken a CYP-450 aktivitása, ezért a gyógyszerek jelentős részének a metabolizálódása elhúzódik, ami fokozhatja a gyógyszerek toxikus hatását. Bizonyos kölcsönhatások mechanizmusa nem ismert. A verapamil alfa-blokkolóval (doxazosin, prazosin) együtt adva fokozza az orthostaticus hypotonia veszélyét. Captopril és allopurinol kombinációja esetén súlyos allergiás reakció, Stevens-Johnson-szindróma kialakulását írták le. Az alkohol és a gyógyszerek kölcsönhatása gyakran kiszámíthatatlan. Alkohol és antihipertenzív szerek. Alfa-blokkolót szedő betegnél az alkohol súlyos hypotoniát okozhat. A verapamil elhúzódóvá teszi az alkohol központi idegrendszeri hatását. Kiválasztás. A gyógyszerek túlnyomó része a vesén keresztül választódik ki. A veseműködés beszűkülése csökkenti a gyógyszerek kiválasztását, ami a változatlan formában vagy aktiv metabolitok formájában ürülő gyógyszerek hatását elhúzódóvá teszi. A diuretikumok, az ACE-gátlók, az angiotenzin-receptor-blokkolók (ARB-k)a lítium kiválasztását gátolva emelik a plazmalítiumszintet. Az antihypertensiv gyógyszerek farmakodinamikai kölcsönhatásai. A farmakodinamikai kölcsönhatás lehet ago-nista és lehet antagonista. Az agonista hatás lehet: parciális agonizmus, amikor az együttes hatás kisebb, mint a két szer együttes hatásának az összege; additív, amikor a gyógyszerhatások matematikailag összeadódnak; szinergista, amikor a két gyógyszer együttes hatása erősebb, mint az egyes gyógyszerek hatásának az összege. A farmakodinamikai kölcsönhatás megnyilvánulhat a gyógyszer főhatásában, de a mellékhatásokban is. Diureticumok. A diureticumok mindegyik, más hatástani csoportba tartozó, vérnyomáscsökkentő szer hatását fokozzák. A káliumvisszatartó diureticumok (spironolakton, ami-lorid, triamteren, eplerenon) káliummal együtt adva, különösen ACE-gátlóval vagy ARB-vel kombinálva súlyos hyper-kalaemiát okozhatnak. A thiazid típusú diureticumok interakciói: allopurinollal együtt adva gyakrabban jelentkezik az allopurinollal kapcsolatos hiperszenzitivitási reakció; csökkenthetik az aceno-cumarol hatását; gátolják a kalcium renalis kiválasztását, ezért kalciumot tartalmazó szerekkel együtt adva hypercalcaemiát okozhatnak; a hypokalaemia miatt fokozhatják a digoxin és cisaprid arrhythmogen hatását; emelik a lítiumszintet (lásd korábban); nem depolarizáló típusú izomrelaxánsok hatását fokozhatják, a légzést szupprimáló hatás elhúzódhat; nagy adagban adva glükózintoleranciát okozhatnak, csökkenthetik az antidiabeticumok hatását, szulfanilurea típusú antidiabeti-cummal együtt adva gyakrabban okoznak hyponatraemiát; tetraciklinekkel együtt adva jelentősen emelik a karbamid-szintet, uraemiát okozhatnak; a cholestyramin és a colestipol csökkentik a thiazidok felszívódását, hatását; a nemszteroid gyulladásgátlók csökkentik az antihipertensiv és diureticus hatást.

Béta-blokkolók. Béta-blokkoló és verapamil vagy diltiazem együtt adva súlyos bradycardiát okozhat. Béta-blokkoló és alfa-blokkoló kombinációja esetén gyakoribb az ortho-staticus hypotonia. Béta-blokkoló és imidazolin-1-receptor agonista együtt adásakor bradycardia jelentkezhet, a kombináció hirtelen nem hagyható el, mert a vérnyomás hirtelen megemelkedhet, szükség esetén először a béta-blokkolót, majd néhány nap múlva az imidazolin1-receptor-agonistát lehet elhagyni. A béta-blokkolók egyéb interakciói: a lipidoldékony bétablokkolók (metoprolol, propranolol) fokozhatják egyes ben-zodiazepinek hatását; az amiodaron fokozza a májban meta-bolizálódó béta-blokkolók hatását, mert gátolja a lebontásukat; a contraceptivumok gátolhatják a béta-blokkolók meta-bolizálódását a májban, ezért a béta-blokkoló hatás fokozódhat; a szerotonin re-uptake gátlók fokozhatják a béta-blokkolókhatását, súlyos bradycardia jelentkezhet; apropafenonés a kinidin fokozhatja a béta-blokkolók metabolizálódását a májban, ezért a hatásuk csökkenhet; a fluorkinolon antibiotikumok gátolhatják a májban metabolizálódó béta-blokkolók lebontását, a hatásuk fokozódhat; ranitidin gátolhatja a bétablokkolók metabolizálódását, a hatásuk fokozódhat; a béta-blokolók ronthatják a glükóztoleranciát, ezért csökkenthetik az antidiabeticumok hatékonyságát, de elfedhetik a hypo-glykaemia tüneteit; az erősen szelektív béta-1-receptor-gátlók (betaxolol, bisoprolol) gátolhatják a májban a glikogenolízist, ezért inzulinnal együtt adva hypoglykaemiát okozhatnak; a nemszteroid gyulladásgátlók mérsékelhetik a bétablokkolók vérnyomáscsökkentő hatását; a májban metabolizálódó béta-blokkolók gátolják a teofillin lebomlását, ezért az utóbbi toxikus hatása fokozódhat; az ampicillin csökkenti az atenolol hatását.

Az alfa-1-blokkolók jól kombinálhatók a többi antihy-pertensiv szerrel, de az adagolás kezdetén óvatosság szükséges, az orthostaticus hypotonia lehetősége miatt. Az alkohol jelentősen fokozza az alfa-1-receptor-gátlók mellett jelentkező orthostaticus hypotonia veszélyét. Nemszteroid gyulladásgátlók csökkentik az antihypertensiv hatást. Sildenafil, tada-lafil, vardenafil alfa-1-receptor-gátlóval együtt adva súlyos hypotoniát okozhat. Imidazolin-1-receptor-agonisták. Anxiolitikumok, altatók, alkohol fokozhatják a vérnyomáscsökkentő hatást. Szteroidok, nemszteroid gyulladásgátlók, ösztrogének csökkenthetik az antihipertensiv hatást.

