1,0 g ertapenem (megfelel 1,046 g ertapenem-nátriumnak) injekciós üvegenként. A segédanyagok felsorolását lásd a 6.1 pontban.
Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz. Fehér vagy törtfehér por.
Az alábbi bakteriális infekciók kezelése, amennyiben a baktérium ertapenem iránti érzékenysége ismert vagy nagy valószínűségű, és amennyiben parenterális terápiára van szükség (lásd a 4.4 és
5.1 pontot):
Intraabdominalis fertőzések
Közösségben szerzett pneumonia
Akut nőgyógyászati fertőzések.
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos iránymutatást.
Felnőttek és serdülők (13 - 17 év): Az INVANZ adagja 1 gramm (g), napi egyszer, intravénásan alkalmazva.
Gyermekek (3 hónap és 12 év között): Az INVANZ adagja 15 mg/ttkg, napi kétszer (maximum 1 g/nap), intravénásan alkalmazva. Az INVANZ alkalmazása 3 hónaposnál fiatalabb csecsemők esetében, adatok hiányában, nem javasolt (lásd 4.4 pont).
Intravénás alkalmazás: az INVANZ infúziót 30 perc alatt kell beadni.
Az INVANZ-kezelés átlagos időtartama 3 - 14 nap, azonban a fertőzés típusától, súlyosságától és a kórokozó(k)tól függően ez változhat. Klinikai javulás esetén, amennyiben az klinikailag indokolt, át lehet állni megfelelőorális antibakteriális gyógyszerre.
Veseelégtelenség:
Az INVANZ alkalmazható veseelégtelenségben szenvedő felnőtt betegeknél fellépő fertőzések esetén. Azon betegeknél, akiknek a kreatinin clearance-e 30 ml/ perc /1,73 m2 felett van, az adagolás módosítására nincs szükség. Előrehaladott veseelégtelenségben nincsenek megfelelő adatok az ertapenem biztonságosságát és hatékonyságát illetően, amelyek az adagolásra irányadóak lehetnének. Ezért az ertapenemet ezeknél a betegeknél ne alkalmazzuk (lásd az 5.2 pontot). Veseelégtelenségben szenvedő gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok.
Hemodializált betegek:
Hemodializált betegekre vonatkozólag nincsenek megfelelő adatok az ertapenem biztonságosságát és hatékonyságát illetően, amelyek az adagolásra irányadóak lehetnének. Ezért az ertapenemet ezeknél a betegeknél ne alkalmazzuk.
Májelégtelenség:
Az adagolás módosítása károsodott májfunkciójú betegek esetén nem javasolt (lásd az 5.2 pontot).
Időskor:
Az INVANZ ajánlott dózisát kell alkalmazni, kivéve előrehaladott veseelégtelenség esetében (lásd Veseelégtelenség).
Ertapenemmel vagy bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.
Bármely más karbapenem-csoportba tartozó antibakteriális szerrel szembeni túlérzékenység.
Súlyos túlérzékenység (pl. anafilaxiás reakció, súlyos bőrreakció) bármely más béta-laktám csoportba tartozó antibakteriális szerrel szemben (pl. penicillinek vagy cefalosporinok).
Súlyos, alkalmanként halálos kimenetelű túlérzékenységi (anafilaxiás) reakciókról számoltak be béta-laktám típusú antibiotikumok alkalmazása esetén. Ezeknek a reakcióknak az előfordulási valószínűsége nagyobb azon betegek esetében, akiknek anamnézisében nagyszámú allergénnel szembeni túlérzékenység szerepel. Az ertapenem-kezelés megkezdése előtt körültekintően tudakozódni kell a penicillinek, cefalosporinok, egyéb béta-laktámok vagy más allergének okozta esetleges korábbi túlérzékenységi reakciókat illetően (lásd a 4.3 pontot). Amennyiben ertapenem alkalmazásakor allergiás reakció lép fel, az ertapenem-kezelést haladéktalanul abba kell hagyni. Súlyos anafilaxiás reakciók fellépése esetén azonnali sürgősségi ellátásra van szükség.
Ahogyan más antibiotikumok esetében is, az ertapenem hosszantartó alkalmazása a rezisztens mikroorganizmusok elszaporodását eredményezheti. A betegek állapotának ismételt értékelése alapvető. A kezelés során fellépő felülfertőződés esetén a megfelelő lépéseket meg kell tenni.
Az antibiotikum alkalmazással összefüggő colitis és pseudomembranosus colitis előfordulását majdnem minden antibiotikummal, így az ertapenemmel kapcsolatban is leírták. Ezek súlyossága az enyhétől egészen az életveszélyesig terjedhet. Ezért nagyon fontos, hogy gondoljunk erre a diagnózisra azoknál a betegeknél, akiknél az antibiotikum-kezelés bevezetését követően hasmenés lép fel. Az INVANZ-terápia felfüggesztése és Clostridium difficile-specifikus terápia bevezetése megfontolandó. A perisztaltikát gátló gyógyszerek adása kerülendő.
