Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja A here leszállási zavar illetve a nem tapintható here kezeléséről
Készítette: A Gyermeksebész Szakmai Kollégium
I. Alapvető megfontolások
1. A protokoll alkalmazási/érvényességi területe
Minden olyan fekvőbeteg intézet ahol legalább I. szintű (gyermeksebészeti szakkonzílium) gyermeksebészeti vagy akkreditált gyermekurologiai tevékenység folyik. Kívánatos, hogy minden 6 évesnél fiatalabb beteg legalább ilyen szintű háttér mellett kerüljön kivizsgálásra és műtétre.
2. A protokoll adott intézetben való bevezetésének feltétele
A gyermeksebészeti szakkonzílium működési feltételeinek (személyi és tárgyi) megvalósulása. Ezek hiányában 6 évnél fiatalabb beteg megfelelő szakintézménybe irányítandó.
3. Definíció
A here hibás vagy nem befejezett descensusa, melynek következtében a here nem tapintható a herezacskóban. Lehet egyoldali vagy kétoldali. A scrotumon kívül lévő herék többsége tapintható, harmada retractilis, 20%-a nem tapintható. Here hiány előfordulása 5% alatt van.
3.1. Klinikai felosztás
Nincs here (monorchia, anorchia):
Veleszületett
o Teljes képlethiány
o Herehiány (blind ending cord structures)
Szerzett
o hereatrophia trauma vagy torsio után ill. műtéti szövődményként Van here:
• Retentio testis: A scrotumon kívül lévő here nem hozható stabilan a herezacskóba.
o A retentio testis congenitalis formái: a here a normál descensus vonalán helyezkedik el:
intra-abdominalis
intra-canalicularis
• prescrotalis a here a normál descensus vonalán kívül található:
• ectopia testis
o A retentio testis szerzett formái (a korábban descendált here a scrotumon kívül helyezkedik el): Primer: ascendáló testis a somaticus növekedés során a here
gubernaculumának alsó pólusa és a scrotum közötti távolság megnő Szekunder: iatrogen retentio (postoperativ)
• Retractilis testis: A scrotumon kívül lévő normális here stabilan a herezacskóba hozható.
3.2. Kockázati tényezők:
Koraszülött vagy gestatiós korhoz képest alacsony súlyú újszülöttekben (small for gestational age) illetve ikrekben jelentősen gyakoribb az előfordulás. Kromoszóma rendellenességek esetén is gyakoribb.
3.3. Etiológia
A herék a magzati élet során (harmadik trimeszter) a processus vaginalis peritonei mentén leszállnak a herezacskóba. A retentio testis okai lehetnek: mechanikusak vagy nem mechanikusak.
Mechanikus okok:
o veleszületett: congenitalis sérvtömlő jelenléte, rossz irányba vezető, rövid, vagy hiányzó gubernaculum, letapadások, preformált fasciakettőzetek
o szerzett: a m. cremaster zsugorodása (hegesedés), postoperativ állapot (iatrogen)
Nem mechanikus okok:
o csökkent intraabdominalis nyomás a magzati életben
o abnormalis here
o endokrinológiai zavarok human choriogonadotrop hormon, testosteron, dihydrotestosteron, epidermal growth factor, luteinizáló hormon termelés bármelyikének zavara). Az endokrinológiai problémák általában kétoldali retentio testishez vezetnek.
4. Panaszok/ Tünetek
A legfőbb panasz, a heréket születés óta nem tapintják a herezacskóban (valódi retentio testis), időnként nem tapintják a herezacskóban (testis retractilis), vagy a korábban tapintott herét nem tapintják a scrotumban secunder retentio vagy atrophia testis.
5. A betegség leírása
5.1. Gyakoriság
Születéskor: érett fiú újszülöttek: 3.4-5.1%
Koraszülött, kissúlyú újszülött: 22.8%
1 éves kor: 1%
5-11 éves kor: 6% (beleértve a retractilis és ascendáló heréket is)
Pubertáskor: 1% alatt
5.2. Spontán descensus:
A 35. gest. hét előtt született csecsemők többségénél a korrigált 12. hetes korra befejeződik a descensus. A összes 1 éves kor alatt észlelt retentio testises esetben 20% a spontán here leszállás aránya.
