Az Egészségügyi Minisztérium módszertani levele
Foglalkozási asthma
Készítette: A Fodor József Országos Közegészségügyi Központ és a Foglalkozás-orvostani Szakmai Kollégium
1. Bevezetés
A foglalkozási asthma az extrinsic asthma bronchialenak azt az alcsoportját képezi, melyet a munkahelyen felhasznált, előállított, illetve ott rendszeresen előforduló anyagok belégzése vált ki. E betegség a 27/1996. (VIII.28.) NM rendelet 2. számú mellékletében felsorolt bejelentendő foglalkozási betegség.
Kóroki tényezőként számos szerves és szervetlen respirábilis por, gőz, gáz, aeroszol szerepelhet, amelyek vagy önmagukban rendelkeznek antigén sajátosságokkal, vagy hapténként fehérjéhez kötődve képeznek antigént (1. melléklet). Már több mint 200 munkahelyi anyag asthmát okozó hatása bizonyított, s e szám állandóan növekszik. Ezzel egyidejűleg emelkedik a foglalkozási asthmás esetek száma, nemzetközi felmérések a felnőtt asthmások 3-20%-át véleményezik foglalkozási eredetűnek.
Tekintve, hogy a foglalkozási asthma túlérzékenységen alapuló megbetegedés, a munkahigiénés előírások betartása sem gátolja meg mindig a betegség kialakulását, megelőzésében az alkalmassági orvosi vizsgálatoknak, a megfelelő preventív higiénés intézkedéseknek van döntő szerepe.
A módszertani levél nemcsak a foglalkozási asthma diagnosztizálásához kíván segítséget és egységes irányelveket adni, hanem röviden összefoglalja a prevenció lehetőségeit és a tennivalókat is.
2. Diagnózis
A foglalkozási asthma diagnózisának alapvető kritériuma annak igazolása, hogy a munkahelyen jelenlevő anyagok szerepet játszanak a bronchospazmus kiváltásában.
Kiegészítő vizsgálatokkal (nem specifikus provokáció, bőrpróba, IgE meghatározás, PEF profil, fizikális és rhinológiai vizsgálatok) további értékes információkat nyerhetünk a betegség súlyosságára, reverzibilitására és a lehetséges rehabilitációs eljárásokra vonatkozóan.
A betegvizsgálat menete a szokásos sorrendben történik (2. melléklet).
3. Alapkritériumok
A diagnózis első és legfontosabb része a gondosan, részletesen felvett és szakszerűen értékelt anamnézis. Minthogy a foglalkozási asthmáért munkahelyi anyag a felelős, döntő a munkaanamnézis pontos felvétele. Tisztázni kell, hogy a légtérben – akár egészen alacsony koncentrációkban is – milyen szenzibilizáló anyagok vannak jelen, milyenek keletkeznek, s a panaszok hogyan függenek össze a munkavégzéssel.
Foglalkozási asthmában az esetek nagy többségében az asthmás roham a munkahelyen, munkavégzéskor, az allergén belégzését követően jelentkezik, az antigén jellegétől, s feltehetőleg az expozíció nagyságától is függően hetekig, hónapokig, gyakran hosszú évekig tartó tünetmentes szenzibilizálódás után. A szenzibilizálódás jelei közül a conjunctivitis és/vagy rhinitis jelentkezése a dyspnoe kialakulását gyakran megelőzi. Az első időszakban az állapot spontán reverzibilis, a dolgozó munkája végeztével, hétvégeken, szabadsága alatt panasz- és tünetmentessé válik. A bronchospazmus azonban ebben az időszakban is kiváltható, mégpedig az allergén lényegesen kisebb mennyiségével, mint amilyen a szenzibilizációt létrehozta. Az expozíció folytatásával rosszabbodás léphet fel, súlyos esetekben irreverzibilis bronchiális obstrukció alakulhat ki.