Az INVANZ hatékonysága a közösségben szerzett, penicillin-rezisztens Streptococcus pneumoniae okozta pneumonia kezelésében nem megállapított. Az ertapenem 2 évesnél fiatalabb gyermekekben való alkalmazására vonatkozóan viszonylag kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Ennél a korcsoportnál különös figyelmet kell fordítani a fertőző organizmus(ok) ertapenem iránti érzékenységének megállapítására. 3 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében nem állnak rendelkezésre adatok Az ertapenem súlyos fertőzésekben való alkalmazásáról korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre. A közösségben szerzett pneumonia kezelésével kapcsolatos, felnőtteken végzettklinikai vizsgálatokban az ertapenemmel kezelt, értékelhető betegek 25 %-a szenvedett súlyos betegségben (pneumonia súlyossági index > III). Akut nőgyógyászati infekciókkal kapcsolatos, felnőttek bevonásával végzett klinikai vizsgálatban az ertapenemmel kezelt, értékelhető betegek 26 %-a szenvedett súlyos betegségben (testhőmérséklet ≥ 39 °C, és/vagy bacteriaemia); tíz betegnél lépett fel bacteriaemia. Egy intraabdominalis infekciókkal kapcsolatos, felnőttek bevonásával végzett klinikai vizsgálatban az ertapenemmel kezelt, értékelhetőbetegek 30 %-ának volt generalizált peritonitise, 39 %-ának az appendixet nem érintőgyomor-, nyombél-, vékonybél-, vastagbél-vagy epehólyaginfekciója; korlátozott számban voltak értékelhető betegek, akiknek APACHE pontértéke ≥ 15 volt, ezért a hatékonyság ezeknél a betegeknél nem megállapított.
A gyógyszerek P-glikoprotein- vagy CYP-közvetítette clearance-ének gátlása által okozott interakciók valószínűsége csekély (lásd az 5.2 pontot).
A penem-és karbapenem-csoportba tartozó antibakteriális szerek csökkenthetik a valproinsav szérumszintjét. A valproinsav szérumszintjének monitorozása ajánlatos, amennyiben az ertapenem valproinsavval együtt kerül alkalmazásra.
Megfelelő, kellően kontrollált vizsgálatokat nem végeztek terhes nőkkel kapcsolatban. Állatkísérletek sem közvetlen, sem közvetett bizonyítékkal nem szolgáltak a terhességre, az embrió vagy a magzat fejlődésére, a szülésre vagy a postnatalis fejlődésre kifejtett káros hatásról. Ennek ellenére az ertapenem terhesség ideje alatt nem alkalmazható, kivéve, ha a várható előny meghaladja a magzatra esetlegesen kifejtett kockázat mértékét.
Az ertapenem kiválasztódik az emberi anyatejbe. Ertapenem-kezelés alatt az anya ne szoptasson, mivel fennáll a lehetősége annak, hogy a gyermekben mellékhatások jelentkeznek.
Szédülés és álmosság előfordulhat (lásd a 4.8 pontot), ami egyes betegek esetében befolyásolhatja a gépjárművezetési és/vagy gépkezelési képességeket.
18 éves vagy annál idősebb felnőttek:
Klinikai vizsgálatokban összesen több, mint 1900 beteget kezeltek ertapenemmel, közülük több, mint 1850-en 1 g dózisú ertapenemet kaptak. Mellékhatásokról (azaz a vizsgálatvezető által esetlegesen, valószínűen vagy biztosan a gyógyszer szedésével összefüggőnek tartott reakciókról) az ertapenemmel kezelt betegek körülbelül 20 %-ával kapcsolatban számoltak be. Mellékhatások miatt a betegek 1,3 %-ánál volt szükség a kezelés megszakítására.
Azon betegek esetében, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a kezelés során, illetve a kezelés abbahagyását követő14 napos periódusban fellépő leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: hasmenés (4,8 %), az infúzió beadására használt vénával kapcsolatos komplikációk (4,5 %) és hányinger (2,8 %).
