Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja Perthes-kór

Készítette: Az Ortopédiai Szakmai Kollégium

Szinonimák: Osteochondritis capitis femoris juvenilis Legg-Calvé-Perthes betegség

BNO: M9120

I. Alapvető megfontolások

1. A protokoll alkalmazási/érvényességi területe

Gyermekortopédiai ellátás.

2. A protokollok bevezetésének alapfeltétele

Régionális gyermekortopédiai klinikumok, klinikai centrumok.

3. Definíció A proximalis femur epiphysis elhalása gyermekkorban, mely a combfej deformálódásához vezethet.

3.1. Kiváltó tényezők:

A combcsont proximális epiphysisének vérellátást gátló tényezők (trauma, felsőlégúti hurutot vagy egyéb gyermekkori lázas betegséget követő következményes immun-Synovitis). Herediter thrombophiliák szerepe mindmáig ellentmondásos. (C típusú evidencia, 4)

3.2. Kockázati tényezők:

A gyermekkorban lezajló, többnyire egyoldali, felsőlégúti hurutot követő transitoricus coxitis. A transitoricus coxitis gyógyulása után is 3 hónapig observatio szükséges, mivel a Perthes betegség kb. 15 %-ában a korábban lezajlott transitoricus coxitis, mint kóroki tényező szerepel.

4. Panaszok (tünetek), általános jellemzők Legjellemzőbb a hetek vagy hónapok óta fennálló, intermittáló furcsa járás vagy sántítás. Az esetek egy részében a gyermek nem is panaszkodik fájdalomról. A sántítás és a furcsa járás a kezdeti időszakban pihenésre átmenetileg megszűnik. Emiatt néha hetek, vagy hónapok telnek el, amíg a gyermekorvoshoz kerül. Jellemző, hogy a gyermek nem a csípőizületben, hanem a combban, ill. a térdben jelzi a fájdalmat (nervus obtoratorius miatt). Ezért általános szabály, hogy gyermekkori térdfájdalom esetén a csípőizületeket is gondosan meg kell vizsgálni. Ritkábban akut csípőizületi fájdalommal hozzák a gyermeket, esetleg nem is tud rálépni az alsó végtagra. Ezen esetekben a primér vagy secunder synovitis uralja a klinikai képet. A panaszoknak akkor is jelentőséget kell tulajdonítani, ha a vizsgálat során semmi értékelhető klinikai eltérést nem találunk, mivel az intermittáló jelleg miatt a vizsgálat történhet panaszmentes időszakban. Negatív status esetén is ezért célszerű pár hét múlva kontroll vizsgálatra visszakérni a gyermeket.

5. A betegség leírása

5.1. Érintett szervrendszer:

A gyermekkori, még fejlődésben lévő femur proximális epiphyise.

5.2. Genetikai háttér:

Genetikai ok nem mutatható ki.

5.3. Incidencia/prevalencia/Morbiditás/Mortalitás Magyarországon:

A mérsékelt égöv betegsége, mind az északi, mind a déli féltekén. A kiegyensúlyozottabb éghajlattal rendelkező hideg égövben, valamint a meleg égövben nem fordul elő. Hazai gyakorisága 1%-ra tehető, a második leggyakoribb gyermekkori csípőizületi betegség.

5.4. Jellemző életkor:

3-13 éves kor között fordul elő.

5.5. Jellemző nem:

Fiúknál 3-szor gyakoribb, mint lányoknál.

II. Diagnózis

1. Diagnosztikai algoritmusok

- anamnézis, - fizikális vizsgálat, - radiológiai vizsgálat: ap. és Lauenstein összehasonlító csípőizületi felvétel,

-bizonytalan esetben csípőizületi csontizületi csontscintigraphia jön szóba.

2. Anamnézis A szülő elmondása szerint a gyermek sántít, néha csak intermittáló jelleggel; azonban az esetek egy részében a sántítás mellett csípőizületi, comb- és térdfájdalmakról panaszkodik.