Az allergénexpozíció és a panaszok, tünetek időbeni összefüggésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy az asthmás reakció lezajlása három típust követhet:
a. A "korai" vagy "azonnali" reakció esetén a bronchospazmus az egyszeri expozíció után azonnal bekövetkezik, majd 30-60 percen belül spontán oldódik.
b. "Késői" reakció esetén a bronchospazmus csak az expozíciót követően 4-8 órával lép fel, majd spontán oldódik. E típusnál tehát az asthmás roham látszólag a munkavégzéstől függetlenül léphet fel, mivel nem szükségszerűen a munkahelyen, hanem esetleg a munkavégzést követően, otthon jelentkezik.
c. A "kettős-reakció" lényegében egy korai és késői komponensből tevődik össze, azaz az expoziciót követően azonnal fellép egy spontán oldódó bronchospazmus, melyet 4-8 óra múlva újabb expozíció nélkül egy második követ.
Egyes anyagok esetében (pl. izocianátok) ismeretes ezen típusoknak egy olyan variánsa is, amikor az egyszeri expozíció hatására fellépő és spontán oldódó bronchospazmus újabb expozíció nélkül, néhány napon keresztül, rendszerint azonos napszakban megismétlődik.
Az anamnézis felvételénél nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy számos munkahelyi allergén előfordulhat mindennapi környezetünkben is (pl. rezisztán alapú festékek, lakkok, pillanatragasztók stb.), s ezek módosíthatják a panaszok jelentkezésének időpontját.
4. Vizsgálatok
4.1. A nyugalmi légzésfunkciós vizsgálatok segítségével elsősorban az obstruktív ventillációs zavar fennállását kell megállapítanunk vagy kizárnunk. Fontos szerepe van ezen vizsgálatnak annak megállapításában is, hogy specifikus vagy aspecifikus provokáció végezhető-e, melynek elvégzéséhez a beteg jó légzési állapota, 70 % feletti FEV1 érték, vagy 0,5 kPa/l/s alatti légúti áramlási ellenállás szükséges.
4.2. Míg a specifikus provokációs vizsgálat a környezeti allergének okozta asthma bronchiale kivizsgálása során rendszerint mellőzhető, a foglalkozási asthma megállapításához gyakran szükséges. E vizsgálat elvileg történhetne a tisztított antigén inhaláltatásával, azonban ez számos foglalkozási allergénből nem áll rendelkezésre és az eljárás nem is veszélytelen. Ezért az ilyen tesztelést diagnosztikus célból nem javasoljuk.
4.3. Ha emellett figyelembe vesszük, hogy a munkahelyi allergizáló anyagok antigén összetétele komplex, különösen állati, növényi eredetű anyagok esetén a betegséget kiváltó antigén szennyeződésként, bomlástermékként lehet jelen, kézenfekvő, hogy az esetek többségében a foglalkozási asthma megállapításához az optimális megoldás az u.n. munkahelyi feltételeket imitáló inhalatív provokációs vizsgálat elvégzése. Ennek a módszernek lényege, hogy ellenőrzött laboratóriumi körülmények között reprodukáljuk a munkahelyi tevékenységet, mégpedig úgy, hogy az allergén expozíció semmiképpen se haladja meg a munkahelyen lévőt. A provokáció előtt és azt követően legalább 8 órán keresztül regisztráljuk az obstrukció detektálására kiválasztott légzésfunkciós paramétert (légúti áramlási ellenállást vagy FEV1-et, illetőleg ha egyik sem megvalósítható, a PEF-et.). A vizsgálat akkor pozitív, ha a légúti áramlási ellenállás legalább 100%-kal emelkedik és meghaladja a 0,6 kPa /l/sec értéket, valamint mindez nem a légzési középállás (FRC) csökkenéséből adódik, illetve ha a FEV1 legalább 20%-kal csökken és a provokáció után mért értékek kóros tartományba esnek. (Amennyiben csak a PEF vizsgálatára van lehetőség, a 35%-ot meghaladó csökkenést tekintjük kórjelzőnek.) Az irritatív hatások szerepe kizárandó. Ebben segítséget nyújthat, ha azonos feltételek mellett, indifferens anyaggal (pl. laktóz) is elvégezzük a provokációt.