Azon betegek esetében, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, az alábbi mellékhatásokról számoltak be a kezelés során, illetve a kezelés abbahagyását követő 14 napos periódusban:
Gyakori ( ≥ 1/100, < 1/10); Nem gyakori ( > 1/1000, < 1/100); Ritka ( > 1/10000, < 1/1000)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések:
Nem gyakori: Oralis candidiasis
Vérképzőszervi és nyirokszervi betegségek:
Ritka:Neutropenia, thrombocytopenia
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek:
Nem gyakori: Anorexia Ritka: Hypoglykaemia
Idegrendszeri betegségek:
Gyakori: Fejfájás Nem gyakori: Szédülés, álmosság, álmatlanság, zavartság, görcsroham Ritka: Izgatottság, idegesség, depresszió, remegés
Szívbetegségek:
Ritka: Arrhythmia, tachycardia
Érrendszeri betegségek:
Gyakori: Phlebitis/thrombophlebitis Nem gyakori: Hypotensio Ritka: Haemorrhagia, emelkedett vérnyomás
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek:
Nem gyakori: Nehézlégzés, discomfort érzés a garatban Ritka: Orrdugulás, köhögés, orrvérzés, tüdőgyulladás, szörtyzörejek, kilégzéskor jelentkező sípolóbúgó hangok
Emésztőrendszeri betegségek:
Gyakor: hasmenés, hányinger, hányás Nem gyakori: Székredés, pseudomembranosus enterocolitis, gyomorsav regurgitatio, szájszárazság, emésztési zavar Ritka: nyelési nehézség, széklet incontinentia
Máj-, epebetegségek:
Ritka: Epehólyag gyulladás, sárgaság, májműködési zavar
A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei:
Gyakori: Kiütés, viszketés Nem gyakori: Erythema Ritka: Dermatitis, dermatomycosis, hámlás, postoperativ sebfertőzés
Vázizom-, kötőszöveti és csontrendszeri betegségek:
Ritka: Izomgörcs, vállfájdalom
Vese- és húgyúti betegségek:
Ritka: Húgyúti infekció, veseelégtelenség, akut veseelégtelenség
A reproduktív rendszer és az emlő betegségei:
Nem gyakori: Vaginitis Ritka: Abortusz, nőgyógyászati vérzés
Általános tünetek, a beadást követő helyi reakciók:
Gyakori . Az infúzió beadásához használt vénával kapcsolatos komplikációk Nem gyakori: Extravasatio, hasi fájdalom, candidiasis, gyengeség/fáradtság, gombás fertőzés, láz, oedema/duzzanat, mellkasi fájdalom, ízérzési zavar
Ritka: Allergia, induratio a szúrás helyén, rossz közérzet, kismedencei peritonitis, sclerát érintő rendellenességek, syncope
Gyermekek és serdülők (3 hónap és 17 év között)
Klinikai vizsgálatokban összesen 384 beteget kezeltek ertapenemmel. Az általános biztonságossági profil azonos volt a felnőtt betegeknél tapasztalttal. Mellékhatásokról (azaz a vizsgálatvezető által esetlegesen, valószínűleg vagy biztosan a gyógyszer szedésével összefüggőnek tartott reakciókról) az ertapenemmel kezelt betegek körülbelül 20,8 %-ánál számoltak be. Mellékhatások miatt a betegek 0,5 %-ánál volt szükség a kezelés megszakítására.
Azon betegek esetében, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a kezelés során, illetve a kezelés abbahagyását követő14 napos periódusban fellépő leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: hasmenés (5,2 %) és az infúzió beadási helyén jelentkező fájdalom (6,1 %).
Azon betegek esetében, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a kezelés során, illetve a kezelés abbahagyását követő14 napos periódusban a következő mellékhatásokról számoltak be:
Idegrendszeri betegségek:
Nem gyakori: Fejfájás
Érrendszeri betegségek:
Nem gyakori: Hőhullám, hypotensio, petechia
Gastrointestinalis rendellenességek:
Gyakori: Hasmenés Nem gyakori: Elszíneződött széklet, melaena
A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei:
Gyakori: Pelenka okozta dermatitis Nem gyakori Erythema, kiütés
Általános tünetek és a beadást követő helyi reakciók:
Gyakori: Az infúzió beadási helyén jelentkező fájdalom Nem gyakori: Az infúzió beadásának helyén jelentkező égető érzés, pruritus, erythema; az injekció beadásának helyén jelentkező erythema, melegség
A forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok:
A forgalomba hozatalt követően a következőnemkívánatos eseményeket jelentették: Immunrendszeri betegségek: anafilaxia, beleértve anafilaxiás reakciókat is (nagyon ritka) Idegrendszeri betegségek: hallucinációk (nagyon ritka)
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei: A zon felnőtt betegek között, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a leggyakoribb laboreltérések és ezek incidenciája a kezelés alatt és a kezelés abbahagyását követő14 nap során a következők voltak: az ALT (4,6 %), az AST (4,6 %), az alkalikus foszfatáz (3,8 %) és a thrombocytaszám (3,0 %) emelkedése. Azon gyermekek és serdülők között (3 hónapos-17 éves korú), akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a leggyakoribb laboreltérések és ezek incidenciája a kezelés alatt és a kezelés abbahagyását követő 14 nap során a következők voltak: a neutrofil granulocytaszám csökkenése (3,0 %) és az ALT (2,9%), valamint az AST emelkedése (2,8 %).
