Betegség leírása

Spondylodiscitis lumbalis septica

Betegség megnevezésének szinonímái:

Lumbalis gerinc septikus spondylodiscitise
Septic spondylodiscitis of the lumbal spine
Lumbalis gerinc fertőzéses eredetű csigolyaközti porckoronggyulladása
Septicus spondylodiscitis lumbalis
septic spondylodiscitis lumbalis
Ágyéki gerinc és csigolyaközötti porckorong fertőzéses eredetű gyulladása
Lumbalis gerinc és csigolyaközötti porckorong fertőzéses eredetű gyulladása

BNO:

M4636

Alapadatok:

Férfi: Bármely életkorban előfordulhat
Nő: Bármely életkorban előfordulhat

Betegség leírása:

Spondylodiscitis alatt a csigolyaközti porckorongok és/vagy a csigolyatestek zárólemezeinek gyulladásos megbetegedését értjük. A mozgásszervi gyulladásos megbetegedések közé soroljuk. A spondylodiscitis a gerinc nyaki, háti és lumbalis szakaszát is érintheti.

Betegség lefolyása:

A betegség az infekciós izületi gyulladásokhoz képest nem annyira heveny formában zajlik.

Klinikailag fokozatosan kialakuló lokális fájdalom, esetenként láz, elesettség jellemzi.

A lokális hátfájdalom eleinte csak az érintett csigolyák processus spinosusainak ütögetésére jelentkezik, a folyamat előrehaladásával párhuzamosan spontán is észlelhető, különösen éjszaka. Pihenés nem csökkenti a fájdalmat. Csípőizületi vagy hasi fájdalmak is gyakran előfordulnak, és a fájdalom következtében néha a felállás, vagy sétálás is erős fájdalommal járhat

.A septicus spondylodiscitis lumbalis az infekciósus csontizületi megbetegedések közé tartozik. A kórokozók a véráram útján (haematogen), vagy direkt úton közvetlen ráterjedéssel érik el az érintett gerincszakaszt. Bár a folyamat csigolyából, vagy discusból indul ki elsődlegesen, általában egy teljes szegmentet, vagy akár több szegmentet is érint. Gyermekkorban a discitisre a haematogen terjedési mód a jellemző.

Az általános gyulladásos tünetek mellett az érintett gerincszakasz érzékenysége, mozgásainak beszűkülése, esetenként lokális gyulladásos jelek láthatók A betegek gyakran a csípőizület flektálásával kerülik ki a gerinc fájdalmas flexióját, és így hajolnak előre. A lumbalis régióban lokális nyomásérzékenység észlelhető.

Idegképletek nyomása révén változatosa neurológiai tüneteket is okozhat.

A spondylodiscitis súlyossága függ a kórokozó virulenciájától, a szervezet általános ellenállóképességétől, a porcszövet és a gerinc szalagrendszerének konstitucionális összetételétől, és a beteg életkorától.

A discitis klinikai képe gyökeresen különbözhet az osteomyelitis egyéb formáitól, mivel az általános tünetek gyakran enyhék, vagy hiányoznak. Egyes vélemények szerint a csigolya osteomyelitis, epiduralis abscessus a discitis szövődménye,

Lumbalis gerinc a leggyakrabban érintett szakasz a nyaki és a háti gerinccel szemben. Diabetes mellitusban gyakoribb a gerinc ferőzése. Drug abusus esetén Pseudomonas aeruginosa a leggyakoribb kórokozó. Immunhiányos állapotban (AIDS), sickle cell anaemiában küloön kell figyelni a hátfájásra.

Laboratóriumi eltérések közé tartozhatnak az általános gyulladásos jelek: leukocytosis, akut fázis fehérjék szintjének emelkedése, CRP pozitivitás, fokozott vérsejtsüllyedés.

A betegség lassú lefolyása miatt a gerincről készített röntgenfelvétel kezdetben negatív is lehet, később az intervertebralis rés beszűkülése, valamint a szomszédos csigolyák zárólemezének szabálytalansága észlelhető. Szcintigráfiás vizsgálat már korai eltérést is kimutat, az érintett discus területén fokozott aktivitás látható. A CT és MR vizsgálatok szintén hasznosak lehetnek. Az MR vizsgálat 6-8 héttel előbb mutatja ki az eltérést. A vizsgálat során a porckorong és környező szövetek gyulladása miatt az érintett zárólemezek jeladása megváltozik (T1-ben csökken, T2-ben fokozódik), hasonló az eltérés a porckorongban, valamint ezen terület fokozott kontraszthalmozását észleljük. A CT vizsgálat során a csontok mészszegénysége, zárólemezek feltöredezettsége látszik. A paravertebrális gyulladásos beszűrődés és abscessuképződés kontrasztanyag adása után észlelhető (hipodenz abscessus, hiperdenzen festődő gyűrűvel). Jelzett fehérvérsejtek adása pontosíthatja a diagnózist.

A kórokozót a punktátum tenyésztésével mutathatjuk ki, de erre leggyakrabban műtéti kezelés során kerül sor. Baktériumtenyésztésnél leggyakrabban Staphylococcus aureus, vagy valamilyen Brucella-faj tenyészik ki.

Felnőttkorban leggyakrabban, discushernia miatt végzett beavatkozások ritka szövődményeként láthatjuk, de lehet haematogén fertőzés következménye is.

Lehetséges, hogy a discitis egyfajta rejtett osteomyelitis (akár egy megelőző traumára adott válasz, illetve annak következménye), melynél a kórokozó terjedése a discus felé másodlagos módon, a csigolyák véglemezeiből történik, akut osteomyelitis kialakulása nélkül.

Kezelésében egyes vélemények szerint antibiotikum adása csak akkor szükséges, ha a tüneti kezelés (immobilizáció; ágynyugalom, esetleg fűző) eredménytelen. A gyermekkori discitis akár spontán gyógyulhat.

Ennek ellenére legtöbb esetben a kezelés tartós antibiotikum adása és a nyugalom biztosítása fekvéssel, vagy fűzővel. Konzervatív terápiára nem gyógyuló folyamat esetén műtéti beavatkozásra kerülhet sor, az érintett szakasz kitakarítása mellett, gerincfixációs műtétre is sor kerülhet.

A spondylodiscitis szövődménye lehet paravertebrális tályog és a környező lágyrészek gyulladásos beszűrődése

Megelőzési és más fontos tanácsok:

A gerinc bármely szakaszának fájdalma, fájdalmas mozgáskorlátozottságakor fel kell merüljön fertőzéses eredet lehetősége is. Általános gyulladásra utaló jelek, illetve nem szűnő fájdalmak esetén mindenféleképpen a betegség kizárására kell törekedni, hogy a ritka de súlyos szövődményeket elkerülhessük.