Dr. Diag

Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve A Sclerosis multiplex kezelése

Készítette: A Neurológiai Szakmai Kollégium

Tartalomjegyzék

I. ALAPVETŐ MEGFONTOLSOK ................................................................................................................ 2

1. A PROTOKOLL ALKALMAZSI TERÜLETE ........................................................................................................ 2

2. AZ IRNYELVET ÖSSZELLÁTÎK ÉS VÉLEMÉNYEZŐK....................................................................................... 2

3. AZ IRNYELV ÉRVÉNYESSÉGE......................................................................................................................... 2

4. A KEZELÉSSEL KAPCSOLATOS ISMERETEK (BIZONYÁTÉKOK) TTEKINTÉSÉNEK MÎDSZERE ............................ 2

5. AZ IRNYELVBEN A BIZONYÁTÉKOK SZINTJÉRE ÉS AZ AJNLSOK EREJÉRE ALKALMAZOTT JELÖLÉSEK ......... 2

6. A SCLEROSIS MULTIPLEX DEFINICIÎJA ............................................................................................................ 3

7. PANASZOK, TÜNETEK, LTALNOS JELLEMZŐK ............................................................................................. 3

8. A BETEGSÉG LEÁRSA, EPIDEMIOLÎGIA .......................................................................................................... 4

II. DIAGNÎZIS..................................................................................................................................................... 4

1. ANAMNÉZIS .................................................................................................................................................... 4

2. FIZIKLIS VIZSGLATOK ................................................................................................................................. 5

3. KÖTELEZŐ DIAGNOSZTIKAI VIZSGLATOK...................................................................................................... 5

4. KIEGÉSZÁTŐ DIAGNOSZTIKAI VIZSGLATOK.................................................................................................... 5

5. DIFFERENCILIS DIAGNOSZTIKAI SZEMPONTBÎL SZÜKSÉGES VIZSGLATOK .................................................. 5

6. ELKÜLÖNÁTENDŐ KÎRKÉPEK........................................................................................................................... 5

7. DIAGNOSZTIKAI ALGORITMUSOK, KRITÉRIUMOK ............................................................................................ 5

III. TERPIA........................................................................................................................................................ 8

1. NEM GYÎGYSZERES KEZELÉS......................................................................................................................... 8

2. GYÎGYSZERES KEZELÉS.................................................................................................................................. 9

2.1. Relapszusok kezelése ............................................................................................................................. 9

2.2. A betegség aktivitásának és/vagy progressziójának csökkentése.......................................................... 9

2.3 A Neurológiai Szakmai Kollégium ajánlásai SM kialakulás és progresszió csökkentésére (ajánlás: A, bizonyítékok szintje: I.)................................................................................................................................ 13

3. TÜNETI KEZELÉS ........................................................................................................................................... 14

3.1. Spaszticitás ........................................................................................................................................... 14

3.2. Kóros fáradékonyság ........................................................................................................................... 14

3.3. Fájdalom .............................................................................................................................................. 14

3.4. Hólyag dysfunkció ............................................................................................................................... 15

3.5. Tremorok.............................................................................................................................................. 16

3.6. Szexuális dysfunkció............................................................................................................................ 16

3.7. Depresszió ............................................................................................................................................ 16

3.8. Erőltetett patológiás sírás és emocionális instabilitás ........................................................................ 16

3.9. Epilepsziás roham................................................................................................................................16

4. MŰTÉT .......................................................................................................................................................... 16

V. GONDOZS................................................................................................................................................... 16

1. AZ SM CENTRUM SZEMÉLYI FELTÉTELEI ...................................................................................................... 17

2. AZ SM CENTRUM TRGYI FELTÉTELEI .......................................................................................................... 17

VI. IRODALOMJEGYZÉK .............................................................................................................................. 17

I. Alapvető megfontolások

1. Az irányelv alkalmazási területe

A sclerosis multiplexet (SM) részben a betegség kórlefolyását módosító SM-re specifikus, törzskönyvezett készítményekkel, másrészt más betegségben regisztrált tüneti szerek alkalmazási területének megfelelő készítményekkel kezeljük. Az irányelvek célja, hogy az Egészségügyi Minisztérium kezdeményezésére, összefoglalja a betegség kezelésének indikációit, a kezelés alkalmazásának szakmai és szervezeti feltételeit.

Célcsoportok:

-SM centrumok

-neurológusok

- szemészek - rehabilitációs szakemberek

-OEP és egyéb egészségügyi biztosítók

-Egészségügyi Minisztérium

2. Az irányelvet összeállítók és véleményezők

A dokumentumot összeállításában résztvettek: a Nemzeti Sclerosis Multiplex Orvosi Tanácsadó Testület és ECTRIMS /European Committee for Treatment and Research in Multiple Sclerosis/, a DE Neurológiai Klinika, a SCLEROSIS MULTIPLEXES BETEGEK ORSZGOS EGYESÜLETE Orvosi Tanácsadó Testülete, az ECTRIMS, a SCLEROSIS MULTIPLEXES BETEGEK ORSZGOS EGYESÜLETE, a Neurológiai SZK. Az irányelv véleményezése: Az irányelvet a Neurológiai Szakmai Kollégium miden tagja, és az Országos Neurológus Szakfőorvos megkapta véleményezésre. Az irányelv gyakorlati alkalmazhatóságát formálisan nem teszteltük, az alkalmazás első 2 éve során nyert tapasztalatok alapján tartjuk indokoltnak a jelenlegi dokumentum felülvizsgálatát.

3. Az irányelv érvényessége

A kezeléssel kapcsolatos irányelvek érvényessége két év, következő felülvizsgálata 2008. december 31.

4. A kezeléssel kapcsolatos ismeretek (bizonyítékok) áttekintésének módszere

A bizottság az ajánlások összeállításához áttekintette a rendelkezésre álló szakirodalmi adatokat. A szakirodalom áttekintése során figyelembe vette a hozzáférhető nemzetközi irányelveket - National Institute for Clinical Excellence, American Academy of Neurology és az MS Council for Clinical Practice Guidelines, a Német Neurológiai Társaság neurológiai iránymutatásai (AWMF online) -, valamint a Cochrane Könyvtárban és a MEDLINE adatbázisban az SM kezeléssel kapcsolatosan talált szisztematikus leírásokat. Az irányelv összeállításakor a bizottság nem értékelte újból egyenként a klinikai vizsgálatokat, hanem a talált szisztematikus összefoglalók elemzésére támaszkodott.

5. Az irányelvben a bizonyítékok szintjére és az ajánlások erejére alkalmazott jelölések

A jelenlegi klinikai irányelv a klinikai kutatás rendelkezésre álló legjobb bizonyítékai alapján tesz javaslatot az SM kezelésére. A bizonyítékok szintjét és az ajánlások erejét a European Federation of Neurological Societies (EFNS) által javasolt rendszer (Brainin és mtsai, 2004) szerint adjuk meg. A bizonyítékok szintjei és az ajánlás ereje a következő:

I. szintű bizonyíték: Megfelelő számú esetet magába foglaló, randomizált kontrollált klinikai vizsgálat, melyben az alkalmazott módszerek (megfelelőmódon történő randomizálás, előre rögzített végpontok, egyértelműen definiált bevételi és kizárási kritériumok, a vizsgálatból kiesők megfelelő elemzése, stb.) miatt kicsi a szisztematikus hiba (az ún. torzítás) lehetősége. I. szintű bizonyító ereje van az ilyen, kiváló módszertannal végzett vizsgálatok szisztematikus összefoglalóinak is.

II. szintű bizonyíték: Az eredmények jó minőségű kohorsz vagy eset-kontroll vizsgálatok szisztematikus irodalmi áttekintéséből, vagy olyan jó minőségűkohorsz vagy eset-kontroll vizsgálatokból származnak, melyekben nagyon alacsony a szisztematikus hiba és a zavaró hatások esélye, vagy olyan randomizált, kontrollált vizsgálat, mely nem minden szempontból kifogástalan módszertannal készült.

