Deperszonalizációs, derealizációs zavar

Betegség leírása:

• Deperszonalizációról beszünk, amikor az egyén önmagát idegennek érzi, saját élményei, érzései eltávolodtak, elidegenedtek tőle. Derealizáció esetén a beteg a világot , a környezetét furcsának, idegenszerűnek éli meg. Deperszonalizációs, derealizációs zavar esetén mindkét tünet egyaránt előfordul.

Betegség lefolyása:

• A deperszonalizáció olyan tartós vagy visszatérő élmény, amikor a beteg úgy érzi mintha elszakadt volna saját magától, külső szemlélője lenne saját érzéseinek, élményeinek. A kórkép esetében a deperszonalizáció mellett derealizáció is előfordul, amikor a környezet, a tárgyak, az emberek valószerűtlennek, idegennek tűnnek. Az egyes epizódok percektől órákig, ritkán napokig, hetekig is eltarthatnak, majd spontán oldódnak. A beteg a megváltozottság, elidegenedés érzése ellenére is a realitásban marad, amnéziával nem jár az állapot. A kóros élményekhez rossz testi közérzet, szorongás társulhat. Az időélmény megváltozik, a külvilág tárgyait a beteg néha kisebbnek vagy ellenkezőleg, nagyobbnak érzékeli. A beteg fél az állapot visszatérésétől, annyira gyötrőnek és kétségbeejtőnek éli meg. A betegség a serdülőkorban vagy a felnőttkor elején kezdődik. Lefolyása krónikus, többségében hullámzó lefolyást mutat, míg ritkábban tünetmentes időszak nélküli, folyamatos tünetek észlelhetők. Pszichológiai stresszel járó helyzetek után a tünetek kiújulhatnak. A zavar oka nem ismert, enyhébb formái nem tekinthetők patológiásnak. Múló deperszonalizációs, derealizációs élmény előfordulhat alvásmegvonás, ismeretlen helyre való utazás, traumatizáló élethelyzet, életveszély, halálközeli állapot kapcsán is.
  
  Deperszonalizáció, derealizáció gyakran társul szorongással, pánik állapotokkal, schizophréniával, depresszióval. Kábítószerek hatása alatt rendszeresen előfordulnak ilyen élmények, különösen a hallucinogén hatású szereknél.
  
  Deperszonalizációs, derealizációs zavar csak akkor diagnosztizálható, ha a tünetek önállóan jelentkeznek és súlyos, állandó és jelentős szenvedést okoznak, a beteget életvitelében gátolják! Minden más mentális vagy fizikális zavart, betegséget ki kell zárni!

Előzmények:

• Betegségek
• Domináns féltekében csökkent metabolizmus
• Subdomináns féltekében fokozott metabolizmus
• Psychés kórokok
• Balesetek átélése
• Balesetek látványa
• Katasztrófák átélése
• Katasztrófák látványa
• Tanulási mechanizmusok szerepe
• Egyszeri nagy stressz
• Hirtelen, veszélyeztető változás a szociális státuszban
• Elhárító mechanizmusok szerepe
• Fokozott dependencia szükséglet
• Kriminális cselekedetek átélése
• Kriminális cselekedetek látványa
• Gyermekkori bántalmazás
• Gyermekkorban átélt szexuális zaklatás
• Szocializáció zavara
• Szülők általi elhagyás
• Személyiség pszichológiai sérülékenysége
• Házassági problémák

Gyakoribb panaszok, tünetek:

• Mentális és viselkedészavarok
• Aggódás
• Feszültség érzése
• Kétségbeesés
• Nyugtalanság
• Szenvedés érzése
• Tehetetlenség érzése
• Eddigi életmódját nem vagy nehezen tudja folytatni
• Munkáját nehezebben vagy egyáltalán nem tudja ellátni
• Tanulási nehézségek
• Társadalmi kapcsolatok csökkenése
• Külvilág elidegenedésének érzése
• Testének, testrészeinek idegenszerű megváltozottságát érzi
• Gyorsabbnak érzi az idő múlását
• Külvilág tárgyait kisebbnek érzékeli
• Külvilág tárgyait nagyobbnak érzékeli
• Lassabban telik az idő
• Hangulati nyomottság
• Rossz közérzet
• Szorongás
• Képtelen megbírkózni a felmerülő akadályokkal
• Érzelmeit nehezen vagy egyáltalán nem képes kifejezni

Speciális, műszeres vizsgálatok:

• Pszichiatriai diagnosztika
• Pszichiátriai anamnesztikus adatok (auto-/heteroanamnézis alapján)
• Gondolkodás vizsgálata ( alaki, tartalmi )
• Észrevevés vizsgálata (hallucinációk, illúziók)
• Emocionalitás (érzelmi élet)
• Hangulat ( hypothym, hyperthym stb)
• Szorongás, félelmek
• Személyiségjellemzők
• Alkalmazkodási képesség vizsgálata

Mely szakterületek foglalkoznak ezzel a kórképpel:

• Pszichiátria

Megelőzési és más fontos tanácsok:

• Specifikus terápiája nincs. Gyógyszeres kezelésnek nincs igazolt hatása a zavarra. A gyógyulást a pszichoterápiás kezelés segítheti, ha ennek az indikációi fennállnak. Amikor a pszichoterápia feltételei hiányoznak, az orvos, a terapeuta elfogadó, biztonságot nyújtó magatartása segítheti a pácienst a deperszonalizációs , derealizációs epizódok kontrollálásában.