3. Fizikális vizsgálatok Járásvizsgálatkor a gyermek kisfokú kímélő jellegű sántítása látható az érintett, panaszolt oldalon. Hanyatt fekvő helyzetben a csípőízületek összehasonlító mozgásvizsgálatát végezzük el. Nyújtott csípők és térdek mellett a lábakat megfogva, csípőizületi összehasonlító berotatiót próbálunk előidézni, melynek során az érintett oldalon kevésbé rotálható befelé irányba a csípőízület. Ilyenkor a lábak befelé fordulását, ill. a térdizületek, térdkalács befelé fordulását vizsgáljuk, összehasonlító formában. Jellemző lehet még a kisfokú extensiós és abductiós mozgáskorlátozottság. Az extensio kiesését (flexios contractura) az ellenoldali csípőizület teljes flexioja során figyeljük, ilyenkor az érintett, azaz ellenoldali comb a vizsgálóasztaltól kissé elemelkedik. Az abductio vizsgálata történhet nyújtott csípők és térdek mellett, összehasonlítva; vagy 90 fokig hajlított csípőhelyzetben végezve az abductiot, szintén összehasonlítva (Lorenz abductio). Előrehaladott, ill. elhanyagolt esetben a comb izomzata atrophiás lehet, továbbá kisfokú végtagrövidülés mérhető. A végtagrövidülésnél a spina iliaca anterior superior és belbokák közötti összehasonlító távolságot mérjük le centiméterrel.

4. Kötelező (minimálisan elvégzendő) diagnosztikai vizsgálatok: (B típusú evidencia, 5-10)

4.1. Laboratóriumi vizsgálatok:

Megelőzően, 1-2 héten belül lezajlott felsőlégúti hurut vagy torokgyulladás okozhat kissé emelkedett vörösvérsejt-süllyedést és a vérkép balratolódását. A Perthes betegségnél nem jellemző a laboratóriumi elérés.

4.2. Képalkotó vizsgálatok:

Perthes betegség gyanúja esetén ap. összehasonlító és Lauenstein összehasonlító csípőfelvétel készítése szükséges. Gyakran az ap. felvételen nem találunk érdemi eltérést. Kezdődő esetekben a proximális epiphysis magassága csökkenhet, scleroticussá, esetleg fragmentálttá válhat. Mindez sokkal jobban látható a Lauenstein felvételen, mivel partialis Perthes betegség esetében a proximális epiphysis elülső részét érintő folyamat esetén Lauenstein felvételen jobban vizualizálható az epiphysis strukturális zavara, mivel a mögötte elhelyezkedőposterior ép rész ilyenkor különállóan vetül. A röntgenfelvételen látható elváltozások döntően meghatározzák a betegség végeredményét, mivel számos rizikófaktor jelenléte dokumentálható: - a combfej érintettségének nagysága: 25, 50, 75 és 100 %-os érintettség a progresszív esetek fokozatait mutatják,

-az epiphysis acetabulumból történő lateralis kiboltosulása,

-nemcsak az epiphysisre, hanem a metaphysisre is terjedő folyamat rosszabb kezelési végeredményeket jelent.

4.3. Egyéb vizsgálatok közül

kétséges esetekben a csontizületi scintigraphia lehet mérvadó, a Perthes betegség korai stádiumában radiológiailag még nem látunk eltérést, ugyanakkor a combfej keringésének részleges vagy teljes megszűnése nagyon jól látható perfúziós zavar formájában a csontizületi scintigraphián.

5. Kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok: (B típusú evidencia, 10)

MRI vagy CT felvétel nem szükséges, mivel az említett diagnosztikai sor biztosítja számunkra a diagnózist, felesleges és költséges vizsgálatokat jelentenek, továbbá a gyermekkorban az MR végzéséhez narkózis szükséges, mely önálló kockázati tényezőt jelent. Arthrographia nem ad többletinformációt, emellett invazív vizsgálatot jelent. CT vizsgálat hasznos lehet a ritka késői szövődményként jelentkező combfej osteochondritis dissecans diagnózisában.