III. szintű bizonyíték: Minden egyéb kontrollált vizsgálat (ideértve például az ún.

történelmi kontroll csoport alkalmazását, vagy az önkontrollos vizsgálatokat is)

IV. szintű bizonyíték: Kontroll nélküli vizsgálatok, esetsorozatok, esetismertetések, szakértői vélemények.

A fentiek alapján az ajánlások ereje a következőképp határozható meg:

A): Az adott beavatkozás hatásossága egyértelműen bizonyított (azaz: legalább egy I. szintű vagy legalább két II. szintű vizsgálat egybehangzó eredménye támasztja alá) B): Az adott beavatkozás hatásossága valószínű (azaz: legalább egy II. szintű vagy legalább három III. szintű vizsgálat egybehangzó eredménye támasztja alá) C): Az adott beavatkozás hatásossága lehetséges (legalább két III. szintű vizsgálat meggyőző és egybehangzó eredménye támasztja alá)

6. A sclerosis multiplex definiciója

A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer különböző fokú demyelinisatióval és axonális károsodással járó krónikus gyulladásos megbetegedése. A leggyakoribb fiatal felnőttkorban kezdődő ideggyógyászati megbetegedés, mely az esetek közel kétharmadában 10-15 év kórlefolyás után maradandó rokkantsághoz és idő előtti nyugdíjazáshoz vezet.

Klinikailag két alapvető formája definiálható:

- a visszaeső javuló forma (amely az esetek jelentős részében másodlagos progrediáló formába megy át) - és a primer progresszív forma. A legutóbbi évek neuropatológiai kutatásai arra utalnak, hogy az említett klinikai formákhátterében négy elkülöníthető szövettani patomechanizmus állhat. A sclerosis multiplex egyik formájának sem tisztázott jelenleg még az etiológiája.

7. Panaszok, tünetek, általános jellemzők

A betegséget multifokális, a látóideg, az agytörzs, a kisagy ill. a gerincvelő károsodására jellemző panaszok, tünetek jellemzik. 30-40%-ban spinális tünetek dominálnak. Leggyakoribb az aszimmetrikus spasticus paraparesis. A betegség bármilyen központi idegrendszeri tünettel kezdődhet, ami lehet homályos látás (neuritis retrobulbaris), zsibbadás, izomgyengeség, szédülés, kettőslátás. A kórlefolyás szerint alcsoportok különíthetők el. Az SM első szakaszára a betegek 60-85%-ában jellemző a hullámzás: rosszabbodások és javulások követik egymást. Az újabb és újabb rosszabbodások (klinikai epizódok, relapszusok, shubok) után általában már maradványtünetek keletkeznek. Ez a relapszusokkal és remissziókkal jellemezhető periódus néhány évtől akár 10-20 éven keresztül is tart. Kezelés nélkül a betegek kb. 40%-a 10 év után már másodlagos, krónikus progresszív stádiumba kerül, amikor a további kórlefolyás már shubok nélküli és a betegség a klinikai tünetek lassú fokozódásával súlyosbodik. A betegek 10-15%-ában a betegség tünetei nem shubokkal, hanem kezdettől fogva alattomosan, egyenletesen, maradandóan súlyosbodnak, melyet primer, krónikus progresszív kórlefolyásként különítünk el. A progresszív-relapszáló forma (5-10%) szintén egyenletes rosszabbodással indul, de alkalmanként shubok is felismerhetők. A betegek 20 - 30%-ában az SM enyhén zajlik, 10 o 20%-ban malignus a betegség, a beteg az első tünettől számítva két éven belül tolószékhez vagy ágyhoz kötötté válik. A fennmaradó esetekben a betegek 10-15 év után mozgáskorlátozottá válnak, járásukhoz segédeszközt kell használniuk. Gyakori shubok, poli-szimptomás kezdet, a tartós funkciókiesés szignifikánsan gyakrabban jelent prognosztikusan kedvezőtlen kórlefolyást.

Shub definíciója: Hirtelen állapotrosszabbodásról (shub, relapszus) akkor beszélünk, ha legalább 30 napja stabil, vagy javuló állapotú sclerosis multiplexes betegnek már meglévő(régi) tünetei súlyosbodnak vagy új tünet(ek) jelennek meg legalább 24 órán keresztül. Paroxysmalis tünetek (mint pl. tónusos görcsök) vagy meglévő tünetek fokozódása testhőmérséklet emelkedés, vagy infekció következtében nem tekinthetők shubnak (pseudoattack).

8. A betegség leírása, epidemiológia

Az SM prevalenciája változó, 25-224/100 000 lakos között van. Szegeden, illetve Csongrád megyében végzett, lektorált nemzetközi folyóiratban közölt epidemiológiai felmérés szerint 62-65/100 000. Ennek alapján Magyarországon az SM-ben szenvedő beteg száma 6-8000-re becsülhető, évente kb. 3-5/100 000, azaz országosan 3-500 új esetet diagnosztizálnak. Az SM kétszer gyakrabban fordul elő nőkben, mint férfiakban. Leggyakrabban 20 és 40 év között jelentkezik, megjelenése ritka 15 éves kor alatt, illetve 50 év felett. Multifaktoriális betegség. A betegség mechanizmusában genetikai és környezeti tényezők együttes kóroki szerepe feltételezhető. A teljes genom vizsgálatok csak a 6. kromoszóma MHC II lókuszával jeleztek kifejezett asszociációt.

II. Diagnózis

1. Anamnézis

Az SM diagnózis a kórtörténet és a klinikai tünetek alapján felállítható. A részletes anamnézis felvételnél figyelembe kell venni a különböző funkciókat (hólyag-, bél-, szexuális funkció, fáradékonyság, kognitív hanyatlás). Kideríthető, melyek voltak az első tünetek, mikor jelentkeztek és hogyan alakultak. Ebből következtetni lehet a betegség kórformájára és a betegség prognózisára is. Az SM potenciális diagnózisáról tájékoztatni kell a beteget (C).

2. Fizikális vizsgálatok

SM-gyanús tünetek esetén alapos klinikai neurológiai vizsgálatot kell végezni, beleértve a visusvizsgálatot is, továbbá fizikális belgyógyászati vizsgálatot is.

3. Kötelező diagnosztikai vizsgálatok

Koponya MRI vizsgálat.

4. Kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok

Gerinc és nervus opticus MRI vizsgálat, kontrasztanyag adása, liquor immunológiai vizsgálat. A szubklinikai disszemináció kimutatása a kiváltott válaszok - visuális kiváltott válasz (VEP)

- regisztrálásával, szemészeti vizsgálattal (látótér vizsgálat) történik.

5. Differenciális diagnosztikai szempontból szükséges vizsgálatok

Amennyiben az előző pontokban felsoroltak alapján a diagnózis nem egyértelmű, genetikai vizsgálatok, részletes elektrofiziológiai vizsgálat (SSEP, BAEP, ENG, EMG, EEG, transcranialis mágneses ingerlés), vírus serológiai vizsgálatok serumból, liquorból, speciális laboratóriumi vizsgálatok autoimmun-betegségek, leukodystrophiák irányába, intracranialis angiographia (MRA), n. suralis-, esetleg izom biopszia végzése indokolt lehet.

6. Elkülönítendő kórképek

Autoimmun kórképek: antifoszfolipid antitest szindróma, szisztémás lupus erythematosus, primer Sjögren szindróma, Behcet kór, polyarteriitis nodosa.

Fertőző betegségek: Lyme kór, meningovascularis syphilis, HIV myelopathia, HTLV-1 myelopathia.

Granulomatosus betegségek: sarcoidosis, Wegener féle granulomatosis.