5.3. A descensus elmaradás következményei:
Ha a descensus nem történik meg, kedvezőtlen hatású a herék extrauterin fejlődésére, ez elsősorban a scrotuménál 1,5-3 C fokkal magasabb hőmérsékletnek tulajdonítható.
Here fejlődés: a fejlődés elmaradása illetve a here atrophia kialakulása. 2 éves kor után másodlagos sorvadás indul meg, s ez néhány éven belül irreverzibilissé válik
Spermium termelés: 2 éves korra az érintett herékben a csírasejtek száma, azaz tubulusonkénti spermatogoniumok száma erősen lecsökken.
Hormon termelés: Mind a Leydig, mind a Sertoli sejtek gonadotrop szabályozása abnormális pubertáskor után.
Fertilitás: Szövettani vizsgálatok alapján csökken a fertilitási index.
Daganatok kialakulása: Az intraabdominalis herék fixatiójának elmaradása, vagy
késői fixatiója esetén a 3. és 4. évtizedben jelentősen emelkedik a malignus heretumorok kialakulásának veszélye.
Trauma: A nem descendált here trauma esetén könnyebben sérül.
Heretorsio: Napjainkban a korai műtéti kezelés miatt a korábban megfigyelt 20 szoros rizikó megszűnt.
• Pszichés problémák kialakulása várható. A kezelés célja ezen negatív következmények lehetőség szerinti kivédése.
II. Diagnózis
1. Diagnosztikai algoritmus
anamnézis, fizikális vizsgálat
képalkotó vizsgálat
o UH (nem tapintható here esetén kötelező) MR (előbbi negativitása esetén választható)
Algoritmus A (egy vagy kétoldali rejtett here esetén ajánlott):
o diagnosztikus laparoscopia (nem tapintható és UH-sem ábrázolható here esetén ajánlott)
Algoritmus B (csak kétoldali rejtett here esetén választható)
o endokrinologiai vizsgálatok (lásd 2.5.4)
2. Anamnézis
A herét vagy heréket nem tapintják a herezacskóban. Az anamnézisben gyakran azonos oldali lágyéksérv is szerepel. Az anamnézis felvételekor érdemes rákérdezni, fürdetés közben, meleg vízben tapintják-e a szülők a herét?
3. Fizikális vizsgálat
A fizikális vizsgálat a legfontosabb a diagnózisban. Inspekció során is láthatjuk az üres scrotumot vagy scrotumfelet, az esetleges egyéb eltéréseit a külső nemiszerveknek (húgycsőfejlődési rendellenesség, hypoplasiás penis gyakori), illetve lágyéksérvet. Palpatio kapcsán az esetek többségében a here helyét is észleljük, nagyságát az ellenoldalival összehasonlítva a fejlődésbeni elmaradás is megítélhető. Szintén tapintható az esetleges lágyéksérv, vagy az arra utaló kiszélesedett, krepitáló funiculus. Ectopiás herét általában a külső lágyékgyűrűtől lateralisan tapinthatjuk. Fontos a here scrotumba simítását megkísérelni, amennyiben ez sikerül, és nem húzódik azonnal vissza, retractilis testisről van szó. ‰ltalában a herezacskó vizsgálatát megkönnyíti, ha guggoló helyzetben is megvizsgáljuk a gyermeket. Obes gyermekeknél az egyébként extracanalicularis here tapintása sem mindig sikerül.
4. Kötelező diagnosztikai vizsgálatok
4.1. Laboratóriumi vizsgálatok
Nincs diagnosztikai szerepük.
4.2. Képalkotó vizsgálatok
Ultrahang vizsgálat
nem tapintható herék esetén alkalmazandó
gyakorlott vizsgálót igényel, mind a fals negatív, mind a fals pozitív eredmény gyakori.