Azon betegek között, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a következő laboreltéréseket mutatták ki a kezelés alatt és a kezelés abbahagyását követő 14 nap során:
Gyakori ( ≥ 1/100, < 1/10); Nem gyakori ( > 1/1000, < 1/100); Ritka ( > 1/10000, < 1/1000)
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei:
18 éves vagy annál idősebb felnőttek:
Kémia:
Gyakori: ALT, AST, alkalikus foszfatáz emelkedése Nem gyakori:s Szérum összbilirubin, szérum direkt bilirubin, szérum indirekt bilirubin, szérumkreatinin, szérum karbamid nitrogén, szérum glükóz emelkedése Ritka: Szérum-bikarbonát, szérum-kreatinin és szérum kálium csökkenése; szérum LDH, szérum foszfor, szérum kálium emelkedése
Hematológia:
Gyakori: Thrombocytaszám emelkedése
Nem gyakori: Fehérvérsejtszám, thrombocytaszám, szegmentált magvú neutrofil granulocytaszám, hemoglobin és hematokrit érték csökkenése; eozinofilszám, aktivált parciális tromboplasztinidő, granulocytaszám és fehérvérsejtszám emelkedése
Ritka: Lymphocytaszám csökkenése; pálcikamagvú neutrofil granulocytaszám, lymphocytaszám, metamyelocytaszám, monocytaszám, myelocytaszám; atípusos lymphocytaszám emelkedése
Vizeletvizsgálat:
Nem gyakori: Vizelet baktériumszám, fehérvérsejtszám, epithelsejtszám és vörösvérsejtszám emelkedése; vizeletmintában élesztőgomba jelenléte Ritka: Urobilinogén-szint emelkedése
Egyéb:
Nem gyakori: Clostridium difficile toxin pozitivitás
Gyermekek és serdülők (3 hónap és 17 év között)
Kémia:
Gyakori: ALT és AST emelkedése
Hematológia:
Gyakori: A neutrofil granulocytaszám csökkenése Nem gyakori: A thrombocytaszám, az aktivált parciális tromboplasztinidő, protrombin időemelkedése; a hemoglobin érték csökkenése
Az ertapenem-túladagolás kezelésével kapcsolatban specifikus információ nem áll rendelkezésre. Az ertapenem túladagolása valószínűtlen. Egészséges, felnőtt önkénteseknek intravénásán, napi 3 g dózisban, 8 napon át adott ertapenem-kezelés szignifikáns toxicitást nem eredményezett. Felnőttek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban maximum napi 3 g-os dózisok véletlen adása nem eredményezett klinikailag jelentős mellékhatásokat. Gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatok során a napi egyszeri iv 40 mg/ttkg-os dózisban (maximum 2 g) alkalmazott INVANZ nem okozott toxicitást.
Ennek ellenére túladagolás esetén az INVANZ-kezelést fel kell függeszteni, és általános szupportív terápiát kell bevezetni, amíg a vesén keresztül történő kiválasztás lezajlik.
Az ertapenem hemodialízis segítségével bizonyos mértékig eltávolítható (lásd az 5.2 pontot); azonban a túladagolás hemodialízissel történő kezeléséről nincsenek információk.
Farmakoterápiás csoport: karbapenem csoport,
Hatásmechanizmus
Az ertapenem a penicillin-kötő fehérjékhez (PBPs) történő kapcsolódást követően gátolja a baktériumok sejtfalszintézisét. Az Escherichia coli esetében az affinitás a PBP 2-höz és 3-hoz alegerősebb.
Mikrobiológiai érzékenység
A NCCLS MIC hatásérték-pontok a következők:
Enterobacteriaceae és Staphylococcusok: S ≤ 2 mg/l és R ≥ 8 mg/l
S. pneumoniae: S ≤ 1 mg/l és R ≥ 4 mg/l
Streptococcus fajok (csak a béta-hemolizálók): S ≤ 1 mg/l
Haemophilus fajok: S ≤ 0,5 mg/l
Anaerobok: S ≤ 4 mg/l és R ≥ 16 mg/l (Megj.: a Staphylococcusokhoz és a S. pneumoniae-hoz tartozó hatásérték-pontok csak a meticillinérzékeny Staphylococcusokra, illetve a penicillinérzékeny Pneumococcusokra vontakoznak)
A gyógyszert felíró orvos vegye figyelembe, hogy - amennyiben rendelkezésre állnak - ellenőrizni kell a helyi MIC hatásérték-pontokat.