ACE-gátlók és ARB-k. A nemszteroid gyulladásgátlók csökkentik a vényomáscsökkentőhatást. Káliumspóroló diureticummal, káliummal együtt advahyperkalaemiát okozhatnak. Heparinnal kombinálva is emelik a káliumszintet. A glükóztoleranciát javítják, fokozzák az antidiabeticumok hatását. Növelik a lítiumszintet, mert gátolják a renalis kiválasztást. Az ACE-gátlók fokozhatják az allopurinolra jelentkező hiperszenzitivitási reakciót. Az ARB-k közül a telmisartan emeli a digoxinszintet (a mechanizmus nem ismert). Az azol antimycoticumok fokozzák a losartan hatását, mert gátolják az aktiv metabolit lebontását. A grapefruitlé csökkenti a losartan hatását mert gátolja az aktív metabolit keletkezését.

Kalciumcsatornagátlók. A CA-k interakcióinak egy részét a fentiekben már tárgyaltuk. A továbbiakban az eddig nem érintett interakciókat említjük meg. Az azol antimycoticumok gátolják a dihidropiridin CA-k metabolizmusát, ezért a hatásuk fokozódik (az amlodipint kivéve). A cyclosporin, H2-re-ceptor-gátlók, az omeprazol, lansoprazol növelik a dihydro-piridin CA-k plazmaszintjét (a mechanizmus nem ismert). A szerotonin re-uptake gátlók a metabolizmus gátlása miatt fokozhatják a dihydropyridin CA-k hatását. A verapamil és a diltiazem fokozhatják egyes benzodiazepinek központi idegrendszeri hatását. A verapamil és a diltiazem gátolják az atorvastatin, a simvastatin és a lovastatin metabolizálódását, ezért fokozhatják a toxicitásukat. Az erythromycin és a clarithromycin gátolja a verapamil és a diltiazem lebontását, aminek a következménye a cardiovascularis hatás növekedése. A carbamazepin valamennyi CA metabolizálódását fokozza, mint enziminduktor, ezért a hatásukat csökkenti. Az antihypertensiv gyógyszerek kedvezőtlen interakcióit és hatásukat a metabolikus szindrómában a 33. és a 34. táblázat mutatja.

33. táblázat. Az antihipertensiv szerek legfontosabb interakciói a dokumentáltság, súlyosság, gyakoriság és a hatás kezdete szerint

Kombináció	Potencális együttes hatás	Dokumentáltság	Hatáskezdet	n (%)*	Súlyosság
ACE-inhibitorok +	hyperkalaemia		lassan	31 (63,3)	mérsékelt vagy
káliumspóroló			jelentkező		súlyos
diureticumok vagy
káliumpótlás
ACE-inhibitorok +	hypersensitivitási	gyenge	lassan	3 (6,1)	mérsékelt vagy
allopurinol	reactiók (Stevens		jelentkező		súlyos
	Johnson-
	szindróma, bőrkiütések,
	anaphylacticus
	i )
ACE-inhibitorok +	myelosuppressio	közepes	lassan		mérsékelt
azathioprine			jelentkező		vagy súlyos
ACE-inhibitorok +	hypotensio	jó	gyors	53 (13,2)	mérsékelt
diureticumok
ACE-inhibitorok +	csökkent antihypertensiv	közepes	gyors	40 (10,0)	mérsékelt
aspirin 100 mg	hatás
ACE-inhibitorok +	csökkent antihypertensiv	közepes	gyors		mérsékelt
NSAIDS	hatás
ACE-inhibitorok +	lithiummérgezés	közepes	lassan
lithium	kockázata nő (gyengeség,		jelentkező
	tremor, szomjúságérzés,
	confusio) és/vagy
	nephrotoxicitás
Béta-receptor	hypoglykaemia,	jó	lassan	23 (5,7)	mérsékelt
blokkolók +	hyperglykaemia vagy		jelentkező
antidiabeticumok	hypertensio kockázata nő
Metoprolol +	hypotensio, bradycardia	jó	gyors	22 (5,5)	mérsékelt vagy
amiodarone					súlyos
Metoprolol +	hypotensio, bradycardia	jó	gyors	2(4,1)	mérsékelt vagy
verapamil					súlyos
Béta-receptor		közepes	gyors	1 (2,0)	mérsékelt vagy
blokkolók +					súlyos
kalciumcsatorna
blokkolók

33. táblázat. Az antihipertensiv szerek legfontosabb interakciói a dokumentáltság, súlyosság, gyakoriság és a hatás kezdete szerint (folytatás)

Kombináció	Potencális együttes	Dokumen-	Hatáskezdet	n (%)*	Súlyosság
	hatás	táltság
Metoprolol + lidocain	lidocain-mérgezés	jó	lassan		mérsékelt vagy
	(anxiétas, myocardialis		jelentkező		súlyos
	depressio, cardiac arrest)
Béta-receptor	súlyos hypotensio	jó	gyors		mérsékelt vagy
blokkolók + fentanyl					súlyos
Béta-receptor	túlzott vérnyomásesést	közepes	nem meghat.		mérsékelt vagy
blokkolók +	okozhat				súlyos
fenoldopam
Béta-receptor	hypotensio és/vagy	jó	gyors		mérsékelt
blokkolók +	bradycardia
dihydropyridin
kalciumcsatorna
blokkolók
Béta-receptor	av blokk és	közepes	lassan		mérsékelt
blokkolók + digoxin	digoxinmérgezési		jelentkező
	tünetek
Metoprolol +	rebound hypertensio	közepes	gyors		mérsékelt
moxonidine
Metoprolol +	hypertensiv válasz,	közepes	gyors		mérsékelt
methyldopa	tachycardia vagy
	physiologiás
	stresshelyzetben vagy
	exogén
	katecholaminhatásra
	jelentkező arrhythmia
Hydrochlorothiazid +	növekvő lithium-	jó	lassan		mérsékelt vagy
lithium	koncentráció és lithium		jelentkező 1		súlyos
	mérgezés (gyengeség,		(2,0)
	tremor, szomjúság-érzés,
	confusio) és/vagy
	nephrotoxicitás
Hydrochlorothiazid+	digoxinmérgezés	kiváló	lassan		mérsékelt vagy
digoxin	(nausea, vomitus, arrhythmia)		jelentkező 1 (2,0)		súlyos
Hydrochlorothiazid +	cardiotoxicitás kockázata	jó	nem meghat.		együttes
dofetilide	megnő (qt prolongatio,				adásuk
	torsades de pointes,				kontraindikált
	arrhythmiák)
Diureticumok +	cardiotoxicitás kockázata	jó	nem meghat.		mérsékelt vagy
sotalol	megnő (qt prolongatio, torsades de pointes,				súlyos
	cardiac arrest)
Hydrochlorothiazid +	csökkent	jó	gyors		mérsékelt
cholestyramin	hydrochlorothiazid-hatás
Hydrochlorothiazid +	tej-alkáli szindróma	jó	lassan		mérsékelt
kalcium karbonát	(hypercalcemia,		jelentkező
	metabolikus alkalosis,
	vesekárosodás)
Thiazid diureticumok	hypercalcaemia	jó	lassan		mérsékelt
+ calcitriol			jelentkező
Hydrochlorothiazid +	hypokalemia and	közepes	lassan		mérsékelt
corticosteroidok	subsequens arrhythmiák		jelentkező