4.3. Egyéb ajánlott vizsgálat
Diagnosztikus laparoscopia
a legmegbízhatóbb eljárás a nem tapintható herék lokalizálására
előnye: gyakorlott kézben biztonságos, pontos és gyors módszer. A laparoscopos lelet meghatározza a következő terápiás lépést, mellyel a beavatkozást együlésben folytatni is lehet.
hátránya: invazív, általános anaesthesiát igényel.
5. Kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok:
5.1. MR
intraabdominalis here keresésére
negativitása nem zárja ki intraabdominalis here jelenlétét!
5.2. Kromoszóma analízis
nem tapintható herék, illetve egyéb külső genitalis eltérések egyidejű jelenléte esetén szükséges (kromoszómális nem meghatározása).
5.3. Endokrinológiai vizsgálatok
Két oldali nem tapintható here esetén az esetleges anorchia kimutatására
az anorchia bizonyított, ha magas alap LH és FSH szint mellett a testosteron szint alacsony és nincs testosteron válasz prolongált HCG adása mellett sem. Ezekben az esetekben laparoscopos vizsgálat nem szükséges.
előnye: non-invazív, a beteget nem terheli
hátránya: költséges, kevéssé hozzáférhető
6. Differenciáldiagnózis
Kizárandóak a hypogonadismussal járó kórképek.
III. Terápia
Amennyiben 1 éves korig a spontán descensus nem következik be.
1. A megfelelő egészségügyi ellátás szintje
Minden olyan fekvőbeteg intézet ahol legalább I. szintű (gyermeksebészeti szakkonzílium) gyermeksebészeti vagy akkreditált gyermekurologiai tevékenység folyik.
2. Hormon kezelés
Hatékonysága és pontos indikációja napjainkban is kutatások tárgya. Gyermeksebész vagy urológus javaslatára az alábbi megfontolások alapján gyermekgyógyász (családorvos) is végezheti:
2.1. Indikáció
Indikáció: minden kétoldali hereleszállási zavar
Relatív indikáció:
o egyoldali retentio testis esetén a műtét előtti hormonkezelés céljából (a mobilizálandó here jobb vérellátását és a musculus cremasterek megnyúlását eredményezheti, hatékonysága vitatott)
o egyoldali retentio testisnél hypoplasias here és külső genitálék esetén
Kontraindikáció:
o klinikailag mutatkozó lágyéksérv
o ectopiás here
o szekunder retentio
2.2. Hatékonyság
megfelelő indikációban (1 éves életkor) használva 60%.
2.3. Mellékhatás
a hormon kezelés a másodlagos nemi jegyek megjelenésével (penis növekedés, szőrzet megjelenése) is jár, ezek a változások azonban reverzibilisek, és a kúra befejezését követően, a saját hormonszintek beállásakor megszűnnek.
2.4. Hormonkészítmények:
Human choriogonadotrophin (HCG), i.m. vagy orrspray: Choragon. Choriogonin. Pregnan
• ajánlott adagolás:
o 5 hétig hetente kétszer 1-2 éves kor: 500 IU i.m, 2-4 éves kor: 1000 IU i.m, 5-12 éves kor: 1500 IU i.m
o vagy hetente egyszer: 100 IU/kg i.m. pro dosi
Luteinizáló-hormon releasing hormon (LH-RH), orrspray
• ajánlott adagolás: 1.2 mg naponta, 4 hétig
Human menopausal gonadotrophin (HMG)
• ajánlott adagolás: 150 IU i.m. 4 hétig hetente kétszer (kevésbé hatékony)
3. Műtét
3.1. A megfelelő egészségügyi ellátás szintje
Minden olyan fekvőbeteg intézet ahol legalább I. szintű (gyermeksebészeti szakkonzílium) gyermeksebészeti vagy akkreditált gyermekurologiai tevékenység folyik.
A műtét egynapos ellátás keretében is végezhető.
3.2. ‰ltalános intézkedések
műtéti beleegyezés beszerzése, anaesthesiológiai konzílium
3.3. Speciális ápolási teendők
életkornak megfelelő szakápolás, általános és higiénés műtéti előkészítés kiegészítve az anaesthesiológiai konzílium által elrendeltekkel
3.4. Sebészeti kezelés
3.4.1. Terápiás cél
a retineált here megkeresése, mobilizálása és vérellátásának megtartása mellett a herezacskóban való rögzítése.