Gerincvelői szindrómák: gerincvelő kompresszió, cervicalis myelopathia, B 12-vitamin hiány.

Genetikai betegségek: adrenoleukodystrophia, adrenomyeloneuropathia, mitokondriális encephalopathia, Leber féle opticus atrophia

Vascularis betegségek: kardiális eredetű agyi embolizáció, CADASIL, érmalformációk, központi idegrendszeri vasculitis

Neoplasiák: cerebralis, craniospinalis, gerincvelő tumor, központi idegrendszeri lymphoma.

Egyéb: Arnold-Chiari malformáció, olivopontocerebelláris atrophia, platybasia, basalis impressio.

SM variánsok: opticus neuritis, izolált agytörzsi szindrómák, myelitis transversa, acut disseminalt encephalomyelitis (ADEM), acut necrotizáló haemorrhagias encephalomyelitis.

Ritka SM variánsok: acut malignus SM (Marburg), neuromyelitis optica (Devic), Schilder-kór, Baló-féle koncentrikus sclerosis.

7. Diagnosztikai algoritmusok, kritériumok

A diagnózis az anamnesis és a klinikai tünetek gondos elemzésén alapszik. Bizonyítani kell a betegség időbeli és térbeli (központi idegrendszeren, fehérállományon belüli) terjedését klinikai vagy képalkotó (MRI) vizsgálattal. Ha a relapszus ismétlődött és a neurológiai fizikális vizsgálat legalább két funkcionális rendszer objektív károsodására utaló eltérést igazol, az SM klinikailag határozott diagnózisa felállítható. A klinikai, laboratóriumi (liquor), radiológiai (MRI) vagy elektrofiziológiai (visuális kiváltott válasz) vizsgálattal kimutatható, sclerosis multiplexre jellemző eltérések alapján a diagnózis már a korai időszakban is felállítható (1.táblázat, McDonald kritériumok). Az első SM-re utaló demyelinisatiós tünet (klinikailag izolált szindróma /CIS/, opticus neuritis, inkomplett myelitis transversa, agytörzsi vagy cerebellaris góc) után a klinikailag definitív SM kifejlődésének valószínűsége egyénenként változik.

Természetes kórlefolyást tanulmányozó vizsgálatok szerint a klinikailag izolált szindrómával (CIS) jelentkező betegek közül azok, akiknek MRI vizsgálata demyelinisatioval összeegyeztethető gócokat mutat, magas rizikójú betegeknek tekinthetők klinikailag határozott formájú SM kialakulása szempontjából.

Az SM diagnózishoz javasolt liquor alapvizsgálat magában foglalja:

sejtszám meghatározás (<50 sejt/?l, liquor citológia: lymphocyták, esetleg plasmasejtek)

összfehérje (jellemzően <0,6 g/L),

hányados séma alapján történő albumin- és IgG meghatározás - a vér-liquor gát permeabilitás és a növekedett központi idegrendszeri lokális IgG szintézis mennyiségi kimutatásának értékelése,

? oligoclonalis IgG sávok kimutatása.

1. Táblázat. SM diagnózis McDonald kritériumok szerint

Klinikai epizód Objektív Szükséges vizsgálatok a diagnózishoz

(relapszus)	lézió(k)
2 vagy több	2 vagy több	Nem szükséges
2 vagy több	1	Térbeli terjedés igazolása MRI-vela vagy Pozitív liquorb és 2 vagy több SM-re jellemzőgóc MRI-vel
		vagyÓjabb	klinikai	epizód	más	funkcionális	pálya
		károsodásával
1	2 vagy több	Időbeli terjedés igazolása MRI-velc vagy
		Második klinikai epizód
1 monoszimptómás	1	Térbeli terjedés igazolása MRI-vela vagy Pozitív liquorb és 2 vagy több SM-re jellemzőgóc MRI-vel
		és
		Időbeli terjedés igazolása MRI-velc vagy
		Második klinikai epizód
0 (kezdettől progresszió)	1	Pozitív liquorb
		és
		Térbeli terjedés igazolása MRI-vel: 9 vagy több T2 agyi
		góc
		vagy 2 vagy több gerincvelői góc vagy 4-8 agyi és 1
		gerincvelői góc vagy pozitív VEPd 4-8 MRI góccal vagy pozitív VEPd kevesebb mint 4 agyi góc plusz 1
		gerincvelői góccal
		és
		Időbeli terjedés igazolása MRI-velc vagy
		egy éve tartó folyamatos klinikai progresszió

a a térbeli disszemináció bizonyításának teljesítenie kell a Barkhof (1997) és Tintoré szerinti (2000) kritériumokat

b pozitív liquorlelet oligoclonalis csíkokkal, ill. emelkedett liquor-IgG-index-szel

c MRI kritériumok időbeli terjedéséhez: kontrasztanyagot halmozó góc > 3 hónappal a klinikai shub után más lokalizációban, mint a megelőző shubnál vagy új kontrasztanyag-felvevő vagy T2-hyperintenziv góc egy második MRI-nél > 3 hónap elteltével

d patológiás visuális kiváltott válaszok, amelyek az SM-re jellemzőek (P100 latenciamegnyúlás jó konfiguráció esetén)

III. Terápia

1. Nem gyógyszeres kezelés

Életmódra vonatkozó ajánlás

A testhőmérséklet emelkedése az idegekben csökkenti az ingerület vezetési sebességét. Minden olyan hatás, ami az SM-es beteg maghőmérsékletét 37 oCelsius fölé emeli, a meglevő tüneteket kifejezettebbé teheti, vagy fiziológiás testhőmérsékleten nem észlelhető tünetek megjelenéséhez vezethet. A testhőmérséklet-emelkedés állapotrosszabbodást okozó hatása az esetek döntőtöbbségében átmeneti, a testhőmérséklet rendeződése után elmúlik. A jelenséget

pseudo shub-nak, vagy a jelenség leírója után Uchthoff fenoménnek nevezik. Kerülendő ezért a forró fürdő, szauna, stb. Lázas betegség esetén fokozottan kell figyelni a lázcsillapításra. Ha a lázas állapotban megjelent új tünet a testhőmérséklet normalizálódása után megszűnik, azt nem szabad relapszusként értékelni.

A betegség egyik gyakori tünete a kóros fáradékonyság. Tanácsos a fizikai kímélet, illetőleg gyógytorna, egyéb fizikoterápia során a teljesítőképesség maximum 80%-os igénybevétele, a terhelés mennyiségének és minőségének a beteg aktuális állapotához történő igazítása. Munkaképes betegnek sem ajánlott nehéz fizikai terheléssel járó, vagy éjszakai, illetve váltóműszakos munka.

A pszichés stressz negatív hatású lehet.

Diétaként a növényi olajokban gazdag, telített zsírsavakban szegény, rostdús, de könnyű, ún. mediterrán típusú étrend az emésztésre kifejtett hatása miatt kedvezőbb. A betegeket tájékoztatni kell, hogy a linolénsav, 17-23 g/nap dózisban csökkentheti a rokkantság progresszióját (A), a relapszus súlyosságát, tartamát. Linolénsavban gazdag: a halolaj, napraforgómag, kukorica, szója olaj; Ligetszépe olaj. Az immunstimuláló hatással rendelkező szerek csökkenthetik az immunmoduláló szerek immunszuppresszív hatását, ezért szedésük nagy dózisban nem ajánlott (Ginseng, Coenzyme Q10 - interferonok hepatotoxikus hatását fokozhatja, fokhagyma, Noni juice, Propolis, Selenium >60 mcg, B6 vitamin, E vitamin, C-vitamin - közepes dózisnál 90-120 mg/nap ne legyen több, Zn >10-15 mg/nap ne legyen több).

Az infekciók relapszust triggerelhetnek. Az SM betegnek az influenza elleni védőoltást fel kell ajánlani (C). Az influenza védőoltással végzett vizsgálatok nem igazoltak relapszust kiváltó hatást.