6. Differenciál diagnosztika:

- Dyspslasia epiphysealis capitis femoris: A gyermekkorban észlelhető, nem leépülési, hanem fej-felépülési zavar. Lényege, hogy egyik oldali csípőizületben a proximalis femurepiphyis nem egy, hanem 2 vagy 3 csontmagból fejlődik. Intermittáló synovitist és intermittáló sántítást okozhat. A röntgenfelvételen nagyon hasonló elváltozás látható, mint Perthes betegség esetében (Perthes like syndroma). A Lauenstein felvételen azonban nagy biztonsággal megállapítható, hogy 2 vagy 3 körülírt csontmag alkotja a proximalis epiphysist. Jellemző továbbá a differenciál diagnózis során, hogy általában érdemi mozgáskorlátozottságot nem találunk a csípőizületben. Elkülönítése azért szükséges, mivel ezen kórkép kizárólag konzervatív kezelést, esetleg csak megfigyelést igényel.

-multiplex epiphysealis dysostosis:

Kétoldali folyamat, szintén intermittáló panaszokat okozhat, és a radiológiai kép ugyanaz, mint az előző kórformánál, csak kétoldali az elváltozás. Jellemzőezen esetekben a kisfokú coxa vara. Szintén jellemző, hogy érdemi mozgáskorlátozottságot nem találunk. A diagnózis a test egyéb epiphysiseiről készített röntgenfelvétel segítségével megerősíthető. Szintén csak megfigyelést igényel.

III. Terápia

III/1. Nem gyógyszeres kezelés

1. A megfelelő egészségügyi ellátás szintje:

Régionális gyermekortopédiai centrum.

2. ‰ltalános intézkedések:

Azonnali fekvés elrendelése és régionális centrumba való irányítás.

3. Speciális ápolási teendők:

Nincsenek.

4. Fizikai aktivitás:

A fizikai aktivitás korlátozását a fekvés biztosítja.

Speciális diéta nem szükséges.

Betegoktatás:

Szülőknek elmondjuk, hogy a combfej elhalásos betegségéről van szó, mely azonnali pihenést igényel, további teendőket a regionális centrumban határozzák meg.

III./2. Gyógyszeres kezelés

1. A megfelelő egészségügyi ellátás szintje:

Regionális gyermekortopédiai centrum.

2. Gyógyszeres terápiája a betegségnek nem ismeretes. Kifejezett fájdalom esetén a gyermek korának megfelelő dózisban non-steroid gyulladáscsökkentő adható.

III/3. Műtét: (B típusú evidencia, 1,6-13)

1. Megfelelő egészségügyi ellátás szintje:

Regionális gyermekortopédiai centrum.

2. ‰ltalános intézkedések:

Fektetés.

3. Speciális ápolási teendők:

Nincsenek.

4. Sebészeti kezelés:

4.1. Műtéti indikáció: A proximális femur epiphysis centralisatióját biztosító varisaló-derotaló intertrochantericus femur osteotomia indikált, 6-10 éves kor között, amennyiben a combfej teljes egésze necroticus (100 %), vagy legalább 50 %-ban érintett. 25 %-os érintettség esetén csak megfigyelés és iskolai torna alóli részleges felmentés javasolt, és csak a combfej ellapulása esetén javasolt műtét. 3 és 6 éves kor között az 50 %-nál kisebb combfej necrosisok esetében az observatio és a sebészeti kezelés azonos végeredményt mutat. Ezért 50 %-osnál kisebb combfejérintettség esetén megfigyelés javasolt, míg nagyobb combfejnecrosis esetén mérlegelendő a varisaló-derotaló osteotomia elvégzése, a fennálló panaszok és a csípőizületi mozgáskorlátozottsággal együtt. 10 éves kor feletti Perthes betegség esetén csaknem minden létező kezelési formánál kedvezőtlen klinikai végeredményeket találunk. Ezért minden Pertheses eset egyéni mérlegelést igényel. Amennyiben funkcionális-abductiós és berotatiós röntgenfelvételen a combfej centralizációja biztosítható, a varisaló-derotaló osteotomia szóbajön. Amennyiben a combfej lateralis kiboltosulása jelentős, és a combfej centralizálása nem biztosítható, a medenceosteotomiák valamely formája (Salter vagy Chiari) mérlegelendő. Alternatív megoldási lehetőség, hogy a fennálló necrosis ellenére műtéti beavatkozást nem végzünk, hanem csak megfigyelést és a fizikális aktivítás korlátozását (iskolai torna alóli felmentés), és csak a kialakult végállapot után próbáljuk a combfej befedését biztosítani műtéti úton.