A szerzett rezisztencia prevalenciája adott faj esetében földrajzilag és időben eltérő lehet, és a rezisztenciára vonatkozó helyi információkat különösen súlyos infekciók kezelésekor szükséges tudni. Az Európai Unióban karbapenem-rezisztens mikroorganizmusoknak tulajdonítható fertőzések helyi halmozódásáról számoltak be. Az alábbi információ csak hozzávetőleges eligazítást ad annak valószínűségére vonatkozóan, hogy az adott mikroorganizmus ertapenemre érzékeny lesz-e vagy sem.
|
Patogén |
A rezisztencia Európában tapasztalt tartománya |
|
Érzékeny: |
|
|
Gram-pozitív aerob baktériumok: Meticillin-érzékeny staphylococcusok (beleértve a Staphylococcus aureus-t)* Streptococcus agalactiae* Streptococcus pneumoniae*† Streptococcus pyogenes |
0 - 5 % |
|
Gram-negatív aerob baktériumok: Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli* Haemophilus influenzae* Haemophilus parainfluenzae Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae* Moraxella catarrhalis* Morganella morganii Proteus mirabilis Proteus vulgaris Serratia marcescens |
0 - 20 % |
|
Anaerob baktériumok: Bacteroides fragilis és a B. fragilis csoportba tartozó fajok * Clostridium fajok (a C. difficile kivételével)* Eubacterium fajok* Fusobacterium fajok* Peptostreptococcus fajok* Porphyromonas asaccharolytica* Prevotella fajok* |
|
|
Rezisztens: |
|
|
Gram-pozitív aerob baktériumok: |
|
|
Corynebacterium jeikeium Meticillin-rezisztens staphylococcusok (beleértve a Staphylococcus aureus-t) Enterococcusok, beleértve az Enterococcus faecalis-t és az Enterococcus faecium-ot |
|
|
Gram-negatív aerob baktériumok: Aeromonas fajok Acinetobacter fajok Burkholderia cepacia Pseudomonas aeruginosa Stenotrophomonas maltophilia |
|
|
Anaerob baktériumok: Lactobacillus fajok |
|
|
Egyéb: Chlamydia fajok Mycoplasma fajok Rickettsia fajok Legionella fajok |
|
*A klinikai hatékonyság bizonyított érzékeny izolátumok esetében az elfogadott klinikai indikációkban.
†Az INVANZ hatékonysága a közösségben szerzett, penicillin-rezisztens Streptococcus pneumoniae okozta pneumonia kezelésében nem bizonyított.
Rezisztencia Az ertapenemre érzékenynek tekintett fajok esetében az európai gyógyszerfigyelési vizsgálatokban a rezisztencia ritka volt. Rezisztens izolátumok esetében a karbapenem csoportba tartozó más antibakteriális szerekkel szembeni rezisztencia előfordult néhány, de nem az összes esetben. Az ertapenem erős stabilitást mutat a béta-laktamázok legtöbb típusa, köztük a penicillinázok, cefalosporinázok és a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázok okozta hidrolízissel szemben, de a metallo-béta-laktamázok okozta hidrolízissel szemben nem.
Az ertapenem hatásmechanizmusa különbözik más csoportú antibiotikumokétól, mint pl. a kinolonok, aminoglikozidok, makrolidok és tetraciklinek. Az ertapenem és ezen antibiotikumok között nincs közös célstruktúrán alapuló keresztrezisztencia. Mégis, a mikroorganizmusok rezisztenciát mutathatnak az antibakteriális anyagok több, mint egy csoportjával szemben, ha a rezisztencia mechanizmusa önmagában — vagy más mechanizmusok mellett — az egyes vegyületekkel szembeni impermeabilitás és/vagy egy EFFLUX pumpa.