Nincs bizonyíték arra, hogy a terhesség hosszú távon negatívan befolyásolná az SM lefolyását. A terhesség előtt álló SM beteget fel kell világosítani, hogy a terhesség alatt csökken, a szoptatás alatti periódusban átmenetileg megnő a relapszus rizikója (C). Szülés során az SM betegnél olyan, a fizikális és szülészeti körülményeknek megfelelő szülésvezetés és analgesia alkalmazandó, mely nem okoz félelmet a beteg számára (C).

Műtéti beavatkozások kapcsán a stressz relatív rizikót jelent a műtéthez képest, ezért fontos a beteg megfelelő pszichés támogatása. A műtéti beavatkozásnak megfelelőanaesthesia választható. A felvilágosítás tartalmazza, hogy a relapszus rizikójának növekedése nem ismert (B).

A fizioterápia célja a mozgás javítása, ajánlott minden járóképes (segédeszközzel vagy anélkül) SM betegnek (A) akár otthonában, akár ambulanter (A).

Rosszul mozgó, ülőkocsihoz kötött betegek esélye decubitus kialakulására fokozott. Megelőzésére megfelelő ágy és ülőmatracok javasoltak (A).

Tájékoztatni kell a betegeket (A), hogy van néhány adat olyan eljárások kedvezőhatásáról SM-ben, melyet időnként alkalmaznak, de ezek alkalmazását nem támasztja alá elegendő bizonyíték (pl. mágneses kezelés, test masszázs, thai chi kiegészítőkezelés) .

2. Gyógyszeres kezelés

2.1. Relapszusok kezelése

Glucocorticoid kezelésre a tünetek gyorsabban javulnak akut rosszabbodás esetén sclerosis multiplexben (I. szint). A nagy dózisú corticosteroid kezelés kedvező hatása hosszú távon nem bizonyított (II. szint). Nincs különbség a methylprednisolon, ACTH és dexamethason; az intravénásan vagy orálisan alkalmazott nagy dózisú methylprednisolon; 5 illetve 15 napig tartó methylprednisolon kezelés hatásában akut relapszusban (I. szint). A mellékhatások (arc-, boka-oedema, hangulatváltozás) gyakoribbak az ACTH kezelt csoportban. Opticus neuritis-szel járó relapszusban, a nagy dózisú methylprednisolon , 500mg o 1 g / nap dózisban intravénásan vagy per os, 3 vagy 5 egymást követő napon kivédi az aktuális további rosszabbodást (I. szint). A rosszabbodás kezelése intravénás immunglobulinnal egy éves követés során nem hatásosabb a placebonál, viszont a mellékhatások gyakoribbak (I. szint). Egyetlen vizsgálat (I. szint) szerint a súlyos tünetekkel járó, szteroid kezelésre nem javuló relapszus kezelésében a plasmapheresis valószínűleg kedvező hatású.

Relapszus esetén, ha aktív kezelés mellett döntünk, javasolt a methylprednisolon kezelést minél hamarabb elkezdeni (A). Opticus neuritis-szel járó relapszust is nagy dózisú methylprednisolonnal javasolt kezelni, 500 mg o 1 g / nap dózisban intravénásan vagy per os, 3 vagy 5 egymást követő napon (A). A fokozatos leépítés kérdésében nincs konszenzus, a nagy dózisú kezelés az ötödik egy grammos adag után hirtelen is abbahagyható. A gyakori (évente több mint 3 alkalom) vagy elhúzódó (3 hétnél hosszabb) kezelést kerülni kell (C). A relapszus nagydózisú corticosteroid kezelésének megkezdése előtt mérlegelni kell a hatás-mellékhatások relatív kockázatát, és figyelembe kell venni, hogy a relapszus során kialakult neurológiai kórjele(k) spontán is remisszióba kerülhet(nek). Az akut relapszus kezelésben más szernek rutinszerű használata nem ajánlott (C).

2.2. A betegség aktivitásának és/vagy progressziójának csökkentése

A betegség klinikai lefolyása változatos. A betegség első éveiben a relapszáló-remittáló betegek előre kiszámíthatatlan időközökben gyorsan kialakuló neurológiai tünetekkel járó epizódokat szenvednek el, amelyeket remissziók követnek. tlagosan egy beteg 3 évenként 2 exacerbációt szenved el, a betegség kezdetekor gyakrabban, évenként 2 relapszus is lehet. Az idő előrehaladtával egyre kevésbé teljes a relapszusokból a felépülés és rokkantság kezd kialakulni. A sclerosis multiplexben (SM) szenvedő betegek idegrendszeri károsodásának, a rokkantság követésére a Kurtzke nevéhez fűződőKiterjesztett Rokkantsági Skálát (Expanded Disability Status Scale, EDSS) használjuk. A neurológus által végzett fizikális vizsgálat során nyolc funkcionális rendszert értékelve (motoros rendszer, kisagyi, agytörzsi működés, sensoros, hólyag és sphincter működés, látórendszer, psychés működés, spasticitas), a tünetek a súlyosság alapján pontozhatók. Egy nem lineáris tízes skálán szám jelzi a rokkantság súlyosságát 0-tól (normális neurológiai állapot) 10-ig (halál), félpontonként emelkedve. Az SM súlyosságát nem csak a funkcionális értékelő skálák segítségével mérhetjük, hanem az exacerbációk előfordulásának gyakoriságával (exacerbációs ráta: egy betegcsoport egy év alatt jelentkező exacerbációjából számított, egy betegre eső átlagszám) és súlyosságával is.

Az interferonok és a glatiramer acetát csökkentik a relapszusok kialakulását, a központi idegrendszeri gyulladást, az interferon béta-1a lassítja a rokkantság kialakulását (A). Számos I. szintű vizsgálat szerint a cyclophosphamidnak (B) és plasmapheresisnek nincs (A), a methotrexatnak és cyclosporinnak valószínűleg van (C) progressziót lassító hatása progresszív SM-ben. A cyclosporin kezelés azonban nephrotoxicitása miatt nem elfogadott (B). Az azathioprin és intravénás immunglobulin valószínűleg (C) csökkenti a relapszusok számát relapszáló SM-ben (C), a progresszióra kifejtett hatása nem bizonyított (C).

2.2.1. Interferonok

Relapszusokkal-remissziókkal járó definitív sclerosis multiplexes betegeken az interferonok csökkentik a relapszusok éves gyakoriságát (I. szint), az exacerbációk súlyosságát. Az interferon béta-1a mérsékli a progressziót (I. szint). Ajánlott a kezelés járóképes (EDSS < 5,5) betegeken, a kezelést megelőző 2 évben (interferon béta 1a s.c. és interferon béta 1b) ill. 3 évben (interferon béta 1a i.m.) legalább 2 shubbal jellemezhető aktivitás esetén (I. szint). A kezelés optimális időtartamát a jelenlegi evidenciák alapján meghatározni nem lehet. Kontrollált vizsgálatok szerint 5 éves, nyílt vizsgálatok szerint 7 éves kezelés alatt is észlelhető az interferonok relapszus csökkentő hatása. Az interferonok adásának módja, frekvenciája különbözik. A hatás dózisfüggő, interferon béta-1b 8 millió NE subcutan másod naponta, interferon béta-1a 6 millió NE illetve 12 millió NE subcutan hetente háromszor adva hatásos. Az interferon béta-1a hatása nem fokozódik a hetente egyszer intramuscularisan alkalmazott 6 millió NE felett (I. szint).

Az interferon béta készítmények (CHAMPS, BENEFIT, ETOMS vizsgálatok) csökkentik a klinikailag határozott SM kialakulásának valószínűségét magas rizikójú betegcsoportban, ezért ebben a betegcsoportban már az első tünet jelentkezésekor javasolt a kezelés (I. szint).

