Visszatérés a főoldalraHírekIsmertetőKereső
 

Az irritábilis bél szindróma - diagnosztikus és kezelési protokoll

• Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium •

  • Az irritábilis bél szindróma (IBS) a tápcsatorna funkcionális betegségei közé tartozó krónikus kórkép.
  • Epidemiológiai adatok alapján a lakosság 10-20%-át érinti, legnagyobb gyakorisággal az aktív, munkaképes lakosságot (20-60 év), a nőbetegek száma 2-4-szer nagyobb a férfiakénál.
  • A kórkép nem egységes, a panaszok enyhe és időszakos jellege miatt a betegek 70%-a orvoshoz nem vagy alkalomszerűen fordul, 20-25%-uk keresi fel a családorvosi rendelést, 5-10%-uk kerül a szakrendelésekre közepes vagy súlyos intenzitású, rendszeresen visszatérő panaszok miatt.

Diagnózis

  • A diagnosztikus tevékenységnek két alapvető elvárásnak kell megfelelnie:
    • a kórisme felállítása történjen egyszerűen,
    • a kórkép felismerése legyen biztonságos.
  • Az IBS diagnózisának felállítását több tényező értékelése alapján lehet elérni. Ezek közül a legfontosabbak:
    • a tünetek jellegzetességeinek felismerése a Római kritériumrendszer alapján;
    • a tünetek időtartamának, intenzitásának, változásának értékelése;
    • a kórelőzmény ismerete;
    • a korábbról beszerzett vizsgálati adatok értékelése;
    • a beteg életkora, szomatikus és pszichés állapota.
  • Valószínűsíthető diagnózist az egyszerű tájékozódó vizsgálatok segítségével tudunk megerősíteni vagy elvetni. Az ún. „nehéz” betegek esetén a célszerűen megválasztott differenciáldiagnosztikus vizsgálatok jelentik az organikus kórkép kizárásának alternatíváját.

A pozitív diagnózis

A kórképre jellegzetes tünetek felismerésére, értékelésére épül. A jellegzetes kritériumrendszerek - Manning, Római I-II. - közül a Római II.-ben megfogalmazott tünetegyüttes látszik ma a kórképre leginkább specifikusnak és az organikus kórképtől való elkülönítés szempontjából biztonságosabbnak.

Római kritériumok I.

Legalább 3 hónapja fennálló folyamatos vagy visszatérő panaszok:

  1. Hasi fájdalom vagy diszkomfort,
    • mely a székürítéssel oldódik, vagy
    • társulhat laza széklet ürítésével, vagy
    • társulhat többszöri széklethez.
  2. Egy vagy több további panasz igazolható (az észlelési időtartam legalább 25%-a során):
    • változás a székletszámban;
    • változás a széklet formájában (túl szilárd vagy lágy széklet);
    • változás a széklet ürítésében (nehéz vagy sürgető székürítés, elégtelen kiürülés érzése);
    • nyákürítés;
    • hasi puffadás, feszülés.

Római kritériumok II.

  • Hasi fájdalom (vagy diszkomfort)
    • mely a székürítéssel oldódik, vagy
    • nehéz székürítéssel, vagy
    • gyakori székürítéssel együtt jelentkezik.

A diagnózis biztonságosságát elősegítő további egyszerű eszközök IBS-ben

  • Anamnézis:
    • a tünetek típusos vagy atípusos volta;
    • a tünetek időtartama, intenzitása és változása;
    • demográfiai adatok (nem, életkor);
    • előzetes vizsgálatok (ha voltak) eredményei;
    • vastagbél- vagy hasi tumor családi előfordulása;
    • nutritív tényezők (laktózintolerancia) értékelése;
    • gyógyszermellékhatások értékelése;
    • pszichoszociális háttér, személyiségjegyek értékelése.
  • Fizikális vizsgálat:
    • teljes fizikális vizsgálat,
    • rectalis digitális vizsgálat,
    • szükség esetén kismedencei fizikális vizsgálat.

Valószínűsíthető diagnózis

A tünetek Római kritériumok alapján történő értékelése, a körültekintő exploráció, anamnézis, fizikális vizsgálat valószínűsítik ugyan a diagnózist, de fokozott rizikótényezők jelenléte esetén a diagnózis biztonságát egyszerű, ún. tájékozódó vizsgálatokkal célszerű megerősíteni.