Az említett kautélák figyelembevételével végzett munkahelyi provokáció szintén diagnosztikus értékű.
5. Kiegészítő vizsgálatok
5.1. A nem specifikus hyperreaktivitás jellemző tünete az asthma bronchialénak. Fiziológiás mediátoranyagok, mint a hisztamin, az acetilkolin kisebb dózisban okoznak bronchospazmust asthmásokon, mint egészségeseken, sőt asthmásokon igen gyakran hörgőgörcs váltható ki hypotoniás, hypertoniás sóoldat belélegeztetésével, fizikai terheléssel is. Jóllehet a hyperreaktivitás nemcsak asthmásokra jellemző, hanem pl. krónikus bronchitisben, sőt néhány héten át izolált felsőlégúti infekció után is kimutatható, megfelelően alkalmazva és értékelve mind a foglalkozási asthma diagnosztizálásában, mind a prognózis megítélésében értékes információt ad.
A vizsgálatot ugyancsak szoros légzésfunkciós ellenőrzés mellett kétféleképpen végezhetjük:
a. Hisztamin vagy acetilkolin emelkedő koncentrációjú oldatait porlasztjuk és a vizsgálati protokollban meghatározott módon inhaláltatjuk a beteggel mindaddig, amíg elérjük azt a koncentrációt, aminek belégzése után a FEV1 a kiindulási értékhez képest legalább 20%-kal csökken (PC20 = az a hisztamin vagy acetilkolin koncentráció, amelynek a fenti módon történő belégzése során a FEV1 20%-kal csökken. Amennyiben a provokáció során légúti áramlási ellenállás meghatározás történik, úgy a 100 %-os rezisztencia emelkedést kiváltó koncentrációt, a PC100Raw-ot mérjük).
b. Azonos koncentrációjú hisztamin vagy acetilkolin ultrahangos porlasztóval történő belélegeztetése addig, míg a FEV1 20%-kal nem csökken (PD20), illetőleg a Raw 100 %-kal nem emelkedik (PD100Raw).
(Tekintettel arra, hogy a nem specifikus provokáció általában légzésfunkciós laboratóriumban történik, a PEF mérése ilyenkor nem elégséges.)
Bármily körültekintően végezzük is a provokációs vizsgálatokat, számolnunk kell a gyors orvosi beavatkozást szükségessé tevő bronchospazmus felléptével, ezért a European Respiratory Society ajánlásainak megfelelelően, e vizsgálatokra csak jól felszerelt, kellőképpen felkészült szakintézetben kerülhet sor. Ez azt jelenti, hogy
a – a vizsgálat csak asthmás roham ellátásában gyakorlott orvos jelenlétében végezhető
b – álljanak rendelkezésre inhalációs és intravénás hörgtágító és szteroid készítmények, illetőleg készenléti oxigén
c – specifikus provokáció után a beteget 6 órán keresztül megfigyelés alatt kell tartani. s ha bronchusgörcs alakult ki, csak annak teljes megszüntetése után hagyhatja el a szakrendelést. A beteget tájékoztatni kell arról, hogy mik a teendők abban az esetben, ha otthonában ismét bronchusgörcs lépne fel.
A provokációs vizsgálatok ellenjavallatait a 3. melléklet tartalmazza.
5.2. A bőrpróbák (Prick teszt, intracutan teszt) a kérdéses antigénnel szembeni ellenanyag termelés, illetve az atópiás alkat kimutatásával értékes információt adnak, de az adott antigén kóroki szerepét éppúgy nem bizonyítják, mint ahogy a negatív bőrpróba sem zárja ki azt. További korlátot jelent, hogy a foglalkozási allergének többségéből nem áll rendelkezésre tisztított antigén.