33. táblázat. Az antihipertensiv szerek legfontosabb interakciói a dokumentáltság, súlyosság, gyakoriság és a hatás kezdete szerint (folytatás)

Kombináció	Potencális együttes	Dokumen-	Hatáskezdet	n (%)*	Súlyosság
	hatás	táltság
Nem kálium-spóroló	ventricularis arrhythmiák	közepes	lassan		mérsékelt vagy
diureticumok + ketanserin			jelentkező		súlyos
Diureticumok +	cardiotoxicitás kockázata	közepes	gyors		mérsékelt vagy
droperidol	megnő (qt prolongatio,				súlyos
	torsades de pointes,
	cardiac arrest)
ARB-k + lithium	lithium-mérgezés	jó	lassan		mérsékelt vagy
	kockázata nő		jelentkező		súlyos
	(gyengeség, tremor,
	szomjúságérzés,
	confusio)
ARB-k +	hyperkalaemia	közepes	lassan		mérsékelt
káliumspóroló			jelentkező
diureticumok
Calcium-csatorna	bradycardia,	kó	gyors		mérsékelt vagy
blokkolók + amiodaron	atrioventricularis blokk és/vagy sinus arrest				súlyos
Kalciumcsatorna	súlyos hypotensio	jó	gyors		mérsékelt vagy
blokkolók + fentanyl					súlyos
Hydrochlorothiazid +	növekvő lithium-	jó	lassan		mérsékelt vagy
lithium	koncentráció és lithium		jelentkező 1		súlyos
	mérgezés (gyengeség,		(2,0)
	tremor, szomjúság-érzés,
	confusio) és/vagy
	nephrotoxicitás
Hydrochlorothiazid+	digoxinmérgezés	kiváló	lassan		mérsékelt vagy
digoxin	(nausea, vomitus, arrhythmia)		jelentkező 1 (2,0)		súlyos
Hydrochlorothiazid +	cardiotoxicitás kockázata	jó	nem meghat.		együttes
dofetilide	megnő (qt prolongatio,				adásuk
	torsades de pointes,				kontraindikált
	arrhythmiák)
Diureticumok +	cardiotoxicitás kockázata	jó	nem meghat.		mérsékelt vagy
sotalol	megnő (qt prolongatio, torsades de pointes,				súlyos
	cardiac arrest)
Hydrochlorothiazid +	csökkent	jó	gyors		mérsékelt
cholestyramin	hydrochlorothiazid-hatás
Hydrochlorothiazid +	tej-alkáli szindróma	jó	lassan		mérsékelt
kalcium karbonát	(hypercalcemia,		jelentkező
	metabolikus alkalosis,
	vesekárosodás)
Thiazid diureticumok	hypercalcaemia	jó	lassan		mérsékelt
+ calcitriol			jelentkezőmér
			sék

33. táblázat. Az antihipertensiv szerek legfontosabb interakciói a dokumentáltság, súlyosság, gyakoriság és a hatás kezdete szerint (folytatás)

Kombináció	Potencális együttes	Dokumen-	Hatáskezd	n (%)*	Súlyosság
	hatás	táltság	et
Hydrochlorothiazid +	hypokalemia and	közepes	lassan		mérsékelt
corticosteroidok	subsequens arrhythmiák		jelentkező
Nem kálium-spóroló	ventricularis arrhythmiák	közepes	lassan		mérsékelt vagy
diureticumok + ketanserin			jelentkezőmér sékelt		súlyos
Diureticumok +	cardiotoxicitás kockázata	közepes	gyors		mérsékelt vagy
droperidol	megnő (qt prolongatio,				súlyos
	torsades de pointes,
	cardiac arrest)
ARB-k + lithium	lithium-mérgezés	jó	lassan		mérsékelt vagy
	kockázata nő (gyengeség,		jelentkező		súlyos
	tremor, szomjúságérzés,
	confusio)
ARB-k +	hyperkalaemia	közepes	lassan		mérsékelt
káliumspóroló			jelentkezőmér
diureticumok			sékelt
Calcium-csatorna	bradycardia,	kó	gyors		mérsékelt vagy
blokkolók + amiodaron	atrioventricularis blokk és/vagy sinus arrest				súlyos
Kalciumcsatorna	súlyos hypotensio	jó	gyors		mérsékelt vagy
blokkolók + fentanyl					súlyos
Kalciumcsatorna	megnövekedett nifedipin	jó	lassan		mérsékelt vagy
blokkolók +	szérumkoncentráció és		jelentkező		súlyos
itraconazol, fluconazol,	toxicitás (zavartság,
ketoconazol	hypotensio, kipirulás,
	fejfájás, perifériás
	oedema)
Alfa-1-receptor	a hypotensiv hatások	kiváló	gyors		mérsékelt vagy
blokkolók + vardenafil	potenciálódhatnak				súlyos
vagy tadalafil vagy
sildenafil
Alfa-1-receptor	túlzott hypotensiv választ	jó	gyors		mérsékelt
blokkolók + béta	okozhat az alfa-receptor
receptor blokkolók	blokkoló első dózisakor
Imidazolinagonisták +	rebound hypertensio	közepes	gyors		mérsékelt
béta-receptor
blokkolók
Methyldopa + mono	hypertensiv crisis	jó	gyors		együttes adásuk
aminoxidáz inhibitorok	(fejfájás, palpitatio, neck				kontraindikált
	stiffness)
Methyldopa +	a központi idegrendszerre	kiváló	lassan		mérsékelt
haloperidol	toxikus lehet (dementia)		jelentkező
	vagy reverzíbilis
	parkinsonismust okozhat
Spironolacton +	hyperkalaemia	közepes	lassan		együttes
triamteren			jelentkező		adásuk
					kontraindikált

