Cholelithiasis

• Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium •

Cholelithiasis alatt az epehólyagban konkrementumok megjelenését értjük. Ezek a kövek különböző számúak, nagyságúak és összetételűek lehetnek, s bár e különbözőség a panaszok és szövődmények gyakoriságát némileg befolyásolja, az alábbi diagnosztikus és kezelési ajánlást csak néhány tekintetben módosítja.

Epehólyag-kövesség nőknél, valamint az életkor előrehaladtával gyakoribb, és vannak jól definiált hajlamosító tényezői (hypercholesterinaemia, elhízás, terhesség, tartós koplalás). Magyarországon a felnőtt lakosság mintegy 15%-ának keletkezik élete folyamán epeköve. Az epehólyag-kövesség mintegy 15-18%-ában van jelen egyidejűleg kő vagy kövek az epeutakban is.

Diagnosztikus és terápiás protokoll

Diagnosztika

1. Anamnézis

Az eseteknek csak mintegy egyharmadában jellegzetes. Emiatt klinikai gyanú esetén a vizsgálati sort tovább kell folytatni.

2. Fizikális status

Diagnosztikus értékű információ 1%-nál is ritkábban várható. Emiatt klinikai gyanú esetén a vizsgálati sort tovább kell folytatni.

3. Laboratóriumi vizsgálatok

A betegséget nem bizonyítják - csak differenciáldiagnosztikai jelentőségük van. Emiatt klinikai gyanú esetén a vizsgálati sort tovább kell folytatni.

4. Műszeres vizsgálatok

4/a Hasi UH-vizsgálat

A hasi UH-vizsgálatnak mind a szenzitivitása, mind pedig a specificitása az epehólyag-kövesség diagnózisában meghaladja a 90%-ot. Emiatt a vizsgálat negatív vagy pozitív volta eldönti azt a kérdést, hogy a betegnek van-e epeköve, vagy nincs.

4/b ERCP

Erős klinikai gyanú, és nem egyértelmű hasi UH-lelet esetén, esetleges microlithiasis kimutatására, egyedi döntés alapján ERCP végezhető. Megjegyzendő, hogy az ERCP során csupán a vízszintes sugáriránnyal végzett felvételek diagnosztikus értéke haladja meg a hasi ultrahangét.

Kezelés

Panaszt nem okozó epekövesség kezelést nem igényel.

Ennek ellenére egyéni meggondolás alapján, elsősorban a beteg kívánságára, az epehólyag-eltávolítás elvégezhető, tekintettel arra, hogy az aktuálisan néma epekő a későbbiekben panaszok és szövődmények forrása lehet.

Korábban vagy aktuálisan panaszt okozó epekövesség kezelése a műtét, amely egyéni megítélés szerint lehet a hagyományos laparotomiával végzett cholecystectomia vagy a laparoszkópos cholecystectomia. Mindenképpen a laparoszkópos megoldás élvez elsőbbséget.

A műtét elektív, azaz időpontja a sebész és a beteg közötti megbeszélés eredménye. Sürgősséget jelent a hydropas vesicae felleae.

A műtétet nem vállaló beteg kezelése lehet pusztán diétás, és mégis előforduló görcsök esetén görcsoldó gyógyszerek alkalmazása - ennek a konzervatív terápiának az eredményessége változó, sokszor nem kielégítő.

Az epehólyag-kövesség nem műtéti megszüntetésére kidolgozott eljárások (gyógyszeres kőoldás, extrakorporális lökéshullám-kezelés, perkután transhepaticus kőoldás) egy vagy több vonatkozásban (eredményesség, költség, morbiditás, mortalitás, kőrecidíva) elmaradnak a laparoszkópos cholecystectomiától, emiatt alkalmazásuk nem ajánlható.