Hatékonyság vizsgálata gyermekeknél Randomizált, multicentrikus, összehasonló vizsgálatokban értékelték az ertapenemet elsősorban a gyermekgyógyászati biztonságosság, másodsorban pedig a hatékonyság tekintetében olyan 3 hónap és 17 év közötti gyermekekben, akik közösségben szerzett pneumoniában, húgyúti fertőzésekben, a bőr és lágy szövetek fertőzéseiben, hasüregi fertőzésekben és akut pelvicus fertőzésekben szenvedtek. Az alábbiakban található a kezelés utáni vizit során kedvező klinikai választ mutató betegek aránya a klinikai MITT (módosított kezelési szándék szerinti) populációban:
|
Betegség† |
Életkor |
Ertapenem |
Ceftriaxon |
|
n/m |
% |
n/m |
% |
|
Közösségben szerzett pneumonia |
3-23 hónap |
31/35 |
88,6 |
13/13 |
100,0 |
|
|
2-12 év |
55/57 |
96,5 |
16/17 |
94,1 |
|
|
13-17 év |
3/3 |
100,0 |
3/3 |
100,0 |
|
Húgyúti fertőzések‡ |
3-23 hónap |
27/31 |
87,1 |
11/11 |
100,0 |
|
|
2-12 év |
38/45 |
84,4 |
15/16 |
93,8 |
|
|
13-17 év |
4/4 |
100,0 |
2/2 |
100,0 |
|
A bőr és lágy szövetek fertőzései‡ |
3-23 hónap |
24/30 |
80,0 |
6/6 |
100,0 |
|
|
2-12 év |
47/50 |
94,0 |
19/19 |
100,0 |
|
|
13-17 év |
7/8 |
87,5 |
2/2 |
100,0 |
|
|
|
Betegség |
Életkor |
Ertapenem |
Tikarcillin/clavulanat |
|
n/m |
% |
n/m |
% |
|
Hasüregi fertőzések |
2-12 év |
28/34 |
82,4 |
7/9 |
77,8 |
|
|
13-17 év |
15/16 |
93,8 |
4/6 |
66,7 |
|
Akut pelvicus fertőzések |
13-17 év |
25/25 |
100,0 |
8/8 |
100,0 |
|
† Magába foglal az ertapenem csoportból 13 (1 húgyúti fertőzésben, 3 a bőr és lágy szövetek fertőzéseiben, 7 közösségben szerzett pneumoniában és 2 hasüregi fertőzésekben szenvedő), a ceftriaxon csoportból 3 (1 a bőr és lágy szövetek fertőzéseiben, 2 közösségben szerzett pneumoniában szenvedő) és a tikarcillin/clavulanat csoportból 1 (hasüregi fertőzésekben szenvedő) olyan beteget, akinél a kezelés megkezdésekor másodlagos bacteraemia állt fenn. ‡ Magába foglal az ertapenem csoportból 8 (7 a bőr és lágy szövetek fertőzéseiben és 1 húgyúti fertőzésekben szenvedő) olyan beteget, akinél meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus fertőzés állt fenn. A összehasonlító csoportban nem állt fenn ilyen fertőzés. |
Plazmakoncentráció Az ertapenem átlagos plazmakoncentrációja egy 1 g-os adag egyszeri, 30 perces intravénás infúzióját követően egészséges, fiatal (25 és 45 év közötti) felnőttekben 155 mikrogramm/ml (Cmax) volt fél órával a kezelés megkezdése után (az infúzió végén), 9 mikrogramm/ml 12 órával a kezelés megkezdése után, és 1 mikrogramm/ml 24 órával a kezelés megkezdése után.
Az ertapenem plazmakoncentrációjának görbe alatti területe (AUC) felnőttekben közel dózisarányosan növekszik a 0,5 - 2 g dózistartomány felett.
Ismételten, napi 0,5 - 2 g-os dózistartományban, intravénásán adva az ertapenem felnőttekben nem akkumulálódik.
Az ertapenem átlagos plazmakoncentrációja egy 15 mg/ttkg-os (maximum 1 g-os) adag egyszeri, 30 perces intravénás infúzióját követően 3 - 23 hónapos betegekben 103,8 mikrogramm/ml (Cmax) volt fél órával a kezelés megkezdése után (az infúzió végén), 13,5 mikrogramm/ml 6 órával a kezelés megkezdése után, és 2,5 mikrogramm/ml 12 órával a kezelés megkezdése után.
Az ertapenem átlagos plazmakoncentrációja egy 15 mg/ttkg-os (maximum 1 g-os) adag egyszeri, 30 perces intravénás infúzióját követően 2 - 12 éves betegekben 113,2 mikrogramm/ml (Cmax) volt fél órával a kezelés megkezdése után (az infúzió végén), 12,8 mikrogramm/ml 6 órával a kezelés megkezdése után, és 3,0 mikrogramm/ml 12 órával a kezelés megkezdése után.
Az ertapenem átlagos plazmakoncentrációja egy 20 mg/ttkg-os (maximum 1 g-os) adag egyszeri, 30 perces intravénás infúzióját követően 13 - 17 éves betegekben 170,4 mikrogramm/ml (Cmax) volt fél órával a kezelés megkezdése után (az infúzió végén), 7,0 mikrogramm/ml 12 órával a kezelés megkezdése után, és 1,1 mikrogramm/ml 24 órával a kezelés megkezdése után.