3.4.2. Műtéti indikáció
Egy éves kor után, megfelelő indikációban alkalmazott eredménytelen konzervatív kezelést követően szükséges műtét.
Klinikailag mutatkozó lágyéksérv esetén 1 éves kor előtt is elvégezhető a műtét.
3.4.3. Műtéti érzéstelenítés
általános anaesthesia esetlegesen regionalis blokáddal kiegészítve.
3.4.4. Műtét
3.4.4.1. Feltárás megválasztása
Nem található vagy intraabdominalis here: laparoscopia és/vagy nyílt feltárás
Canalicularis here: inguinalis feltárás,
Suprascrotalis here: inguinalis/scrotalis feltárás,
Retractilis here: inguinalis/scrotalis feltárás,
Ectopias here: inguinalis feltárás,
3.4.4.2. Műtéti típusok:
Inguinalis orchidopexia (Shoemaker): inguinalis feltárásból felkeressük a herét, a gyakran társuló sérvtömlőt a ductus deferens, a herét ellátó artéri és véna gondos kímélése mellett resecaljuk, az általában csökevényes m.cremastert átvágjuk, a herét a lehetőségekhez képest mobilizáljuk, - ehhez az esetek többségében a sérvcsatorna elülső falát is fel kell hasítani, s ha szükséges a retroperitoneumig tompán felpreparálni - majd tunnelt készítünk a scrotumba, amin keresztül a herét a herezacskóba visszük, és ott annak bőre és a tunica dartos között feszülésmentesen fixáljuk.
Transscrotalis orchidopexia (Bianchi): narcosisban feszüléssel a scrotumba passzált here felett haránt metszésből a gubernaculum átvágása után tartós húzás mellett a herét
m. cremaster átvágásával mobilizáljuk, az esetlegesen lévő sérvtömlőt ellátjuk, majd a herét bőr és tunica dartos között kialakított tasakban feszülésmentesen fixáljuk.
Laparoscopos orchidopexia, laparoscoppal kiegészített nyílt orchidopexia: gyakorlott kézben az intraabdominalis herék helyzetének meghatározására, mobilizálására, magas intraabdominalis heréknél (a here a v. iliaca magasságában található) autotranszplatáció (a testicularis erek átvágása után microvascularis anastomosis készítése az inferior epigastricus artériával és vénával) vagy két lépcsős Fowler-Stephens műtét választandó, alacsony intraabdominalis heréknél ( a here a v. iliaca és a belső lágyékgyűrű között helyezkedik el) mobilizálás és orchidopexia javasolt, napjainkban transscrotalisan bevezetett porton keresztül végezve a lehúzást.
Fowler-Stephens műtét: túl magas és nem kellően mobilis herék esetén a testicularis erek lekötése vagy klippelése, majd 6 hónap múlva a kollaterális vérellátás mobilizálása után rögzítés a herezacskóban. Hátránya: gyakori here atrophia.
Orchiectomia: mind nyílt feltárás, mind laparoscopos műtét esetén talált dysgeneticus vagy aplasias here eltávolítása indokolt. 15 éves kor felett a le nem szállt here megtartása fokozott onkológiai kockázat miatt nem ajánlott.
Két szakaszos orchidopexia: magasan elhelyezkedő herék esetén - szükség szerint intraabdominalis feltárást is végezve - a mobilizálás után rögzítjük a herét abban a szintben ameddig a vérellátása engedte, majd második műtét során történik a here ismételt mobilizálása és rögzítése a herezacskóba. Két szakaszos orchidopexia végezhető Fowler-Stephens műtéttel vagy autotranszplantációval kiegészítve is.
A műtéti leírásban rögzíteni kell a here nagyságát, konzisztenciáját, a here és mellékhere között lévő esetleges fúziós zavart!
4. Egyéb terápia
Kombinált sebészi és hormonális terápia rutin klinikai bevezetése folyamatban (irodalom).