5.3. Az in vitro vizsgálatok közül a munkahelyi allergénre specifikus IgE szint emelkedése a gyulladás allergiás pathomechanizmusát mutatja. Valószínűsíti az allergiás eredetet az expozíció során kialakuló eosinophylia, még inkább e sejtek megjelenése, felszaporodása a köpetben, orrváladékban.
5.4. Ismeretesek azok a – mindenekelőtt az angolszász országokban elterjedt – módszerek, melyek a foglalkozási asthmát a csúcsáramlás (PEF) profilnak az egyes munkafolyamatokkal való összefüggései alapján diagnosztizálják. Ehhez a PEF értékek folyamatos – munkahelyi és otthoni – mérése és regisztrálása szükséges, összehasonlítva a feltételezett foglalkozási antigén expozíciója alatt és ettől mentes munkaköri tevékenység idején regisztrált profilt. E módszer elsősorban a rehabilitáció és terápia eredményességének nyomonkövetésére javasolt, diagnosztikus értékéről már szóltunk.
5.5. Természetesen a kivizsgálás részét képezi a fizikális vizsgálat, mely elsősorban differenciáldiagnosztikai jelentőségű. Foglalkozási asthma gyanúját veti fel, ha a munkavégzés során kialakuló nehézlégzést a bronchiális obstrukció jellegzetes tünetei –sípolás, búgás, megnyúlt kilégzés – kísérik.
5.6. A rhinológia vizsgálat egyrészt a latens sinusitisek, az intrinsic asthmára utaló polipusok, másrészt a kísérő rhinitis típusos tüneteinek felderítésével értékes információt adhat.
6. Összefoglalva
Foglalkozási asthma akkor állapítható meg, ha a dolgozó a betegség kialakulása előtt rövidebb, hosszabb ideig olyan allergizáló anyag expozíciójában dolgozott, amelynek már kis koncentrációjával is kiváltható nála a légzésfunkciós vizsgálattal igazolt, jellegzetes bronchospazmus, s ennek létrejöttében aspecifikus tényezők (hyperreaktivitás, irritatív hatás, diurnális változás stb.) kizárhatók. Foglalkozási asthmásoknak kell azokat is tekinteni, akiknél a munkahelyi anyag mellett más antigénnel szembeni szenzibilizáció is fennáll.
Azokban az esetekben, amikor a bronchiális obstrukció már nem teszi lehetővé az inhalatív provokációs vizsgálatot, a szóbanforgó anyagról rendelkezésre álló tapasztalatok, a jellegzetes anamnézis és az egyéb leletek alapján egyénileg kell dönteni.
7. Prognózis
A prognózist elsősorban az határozza meg, hogy a betegséget melyik stádiumban diagnosztizáljuk, mikor kerül sor az oki terápiára, az expozíció megszüntetésére. Korai diagnózis esetén, amikor a bronchiális obstrukció még spontán reverzibilis és a nem specifikus bronchiális hyperreaktivitás általában kisfokú, az expozíció megszüntetésével többnyire megszűnnek az asthmás rohamok, jóllehet egyes tünetek perzisztálhatnak, s a gyakran tartósan fennálló légúti hyperreaktivitás miatt nem specifikus ingerek még ezt követően is kiválthatnak bronchospazmust. Ha az expozíció megszüntetésére csak akkor kerül sor, amikor a hörgőszűkület már krónikussá vált, amikor a nem specifikus hyperreaktivitás igen kifejezett, csökkennek a teljes gyógyulás esélyei, s tartós, esetleg végleges munkaképesség csökkenés következhet be.