Az ertapenem átlagos plazmakoncentrációja egy 1 g-os adag egyszeri, 30 perces intravénás infúzióját követően három 13 - 17 éves betegben 155,9 mikrogramm/ml (Cmax) volt fél órával a kezelés megkezdése után (az infúzió végén), és 6,2 mikrogramm/ml 12 órával a kezelés megkezdése után. Eloszlás Az ertapenem nagymértékben kötődik a humán plazmafehérjékhez. Egészséges, fiatal (25 - 45 éves) felnőttekben az ertapenem fehérjekötődése a plazmakoncentráció emelkedésével párhuzamosan csökken, az < 50 mikrogramm/ml körüli plazmakoncentrációnál kötött hozzávetőlegesen 95 %-ról a 155 mikrogramm/ml körüli plazmakoncentrációnál (átlagosan elért koncentráció az 1 g-os intravénásán adott infúzió után) kötött körülbelüli 92 %-ra.
Az ertapenem eloszlási térfogata (Vdss) felnőttekben körülbelül 8 liter (0,11 liter/ttkg), 3 hónap és 12 év közötti gyermek betegekben körülbelül 0,2 liter/ttkg, és 13 - 17 éves gyermek betegekben körülbelül 0,16 liter/ttkg.
Felnőttekben az ertapenem bőrhólyag-folyadékban elért koncentrációi minden egyes mintavételi ponton, intravénás, napi egyszeri, 1 g-os adagolás harmadik napján a következő arányt mutatták: bőrhólyag-folyadék AUC értéke : plazma AUC értéke = 0,61.
In vitro kísérletek azt mutatták, hogy az ertapenem hatása a nagymértékben fehérjéhez kötődőgyógyszerek (warfarin, etinilösztradiol és noretiszteron) plazmafehérje-kötődésére csekély. A kötődésben létrejött változás 12 %-nál kisebb volt az ertapenem 1 g-os adagját követő plazmacsúcskoncentráció elérésekor. In vivo, probenecid (500 mg 6 óránként) hatására az ertapenem kötött frakciója a plazmában — 1 g-os adag egyszeri intravénás alkalmazását követően, az infúzió végén — körülbelül 91 %-ról hozzávetőlegesen 87 %-ra csökkent. Ennek a változásnak a hatásai várhatóan átmenetiek. Klinikailag jelentős interakció létrejötte annak következtében, hogy az ertapenem más gyógyszert kiszorít, vagy, hogy más gyógyszer az ertapenemet kiszorítja, valószínűtlen.
In vitro kísérletek azt mutatják, hogy az ertapenem nem gátolja a digoxin vagy vinblasztin Pglikoprotein-közvetítette transzportját, és hogy az ertapenem a P-glikoprotein-közvetítette transzportnak nem szubsztrátja.
Metabolizmus Egészséges, fiatal (23 -49 éves) felnőttekben 1 g radioaktívan jelölt ertapenem intravénás infúzióját követően a plazma radioaktivitását döntően (94 %) az ertapenem adja. Az ertapenem legfőbb metabolitja a nyitott gyűrűs származék, mely a béta-laktámgyűrű dehidropeptidáz-I-közvetítette hidrolízise által jön létre.
Emberi máj mikroszómákon in vitro végzett kísérletek azt mutatják, hogy az ertapenem nem gátolja a hat főCYP izoforma (1A2, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4) által közvetített anyagcsere-folyamatokat.
Elimináció Egészséges, fiatal (23 és 49 év közötti) felnőtteknek radioaktívan jelzett ertapenemből 1 g-ot intravénásan adva körülbelül 80 % jelenik meg a vizeletben és 10 % a székletben. A vizeletben megjelent 80 % hozzávetőlegesen 38 %-a változatlan formában és körülbelül 37 %-a nyitott gyűrűs metabolit formájában választódik ki.
Egészséges, fiatal (18 és 49 év közötti) felnőttekben és 13 - 17 éves betegekben 1 g intravénás adag beadása után az átlagos plazma felezési idő körülbelül 4 óra. 3 hónap és 12 év közötti gyermekekben az átlagos plazma felezési időkörülbelül 2,5 óra.. Az ertapenem átlagos koncentrációja a vizeletben meghaladja a 984 mikrogramm/ml-t a beadás utáni első 2 órában, és meghaladja az 52 mikrogramm/ml-t a beadás utáni 12. és 24. óra között.
A preklinikai adatok, melyek a hagyományos biztonságossági, farmakológiai, ismételt adagolásonalapuló toxicitási, géntoxicitási és reprodukcióra kifejtett toxicitási vizsgálatokon alapulnak,semmilyen speciálisan az embert érintő veszélyt nem tártak fel. Ennek ellenére, nagy dózisú ertapenem-kezelésben részesített patkányokban csökkent neutrofilszám jelentkezett, melyet azonban nem tekintettek jelentős biztonságossági kérdésnek. Az ertapenem karcinogén potenciálját felmérő hosszútávú vizsgálatokat állatokon még nem végeztek.
Nátrium-hidrogén-karbonát (E500). Nátrium-hidroxid (E524) 7,5-ös pH beállításához. A nátriumtartalom körülbelül 137 mg (körülbelül 6,0 mEq).