Relapszusokkal járó szekunder progresszív SM-ben az interferonok csökkentik a relapszusok számát, az interferon-béta-lb a betegség progresszióját lassítja (ESP vizsgálat) (I. szint). Ajánlott a kezelés: ha a beteg képes 10 métert menni segédeszközzel vagy anélkül, legalább 2 relapszusa volt az elmúlt 2 évben, vagy a neurológiai tünetek minimális, de folyamatos progressziója észlelhető az utóbbi 2 évben, a beteg 18 éves elmúlt. Relapszus mentes szekunder progresszív SM-ben az interferonok hatása nem bizonyított (NASP vizsgálat) (I. szint).

Az interferon kezelést abba kell hagyni sclerosis multiplexben: ha az interferonok által okozott mellékhatások nem tolerálhatók, terhesség tervezett vagy létrejött, a kezelés ellenére 12 hónap alatt 2 relapszus jelentkezett és jelentős maradványtünetekkel gyógyult, szekunder progresszív forma alakult ki és a folyamatos progresszió 6 hónapja fennáll, a beteg járásképtelenné vált (EDSS?7,0) és ez az állapot 6 hónapnál hosszabb ideje észlelhető.

Mellékhatások: Többségük az immunmoduláns hatás következménye. Hőemelkedés, esetleg láz, izomfájdalom, gyengeség érzés, fáradtság, hidegrázás, izzadás, fejfájás, hányinger a kezelés kezdetén az injekció beadásakor jelentkeznek és további injekciók adásakor is megismétlődhetnek. Az influenza-szerű tünetek a kezelés kezdetén alkalmazott dózisredukcióval és/vagy paracetamol, ibuprofen adásával jól kezelhetők. Esetleges társuló szívbetegség esetén az influenza-szerű tünetek további megterhelést jelentenek a szívműködés szempontjából. Alkalmazásuk kezdetén lymphopenia, leukopenia, granulocytopenia és májenzimek (transaminasok) átmeneti emelkedése észlelhető. A mellékhatások előfordulási gyakorisága és súlyossága a kezelés alatt csökken. Interferonok mellett teljes vérkép, májfunkciók időszakos ellenőrzése ajánlott.

Az interferon béta-1b alkalmazásakor a depresszió mélyülése gyakoribb volt. Az interferonok alkalmazásakor álmatlanság, metrorrhagia, menorrhagia, mérsékelt alopecia előfordulhat. Nem tudni, hogy a kezelés alatt ritkán előforduló epilepsziás rohamot az SM, vagy a kezelés mellékhatásként okozza-e, ezért epilepsziás előzményben alkalmazása óvatosságot igényel. A lokális injekciós reakció, lokális fájdalom, erythema, gyulladás, bőrnekrózis gyakoribb az interferonok subcutan adásakor (INF beta-1b, IFN beta 1a), mint intramuscularis alkalmazáskor (IFN béta-1a). Az injekciók autoinjectorral történő adása a subcutan injekciók lokális szövődményét jelentősen csökkenti.

Tolerancia, toxicitás: Az interferon beta készítmények fehérje természetű anyagok, ezért a szervezet ellenanyagokat termelhet ellenük. A neutralizáló antitestek (NA) általában a kezelés megkezdése után 6-12 hónappal jelennek meg a vérsavóban és idővel az antitestek szintje csökken. Az antitest pozitivitás gyengíti a kezelés visszaesésekre gyakorolt hatását. Incidenciájuk különbözik, gyakoribb subcutan alkalmazás során (38-47% interferon béta-1b, 12-24% subcutan interferon béta-1a, 5-22% intramuscularis interferon béta-1a kezelés esetében).

Gyógyszerinterakciók: az interferonok és más gyógyszerek kölcsönhatásai nem tisztázottak. Kis számú betegcsoporton végzett vizsgálatok szerint biztonsággal kombinálhatók glatiramer acetáttal, azathioprinnal, cyclophosphamiddal, methotrexattal, mitoxantronnal. Nem befolyásolják az orális fogamzásgátlók hatékonyságát. Fokozott óvatosság szükséges az olyan készítményekkel, melyek kiürülése nagymértékben függ a máj cytochrom P450 rendszerétől (pl. antiepileptikumok).

Ellenjavallatok részletes felsorolása az OGYI törzskönyvben található. Szakmai szempontok alapján a kezelés nem javasolt azoknál a betegeknél, akiknek az elmúlt három év (i.m. interferon béta-1a) ill. két év folyamán kettőnél kevesebb shubjuk volt. Ha a beteg nem reagál megfelelően a kezelésre (ha a mozgáskorlátozottság 6 hónapon keresztül folyamatosan progrediál). Primer progresszív SM-ben, relapsus nélkül zajló szekunder progresszív SM-ben az interferonok nem hatásosak. Annak ellenére, hogy nincs adat arról, hogy milyen mellékhatást gyakorol az interferon béta a magzatra, adása terhességben nem javasolt. Gyermekeknél és 18 évnél fiatalabb betegeknél nem vizsgálták a kezelés hatását és biztonságosságát. Súlyos depresszió, öngyilkossági gondolatokkal foglalkozó betegek esetében az interferonok alkalmazása nem biztonságos.

2.2.2. Glatiramer acetát

Relapszusokkal-remissziókkal járó definitív sclerosis multiplexes betegekben a glatiramer acetát (copolymer-A) az interferonokhoz hasonló mértékben csökkenti a fellépő relapszusok gyakoriságát (A), MRI vizsgálatok alapján lehetséges, hogy lassítja a progressziót (C). Nyílt vizsgálatok szerint hatását éveken át kifejti (C). A kezelés megfontolására relapszáló-remittáló SM beteg alkalmas (A). Szekunder progresszív SM-ben nem bizonyított a hatása. Ajánlott járóképes (EDSS < 5,0; azaz 100 métert, vagy annál hosszabb távolságot segítség nélkül megtesz) betegeknek,, a kezelést megelőző 2 évben legalább 2 shubbal jellemezhetőaktivitás esetén naponta 20 mg dózisban, subcutan adott formában (I. szint). A relapszus csökkentő kedvező hatás hosszú távon, 6 éves kezelés során is fennáll (III. szint).

A kezelés megszakítása javasolt: ha a glatiramer acetate okozta mellékhatások nem tolerálhatók, terhesség tervezett, 12 hónap alatt 2 relapszus jelentkezik és jelentős maradvány tünetekkel gyógyul, szekunder progresszív forma alakul ki, a beteg járásképtelenné (EDSS?7,0) válik és ez az állapot 6 hónapnál hosszabb ideje már fennáll.

Mellékhatás: Lokális injekciós reakciók, erythema, beszűrődés, hosszú távon lipoatrophia fordul elő. A szisztémás reakciók előfordulása közvetlenül az injekció beadását követően jelentkezhet: kipirulás, mellkasi szorító fájdalom, dyspnoe, palpitatio és szorongás, mely spontán szűnik, 30 másodperctől 30 percig tarthat, az injekció ismételt adásakor ismét jelentkezhet.

Tolerancia: ritkán a szisztémás reakciók nem tolerálhatók.

Gyógyszerinterakciók: a glatiramer acetate és más gyógyszerek kölcsönhatásai nem tisztázottak. Kis számú betegcsoporton végzett vizsgálatok szerint biztonsággal kombinálható interferon bétával, intravénás immunglobulinnal.

Ellenjavallat: részletes felsorolása az OGYI törzskönyvben található. Szakmai szempontok alapján kiemeljük, hogy annak ellenére, hogy nincs adat arról, hogy milyen mellékhatást gyakorol a glatiramer acetate a magzatra, adása terhességben nem javasolt. Gyermekeknél és 18 évnél fiatalabb betegeknél nem vizsgálták a kezelés hatását és biztonságosságát.

