Visszatérés a főoldalraHírekIsmertetőKereső
 

A nyelőcső egyéb motilitasi zavarai

• Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium •

A harántcsíkolt izomzat motilitaszavara: cricopharyngealis diszfunkció

Ez a motilitasi eltérés a felső nyelőcsősphincter kóros működésének az eredménye. Ezekben az esetekben a musculus cricopharyngeus nyeléskor nem lazul el, és ennek következtében a falat a garatban elakad. Gyakran hypopharyngealis diverticulum kialakulásával is társul. Nagyobb diverticulum tüneteket okozhat: nyelést követő regurgitatio, helitos is tapasztalható. A musculus cricopharyngeusban az izomrostok degenerációja látható, amelyek helyét fibrosus zsírszövet foglalja el. Az izomzat szerkezeti változásai befolyásolják a nyelőcső felső sphincterének működését. Manometriás vizsgálatok igazolták, hogy ilyen esetekben nyelés során a cricopharyngeus fölött fokozódik a nyomás, amely segíti a diverticulum megjelenését.

A panaszok sebészi kezeléssel cricopharyngealis myotomiával szüntethetők meg. A myotomia elvégzése akkor célszerű, ha jelentős dysphagia alakul ki, a sphincter működési zavarát manometriával is igazoltuk, és nem áll fenn jelentősebb gastrooesophagealis reflux. A myotomia biztonságos eljárás, amely helyi érzéstelenítésben is elvégezhető. Ha azonban az alsó nyelőcsősphincter működése is kóros, az aspiráció veszélye jelentősen nő. Ezért cricopharyngealis működési zavar és reflux oesophagitis egyidejű fennállásakor a cardiomyotomián kívül az antirefluxműtét elvégzése is indokolt.

Diffúz nyelőcsőspazmus

A nyelőcső simaizomzatának olyan motoros eltérése, amelyre a többszörös spontán összehúzódások és a nyeléssel összefüggő kontrakciók egyaránt jellemzőek. Az összehúzódások amplitúdója nagy, időtartamuk elhúzódó, és visszatérőek.

Tünetek: mellkasi fájdalom és dysphagia. A fájdalom angina pectorist is utánozhat.

A diagnózist a báriumpépes radiológiai vizsgálat és a manometria biztosítja. Röntgenvizsgálat során szegmentális összehúzódások és ún. pseudodiverticulumok észlelhetők, manometriával pedig nagy amplitúdójú, elhúzódó hullámok a nyelőcső alsó szakaszán. Az alsó oesophagussphincter működése szabályos.

A kezelésben olyan szerek adása jön szóba, amelyek simaizom-relaxációt okoznak, mint pl. a sublingualis nitroglicerin, izoszorbid-dinitrát, illetve kalciumcsatorna-blokkoló. A konzervatív kezelés sikertelensége esetén nyelőcső-dilatáció, illetve sebészi kezelés, longitudinális myotomia ajánlott.

Hiperkontrakciós nyelőcső

Az ún. diótörő (nutcracker) nyelőcső esetében a tubularis szakasz összehúzódásainak amplitúdója igen nagy, és a perisztaltikus hullámok időtartama a 6 másodpercet meghaladja. A diótörő nyelőcső vezető tünete a mellkasi fájdalom. A hipertenzív alsó nyelőcsősphincter eseteiben a sphincter nyugalmi nyomása fokozott, meghaladja a 45 Hgmm-t, és az elernyedése is elégtelen. Ilyen esetekben nyeléskor jellemző mellkasi fájdalom a fő tünet. A két, fokozott tónussal jellemezhető manometriás lelet gyakran társul. Kialakulásuk módja, patológiai jelentőségük nem tisztázott. Kezelésükre kalciumcsatorna-blokkolókkal tehető kísérlet.

Hipokontrakciós nyelőcső

A csökkent motilitasú nyelőcső eseteiben az összehúzódások amplitúdója csekély, és előfordulhat a perisztaltikus hullám kimaradása is. Ez a mozgászavar gastrooesophagealis reflux betegségben is megjelenik, bizonyítva azt, hogy a distalis nyelőcsőszakaszban a tartós savi hatás „másodlagos” motilitaseltéréseket is kialakíthat.

A nyelőcső motilitaszavarai báriumpépes röntgenvizsgálattal változatos képet nyújthatnak. Szabályos nyelés és megnyúlt nyelőcsőtranzit egyaránt előfordulhat. Az ürülés a lassult perisztaltika vagy a szegmentumokban jelentkező spazmus következményeként válhat elhúzódóvá. A szegmentálisan jelentkező összehúzódások jellemzésére a „rózsafüzér” vagy „dugóhúzó” nyelőcső megjelölés használatos a radiológiai terminológiában.

A nyelőcső motilitasának másodlagos eltérései

A másodlagos motilitaszavarok rendszerbetegségekhez társulnak. Jellegzetes a sclerosis multiplexben észlelhető kollagén infiltráció következtében kialakuló simaizom-működési zavar vagy az achalasiára emlékeztető lelet Chagas-kórban. A diabetes mellitusban megjelenő autonóm neuropátia különböző motilitasi zavart okozhat, ami leginkább a diffúz nyelőcsőspazmusnak felel meg. Az idült idiopathiás intestinalis pseudoobstructio az esetek döntő részében kóros motilitassal jár együtt, a nyelőcső distalis szakaszának perisztaltikája elmarad. A gastrooesophagealis reflux betegség elsődlegesen motilitaszavar következménye. Felvetődik azonban annak a lehetősége is, hogy a nyelőcső tubularis szakaszán megfigyelhető kóros motilitas a reflux okozta károsodás következménye lenne.

A nyelőcső motilitasának zavarai: elsődleges eltérések

Achalasia (elsődleges formaa distalis perisztaltika hiánya
a LES fokozott nyugalmi nyomása (>45 Hgmm)
elégtelen LES-relaxáció (reziduális nyomás >8 Hgmm)
az oesophagus bazális nyomása nőtt
Inkordinált motilitas
(Diffúz nyelőcsőspazmus)
szimultán kontrakciók >30 Hgmm
intermittáló perisztaltika
visszatérő, többhullámú kontrakció (≥3 csúcs)
retrográd kontrakciók
nem nagy amplitúdó
Hiperkontrakciós nyelőcső
Hipertenzív perisztaltika
(„diótörő” nyelőcső)
növekedett amplitúdójú distalis perisztaltika (>180 Hgmm)
elhúzódó tartamú distalis perisztaltika
Hipertenzív LESnyugalmi LES nyomása (>45 Hgmm)
elégtelen LES-relaxáció (reziduális nyomás >8 Hgmm)
Hipokontrakciós nyelőcső
Ineffektív motilitas
a distalis perisztaltika amplitúdójának 30%-a alacsony, vagy nem halad át (<30 Hgmm)
Hipotenzív LESnyugalmi LES-nyomás <10 Hgmm

A nyelőcső motilitasának zavarai: másodlagos eltérések

DiagnózisMotilitas
Sclerosis multiplexa distalis szakasz perisztaltikájának hiánya
csökkent LES-nyomás (<10 Hgmm)
szabályos proximalis nyelőcső és felső sphincter
Chagas-kóridiopathiás achalasiával azonos
Diabetes mellitusa nyelőcső tubularis szakaszán különböző motilitas zavarok
Idült idiopathiás intestinalis pseudoobstructiodistalis oesophagus motilitasának hiánya
Idült gastrooesophagealis reflux betegségineffektív motilitas
hipotenzív LES


Fejlesztés alatt!