33. táblázat. Az antihipertensiv szerek legfontosabb interakciói a dokumentáltság, súlyosság, gyakoriság és a hatás kezdete szerint (folytatás)

Kombináció Potencális együttes Dokumen-Hatáskezdet n (%)* Súlyosság hatás táltság

Káliumspóroló diureticumok + ACE-inhibitorok

Spironolacton + digoxin

Spironolacton + arginin

Diureticumok + sotalol

Spironolacton + lithium

Spironolacton + tacrolimus

hyperkalaemia jó lassan jelentkező

digoxin-mérgezés jó lassan (nausea, vomitus, jelentkezőarrhythmia)

fatalis hyperkalaemiát jó lassan okozhat jelentkező

cardiotoxicitás kockázata jó nem meghat.megnő (qt prolongatio,torsades de pointes, cardiac arrest)

növekvő lithium-közepes lassan koncentráció és lithium-jelentkezőmérgezés (gyengeség, tremor, szomjúság-érzés,confusio) és/vagy nephrotoxicitás hyperkalaemia közepes lassan

jelentkező mérsékelt mérsékelt vagy súlyos

mérsékelt vagy súlyos

mérsékelt vagy súlyos

mérsékelt vagy súlyos

mérsékelt vagy súlyos

mérsékelt vagy súlyos

34. táblázat. A metabolikus szindróma kezelésében alkalmazott gyógyszerek metabolizálásáért felelős izoenzimek az izoenzimeket serkentőés gátló gyógyszerek

Izoenzim Metabolizálódó Inhibitor gyógyszer* Inhibitor gyógyszer* gyógyszer

CYP1A2 Carvedilol RifampicinGrapefruitlé

PropranololOmeprazol Irbesartan, losartan

FluvastatinDohányzás Fluorkinolonok Erősen kisütött hús Omeprazol Lansoprazol Ticlipidin

CYP2C9 IrbesartanDexametazon Azol antimycoticumok

Losartan Phenobarbital Amiodaron Fluvastatin Phenitoin Isoniasid Acenocumarol Rifampicin Ticlopidin Szulfanilurea Carbamazepin Rosuvastatin

CYP2D6 Béta-blokkolók HaloperidolAmiodaron

(bisoprolol, betaxolol,Carbamazepin Ticlopidin

metoprolol, propranolol) Kinidin Fluoxetin Haloperidol Lansoprazol Paroxetin

CYP3A4 Béta-blokkolók Carbamazepin Azol antimycoticumok

(bisoprolol, metoprolol) Rifampicin Anti-HIV-szerek Clopidogrel Amiodaron Dihidropiridin CCB-k Grapefruitlé Diltiazem Clarithromycin, erythromycin Fenofibrat Verapamil Statinok (atorvastatin, Diltiazem simvas tatin) Losartan Gemfibrozil Fluorkinolonok Losartan Rosiglitazon Verapamil

M-4. A HYPERTONI‰SOK GONDOZ‰S‰NAK FOLYAMATA ÉS AZ ELL‰T‰SIFELADATOK AZ ALAPELL‰T‰SBAN

A hypertoniagondozás lakosságszintű megvalósítása a családorvosi praxisban olyan komplex feladatnak tekintendő, amely a kellő hatékonyság érdekében valamennyi regisztrált személyre vonatkozik. A gondozás fázisai

Folyamatos felkutatás.

A hypertonia diagnózisának megerősítése.

Komplex kivizsgálás, az alapvizsgálatok időszaka.

Kezelés beállítása.

Folyamatos, aktív, komplex felügyelet.

Az intervenció és a változás monitorozása, szükség szerinti beavatkozás.

Folyamatos felkutatás

Minden orvos-beteg találkozás alkalmával történjen vérnyomásmérés.

Ha kettő vagy kevesebb kockázati tényező van j elen s a beteg korábban normotensiós volt, legalább kétévente vérnyomásmérést kell végezni vagy a beteget erre ösztönözni,

Három vagy több rizikó fennállása esetén legalább évente (normotonia esetén!).

Metabolikus szindróma vagy cukorbetegség esetében legalább félévente kívánatos a mérés.

Negyven éven felül alacsony rizikó mellett is évente kell vérnyomásmérést végezni.

Ha a rendelőben mért vérnyomás:

normotensiós tartományban van, a fenti szempontok figyelembe vételével kell ismételtmérésekre törekedni; • ‡ normálisat meghaladó értékű " vérnyomásnál elkezdődik a diagnózis pontosítása. Ez esetben néhány napon belül a vérnyomásmérést meg kell ismételni. ‡Fehérköpeny-jelenség" vagy obstructiv alvási apnoe gyanúja esetén, a diagnózis pontosításához nappali vagy 24 órás vérnyomás monitorozást tanácsos végeztetni. Függetlenül attól, hogy az első vizsgálat (a szűrés során) milyen volt a vérnyomás értéke, az anamnézisfelvétel, fizikális vizsgálat és a rizikóstátus feltérképezése megtörténik. A hypertonia diagnózisának megerősítése a ‡Hypertonia betegség diagnosztikája" fejezetbenleírtak szerint. A diagnózis pontosítása után meg kell határozni a további teendőket:

Történjen-e és milyen további vizsgálat?

Milyen tanácsokat fogalmazunk meg?

Mikor és milyen ellenőrzésre kerüljön sor?

Teljes kivizsgálás, az alapvizsgálatok időszaka. A kezelés - nem gyógyszeres és gyógyszeres beállítása

Az ellenőrzés gyakoriságát a hypertonia súlyossága, a célszervkárosodások, kísérőbetegségek mérlegelése alapján lehet meghatározni:

Ha a veszélyeztetettség mértéke kicsi, nem gyógyszeres kezelésre kerül sor az ellenőrzés 2-3 hónaponként racionális.