2.2.3. Mitoxantron

Sclerosis multiplexben végzett vizsgálatok szerint (II. és III. szint) csökkenti a relapszusok számát (B), lassíthatja a rokkantság fokozódását progresszív relapszáló és szekunder progresszív SM-ben (B) (MIMS vizsgálat), 3 havonta 12 mg/m2 dózisban, intravénás rövid infúzióban 18-55 éves korban, progrediáló tünetek (18 hónap alatt legalább 1,0 pont EDSS növekedés), közepes fokú mozgáskorlátozottság esetén (EDSS: 3,0-6,0). A kisebb dózisnak - 5 mg/m2 o nincs hatása a relapszusra, azonban a progressziót mérséklő hatás érvényesül. A betegség korai szakaszában potenciális toxicitása alkalmazását korlátozza. Cardiológiai monitorozás 100 mg/m2 kumulatív dózis elérésekor kötelező. A gyakori shubbal és progresszióval zajló esetekben választható, korlátozott ideig adható. Immunmoduláns (interferon, glatiramer acetate) kezelésre nem reagáló betegek kezelésében megfontolandó.

Mellékhatás: Mellékhatásai között a hányinger, a hajhullás, felső légúti infekciók, menstruációs zavar, amenorrhoea, leukopenia, emelkedett gamma-glutamiltranszpeptidáz (GTP) szerepel.

Tolerancia: Súlyos leukopénia esetén stimulációs faktor adására lehet szükség.

Toxicitás: hosszútávon kardiotoxikus, kumulatív dózisa nem lehet nagyobb, mint 120-140 mg/m2. Két-három évig alkalmazható biztonsággal echocardiographiai kontroll mellett. Valószínűleg a malignitás kockázata növekszik, elsősorban akut myeloid leukémia alakulhat ki.

Ellenjavallat: részletes felsorolása az OGYI törzskönyvben található. Szakmai szempontok alapján a következőket emeljük ki: mitoxantronnal szembeni túlérzékenység, súlyos myelon-szuppresszió, súlyos szívelégtelenség. Terhesség idején történő biztonságos alkalmazása nem bizonyított. Jelentős koncentrációban választódik ki az anyatejjel a kezelést követően 28 napig, ezért a kezelés megkezdése előtt fel kell függeszteni a szoptatást.

2.3 A Neurológiai Szakmai Kollégium ajánlásai SM kialakulás és progresszió csökkentésére (ajánlás: A, bizonyítékok szintje: I.)

Az immunmoduláns szerek ajánlott adagjai:

Avonex (béta interferon 1a): 30 μg, 6 millió NE intramuscularisan, hetente egyszer

Betaferon (béta interferon 1b): 250 μg, 8 millió NE subcutan, másnaponta

Copaxone (galtiramer acetát): 20 mg subcutan, naponta

Rebif (béta interferon 1a): 22 μg, 6 millió NE, illetve 44 μg, 12 millió NE subcutan, hetente háromszor

Béta interferon ajánlott:

SM kialakulására magas rizikójú betegcsoportnál az első demyelinisatiós eseményt követően

Relapszáló-remittáló aktív SM (Avonex: legalább 2 relapszusa volt az elmúlt 3 évben, Betaferon, Rebif: legalább 2 relapszusa volt az elmúlt 2 évben)

EDSS: < 5,5

Betaferon indikált: olyan szekunder progresszív SM-ben, ha a beteg képes 10 métert menni segédeszközzel vagy anélkül, legalább 2 relapszusa volt az elmúlt 2 évben, a neurológiai tünetek minimális, de folyamatos progressziója észlelhető az utóbbi 2 évben

Glatiramer acetát (GA) ajánlott:

Relapszáló-remittáló aktív SM (legalább 2 relapszusa volt az elmúlt 2 évben)

EDSS: < 5,5

Meg kell szakítani a béta interferon kezelést:

Ha terhesség tervezett, vagy kialakult, továbbá laktáció esetén

Ha az interferonok által okozott mellékhatások nem tolerálhatók,

12 hónap alatt 2 vagy több relapszus jelentkezik és jelentős maradvány tünetekkel gyógyul,

szekunder progresszív forma alakul ki és a folyamatos progresszió 6 hónapja fennáll,

a beteg járásképtelenné (EDSS?7,0) válik és ez az állapot 6 hónapnál hosszabb ideje észlelhető

Meg kell szakítani a GA terápiát:

Tervezett, vagy létrejött terhesség esetén.

A glatiramer acetát okozta mellékhatások nem tolerálhatók,

12 hónap alatt 2 vagy több relapszus jelentkezik és jelentős maradványtünetekkel gyógyul,

szekunder progresszív forma alakul ki

a beteg járásképtelenné (EDD?7,0) válik és ez az állapot 6 hónapnál hosszabb ideje már fennáll

ha gyorsan progrediáló funkciórosszabbodás lép fel

Mérlegelendő a kezelés megszakítása, vagy módosítása (általános szempontok)

Amennyiben ugyanannyi, vagy több shub jelentkezik időarányosan az első 2 éves kezelési periódus alatt, mint az immunmoduláló kezelés megkezdése előtt (ilyen

esetekben individuális megítélés alapján más kémiai szerkezetű immunmoduláló szer alkalmazása még indokolt lehet)

Amennyiben egy adott immunmoduláló szerrel történő kezelés során a beadás módjához kapcsolható mellékhatás jelentkezik - de egyébként a kezelés hatásos o, indokolt lehet másik immunmoduláló szerre váltani.

Amennyiben egyéb, nem tolerálható mellékhatás miatt kényszerülnek az adott béta interferon terápia megszakítására, másik béta interferon készítmény adása nem indokolt. Ilyen esetekben glatiramer acetat adása mérlegelhető. Glatiramer acetát mellékhatás esetén interferonokra történő átállás jöhet szóba.

3. Tüneti kezelés

Az alábbiakban az egyes tünetek kezelésére leggyakrabban használt gyógyszereket tüntettük fel. A betegek állapota szerint lehet választani a lehetőségek közül.

3.1. Spaszticitás

A spasmus oldását baclofennel (p.o. 30-60 mg/nap max: 120 mg/nap, intrathecalis pumpában 300o800 ?g/nap), tizanidinnel (maximális 25-36 mg/nap) javasolt kezdeni (A), esetenként benzodiazepin, dantrolen is hatásos lehet (C). Lokálisan a kiválasztott izomcsoport bénítására botulinus toxin (1500 U) adása megfontolható (B), amennyiben a gyógyszeres kezelés nem eredményes. A botulinus toxin kezelés rutinszerű használata nem indokolt. Egyéb lehetőségek:

Tolperison (C)

Igen súlyos esetekben fenol injekció (C), vagy sebészeti beavatkozás o adductorok átmetszése, rhizotomia.

Azokat a betegeket, akiknek gyógyszeres kezelés mellett legalább hetente 1x incontinentia jelentkezik, tanácsos a kérdéssel foglalkozó specialistához küldeni (C). Medence torna (A), a medencefenék izmainak elektromos stimulációja (B) jöhet kiegészítésként szóba.