4.2. Műtéti előkészítés: Műtéti előkészítésként negatív vérkép, negatív EKG, és gyermekgyógyászati vagy anaesthesiológus szakvélemény szükséges az altathatóságról.

4.3. Műtéti érzéstelenítés:

A műtétet narkózisban kell végezni.

4.4. Műtét: A trochanter csúcsától distal felé induló tengelyirányú bőrmetszés ejtünk. Ezután a fascia lata hossz-, esetleg haránt irányú behasítását végezzük. A vastus lateralis rostjai között tengelyirányba behatolva, azokat két irányba elkampózva a periosteumot a trochantertől distal felé hosszirányban behasítjuk, majd hüvelyszerűen, kampók védelme mellett oldalra letoljuk. Képerősítő kontrollja melllett intertrochantericusan haránt osteotomiát végzünk, majd intertrochantericusan a funkcionális felvétel által igényelt, mediál felé nézőcsontéket távolítunk el. A proximális femurvéget 10-15 fokkal befelé rotáljuk, és ebben a helyzetben a csontvégeket stabil osteosynthesissel rögzítjük (szöglemez vagy egyéb stabil lemez). Képerősítő kontrollja után o centralizálás megítélése céljából oréteges rekonstrukciót végzünk, majd steril fedőkötést. Gyermekkorban a bőr zárási technikájától függetlenül nagy a keloid-képzés hajlama, az esetek 90 %-ában a csípőtájékon kialakul.

4.5. Posztoperációs teendők:

Stabil belső rögzítés esetén külső rögzítés o gipszkötés o nem szükséges. Amennyiben nem stabil a rögzítés, 4-6 hétre medencegipsz szükséges. A műtét után csak fájdalomcsillapítás szükséges, és a fájdalom megszűnése után (1-3 nap) terhelés nélküli mankózás engedélyezhető, a csípő gyógytornáztatása mellett. A terhelés nélküli mankózás az osteotomia csontos átépüléséig szükséges. Gyermekkorban ez 6-12 hétig tart.

5. Fizikai aktivitás:

A radiológiailag igazolt csontos átépülésig csak fekvő helyzetben végzett csípőtorna, valamint mankóval, terhelés nélküli járás engedélyezhető.

6. Diéta:

Nem szükséges.

7. Betegoktatás:

A fent említettek betartása szükséges.

III/4. Egyéb terápia: (B típusú evidencia 1, 6, 9, 10, 17)

Alternatív kezelésként a betegség lezajlásának ideje alatt a csípőizületet tehermentesítő, abdukciot és berotatiot (centralizációt) biztosító járógép viselése jön szóba. Ebben az esetben a műtéti beavatkozás elkerülhető. Tekintettel arra, hogy a betegség lezajlása (3-5 év) hosszadalmas, a járógép ilyen hosszú fenntartása mérlegelendő, főleg akkor, amikor a műtéti kezelés o varisalo-derotalo osteotomia o 8-12 héttel a műtét után szabad járást és terhelést biztosít. Emellett rendszeres csípőizületi torna szükséges.

IV. Rehabilitáció

Rehabilitáció csak abban az esetben szükséges, amikor a választott kezeléstől függetlenül jelentős csípőizületi mozgáskorlátozottság maradt vissza. Ez általában 10 éves kora felett jelentkező Perthes betegségnél várható. Ilyen esetekben gyermek-rehabilitációs intézetbe való beutalás javasolt.