A gyógyszeres kezelés beállítása idején, az első fázisban, 10-14 naponként kell az állapotot kontrollálni. Később, ha valamilyen okból kezelés módosításra kerül sor szintén gyakoribb találkozások indokoltak.

Célvérnyomás elérése esetében:

-Szövődménymentes hypertonia esetén 2-3 havonkénti ellenőrzés szükséges.

-Célszervkárosodás, illetve kísérőbetegség társulásakor a 2-4 hetenkénti ellenőrzés indokolt.

Az ellenőrzés módja:

Rendelői vérnyomásmérés.

Otthoni (különböző napszakbantörténő) mérés.

Terápia tartásának ellenőrzése (életmódváltás, nem gyógyszeres, gyógyszeres kezelés.

Időszakos speciális vizsgálatok (laboratórium, szemészet, EKG stb.).

Folyamatos, aktív gondozás. A vérnyomáscsökkentő kezelés beállítása és a célvérnyomás elérése esetenként több hetet, hónapot, vesz igénybe, és csak ismételt kezelésmódosítás után érhető el. Folyamatos ellenőrzést kell biztosítani, amely komplex betegellenőrzést jelent.

Ellenőrzés minden találkozás során:

Panaszok.

Gyógyszerszedés.

Vérnyomás.

Vérnyomás-monitorozás értékelése.

Fizikális vizsgálat.

Életmódi tanácsok betartása.

Időszakos ellenőrzések 2-3 havonta:

• Kóros laboratóriumi vizsgálatok kontrollja

Évenkénti ellenőrzés:

‰ltalános alap laboratóriumi vizsgálatok.

EKG.

Életkorfüggő szűrés.

Vérnyomás monitorozás (ha rendszeresen nem történik).

Soron kívüli ellenőrzés:

Ój panaszok, tünetek megjelenése.

Szervi szövődmény kialakulása vagy gyanúja.

Jelentős vérnyomás-emelkedés.

Szükség esetén ilyenkor szakkonzílium, intézetbe küldés, illetve hypertonologushoz való beutalás javasolt.

M-5. A VÉRNYOM‰SMÉRÉS TECHNIK‰JA

A higanyos vérnyomásmérőt tekintjük ma is az ‡arany standardnak". A hagyományos higanyos vérnyomásmérés alapja, hogy a felkarra helyezett mandzsettában akkora nyomást hozunk létre, mely elzárja a vizsgált artériában a keringést, majd a nyomás csökkentésekor a pulzus megjelenése (systolés vérnyomás) és ismételt eltűnése (diastolés vérnyomás) jelzi az aktuális vérnyomásértéket.

A felkarra helyezett, a systolés nyomásérték fölé felfújt mandzsetta elszorítja az arteria brachialist. A mandzsettában uralkodó nyomást fokozatosan csökkentve a vér lüktetőáramlása ismét megindul, melyet a pulzus hangjának megjelenése kísér. A hangot az artéria fölött, épp a mandzsetta alatt elhelyezett sztetoszkóp segítségével hallhatjuk. Hagyományosan a hangok 5 fázisát különböztetjük meg:

I.. fázis: A tiszta kopogó hangok megjelenése megfelel a tapintható pulzus megjelenésének.

II. fázis: a hangok halkabbak és hosszabbak (elhúződó)

III. fázis: a hang felerősödik. Élesebben, hangosabban hallható

IV. fázis: a hangok eltompulnak, halkabbá válnak V. fázis: a hang teljesen eltűnik Az ötödik fázist úgy jegyezzük, mint az utolsó hallható hangot.

A hangok vélhetően a vér örvénylő áramlásából és az artéria falának rezgéséből származnak. Megállapodás, hogy az I. fázis kezdete megfelel a systolés nyomásnak, de kissé alábecsüli a direkt, artérián belül mért értéket. Az V. fázis j elzi a diastolés nyomást, de a hang teljes eltűnése előbb bekövetkezik, mint ahogy direkt módon, intraarteriálisan azt mérjük. AII. és III. fázisnak nincs klinikailag szignifikáns jelentősége. A Korotkov-hangokon alapuló módszer a systolés vérnyomás tekintetében alacsonyabb, a diastolés vérnyomás tekintetében magasabb értéket szolgáltat, mint az intraarteriális mérési módszer.

Az általános megegyezés alapján az V. fázist alkalmazzuk a diastolés érték meghatározásakor, kivételt képeznek azok az állapotok, amikor a hang teljes eltűnése nem határozható meg megbízhatóan, a hang a mandzsetta telj es leengedése után is hallható (pl. terhességben, arteriovenosus fistulás betegekben vagy aortainsufficientiában). Az anti-hypertensiv kezelés hatékonyságát meghatároző klinikai vizsgálatok legtöbbjében az V. fázist alkalmazzák.

Nagy pulzusnyomású idősebb betegekben a Korotkov-hang hallhatatlanná válhat a systolés és diastolés nyomás között, majd a mandzsetta leengedésekor során ismét megjelenik. Ez a jelenség auszkultációs hézagként ismert. Olyan esetekben is tapasztalható ez a jelenség, amikor az intraarteriális nyomás ingadoző, illetve megjelenése jellemző célszervkárosodás esetén

Az oszcillometriás mérés során az oszcilláció a systolés érték felett már megkezdődik, és érzékelhető a diastolés érték alatt, ezért a systolés és diastolés vérnyomásértéket csak becsülni lehet empirikusan származtatott algoritmus alapján. A módszer egyik előnye, hogy nem szükséges a rezgésátalakítót az artéria fölé helyezni, így a mandzsetta felhelyezésére nem kell megkülönböztetett gondot fordítani Másik jelentós előnye az oszcillometriás elven működő ambuláns monitoroknak, hogy kevésbé érzékenyek a külsőzajokra (kivéve az alacsony frekvenciájú mechanikai rezgések), és a beteg maga is leveheti és visszateheti a mandzsettát (pl. fürdés idejére). Az oszcillometriás technikát eredményesen alkalmazzák az ambuláns vérnyomás-monitorozás és az otthoni vérnyomásmérés esetében