3.2. Kóros fáradékonyság

Amantadin naponta 200 mg dózisban mérsékelten hatásos a kóros fáradékonyság csökkentésére (A)

Antidepresszívumok depresszió társulásakor (C) ajánlottak

3.3. Fájdalom

A neuropathiás fájdalom carbamazepinnel, gabapentinnel, amitriptylinnel, pregabalinnal kezelhető (A). Egyéb típusú fájdalomcsillapításra evidenciák nincsenek, változó esetszámú betegcsoporton kedvező hatásról számoltak be:

Az SM-mel összefüggő akut fájdalom esetén Carbamazepin Benzodiazepinek Baclofen, tizanidine, tolperison

Az SM-mel összefüggő krónikus fájdalomAntidepresszívumok Carbamazepin Baclofen Gabapentin Fizikoterápia (TENS)

Esetleg sebészi beavatkozások

Musculosceletalis fájdalom, amennyiben csökkent mozgás, kóros tartás miatt,

másodlagosan alakul ki TENS (A) Antidepresszánsok (A) Rutinszerűen alkalmazott ultrahang kezelés, lézer kezelés, anticonvulsív gyógyszerek nem ajánlottak (A) Intakt kognitív funkciók esetén psychoterápia (A) Nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) (C)

A paroxysmalis tünetek (pl. dystonia) következtében kialakuló fájdalom Carbamazepin Baclofen Phenitoin Valproát Barbiturát Acetazolamid

A spaszticitás következtében kialakuló fájdalom(lásd a spaszticitás kezelésénél)

3.4. Hólyag dysfunkció

Vizelettárolási zavarban az incontinentiát oxybutyninnal (3x5 mg/nap), amennyiben éjszaka is jelentkezik desmopressinnel (oralisan 100-400 ?g, intranasalisan 10-40 ?g dózisban, naponta csak egyszer alkalmazható) kezelik (A), egyéb szerek hatása nem bizonyított.

Antikolinerg szerek: Oxybutynin (A) Tolterodin Emepron Imipramin Desmopressin (A)

Vizeletürítési zavarokban

Alfa blokkolók: Doxazosin Alfuzosin Prazosin Terazosin Fenoxibenzamin

Izomrelaxánsok: Baclofen Tizanidin Diazepam Dantrolen

Kolineszteráz bénítók: Charbacol Pyridostigmine Neostigmine Betachol

Tiszta intermittáló önkatéterezés (C)

• Gyógyászati segédeszközök

3.5. Tremorok

Gyógyszeres lehetőségek kis számú esetismertetések alapjánCarbamazepin Clonazepam Primidone Propranolol Clozapin Gabapentin

Sebészi sztereotaxiás műtét: thalamotomia

Fizikális súly alkalmazása (500 g-os fittness mandzsetta)

3.6. Szexuális dysfunkció

Sildenafil az erectilis dysfunkciót 25-100 mg dózisban férfiaknál javítja (A).

Apomorphin

Alprostadilum o intracorporális injekció

Papaverin - intracorporális injekció

Prosztaglandin E

Síkosítók

Eszközök

Psychoterápia

3.7. Depresszió

Kognitív, viselkedésterápia (A)

Antidepresszívumok

3.8. Erőltetett patológiás sírás és emocionális instabilitás

• Tricyclikus (B) és szelektív szerotonin reuptake gátló antidepresszívumok (C)

3.9. Epilepsziás roham

• Anticonvulsivumok

4. Műtét

Az alapbetegség műtéttel nem kezelhető.

IV. Rehabilitáció V. Gondozás

A betegség krónikus jellegénél fogva elengedhetetlen a beteg pszichés támogatása (A). Ez magában foglalja a betegségből eredő funkcióromláshoz való alkalmazkodás személyre szabott, együttes kidolgozását, a beteg coping stratégiáinak fejlesztését. A szupportív kezelés javítja az SM-es beteg életminőségét, csökkentheti a kórházi kezelések számát és időtartamát, valamint kedvezően befolyásolja a beteg kezelések iránti compliance-ét. A feladat multidiszciplináris team-et igényel, melynek

hatékonyságát növelheti, ha a szakemberek és a betegek civil szervezetei között harmonikus együttműködés alakul ki.

Az SM kezelésének komplexitása indokolja, hogy az SM-ben szenvedő betegek ellátása speciális centrumban történjék. SM gyanúja esetén is a beteget minél hamarabb (6 héten belül) speciális centrumba kell küldeni.

1. Az SM centrum személyi feltételei

A rendelést legalább két, a rendelés vezetésére tartós megbízással rendelkezőneurológus szakorvos lássa el, hogy a helyettesítés, a folyamatos munka megoldható legyen. (Ahol csak egy szakorvos van, ott szükség esetén helyettesítő centrum elérhetőségét kell biztosítani .)

llandó személyzet tagja az orvosok mellett az SM ellátásban gyakorlattal rendelkező szakápoló.

Biztosítani kell, hogy a kezelésbe rendszeresen bevonható legyen gyógytornász, rehabilitációs szakember, pszichológus, valamint a beteg állapotától és szociális helyzetétől függően szociális munkás. Munkájukat a Neurológiai Szakmai Kollégium által jóváhagyott klinikai irányelvek alapján végzik.

2. Az SM centrum tárgyi feltételei

Minimális rendelési idő (általános neurológiai rendeléstől elválasztottan) heti 6 óra.

Az illetékes egészségügyi intézmény az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral megállapodik az SM szakrendelés működtetéséről és annak rendelési idejéről.

A rendelés szakszerű dokumentációt vezet.

Rendelkezik neurológiai osztályos háttérrel.

VI. Irodalomjegyzék

American Academy of Neurology (2000). The Role of Corticosteroids in the Management of Acute Monosymptomatic Optic Neuritis. URL: http://www.aan.com

American Academy of Neurology (2000). The Usefulness of Evoked Potentials in Identifying Clinically Silent Lesions in Patients with Suspected Multiple Sclerosis URL: http://www.aan.com

American Academy of Neurology (2002). Disease Modifying Therapies in Multiple Sclerosis. URL: http://www.aan.com

American Academy of Neurology (2002). Immunization and Multiple Sclerosis: A Summary of Published Evidence and Recommendations. Utility of MRI in Suspected MS. URL: http:// www.aan.com

American Academy of Neurology (2003). The use of mitoxantrone (Novantrone) for the treatment of multiple sclerosis. URL: http:// www.aan.com

American Academy of Neurology (2003). Utility of MRI in Suspected MS. URL: http:// www.aan.com

Andersson M, Alvarez Cermeno J, BernadiG, (1994) Cerebrospinal fluid in the diagnosis of multiple sclerosis: a consensus riport. J Neurol Neurosurg Psychiatry; 57: 897-902

Beck RW, Cleary PA, Anderson Jr MM, et al (1992) A randomised controlled trial of corticosteroids in the treatment of acute optic neuritis: the Optic Neuritis Study Group.

N. Engl. J. Med. 326: 581-588.

Bencsik K, Rajda C, Füvesi J et al. (2001) The prevalance of multiple sclerosis, distribution of clinical forms of the disease and functional status of patients in Csongrad county, Hungary. Eur Neurol 46: 206-209

Bencsik K, Rajda C, Klivényi P, et. al. (1998) The prevalence of multiple sclerosis in the Hungarian city of Szeged, Acta Neurologica Scandinavica, 97: 315-319

Brainin M, Barnes M, Baron JC, Gilhus NE, Hughes R, Selmaj K, Waldemar G; Guideline Standards Subcommittee of the EFNS Scientific Committee (2004). Guidance for the preparation of neurological management guidelines by EFNS scientific task forces--revised recommendations. Eur J Neurol. 2004;11:577-581.

Bowling AC, Stewart TM. Dietary supplements and multiple sclerosis. A health professionals guide. Demos Medical Publishing kiadó New York 2004.

Comi G, Filippi M, Barkhof F, et al. (2001) Effect of early interferon Treatment On conversion to definite Multiple sclerosis (ETOMS): a randomized study. Lancet 357:1576-1582.

Csépány T. Sclerosis multiplex. In: Bánki MC, Bereczki D. Hatóanyagok - készítmények - terápia. Fókuszban a neurológia és a pszichiátria. Melinda Kiadó, Budapest, 2006;41-56.

Csépány T, Bereczki D (2004): Immunmoduláns kezelés sclerosis multiplexben. Ideggyógyászati Szemle57:401-416.

Csépány T, Illés Zs: Sclerosis multiplex. In: Csépány T, Illés Zs. Klinikai neuroimmunológia. Matyus-BENTEN kiadó. 2005;51-142.