8. Tennivalók
A foglalkozási asthma esetében is, miként minden extrinsic asthma bronchialénál, az oki terápia az expozíció teljes megszüntetése. Ezért foglalkozási asthma gyanúja esetén, lehetőleg a legkoraibb stádiumban részletesen ki kell vizsgálni a beteget. Ha a foglalkozási asthma bizonyítást nyert, úgy az allergén expozíciót azonnal meg kell szüntetni. Mivel a cél mindenképpen a beteg munkaképességének megőrzése kell legyen, – lehetőleg az eredeti foglalkozásának megtartásával – elsősorban a prevenciónál felsorolt allergén eliminálási lehetőségeket kell alkalmazni. Ha erre nincs mód, akkor munkahely változtatás szükséges.
A részletes kivizsgálás eredményeit felhasználva kell gondoskodni a megfelelő rehabilitációs munkakörről, mely aspecifikus hyperreaktivitás fennállása esetén az irritatív expozíció kizárását is jelenti. Ezzel párhuzamosan fel kell világosítani a beteget arról, hogy melyek azok a mindennapi környezetében előforduló anyagok, körülmények, amelyeket a továbbiakban kerülnie kell. Ha a diagnózisra csak akkor kerül sor, amikor az ezpozíció megszüntetése ellenére a beteg tünetei megmaradnak, úgy biztosítani kell a megfelelő kezelést és gondozást is.
9. Bejelentési kötelezettség
A 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet értelmében a foglalkozási asthma és rhinitis, valamint az extrinsic allergiás alveolitis bejelentendő foglalkozási megbetegedés. A bejelentést a diagnózist felállító orvosnak az erre rendszeresített nyomtatványon kell megtennie, a munkáltató székhelye szerinti illetékes városi (a fővárosban kerületi) ÁNTSZ intézetnek. A bejelentést követően egy hónapon belül az ÁNTSZ kivizsgálja az esetet, a kivizsgáláson jelen van a munkáltató, a munkavállaló képviselője és a foglalkozás-egészségügyi orvos is.
A foglalkozási asthma jelenleg nem szerepel a kártalanítandó foglalkozási megbetegedések listáján (217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet I. melléklete).
A bejelentett foglalkozási asthma esetek száma jelenleg rendkívül alacsony. Tekintettel arra, hogy az elhanyagolt esetek az expozició megszűnése után is fennmaradó tartós betegséghez vezethetnek, a bejelentést követő munkahelyi vizsgálatok pedig rövidítik a káros expozíció idejét, a betegeknek és a foglalkozás-egészségügyi orvosnak, de a munkahelynek is érdeke a foglalkozási asthma bejelentése.
Fontos a beteget ellátó orvosok és egészségügyi intézmények együttműködése. A foglalkozás-egészségügyi orvos feladata a munkaköri alkalmasság megállapítása. A foglalkozási asthmára gyanús betegeket szakintézetbe (Tüdőbeteg gondozó) illetve a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézete (OMFI) tüdőgyógyászati szakrendelésére kell küldenie további vizsgálat céljából. Súlyos esetben szakintézeti (Pulmonológiai osztály) felvétel is szóba jön. Az igazoltan foglalkozási asthmában szenvedő betegeket a foglalkozás-egészségügyi orvos bejelenti, és részt vesz a bejelentést követő ÁNTSZ vizsgálatban.
A háziorvos elsősorban a keresőképesség elbírálását végzi, és betegállománya alatt kezeli, ellátja, szükség esetén szakintézetbe utalja a beteget.
Amennyiben a háziorvosban merül fel először a foglalkozási megbetegedés gyanúja, annak megerősítését a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál, a pulmonológiai szakhelyeken vagy az OKK-OMFI-ban kezdeményezheti, illetve a megbetegedést önállóan bejelentheti. Ilyen esetben a beteg foglalkozás-egészségügyi orvosát is ajánlatos értesíteni.