V. Gondozás

1. Rendszeres ellenőrzés:

A Perthes betegség lezajlása után a gyermekkor végéig (14-16 év) évenkénti, rendszeres ortopédiai ellenőrzés szükséges. Konzervatív kezelés o járógép o esetében a járógép elkészültekor szükséges orvosi ellenőrzés, majd ezt követően 3 havonként. Röntgenfelvétel készítése legkorábban félévenként szükséges, kivéve, ha váratlan panasz jelentkezik. A műtéti kezelés után kontroll vizsgálat várható csontosodás bekövetkeztekor (6-12 hét között), majd utána fél év múlva, azt követően évenként szükséges. A műtét után általában fél-egy évvel a fémlemez műtéti eltávolítása szükséges, melyet követően szabad járás engedélyezhető.

2. Megelőzés: A Perthes betegséget általában megelőzni nem lehet. Korábban lezajlott és gyógyult transitoricus coxitis esetében azonban a gyógyulást követően 3 hónap múlva vissza kell rendelni, és csípőizületi összehasonlító röntgenfelvétel készítése szükséges.

3. Lehetséges szövődmények:

3.1.Szövődmények kezelése:

Konzervatív kezelés esetében a lehetséges szövődmények a combfej ellapulása és csípőizületi mozgáskorlátozottság kialakulása. Műtéti kezelésnél (varisalo-derotalo osteotomia) a műtét után az operált alsó végtag 0,5-1 cm-rel megrövidül. Ez a rövidülés az esetek többségében a gyermekben a gyermekkor alatt megszűnik, vagy jelentősen csökken. A leggondosabb kezelés ellenére is a combfej ellapulása, kiboltosulása és a csípőizület mozgáskorlátozottsága visszamaradhat. Ennek kezelése a rendszeres gyógytorna, továbbá az iskolai torna alóli részleges felmentés (felsővégtag tornát végezhet).

4. A kezelés várható időtartama/prognózis: (B típusú evidencia 6, 7, 10)

Konzervatív kezelés esetén a kezelés várható időtartama 3-5 év. Műtéti kezelés esetében 1,5-2 év. Ugyanakkor a növekedés befejeződéséig folyamatos ellenőrzés szükséges. A prognózis attól függ, hogy a combfej epiphysise a felépülés után milyen remodellációra képes az acetabulumban. Ennek megítélése ma még objektív módszerekkel nem lehetséges. Korábban meglévő rizikótényezők esetén nagyobb a pathológiás inkongruencia kialakulásának esélye, ami ellapult és egyenetlen felszínű combfejet jelent. Jó kezelési eredménynek tekintjük, amikor a combfej ugyan ellapult valamilyen mértékben, de újra épülve az acetabulum alakjára negatív körkörös remodellációt mutat, mely jól mozgó csípőt és jó funkciót biztosít (fiziológiás inkongruencia). Ezen esetekben a felnőttkorban coxarthrosis kialakulása általában nem várható. Pathológiás inkongruencia esetében azonban a felnőttkorban secunder coxarthrosis kialakulása valószínű.

5. Az ellátás megfelelősségének indikátorai:

A szakmai munka eredményességének mutatói a csípőizületi panaszok megszűnése, a csípőizület mozgásainak teljes helyreállása vagy kisfokú mozgáskorlátozottság visszamaradása (abductio és berotatio kisfokú korlátozottsága), valamint röntgenfelvételen a centrálisan elhelyezkedő, kissé ellapult, de körkörös combfej kialakulásának mértéke a mutató.

6. Dokumentáció, bizonylat:

-Első jelentkezéskor ambuláns vizsgálati lelet,

-AP és Lauenstein összehasonlító csípőizületi röntgenfelvétel,

-Ahol szükséges volt, csípőizületi scintigraphia,

-Műtét után az osteotomia csontos átépülés dokumentáló röntgenfelvétel,

-A combfej átépülése után készített csípőizületi röntgenfelvétel, -A növekedés befejeződésekor (15-16 év) készített záró röntgenfelvétel.

7. Egyéb megjegyzések:

Izolált betegségről van szó.