Az ertapenem-nátrium készítése vagy beadása során nem használható glükóz-tartalmú oldat vagy infúziós folyadék.
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában, a készítményt ne keverjük más gyógyszerkészítményekkel.
2 év.
Legfeljebb 25ºC-on tárolandó.
Feloldást követően:
Elkészített oldatok és infúziók: az elkészített oldat az oldást követően azonnal hígítandó 9 mg/ml (0,9 %) nátrium-klorid oldattal (lásd a 6.6 pontot). A hígított oldatot haladéktalanul fel kell használni. Ha azt nem használják fel azonnal, a felhasználást megelőző tárolási időért a felhasználó a felelős. A hígított oldat (körülbelül 20 mg/ml ertapenem) szobahőmérsékleten (25 ºC) 6 órán át, 2 és 8 °C között (hűtőszekrényben) 24 órán át őrzi meg fizikai és kémiai stabilitását. A hűtőszekrényből kivett oldatot 4 órán belül fel kell használni.
Az INVANZ oldat nem fagyasztható.
Szürke butil gumidugóval, fehér színű, lepattintható műanyag védőkupakkal és rollnizott színes alumíniumkupakkal lezárt 20 ml-es, I. típusú injekciós üveg.
1 és 10 injekciós üveget tartalmazó csomagolásban kapható.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Kizárólag egyszeri alkalmazásra.
Intravénás alkalmazásra való előkészítés:
Az INVANZ beadás előtt feloldandó és hígítandó.
Felnőttek és serdülők (13 - 17 év)
1. Feloldás:
Oldja fel az 1 g-os INVANZ injekciós üveg tartalmát 10 ml injekcióhoz való vízzel vagy 9 mg/ml (0,9 %) nátrium-klorid oldattal, hogy körülbelül 100 mg/ml koncentrációjú oldatot kapjon. Az oldódás érdekében jól rázza fel (lásd a 6.4 pontot).
2. Hígítás:
50 ml-es zsákban lévő hígító oldat esetén: Az 1 g-os adag esetében az injekciós üveg feloldott tartalmát azonnal adja hozzá 50 ml-es zsákban lévő 9 mg/ml (0,9 %) nátrium-klorid oldathoz; vagy 50 ml-es injekciós üvegben lévő hígító oldat esetén: Az 1 g-os adag esetében, szívjon fel 10 ml-t az 50 ml-es injekciós üvegben lévő 9 mg/ml (0,9 %) nátrium-klorid oldatból és semmisítse meg. Az injekciós üveg feloldott tartalmát adja hozzá az 50 ml-es injekciós üvegben lévő 9 mg/ml (0,9 %) nátrium-klorid oldathoz.
3. Infúzió:
30 perc alatt infundálja.
Gyermekek (3 hónap és 12 év között)
1. Feloldás
Oldja fel az 1 g-os INVANZ injekciós üveg tartalmát 10 ml injekcióhoz való vízzel vagy 9 mg/ml (0,9 %) nátrium-klorid oldattal, hogy körülbelül 100 mg/ml koncentrációjú oldatot kapjon. Az oldódás érdekében jól rázza fel (lásd a 6.4 pontot).
2. Hígítás
Zsákban lévő hígító oldat esetén: a testsúly szerinti 15 mg/ttkg-nyi (maximum 1 g/nap) mennyiséget adjon hozzá zsákban lévő 9 mg/ml (0,9 %) nátrium-klorid oldathoz, hogy 20 mg/ml vagy ennél kisebb végsőkoncentrációt kapjon; vagy Injekciós üvegben lévő oldat esetén: 15 mg/ttkg-nyi (maximum 1 g/nap) mennyiséget adjon hozzá zsákban lévő 9 mg/ml (0,9 %) nátrium-klorid oldathoz, hogy 20 mg/ml vagy ennél kisebb végső koncentrációt kapjon.
3. Infúzió:
30 perc alatt infundálja.
Az INVANZ nátrium-heparint és kálium-kloridot tartalmazó intravénás oldatokkal való kompatibilitása bizonyított.
Amennyiben a tartály lehetővé teszi, beadás előtt vizuálisan ellenőrizze az elkészített oldatot részecskék jelenlétére vagy elszíneződésre. Az INVANZ oldat színe a színtelentől a halványsárgáig változhat. Az ebben a tartományban lévő színvariációk a hatékonyságot nem befolyásolják.
Valamennyi fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.
Merck Sharp & Dohme Limited Hertford Road, Hoddesdon Hertfordshire EN11 9BU Egyesült Királyság
| INVANZ 1 g por infúzióhoz 1x |
- |
EU/1/02/216/001 |
| INVANZ 1 g por infúzióhoz 10x |
- |
EU/1/02/216/002 |