A mérés helye. Alaphelyzetben a vérnyomás mérése a felkaron történik -a brachialis artéria felett a könyökhajlatban elhelyezett sztetoszkóp segítségével -, noha léteznek más helyek, ahol a vérnyomás mérhető. A csukló-, illetve ujjmérők egyre népszerűbbé válnak, de fontos tudatosítani, hogy a szisztolés és diasztolés vérnyomás lényegesen eltérő lehet az arteriális hálózat különböző részein A csuklómérők előnye, hogy kisebbek, mint a felkaros mérők, valamint túlsúlyos, kövér egyének is használhatják, hisz a túlsúly kevésbé van hatással csukló átmérőjére. A legfontosabb probléma a csuklómérőkkel kapcsolatosan a csukló szívhez viszonyított elhelyezkedése. A hiba elkerülhető, ha a csukló mindig szívmagasságban van a leolvasáskor, de amikor az értékek sorozatát vizsgáljuk felül, visszamenőleg nem tudhatjuk, hogy a beteg betartotta-e ezt a fontos szabályt. Ma már olyan készülékek állnak rendelkezésünkre, melyek csak akkor mérnek, ha a monitor a szív magasságában van. A csuklómérők használhatók, de a hitelesítésük elengedhetetlen. Az ujj monitorok meglehetősen pontatlanok, alkalmazásuk nem ajánlott.

Monitorok hitelesítése. A klinikai gyakorlatban alkalmazott monitorokon el kell végezni a pontossági tesztet. A forgalomban lévő félautomata, illetve automata készülékek használata előtt meg kell győződni azok pontosságáról, és azokat hitelesített higanyos vérnyomásmérővel kell legalább évente egy alkalommal validálni (csak validált műszertjavasolt használni - A evidencia).

Mandzsetta. Azonos mandzsetta használata esetén a nagyobb körfogatú karon az artéria összenyomásához nagyobb nyomás szükséges, ezért ekkor a valóságosnál magasabb vérnyomást mérünk. (túl keskeny, vagy túl rövid mandzsetta esetén 20-30 Hgmm-rel is nagyobb értéket mérhetünk) Ajánlott mandzsettaméretek:

22-26 cm karkörfogat esetén 12 x 22 cm (kis felnőtt méret),

27-34 cm karkörfogat estén 16 x 30 cm (normál felnőtt méret),

35-44 karkörfogat esetén 16x36 cm (nagy felnőtt méret),

45-52 cm karkörfogat esetén 16 x 42 cm (felnőtt combméret). Az egyes mandzsettákat címkével kellene ellátni, melyen fel van tüntetve a karkörfogattartomány, melyen a mandzsetta korrektül alkalmazható. Lehetőleg legyen ellátva egy vonallal, mely a karra helyezés során, jelzi, hogy a mandzsetta mérete helyesen van-e megválasztva.Extrém túlsúlyos betegben a nagyon nagy karkörfogat gyakran rövid karhosszúsággal társul. Ezekben az esetekben helyezzük a mandzsettát az alkarra, és hallgassuk a hangokat a radiális artéria felett (jóllehet, ezzel a módszerrel kissé magasabb szisztolés és diasztolés értékeketmérünk), vagy alkalmazzunk validált csuklómérőt.

Standard körülmények:

A beteg a mérés előtt 30 percig nem fogyaszthat koffein-, illetve alkoholtartalmú italt, nem dohányozhat.

Sem a beteg, sem a vizsgáló ne beszéljen a mérés alatt.

Legalább 5 percig nyugodt körülmények között kell lennie (hőmérséklet, zaj, izgalom szempontjából semleges környezetben, kiürített hólyag).

Ülő helyzetben a beteg háta kényelmes székben legyen megtámasztva, izomzata legyen laza. Az alkar legyen mindig a szív magasságában megtámasztva, a könyök enyhén behajlítva. Ülő helyzetben a diastolés érték 5 Hgmm-rel több, mint fekvő helyzetben. Amikor a kar a jobb kamra magasságában van, a systolés vérnyomás mind ülő, mind fekvő testhelyzetben 8 Hgmm-rel magasabb, mint álló helyzetben. Ha a hát nincs megtámasztva a diasztolés érték 6 Hgmm-el növekedhet A lábak keresztezése a szisztolés nyomást 2-8 Hgmm-rel emelheti. A hidrosztatikus nyomásból származó eltérések meghaladhatják a 10 Hgmm-t. A szív és a felkar szintjének eltérései 2,5 centiméterenként (inchenként) 2 Hgmm-es eltérést eredményezhet. Jelentős mértékben befolyásolhatja a mért érték pontosságát a mérés közben végzett izommunka. Ha a kar feltartott állapotban van, az izommunka által a vérnyomás emelkedik.

A mandzsettát a lemeztelenített felkar közepére helyezzük úgy, hogy alsó széle a könyökhajlat felett legyen 2-3 cm-rel. A mandzsetta felfújásakor először a radialis pulzus tapintásával meghatározzuk a systolés vérnyomást (a Gallavardin-féle akusztikus hézag miatt), s a mandzsettát ennél az értéknél 30 Hgmm-rel magasabb nyomásra fújjuk fel.

A nyomást 2-3 Hgmm/s sebességgel csökkentjük. A szisztolés vérnyomás a Korotkov I. fázissal, a diastolés a Korotkov V. fázissal egyezik meg.

A vérnyomásértéket 2 Hgmm-es pontossággal kell leolvasni.

Egy alkalommal legalább 2-3-szor ismételjük meg a mérést, és számítsuk ki a mérések átlagát. A két mérés között legalább 5 perc teljen el. Akkor fejezzük be a mérést, ha a két mérés értéke között nincs 4-6 Hgmm-nél nagyobb különbség.

A hypertonia megerősítésére elsőalkalommal mindkét karon, ülve, állva és fekve, valamint az alsó végtagokon is meg kell mérni a vérnyomást, ez különösen fontos idős és diabeteses hypertoniás betegeknél. Ha a két karon mért érték között több mint 14-16 Hgmm a különbség, akkor ennek tisztázására egyéb vizsgálatot is kell végezni. A vérnyomást ebben az esetben a magasabb értéket mutató karon kell mérni, és a vérnyomás jellemzésére a további akban a magasabb értéket kell használni.