Érintett társszakmák: Speciális gyermekortopédiai megbetegedés.

VI. Irodalomjegyzék

Bellyei ‰., Mike Gy.: Weight bearing in Perthes‘ disease, Orthopedics, 1991, 14:19-22

H. Kitoh, T. Kitakoji, M. Katoh, and Y. Takamine Delayed ossification of the proximal capital femoral epiphysis in Legg-Calvé-Perthes‘ disease J Bone Joint Surg Br, Jan 2003; 85-B: 121 - 124.

F. Lecuire The long-term outcome of primary osteochondritis of the hip (Legg-Calvé-Perthes‘ disease) J Bone Joint Surg Br, Jul 2002; 84-B: 636 - 640.

S. Hayek, G. Kenet, A. Lubetsky, N. Rosenberg, S. Gitel, and S. Wientroub Does thrombophilia play an aetiological role in Legg-Calvé-Perthes disease? J Bone Joint Surg Br, Jul 1999; 81-B: 686 - 690.

John A. Herring, Hui Taek Kim, and Richard Browne Legg-Calvé-Perthes Disease. Part I: Classification of Radiographs with Use of the Modified Lateral Pillar and Stulberg Classifications J. Bone Joint Surg. Am., Oct 2004; 86: 2103 - 2120.

John A. Herring, Hui Taek Kim, and Richard Browne Legg-Calvé-Perthes Disease. Part II: Prospective Multicenter Study of the Effect of Treatment on Outcome J. Bone Joint Surg. Am., Oct 2004; 86: 2121 - 2134.

J.T.Guille, G.E. Lipton, G. Szöke et al. Legg-Calvé-Perthes Disease in Girls. A Comparison of the Results with Those Seen in Boys J. Bone Joint Surg. Am., Sep 1998; 80: 1256 - 1263.

Jeroen G. Neyt, S.L. Weinstein, et al. Stulberg Classification System for Evaluation of Legg-Calvé-Perthes Disease: Intra-Rater and Inter-Rater Reliability J. Bone Joint Surg. Am., Sep 1999; 81: 1209 - 16.

JA Herring The treatment of Legg-Calve-Perthes disease. A critical review of the literature J. Bone Joint Surg. Am., Mar 1994; 76: 448 - 458.

DR Wenger, WT Ward, and JA Herring Legg-Calve-Perthes disease J. Bone Joint Surg. Am., Jun 1991; 73: 778 - 788.

M Clancy and HH Steel The effect of an incomplete interochanteric osteotomy on Legg-Calve-Perthes disease J. Bone Joint Surg. Am., Feb 1985; 67: 213 - 216.

RB Salter and GH Thompson Legg-Calve-Perthes disease. The prognostic significance of the subchondral fracture and a two-group classification of the femoral head involvement J. Bone Joint Surg. Am., Apr 1984; 66: 479 - 489.

PD Sponseller, SS Desai, and MB Millis Comparison of femoral and innominate osteotomies for the treatment of Legg-Calve-Perthes disease J. Bone Joint Surg. Am., Sep 1988; 70: 1131 - 1139.

MP McAndrew and SL Weinstein A long-term follow-up of Legg-Calve-Perthes disease J. Bone Joint Surg. Am., Jul 1984; 66: 860 - 869.

SD Stulberg, DR Cooperman, and R Wallensten The natural history of Legg-Calve-Perthes disease J. Bone Joint Surg. Am., Sep 1981; 63: 1095 - 1108.

BE Van Dam, RJ Crider, JD Noyes, and LJ Larsen Determination of the Catterall classification in Legg-Calve-Perthes disease J. Bone Joint Surg. Am., Jul 1981; 63: 906 - 914.

FB Kelly, ST Canale, and RR Jones Legg-Calve-Perthes disease. Long-term evaluation of non-containment treatment J. Bone Joint Surg. Am., Apr 1980; 62: 400

-407.

Kapcsolódó internetes oldalak:

http://www.ortopedtarsasag.hu

A szakmai protokoll érvényessége: 2008. december 31.