A legcélszerűbb eljárás közvetlenül a Fodor József OKK-OMFI tüdőgyógyászati szakrendeléséhez fordulni. (Bp., IX. Nagyvárad tér 2., Tel: 1-476-1100)
10. Prevenció
Jóllehet a foglalkozási asthmát, mint szenzibilizáción alapuló megbetegedést, ÁK érték alatti koncentrációban jelenlevő allergén mennyiségek is kiválthatják, számos irodalmi adat szól amellett, hogy a foglalkozási asthma incidenciája emelkedik a magas allergén expozícióban dolgozók között, ezért az allergén koncentráció csökkentése ezen munkahelyeken fontos feladat.
11. A megelőzés lehetőségei:
11.1. Az expozíció megszüntetése vagy csökkentése
Zárt technológia, robottechnika alkalmazása;
Műszaki megelőzés: agresszív allergének helyettesítése kevésbé vagy nem szenzibilizáló anyagokkal, technológiai módosítások (pl. granulálás, szuszpenzió alkalmazása enzimporok esetében);
Egyéni védőeszköz használata;
11.2. Orvosi prevenció
Az allergén expozícióban dolgozók alkalmazásánál fontos szerepe van az előzetes és időszakos alkalmassági orvosi vizsgálatoknak, melyeknél az alábbiak figyelembe vétele ajánlott:
11.3. Előzetes alkalmassági vizsgálat
Részletes anamnézis felvétel, különös tekintettel a családi, gyermekkori és korábbi allergiás megbetegedésekre, valamint légzőszervi betegségekre.
Részletes munkaanamnézis felvétele, különös tekintettel a korábbi allergén expozíciókra.
Dohányzási szokások regisztrálása.
Belgyógyászati vizsgálat.
Rutin laboratóriumi vizsgálat (We, vérkép, vizelet).
Mellkas rtg (1 évnél nem régebbi).
Légzésfunkciós vizsgálat (minimum VC vagy FVC és FEV1).
Anamnézisben szereplő allergiás megbetegedés esetén allergológiai kivizsgálás, nem specifikus hyperreaktivitás vizsgálatára utalás.
11.4. Időszakos alkalmassági vizsgálat
Részletes anamnézis felvétel, az alkalmassági vizsgálat óta eltelt időszakra (esetleges szemviszketés, alsó- és felsőlégúti tünetek, bőrtünetek regisztrálása). Minden felnőttkorban újonnan jelentkező asthma esetében vizsgálni kell, nem foglalkozási eredetű-e.
Hétvégére, munkaszünetre szűnő, javuló köhögés, sípoló légzés – különösen az e szempontból veszélyes anyagokkal exponáltaknál (izocianát, liszt, enzimek stb.) – megerősíti gyanúnkat.
Belgyógyászati vizsgálat.
Légzésfunkciós vizsgálat (minimum VC vagy FVC és FEV1).
- Szükség esetén műszak előtti és utáni légzésfunkciós vizsgálat.
- Légzőszervi panaszok, illetve tünetek esetén részletes kivizsgálás.
11.5. Alkalmatlanság az előzetes vizsgálat alapján
Obstruktív légzésfunkciós eltéréssel járó bármilyen betegség.
Krónikus bronchitis bronchialis hyperreaktivitással.
Allergiás légúti és bőr megbetegedések bármely formája.
Jelentős restriktív légzésfunkciós eltéréssel járó bármilyen betegség.
Felsőlégutak funkciókárosodással járó krónikus megbetegedései.
11.6. Alkalmatlanság az időszakos vizsgálat alapján
Az előzetes orvosi vizsgálatnál megadottak, valamint minden olyan bronchiális obstrukció, mely a munkaanyaggal való érintkezés során alakul ki.
12. Az alkalmazott rövidítések magyarázata
IgE Immun globulin E
PEF Csúcsáramlás
FEV1 Forszírozott kilégzési térfogat 1 s alatt
FRC Funkcionális reziduális kapacitás
PC20 a provokáló anyag (histamin, acetilkolin) 20 % FEV1 csökkenést okozó koncentrációja
PC100Raw az inhalált provokáló anyagok a légúti áramlási ellenállás 100 %-os emelkedését okozó koncentrációja
We Vérsejtsüllyedés
VC Vitálkapacitás
FVC Forszírozott vitálkapacitás
1. melléklet
A leggyakoribb foglalkozási allergének
Nagymolekulasúlyú szerves anya-gok (fehérjék, poliszaharidák, peptidek stb.)