  • Tájékozódó vizsgálatok:
    • laboratóriumi alapvizsgálatok,
    • okkult vér vizsgálata székletben,
    • székletbakteriológia, -parazitológia.
  • Eszközös vizsgálatok:
    • hasi UH (egyedi elbírálás alapján);
    • szigmoidoszkópia: 40 éves életkor felett (székrekedés domináns kórforma) új keletű panaszok;
    • kolonoszkópia: lásd szigmoidoszkópia + 45 éves életkor felett, ill. fokozott rizikótényezők.

Negatív, kizárásos diagnózis

Azokban az esetekben (a kórkép kisebb csoportjában), melyekben a tünetek értékelése, a tájékozódó vizsgálatok nem szolgálnak elégséges adatokkal, az organikus betegség kizárása révén, a differenciáldiagnosztika racionálisan, célszerűen megválasztott eszközével juthatunk el a diagnózishoz.

Figyelmeztető megjegyzés

  • A diagnosztikus tevékenység során észlelt figyelmeztető (alarm) tünetek organikus betegségre utalnak. Ezek:
    • testsúlycsökkenés,
    • éjszakai hasi fájdalom,
    • éjszakai széklet,
    • véres széklet,
    • láz.
  • Időskori IBS gyanúja esetén tájékozódó vizsgálatok elvégzése mellett a vastagbél eszközös vizsgálata indokolt.

Az IBS terápiája

Az IBS terápiás eszköztárának ma elfogadott 4 legfontosabb eleme

A terápia lehetséges eszközeiAz IBS súlyossági formái
Megfelelő orvos-beteg kapcsolat
+
Enyhe
Diétás és életmódbeli változtatások
+
Farmakoterápia
+
Közepes
PszichoterápiaSúlyos

Elv: Az egyes kezelési eljárások harmonikus alkalmazása. A kórkép enyhe vagy közepes súlyosságú formáiban az eszköztár első 3 eleme - megfelelően alkalmazva - várhatóan eredményes. A kórkép súlyos formáiban a kezelés hatékony része lehet a pszichiátriai kezelés.

Az IBS gyógyszeres kezelése

  • A placebo-kontrollált klinikai vizsgálatok alapján az eddig használt készítményeknek csak egy része felel meg a modern kritériumrendszernek. Ugyanakkor a patomechanizmus részletes megismerésével új hatásmechanizmusú készítmények jelentek meg.
  • Az IBS kezelésében a gyógyszerválasztás egyik célszerű alternatívája a tünetek jellegének megfelelő, tünetorientált terápia megválasztása. Ehhez nyújt támpontot a 3 leggyakoribb szimptóma esetére az összefoglaló ábra.
  • Hasi fájdalom és székrekedés mint domináns tünetek esetén a Ca-antagonista készítmények az első vonalbeli szerek: pinanerium, otilonium-bromid.
  • Az IBS hasmenéssel járó altípusában első vonalbeli szerek a Ca-antagonista és az 5-HT3-antagonista készítmények. Az 5-HT3-antagonisták III. fázisú klinikai farmakológiai vizsgálatok alatt állnak.

Az IBS gyógyszeres kezelésének tünetorientált lehetőségei*

Hasi fájdalomSzékrekedésHasmenés
Ca-antagonistaCa-antagonista5-HT3-antagonista**
Ca-antagonista
encephalinanalóg
5-HT3-antagonista**
laxativum
5-HT4-agonista**
antidepresszáns (SSRI)
opioid agonista
antidepresszáns (triciklikus)

* Gyógyszertári forgalomban levő készítmények hatástani csoportjai
** IBS vonatkozásában klinikai vizsgálatok és értékelés alatt

Az IBS-betegek gondozása

A beteg panaszmentessé válása igazolja a diagnózis helyességét. A betegek nagy része - enyhe vagy mérsékelt és időszakos tünetek miatt - a tünetek kiújulása esetén igényel orvosi konzíliumot. Ugyanakkor az állapotban bekövetkező szokatlan változás, ill. állapotromlás esetén organikus betegség megjelenésére kell gondolni. Az IBS súlyosabb formájában - ún. nehéz betegek - a tartós kezelés, a gondozás alapvető igény.

Az irányelvről további információk kérhetők:

dr. Wittmann Tibor
Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszertudományi Centrum I. Sz. Belgyógyászati Klinika
6720 Szeged, Korányi fasor 8-10.
Tel: 06-62-545-192; fax: 06-62-545-992; e-mail: witt@in1st.szote.u-szeged.hu

Az eredeti irányelv az Útmutató Gasztroenterológiai különszámában jelent meg (2002. március).



Fejlesztés alatt!