Betegség leírása

Pseudomembranosus colitis

Betegség megnevezésének szinonímái:

Álhártyás vastagbélgyulladás
Antibiotic associated colitis
Antibiotikus kezeléshez társuló vastagbélgyulladás
Clostridium difficile assiciated colitis
Colitis due to Clostridium difficile
Clostridium difficile baktérium okozta vastagbélgyulladás
Enterocolitis due to Clostridium difficile
Pseudomembranous colitis
Clostridium difficile okozta pseudomembranosus colitis
Antibiotikum alkalmazással összefüggő colitis
Antibiotikummal összefüggő colitis
Antibiotikum okozta colitis
Colitis pseudomembranacea
Pseudomembranosus enterocolitis
Antibiotikummal asszociált colitis

BNO:

A0470

Alapadatok:

Férfi: Bármely életkorban előfordulhat
Nő: Bármely életkorban előfordulhat

Betegség leírása:

Antibiotikum terápiát követően kialakuló, álhártya-képződéssel járó vastagbélnyálkahártya-gyulladás, mely általában enyhe lefolyású, azonban esetenként súlyos szövődmények kialakulásához vezethet.

Betegség lefolyása:

Álhártyás colitis leggyakrabban antibiotikus kezelést követően alakul ki, legkorábban a kezelés 2. napján jelentkezik, de előfordulhat akár 3 héttel az antibiotikus terápia után is.

Az antibiotikus kezelés szövődményeként a bélfalban a normál bélflórát alkotó baktériumok elpusztulnak, helyükön 30-50%-ban Clostridium difficile nevű baktériumtözs telepszik meg, mely a nyálkahártya felszínes, később a mélybe terjedő szövetelhalással járó gyulladását okozhatja. A tünetekért a Clostridium difficile által termelt toxinok felelősek, mely toxinok a fertőzött egyén székletéből kimutathatók.

C. difficile negatív hasmenéskor előfordul, hogy a vastagbélben antibiotikum hatására szénhidrát erjedés következik be, egyes gombafajok (Candida), nehezen meghatározható mikroorganizmusok megszaporodnak.

Nem-C.difficile hasmenés általában enyhe lefolyású megbetegedés, spontán gyógyul.

Clostridium difficile hasmenés viszont morbiditás (megbetegedés), mortalitás(halálozás) szempontjából egyaránt súlyosabb lefolyású hasmenést okoz.

Leggyakrabban a betegeknél alhasi görcsök, étvágytalanság, gyakori vizes, vagy nyákos-véres hasmenés (esetenként akár 30/nap), esetleg hőemelkedés, láz, fogyás, gyengeség érzés jelentkezik.

Súlyos, a teljes bélfalat érintő gyulladás, illetve bélelhalás esetén súlyos szövődményként a bélfal átszakadása, ún. perforatio alakul ki, mely az életet veszélyeztető hashártyagyulladás kialakulásához vezethet. Ez az életet veszélyeztető kórkép minden esetben sürgős sebészi beavatkozás igényel.

A betegség elkülönítése a beleket ellátó erek elzáródásától, gyulladásos bélbetegségtől, egyéb fertőző hasmenéstől tükrözéses vizsgálattal (sigmoideoscopia) , illetve mintavéttelel, valamint székletvizsgálattal történhet.

Sigmoidoscopia elvégzése során a bélfalon lapos, ún. álhártyával fedett nyálkahártya-fekélyek láthatók, melyek az esetek 10%-ában csupán a vastagbelek sigmoideoscopiával nem vizsgálható kezdeti szakaszán figyelhetők meg, ezért ilyen esetekben a székletvizsgálat elengedhetetlen, hiszen a baktérium toxin kimutatása a székletből egyértelműen alátámasztja a diagnózist..

A nyálkahártyafekélyekből származó minta szövettani vizsgálatakor a bélfalban a gyulladásos területen csaknem minden esetben kimutatható a baktérium.

A kezelés enyhe tünettekkel járó esetben az antibiotikum elhagyása, súlyos esetben a Clostridium difficile kiirtását célzó antibiotikus terápia, mely vancomycinnel, metronidazollal történik. A hasmenést gátló szerek nem javasoltak, mert gátolják a toxin kiürülését a bélrendszerből, ezzel a akórkép súlyosbodásához vezethetnek.

Szövődmények kialakulása esetén az elhalt, vagy átfúródott bélszakasz minél korábbi sebészi eltávolítása indokolt, mellyel teljes panaszmentesség, és gyógyulás érhető el.

Visszatérő C.difficile által okozott hasmenés esetén antibiotikum nem használandó, intravénás gamma globulin infusio adása megkísérelhető.