Állati eredetűek:
laboratóriumi kisállatok (patkány, egér, tengerimalac stb.) vizelet fehérjéi és szôre;
madarak (galamb, csirke, papagáj stb. ) ürüléke és tolla;
atkák és rovarok (gabonazsizsik, sáska, selyemhernyó stb.);
gyapjú;
Növényi eredetűek:
gabonafélék magvai és liszt (búza, rozs, árpa, zab, kukorica stb.);
textiliák (gyapot, len, kender stb.);
kávébab, tea stb.;
pollenek;
Enzimek:
B. subtilis enzimei (bioaktív mo-sószergyártás);
papain, pepszin, tripszin, amiláz stb.
Kismolekulasúlyú (<1000 dalton) szerves és szervetlen anyagok (haptének)
Izocianátok (toluol-, difenilme- tán-,hexametilén-,naftalén-diizo-cianát);
Savanhidridek és származékaik
(ftálsav-,trimellitsavanhidrid, tet-
raklórftálsav);
Fémek és sóik ( nikkel, nikkel-szulfát, króm, kromátok, komplex platina sók, kobalt, vanádium pentoxid );
Gyanták: kolofonium és műgyan-ták (fenol-formaldehid-, epoxi-gyanta stb.);
Gyógyszerek (penicillinek és közti termékeik, cefalosporinok, piperazin hidroklorid, metildopa stb.);
Szerves aminok ( dimetil-etanola-min, etiléndiamin, parafeniléndi-amin, klóramin-T stb.);
Egyéb: formaldehid, szintetikus textiliák, metil-cianoakrilát, exo-tikus fák pora (plikátsav) stb.
2. melléklet
Foglalkozási asthma kivizsgálási menete
1. Anamnézis - munkaanamnézis
2. Fizikális vizsgálat
3. Nyugalmi légzésfunkciós vizsgálat (minimum FVC, FEV1 meghatározás, lehetőség szerint áramlás-térfogat görbe felvétele és testpletizmográfiás mérés)
4. Fül-orr-gégészeti status
5. Mellkas és orrmelléküreg rtg
6. Laboratóriumi vizsgálatok: We, teljes vérkép, orrváladék kenet, esetleg allergén specifikus IgE
7.. Bőrpróba (Prick teszt) általános inhalatív környezeti allergénekkel,- munkahelyi allergénekkel
8. Bronchiális obstrukció esetén farmakodinámiás teszt*
Csak Intézetben végezhető vizsgálatok:
9. Nem specifikus bronchiális hyperreaktivitás vizsgálata *
10. Specifikus provokáció légzésfunkciós kontrollal *
A European Respiratory Society ajánlásainak megfelelően végezve (Medicina Thoracalis XLVII. évfolyam 1994. Supplementum: Standardizált légzésfunkciós mérések.)
3. melléklet
Provokációs tesztek ellenjavallatai
légúti obstrukció (FEV1 < mint a kell érték 70 %-a, vagy 0,5 kPa/l/s vagy azt meghaladó légúti áramlási ellenállás),
3 hónapon belül lezajlott myocardialis infarctus,
3 hónapon belül lezajlott agyi vascularis történés,
arteriás aneurysma,
rosszul kooperáló beteg.
A vizsgálat elvégzése megfontolandó:
2 héten belül lezajlott felső légúti hűléses megbetegedés,
asthmás exacerbatio,
hypertonia,
graviditas,
gyógyszeres kezelést igénylő epilepszia esetén.
A módszertani levél érvényessége: 2008. december 31.