A vérnyomásmérést követően a kezelőorvosnak szóban és írásban is tájékoztatnia kell betegét a mért, és az elérendő vérnyomásértékről. Az önvérnyomásmérés kiemelt jelentőségűvé vált a hypertonia diagnosztikájában és a terápia hatékonyságának ellenőrzésében, emellett növeli a betegek terápiás compliance-t is. Bizonyítékokkal alátámasztott, hogy az önvérnyomásmérés javítja a beteg compliance-t és a vérnyomás ellenőrzést. Önvérnyomásmérésre elsősorban a félautomata, illetve automata elektromos vérnyomásmérők ajánlottak. Az alkalmazott - hitelesített - elektromos (oszcillometriás mérési elven alapuló) vérnyomásmérőket higanyos vérnyomásmérővel rendszeresen (legalább évente) validálni kell. Az önvérnyomásmérés is standard körülmények közt történjen. A csuklón és ujjon történő vérnyomásmérés a diagnózis megállapítására nem javasolható, eseti önvérnyomásmérésre azonban ajánlható. Fel kell hívni a beteg figyelmét a helyes kartartásra. Egyre nagyobb számban állnak rendelkezésre bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy az otthoni vérnyomás jó előjelzője a szervkárosodások megjelenésének, talán még jobban, mint a rendelői vérnyomásérték Az ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM) nem-invazív, teljesen automatikus technika, melyben a vérnyomás hosszabb időn keresztül, rendszerint 24 órás időtartamban mérhető. Segítségével tetszőleges gyakoriságú vérnyomásmérésekkel meghatározható egy adott időszak (leggyakrabban 24 óra időtartam, nappal 20. éjszaka 30 percenként) nappali és éjszakai vérnyomás átlaga, az ezekből származtatott diurnalis indexérték, hypertoniás időindex, hyperbariás impact és a pulzusnyomás értéke. A legtöbb beszerezhetőABPM-készülék hitelesítése folyamatban van, mint ahogy azt az AAMi és a BHS ajánlja. A hitelesített készülékek naprakész listája hozzáférhető(www.dableducational.com). Egy szokásos ABPM-vizs-gálat során a 15-30 percenként történik vérnyomásmérés 24 órán keresztü, beleértve az ébrenléti és az alvási periódusokat. Az összes mérések száma változtatható, rendszerint 50 és 100 között van. A készülék tárolja a mérési adatokat, melyek a készülék specifikus szoftver segítségével letölthetők. A kapott adatokból összeállított lelet tartalmazza a 24 órás, illetve a nappali és éjszakai átlagértéket mind a szisztolés, mind a diastolés nyomás vonatkozásában. ABPM-méréssel a napi 125/80 Hgmm-nél 5/5 Hgmm-rel nagyobb átlagvérnyomásérték esetén hypertonia véleményezendő. (A nappali átlag normálértéke ennél mintegy 5 Hgmm-rel magasabb, az éjszakai átlagé pedig mintegy ugyanennyivel alacsonyabb.) A napszaki vérnyomás-ingadozástjelző diurnalis index érték 10 és 20% közt tekinthető normálisnak. A systolés diurnalis index 10% alatti értéke esetén non-dipper, 20% feletti értéke esetén pedig extrém dipper vérnyomás-ingadozásról beszélünk. A nappali, éjszaka, valamint az egésznapi normális és kóros értékeket a 2. táblázat tartalmazza. A vérnyomás-monitorozást csak nemzetközi előírásoknak megfelelően hitelesített mérőműszerrel szabad végezni. A monitorozás ne pihenőnapon történjen, a vizsgálat során a vizsgált egyén vezessen eseménynaplót.

Az ABPM vizsgálat lehetséges javallatai:

• Fehérköpeny-hypertonia gyanúja

(a) rendelői SBP 140-159 Hgmm vagy DBP 90-99 Hgmm (b)frissen felfedezett hypertonia (c)normális bal kamrai izomtömeg (echo) esetén

• Maszkírozott hypertonia gyanúja (a)fiatalember, magas normális vérnyomással

(b) mindkét szülő hypertoniás (c) tisztázatlan eredetű balkamra-hypertrophia (d) metabolikus szindróma

• Éjszakai hypertonia gyanúja

(a) emelkedett esti önvérnyomás-értékek (b) tisztázatlan eredetű balkamra-hypertrophia

A diurnalis ingadozás megítélése (dipper státus)

Rezisztens hypertonia

(a) fehérköpeny-hypertonia kizárására (b)megbízhatóbb rizikó stratifikáció végett

Időskori hypertonia

Az antihypertensiv kezelés irányítására

Diabetes mellitus

Alvási apnoe szindróma, vagy bizonyos szekunder hypertoniák gyanúja

Terhességi hypertonia

Autonóm idegrendszeri elégtelenség (idiopathiás orthostaticus hypotensio)

M-6. SZAKMAI IR‰NYELV AJ‰NL‰SOK FOKOZAT‰NAK MEGHAT‰ROZ‰SA ÉS A BIZONYÁTÉKOK ÉRTÉKELÉSÉNEK SZEMPONTJAI

A bizonyítékok szintjeit és az ajánlások erősségének fokozati besorolását illetően nincs nemzetközi konszenzus, és a különböző irányelvfejlesztő nemzetközi szervezetek eltérőhierarchiát alkalmaznak. A Magyar Hypertonia Társaság a ‡Scottish Intercollegiate Guidelines Network (SIGN, 2000)" ajánlási hierarchiáját választotta ki és következetesen, adaptálva ezt használta az evidencia szintet megjelölő fejezetekben.

Az irányelvek ajánlásainak erősségét számos tényező befolyásolja: az ajánlás által érintett terület klinikai jelentősége, a várható hatás/mellékhatás mértéke, az ajánlás bevezetésétől várható egészségnyereség és életminőségbeli változás mértéke, az ajánlást alátámasztó bizonyítékok szintje, minősége, relevanciája és erőssége, valamint az ajánlás bevezethetőségének feltételei és a rendelkezésre álló erőforrások.

A bizonyítékok szintje. A bizonyítékok szintjét az alkalmazott vizsgálati típusok (pl. szisztematikus review, meta-analízis, RCT, eset-kontroll vizsgálat stb.) határozzák meg. Bizonyos vizsgálati elrendezések természetüknél fogva eltérő mértékű torzító hatással (bias) rendelkeznek. Minél nagyobb a bias lehetősége, annál alacsonyabb szintű evidenciáról beszélünk (lásd bizonyítékok hierarchiája).

