Betegség leírása

Alkalmazkodási zavar a magatartás feltünő zavarával

Betegség megnevezésének szinonímái:

Adjustment Disorder with Disturbance of Conduct

BNO:

F4320

Alapadatok:

Férfi: 2 éves kortól
Nő: 2 éves kortól

Betegség leírása:

Egy pszichoszociális stresszt jelentő nehéz vagy új helyzethez való alkalmazkodásban megjelenő zavar, ami a szubjektív distressz és érzelmi felkavarodottság állapota és negatív irányba befolyásolja az egyén megszokott életvitelét, munkavégzését, közösségi tevékenységét.

Betegség lefolyása:

A kórkép esetében az egyén megszokott magatartása megváltozik valamely új életkörülményhez, vagy stresszt okozó életeseményhez való alkalmazkodás során. Jellemzően a tünetek kialakulása és a stresszor között direkt kapcsolat van. A tünetek a stresszt okozó életeseményt vagy változást követő 1 hónapon belül alakulnak ki, és általában 6 hónapnál nem tartanak tovább.

A stresszor érintheti az illető szociális hálózatát (gyász, válás, különélés, házassági konfliktusok), vagy a szociális támogatás és értékrend szélesebb körét (emigráció, menekült státusz), az egyén életében bekövetkező egyéb változásokat vagy krízist (iskolába menés, iskolai problémák, szülők általi elhagyás, szülővé válás, munkahely elvesztése, költözés, nyugdíjazás, anyagi gondok stb.). Kiváltó tényező lehet még súlyos testi betegség, orvosi beavatkozás, kórházi kezelés is.

A klinikai kép előterében a viselkedés megváltozásának a tünetei állnak. A beteg megszokott magatartása megváltozik, nyugtalanság, izgatottság, súlyos esetben mozgásrohamok lépnek fel. Máskor mozgása meglassul, magába zárkózik, közönyössé, apátiássá válik. Agresszív megnyilvánulások, indulatkitörések fordulhatnak elő. Az életkornak megfelelő társadalmi-etikai normák, szabályok megszegése, mások jogaikban való megsértése, munkakerülés, bűncselekmények végrehajtása jelentkezhet.

A gyermekkorban kialakuló zavar része főleg az ágybavizelés, az ujjszopás vagy a gyerekes beszéd, míg a serdülőkori zavarra inkább az agressziv és/vagy az antiszociális viselkedés a jellemző.

A legtöbb alkalmazkodási zavar átmeneti jellegű, ha a kiváltó tényezők megszűnnek vagy kedvezően alakulnak. A zavar lezajlását, a hatékony terápiás beavatkozást követően a visszaesés nem valószínű. Amennyiben a tünetek ismételten kialakulnak a diagnózis felülvizsgálata, valamint módosítása szükséges.

Differenciál diagnosztikai szempontból ki kell zárni a poszttraumás stressz zavart, a hangulatzavarokat, a szorongásos zavarokat, a személyiségzavarokat, az átmeneti pszichotikus zavart valamint a schizophréniát.