Devonshire V, Duquette P, Dwosh E, et al. (2003) The Immune system and hormones: review and relevance to pregnancy and contraception in women with MS. International MS Journal 10: 45-50

Dwosh E, Guimond C, Duquette P, et al. (2003) The interaction of MS and pregnancy: a critical review. International MS Journal 10: 39-42

European Study Group on interferon ß-1b in secondary progressive MS. (1998) Placebo-controlled multicenter randomized trial of interferon ß-1b in treatment of secondary progressive multiple sclerosis Lancet 352:1490-1497.

Filippini G, Brusaferri F, Sibley WA, Citterio A, Ciucci G, Midgard R, Corticosteroids or ACTH for acute exacerbations in multiple sclerosis Cochrane Database Syst Rev 2000;(4):CD001331

Goodin DS, Frohman EM, Garmany GP et al (2002) Disease modifying therapies in multiple sclerosis. Report of the Therapeutics and Technology Assessment Subcommittee of the American Academy of Neurology and the MS council for clinical practice guidelines. Neurology 58:169-178.

Hartung HP, Gonsette R, König N, et al. and the Mitoxantrone in Multiple Sclerosis Study Group (MIMS) (2002). Mitoxantrone in progressive multiple sclerosis: a placebo-controlled, double-blind, randomized, multicenter trial. Lancet 360:2018-2025.

http://www.aan.com/professionals/practice/index.cfm

http://www.medical-tribune.hu

http://www.nationalmssociety.org/sourcebook-early.asp

http://www.richter.hu/RichterWebSite/SubSites/Richterapia/RichterapiaMindenkinek/B etegsegek/Neurologia/sclerosis+multiplex.htm

http://www.update-software.com/publications/cochrane/

IFNB Multiple sclerosis study group, University of British Columbia MS/MRI analysis group. (1995) Interferon beta-1b in the treatment of multiple sclerosis: final outcome of the randomized controlled trial. Neurology 45:1277-1285.

IFNB Multiple sclerosis study group. (1993) Interferon beta-1b is effective in relapsing-remitting multiple sclerosis. I. Clinical results of a multicenter, randomized, double-blind, placebo-controlled trial. Neurology 43:655-661.

Illés Zs. Az immunmodulációs terápiák. In: Illés Zs. Sclerosis multiplex és autoimmunitás az ezredfordulón. PTE Neurológiai Klinika kiadó 2003:205-268.

Jacobs LD, Beck RW, Simon JG, et al. (2000) Intramuscular interferon beta-1a therapy initiated during a first demyelinating event in multiple sclerosis. CHAMPS Study Group. N Engl J Med 343:898-904.

Jacobs LD, Cookfair DL, Rudick RA, et al. (1996) Intramuscular interferon beta-1a for disease progression in relapsing multiple sclerosis. The Multiple Sclerosis Collaborative Research Group (MSCRG). Intramuscular interferon beta-la for disease progression in relapsing-remitting multiple sclerosis. Ann Neurol 39:285-294.

Johnson KP, Brooks BR, Cohen JA, et al. (1995) Copolymer 1 reduces relapse rate and improves disability in relapsing-remitting multiple sclerosis: results of a phase III. multicenter, double-blind placebo-controlled trial. The Copolymer 1 Multiple Sclerosis Study Group. Neurology 45:1268-1276.

Johnson KP, Brooks BR, Ford CC, et al. and the Copolymer 1 Multiple Sclerosis Study Group. (2000) Sustained clinical benefits of glatiramer acetate in relapsing multiple sclerosis patients observed for 6 years. Mult Scler 6:255-266.

Kappos L, Polman C, Freedman MS et al on behalf of the BENEFIT Srudy Group (2005). Betaferon in Newly Emerging Multiple Sclerosis for Initial Treatment (BENEFIT) clinical results. Mult Scler 11:Suppl1:S10.

Kurtzke JF. (1983) Rating neurologic impairment in multiple sclerosis: an expanded disability status scale (EDSS). Neurology 33:1444-1452

La Mantia L, Milanese C, Mascoli N, D'Amico R, Weinstock-Guttman B. Cyclophosphamide for multiple sclerosis (Cochrane Review). In: The Cochrane Library, Issue 3, 2004. Chichester, UK: John Wiley & Sons, Ltd.

Lovas G, Szilágyi N, Majtényi K et al. (2000) Axonal changes in chronic demyelinated cervical spinal cord plaques. Brain 123: 308-317

Lublin FD, Reingold SC, for the National Multiple Sclerosis Society (USA) (1996) Advisory Committee on Clinical Trials of New Agents in Multiple Sclerosis. Defining the clinical course of multiple sclerosis: results of an international survey. Neurology 46:907-911.

Lucchinetti CF, Bruck W, Rodriquez M et al. (1996) Distinct patterns of multiple sclerosis pathology indicates heterogeneity in pathogenesis. Brain Pathology 6: 259-274.

McDonald WI, Compston A, Edan G et al. (2001) Recommended diagnostic criteria for multiple sclerosis: Guidelines from the International Panel on the Diagnosis of Multiple Sclerosis. Ann Neurol 50: 121-127

Multiple Sclerosis Therapy Consensus Group (2004) Escalating immunotherapy of multiple sclerosis--new aspects and practical application. J Neurol. 251:1329-39. Review.

Munari L, Lovati R, Boiko A. Therapy with glatiramer acetate for multiple sclerosis (Cochrane Review). In: The Cochrane Library, Issue 3, 2004. Chichester, UK: John Wiley & Sons, Ltd.

National Institute for clinical excellence (NHS): Multiple sclerosis. Management of multiple sclerosis in primary and secondary care. Clinical guideline 8. November 2003.

National Multiple Sclerosis Society. Disease Management Consensus statement.

Pálffy G. (1983) A sclerosis multiplex prevalenciája Pécsett. Ideggyógyászati Szemle

36: 12-17.

Paty DW, Li DK, the UBC MS/MRI Study Group and the INFB Multiple Sclerosis Study Group. (1993) Interferon beta-1b is effective in relapsing-remitting multiple sclerosis. II. MRI analysis results of a multicenter, randomized, double-blind, placebo-controlled trial. Neurology 43:662-667.

PRIMS (Prevention of Relapses and Disability by Interferon ß-1a Subcutaneously in Multiple Sclerosis) Study Group. (1998) Randomized, double-blind placebo-controlled study of interferon ß-1a in relapsing-remitting multiple sclerosis. Lancet 352:1498-1504.

Rice G PA, Incorvaia B, Munari L, Ebers G, Polman C, D'Amico R, Filippini G. Interferon in relapsing-remitting multiple sclerosis (Cochrane Review). In: The Cochrane Library, Issue 3, 2004. Chichester, UK: John Wiley & Sons, Ltd.

Shakespeare DT, Boggild M, Young C. Anti-spasticity agents for multiple sclerosis (Cochrane Review). In: The Cochrane Library, Issue 3, 2004. Chichester, UK: John Wiley & Sons, Ltd.

Taus C, Solari A, D'Amico R, Branas P, Hyde C, Giuliani G, Pucci E. Amantadine for fatigue in multiple sclerosis (Cochrane Review). In: The Cochrane Library, Issue 3, 2004. Chichester, UK: John Wiley & Sons, Ltd.

The PRISMS (Prevention of Relapses and Disability by Interferon ß-la Subcutaneously in Multiple Sclerosis) Study Group and the University of British Columbia MS/MRI Analysis Group. (2001) PRIMS-4: Long-term efficacy of interferon ß-la in relapsing MS. Neurology 56:1628-1636.

Thompson AJ, Montalban X, Barkhof F et al (2000) Diagnostic criteria for primary progressive multiple sclerosis: a position paper Ann Neurol 47 :831-835.

Vécsei L, Komoly S (szerk.): Sclerosis multiplex. Therapia kiadó 2003.

A szakmai irányelv érvényessége: 2008. december 31.

Fejlesztés alatt!