A nyelőcső egyéb motilitasi zavarai
• Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium •
A harántcsíkolt izomzat motilitaszavara: cricopharyngealis diszfunkció
Ez a motilitasi eltérés a felső nyelőcsősphincter kóros működésének az eredménye. Ezekben az esetekben a musculus cricopharyngeus nyeléskor nem lazul el, és ennek következtében a falat a garatban elakad. Gyakran hypopharyngealis diverticulum kialakulásával is társul. Nagyobb diverticulum tüneteket okozhat: nyelést követő regurgitatio, helitos is tapasztalható. A musculus cricopharyngeusban az izomrostok degenerációja látható, amelyek helyét fibrosus zsírszövet foglalja el. Az izomzat szerkezeti változásai befolyásolják a nyelőcső felső sphincterének működését. Manometriás vizsgálatok igazolták, hogy ilyen esetekben nyelés során a cricopharyngeus fölött fokozódik a nyomás, amely segíti a diverticulum megjelenését.
A panaszok sebészi kezeléssel cricopharyngealis myotomiával szüntethetők meg. A myotomia elvégzése akkor célszerű, ha jelentős dysphagia alakul ki, a sphincter működési zavarát manometriával is igazoltuk, és nem áll fenn jelentősebb gastrooesophagealis reflux. A myotomia biztonságos eljárás, amely helyi érzéstelenítésben is elvégezhető. Ha azonban az alsó nyelőcsősphincter működése is kóros, az aspiráció veszélye jelentősen nő. Ezért cricopharyngealis működési zavar és reflux oesophagitis egyidejű fennállásakor a cardiomyotomián kívül az antirefluxműtét elvégzése is indokolt.
Diffúz nyelőcsőspazmus
A nyelőcső simaizomzatának olyan motoros eltérése, amelyre a többszörös spontán összehúzódások és a nyeléssel összefüggő kontrakciók egyaránt jellemzőek. Az összehúzódások amplitúdója nagy, időtartamuk elhúzódó, és visszatérőek.
Tünetek: mellkasi fájdalom és dysphagia. A fájdalom angina pectorist is utánozhat.
A diagnózist a báriumpépes radiológiai vizsgálat és a manometria biztosítja. Röntgenvizsgálat során szegmentális összehúzódások és ún. pseudodiverticulumok észlelhetők, manometriával pedig nagy amplitúdójú, elhúzódó hullámok a nyelőcső alsó szakaszán. Az alsó oesophagussphincter működése szabályos.
A kezelésben olyan szerek adása jön szóba, amelyek simaizom-relaxációt okoznak, mint pl. a sublingualis nitroglicerin, izoszorbid-dinitrát, illetve kalciumcsatorna-blokkoló. A konzervatív kezelés sikertelensége esetén nyelőcső-dilatáció, illetve sebészi kezelés, longitudinális myotomia ajánlott.
Hiperkontrakciós nyelőcső
Az ún. diótörő (nutcracker) nyelőcső esetében a tubularis szakasz összehúzódásainak amplitúdója igen nagy, és a perisztaltikus hullámok időtartama a 6 másodpercet meghaladja. A diótörő nyelőcső vezető tünete a mellkasi fájdalom. A hipertenzív alsó nyelőcsősphincter eseteiben a sphincter nyugalmi nyomása fokozott, meghaladja a 45 Hgmm-t, és az elernyedése is elégtelen. Ilyen esetekben nyeléskor jellemző mellkasi fájdalom a fő tünet. A két, fokozott tónussal jellemezhető manometriás lelet gyakran társul. Kialakulásuk módja, patológiai jelentőségük nem tisztázott. Kezelésükre kalciumcsatorna-blokkolókkal tehető kísérlet.
Hipokontrakciós nyelőcső
A csökkent motilitasú nyelőcső eseteiben az összehúzódások amplitúdója csekély, és előfordulhat a perisztaltikus hullám kimaradása is. Ez a mozgászavar gastrooesophagealis reflux betegségben is megjelenik, bizonyítva azt, hogy a distalis nyelőcsőszakaszban a tartós savi hatás „másodlagos” motilitaseltéréseket is kialakíthat.
A nyelőcső motilitaszavarai báriumpépes röntgenvizsgálattal változatos képet nyújthatnak. Szabályos nyelés és megnyúlt nyelőcsőtranzit egyaránt előfordulhat. Az ürülés a lassult perisztaltika vagy a szegmentumokban jelentkező spazmus következményeként válhat elhúzódóvá. A szegmentálisan jelentkező összehúzódások jellemzésére a „rózsafüzér” vagy „dugóhúzó” nyelőcső megjelölés használatos a radiológiai terminológiában.
A nyelőcső motilitasának másodlagos eltérései
A másodlagos motilitaszavarok rendszerbetegségekhez társulnak. Jellegzetes a sclerosis multiplexben észlelhető kollagén infiltráció következtében kialakuló simaizom-működési zavar vagy az achalasiára emlékeztető lelet Chagas-kórban. A diabetes mellitusban megjelenő autonóm neuropátia különböző motilitasi zavart okozhat, ami leginkább a diffúz nyelőcsőspazmusnak felel meg. Az idült idiopathiás intestinalis pseudoobstructio az esetek döntő részében kóros motilitassal jár együtt, a nyelőcső distalis szakaszának perisztaltikája elmarad. A gastrooesophagealis reflux betegség elsődlegesen motilitaszavar következménye. Felvetődik azonban annak a lehetősége is, hogy a nyelőcső tubularis szakaszán megfigyelhető kóros motilitas a reflux okozta károsodás következménye lenne.
A nyelőcső motilitasának zavarai: elsődleges eltérések
Achalasia (elsődleges forma | a distalis perisztaltika hiánya a LES fokozott nyugalmi nyomása (>45 Hgmm) elégtelen LES-relaxáció (reziduális nyomás >8 Hgmm) az oesophagus bazális nyomása nőtt |
Inkordinált motilitas (Diffúz nyelőcsőspazmus) | szimultán kontrakciók >30 Hgmm intermittáló perisztaltika visszatérő, többhullámú kontrakció (≥3 csúcs) retrográd kontrakciók nem nagy amplitúdó |
Hiperkontrakciós nyelőcső Hipertenzív perisztaltika („diótörő” nyelőcső) | növekedett amplitúdójú distalis perisztaltika (>180 Hgmm) elhúzódó tartamú distalis perisztaltika |
Hipertenzív LES | nyugalmi LES nyomása (>45 Hgmm) elégtelen LES-relaxáció (reziduális nyomás >8 Hgmm) |
Hipokontrakciós nyelőcső Ineffektív motilitas | a distalis perisztaltika amplitúdójának 30%-a alacsony, vagy nem halad át (<30 Hgmm) |
Hipotenzív LES | nyugalmi LES-nyomás <10 Hgmm |
A nyelőcső motilitasának zavarai: másodlagos eltérések
Diagnózis | Motilitas |
Sclerosis multiplex | a distalis szakasz perisztaltikájának hiánya csökkent LES-nyomás (<10 Hgmm) szabályos proximalis nyelőcső és felső sphincter |
Chagas-kór | idiopathiás achalasiával azonos |
Diabetes mellitus | a nyelőcső tubularis szakaszán különböző motilitas zavarok |
Idült idiopathiás intestinalis pseudoobstructio | distalis oesophagus motilitasának hiánya |
Idült gastrooesophagealis reflux betegség | ineffektív motilitas hipotenzív LES |