Visszatérés a főoldalraHírekIsmertetőKereső
 
Betegség leírása

Tinea pedis

Éles, karéjos, szélű plakk vesiculákkal, excoriációkkal.

Betegség megnevezésének szinonímái:

  • Atlétaláb
  • Athlete's foot
  • Lábujjközök és talp dermatophytonok okozta fertőzése
  • Lábgombásodás
  • Mycosis pedis
  • Athletes foot
  • Mycosis lamellosa sicca
  • Mokaszinláb
  • Sportlerfuss
  • Epidermophytia pedis

BNO:

  • B3530

Alapadatok:

  • Férfi: Bármely életkorban előfordulhat
  • Nő: Bármely életkorban előfordulhat

Betegség leírása:

  • A láb bőrének felületes gombás fertőző megbetegedése.

Betegség lefolyása:

  • A talp, a talpél, a lábujjak, a lábujjközök és a lábhát bőrének (!) felszínes gombás fertőzését összefoglaló néven a láb gombás fertőzésének (tinea pedis, mycosis pedis), míg a körmök gombás fertőzését összefoglaló néven onychomycosisnak nevezzük. Az egyes felsorolt területek gombás fertőzését adott esetben más-más néven is nevezik, így például a talp és a talpél együttes fertőzése az atlétaláb és a lábujjközök fertőzése az erosio interdigitalis. A látott klinikai kép alapján is vannak nevezéktani eltérések is, mint például a már említett talpi, talpéli gombásodás nedvedző formája az atlétaláb, míg a nem nedvedző (száraz) formát mokaszinlábnak (mycosis lamellosa sicca) nevezik. (Mokaszin: az indiánok által viselt "balettcipő jellegű" lábbeli)

    Az egyes bőrrégiók felületes gombásodását nevezik tinea-nak.

    A bőr felszínes gombafertőzésének hátterében leggyakrabban Trichophyton, Epidermophyton, Microspora, ritkábban Malassezia, illetve Candida gombafajok állnak. A felszínes bőrfertőzést okozó gombák közös sajátsága, hogy a bőr elhalt szaruképleteivel táplálkoznak.

    A tinea pedist általában Trichophyton rubrum, Trichophyton mentagrophytes, vagy Epidermophyton floccosum okozza.

    Számos tényező ismert, mely a kialakulására hajlamosít: a bőr felázása; zárt, nem szellőző cipő, csizma, zokni viselése; olyan tevékenység végzése, melynek során vízben kell állni; közös zuhanyzó használata fürdőkben; meleg, nedves környezet; fokozott lábizzadás; stb. Bár ismert, hogy károsodott immunrendszer esetén kiterjedtebb, súlyosabb lehet a lefolyás, de nem állítható, hogy pélául AIDS esetén gyakoribb lenne a kórkép előfordulása. Fiatal felnőttkorban és tinédzserek között gyakori.

    Jellemzően a talpon nagy lemezekben hámlásnak indul a bőr, kifejezetten viszket, vörös, a hámlás széli részén apró, nedvedző hólyagok jelennek meg. Ezek az elváltozások átterjedhetnek a lábhátra is. Mokaszinláb esetén a nedvedzés helyett a hyperkeratosis dominál. Az elváltozás általában kétoldali.

    A diagnózis nem különösebben nehéz. A diagnosztikus nehézséget többnyire az jelenti, hogy az esetlegesen társuló erosio interdigitalis csak gombafertőzés, vagy gombás és bakteriális, vagy csak bakteriális fertőzés okozza-e. Mivel az erosio interdigitalis fertőzési kaput teremt a baktériumok számára, ezért orbánc kiindulópontja lehet.

    Tinea pedis esetén igen ritkán kerül sor mikrobiológiai diagnózisra. A Trichophyton és Epidermophyton gombák jól tenyészthetők Saboraud-agaron. A hámló rész széléről vett kaparékból kálium-hidroxidos előkezelést követően fénymikroszkópos vizsgálattal azonosíthatóak a gombafonalak.

    A kezelés leggyakrabban lokális. Alkalmazhatók oldat formájában gombaellenes dezinficiensek (Castellani-oldat, povidon-jód). Legelterjedtebben allylamin-típusú (terbinafin) és azol-típusú gombaellenes szerek (ketokonazol, itrokonazol) keratolítikus hatású anyagokkal (pl.: 10%-os szalicilsav) kombinált krémeit alkalmazzák. Ritka, recidiváló esetekben per os terbinaffin, itrokonazol, vagy griseofulvin is adható. Szteroid tartalmú externák adása nem javasolható! (Tinea incognito kialakulásának veszélye miatt.)

    Szövődményként onychomycosis, továbbá a társuló erosio interdigitalis miatt orbánc alakulhat ki.

    Elkülönítendő minden talpi hámlással járó betegségtől, például: toxikus shock szindróma, Kawasaki-szindróma, skarlát, Lyell-szindróma, kontakt dermatitis, marószerek okozta bőrfelmaródás, talpi psoriasis.

Megelőzési és más fontos tanácsok:

  • A láb hygiénéjének fokozása és a hajlamosító tényezők kerülése kívánatos a gyógyulás elősegítése érdekében.

Előzmények:

  • Fizikai kórokok
    • Nedves környezet
  • Mikrobiológiai kórokok
    • Epidermophyton floccosum fertőzés
    • Trichophyton rubrum fertőzés
    • Trichophyton mentagrophytes fertőzés
  • Betegségek
    • Lokalizált hyperhidrosis
  • Egyéb prediszponáló tényezők
    • Hiányos személyi hygiene
    • Zárt, nem szellőző cipő viselése
    • Műszálas zokni viselése

Gyakoribb panaszok, tünetek:

  • Kültakaró
    • Berepedés az érintett lábujjak között a bőrön
    • Bőrpír a lábujjak között a bőrön
    • Halványvörös, korpázó felszínű kiemelkedő folt a talp bőrén
    • Hámlás az érintett lábujjak közötti bőrön
  • Idegrendszer és izomrendszer zavarai
    • Bőrtünetek viszketnek

Fizikális vizsgálatok:

  • Kültakaró
    • Erythema az érintett lábujjak közötti bőrön
    • Erythemás, hámló, éles szélű plakk a talp bőrén
    • Interdigitalis desquamatio az érintett lábujjak közötti bőrön
    • Mélyen ülő víztiszta vesiculák a talp bőrén
    • Pustulák a talp bőrén
    • Rhagades az érintett lábujjak közötti bőrön

Speciális, műszeres vizsgálatok:

  • Anyagmintavétel és laborvizsgálatok
    • Gomba vizsgálata (direkt) kenetben (10%-os KOH-val is)
    • Gomba tenyésztése

Gyakoribb szövődmények:

  • Fertőző és parazitás megbetegedések
    • Tinea unguium

Mely szakterületek foglalkoznak ezzel a kórképpel:

  • Bőrgyógyászat és nemibetegségek
  • Gyermekgyógyászat
  • Infektológia

Gyógyszeres terápia:

Kapcsolódó oldalak (automatikus legyűjtés eredménye):