A bizonyítékok minősége. A vizsgálati elrendezés típusa azonban önmagában még nem garantálja a torzítás kiikta-tásását. A bizonyítékok minősége azt fejezi ki, hogy a vizsgálatot végzők megfelelően tervezett kísérleteket és módszereket használtak-e a torzítás mértékének csökkentésére.

A bizonyítékok relevanciája. A bizonyítékok relevanciája azt fejezi ki, hogy a tanulmány által vizsgált kérdés mennyire felel meg az aktuális klinikai kérdésnek. A bizonyítékok relevanciáját meghatározza a vizsgált betegpopuláció spektrumának saját betegeinkhez való hasonlíthatósága, a vizsgálat eredményeinek alkalmazhatósága, és a vizsgálati kimenetek klinikai relevanciája.

A bizonyítékok erőssége. A bizonyítékok erősségét meghatározza a diagnosztikus vagy terápiás beavatkozás hatásának nagysága, pontossága és reprodukálhatósága, beleértve a hatás mértékét, az ahhoz tartozó konfidencia intervallumot, p értéket, és a klinikailag nem jelentős hatások kizárását is. Nemrandomizált vizsgálatok esetében egyéb tényezők - mint pl. a biológiai plauzibilitás, biológiai variációk, az ok-okozati összefüggések átmeneti jellege - is idetartoznak.

A bizonyítékok ereje.

Jó: a vizsgálatokban elég adat van az eredmények minőségének megítéléséhez, az egyes vizsgálatok eredménye hasonló, a vizsgált beavatkozás jobb, mint a kontroll.

Közepes: az egyes vizsgálatok értékelhetők, de minőségük kétséges, a vizsgálatok eredménye egyenként elfogadható, de az eredmény a vizsgálatok összehasonlításakor nem következetes.

Gyenge: kevés a releváns vizsgálat, az egyes vizsgálatok minősége kifogásolható (terv és kivitelezés), ellentmondó adatok, logikus következtetés nem vonható le.

Az ajánlások erőssége, fokozati besorolása. Az ajánlások fokozati besorolása arra utal, hogy mennyire erős és megbízható adatok támasztják alá az irányelv megállapításait. Az irányelv ajánlásainak fokozatait a bizonyítékok ereje és a várható nettó nyereség szabják meg. Gyakori hiba, hogy az ajánlások fokozatát összekeverik az ajánlás jelentőségével. Fontos kihangsúlyozni, hogy az ajánlások fokozati besorolása nem az ajánlás klinikai fontosságának mérőeszköze. A jó irányelvek attribútuma, hogy explicit módon közlik, hogy ajánlásaik mennyire megbízható, vagy bizonytalan adatokon alapulnak, ezáltal világos útmutatást nyújtanak a klinikus számára, hogy egyéni és egyedi klinikai döntéseit milyen mértékben alapozhatja az ajánlásokra.

Az ajánlásokfokozati besorolása 4 fázisra osztható:

a bizonyítékok szintjének, módszertani minőségének, és erejének értékelése és ezek alapján a bizonyítékok besorolása;

a bizonyítékok klinikai relevanciájának vizsgálata, és a releváns eredmények evidencia táblában való összefoglalása;

a bizonyítékok saját populációra és környezetre való adaptálhatóságának, és az ajánlás által érintett beavatkozás várható klinikai hatásának értékelése;

az ajánlás fokozatának fentiek figyelembevételével történő megállapítása (35. és 36. táblázat).

35. táblázat. A bizonyítékok szintjei

Ia Az eredmények olyan jó minőségű randomizált, kontrollált vizsgálatokból, vagy azok szisztematikus irodalmi áttekintéséből vagy méta-analíziséből származnak, melyekben kicsi az esély a szisztematikus hibára (bias).

Ib Az eredmények/következtetések jól kivitelezett szisztematikus irodalmi áttekintésből vagy metaanalízisből származnak, melyekben minimális az esélye a szisztematikus hibának

Ic Az eredmények metaanalízisből, szisztematikus irodalmi áttekintésből, vagy randomizált vizsgálatból származnak, melyekben nagy valószínűséggel szisztematikus hiba fordulhat elő.

IIa Az eredmények jó minőségű kohorsz és eset-kontroll vizsgálatokból, vagy azok rendszerezett irodalmi áttekintéséből származnak, melyekben kicsi az esélye a szisztematikus hibának, és a klinikai hatás valószínűsége nagy.

IIb Az eredmények legalább egy jól tervezett és kivitelezett eset-kontroll, vagy kohorsz vizsgálatból származnak, melyekben minimális az esélye a szisztematikus hibának, és a

klinikai hatás valószínűsége közepes.

IIc Az eredmények olyan kohorsz és eset-kontroll vizsgálatból származnak, ahol a szisztematikus hiba előfordulásának nagy az esélye, és a klinikai hatás valószínűsége gyenge.

III. Az eredmények jól tervezett, nem kísérleti tanulmányból származnak, mint pl. esettanulmányok, esetsorozatok, összehasonlító vizsgálatok stb.

IV. Az eredmények szakmai véleményen, szakmai kollégium, vagy kutatócsoport, vagy a szakterület vezető egyéniségének a személyes véleményén alapulnak.

36. táblázat. Az ajánlások hierarchiája

A Az ajánlások legalább egy Ia szintű bizonyítéknak számító metaanalízisen, vagy rendszerezett irodalmi áttekintésen alapulnak; vagy legalább Ib szintű bizonyítéknak számító, a saját populációra jól adaptálható, és egyértelmű eredményeket, hasonló hatást mutató vizsgálatokon alapulnak

B Az ajánlások legalább IIa szintű bizonyítéknak számító, a saját populációra jól adaptálható, és egyértelmű eredményeket, hasonló hatást mutató vizsgálatokon alapulnak, vagy Ia-Ib szintű bizonyítékok extrapolálásán alapulnak Az ajánlások legalább IIb szintű bizonyítéknak számító, a saját populációra jól adaptálható, és egyértelmű eredményeket, hasonló hatást mutató vizsgálatokon alapulnak, vagy IIa szintű bizonyítékok extrapolálásán alapulnak

D Az ajánlások III-IV szintű bizonyítékon, vagy IIb szintű bizonyítékok extrapolálásán alapulnak

A szakmai irányelv érvényessége: 2008. december 31.