IV. Rehabilitáció V. Gondozás
Jelentősége:
ascensus előfordulhat a másik oldalon
ascensus előfordulhat retractilis herénél
késői postoperatív szövődmények észlelése
fertilitás megítélésére spermatogram alkalmas (18 éves kor elérésekor)
1. Rendszeres ellenőrzés:
Operált gyermekek ellenőrzése 8-9 éves korig javasolt Az ellenőrzést az alapellátás is végezheti.
2. Megelőzés
a here leszállási zavarát nem lehet megelőzni
időben végzett kezeléssel az infertilitás kockázata csökkenthető, de teljes biztonsággal nem előzhető meg.
3. Kockázatok és szövődmények
Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja. ‰ltalában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők, pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés, utóvérzés, véletlen sérülés, belsővarratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyedés vagy sebgyógyulási zavar, viszér-gyulladás vagy rögösödés, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hasüregi műtétek utáni bélösszenövések talaján kialakuló működési zavar) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest.
Fentiek mellett rejtett here műtéteknél az alábbi kockázatokkal kell számolni: az érintett herezacskófél átmeneti behúzottsága és bevérzése; a levitt here újbóli felhúzódása; az érnyél és az ondóvezeték sérülése ill. feszülése következményes heresorvadással vagy méretbeli elmaradással az operált oldalon; csökkent hímivarsejt-termelő képesség hormontermelés zavara vagy elmaradása (pubertás korban, elsősorban kétoldali le nem szállt heréknél).
Laparoszkópos műtétnél az eszközök bevezetése során melléksérülés (1 %-ban bél vagy nagyér sérülés) lehetőségével kell számolni, amelyek esetén nyílt műtéti beavatkozásra is sor kerülhet.
• Hosszabb távon itt is előfordulhat a levitt here sorvadása (minél magasabb helyzetűvolt eredetileg, annál nagyobb a veszélye), a herezacskóba levitt here újbóli felhúzódása.
3.1. Szövődmények kezelése:
Korai posztoperatív szövődmények:
utóvérzés: rendszerint nem igényel kezelést, ritkán szükséges a haematoma kiürítése és drenálása
sérvtömlőcsonk kinyílás: reoperatio
• sebgyulladás: antibiotikum, folyadékgyülem esetén sebészi feltárás és drenázs Késői postoperatív szövődmények:
Hereatrophia a testicularis erek sérülése esetén: nem kezelhető
Szekunder retentio: műtét
Infertilitás: az alapbetegség következménye, andrológiai kivizsgálást igényel
3.2. A kezelés várható időtartama, Prognózis
a vonatkozó HBCs-k alsó határnapja: 1 felső határnapja 26
Minél korábban történik a műtét annál jobb az eredmény. Iskoláskorban végzett fixatio után már 30-60%-ban számolhatunk a fertilitás zavarával. Nagy tanulmányokban felnőttkori utóvizsgálatok a féloldali esetek harmadában, kétoldali esetek 70-80%-ában mutattak infertilitást.
4. Az ellátás megfelelőségének indikátorai
(az EüK.2003.V.29- számában megjelent indikátorok alapján)
halálozás adott dg-ra
kórházi visszavétel aránya 6 héten belül azonos dg-al
átlagos ápolási idő adott dg-ra
egynapos sebészeti ellátásból többnapos ellátásba került betegek aránya
kórházi sebfertőzések aránya
reoperációk aránya
5. Dokumentáció, bizonylat
ambuláns nyilvántartás, kórlap, lázlap, laboratóriumi leletek, dekurzus, műtéti beleegyezőnyilatkozat, műtéti leírás, szövettani kérőlap és lelet, zárójelentés
6. Gyakori társbetegségek
Hypospadiasis
Csípő dysplasia
Szívfejlődési zavarok
Vesebetegségek
Anus atresia
Hasfal záródási defektus
Komplex syndromák: pl.: Prader-Willi sy., prune-belly
7. Érintett társszakmákkal való konszenzus
• Urológus Szakmai Kollégium Gyermekgyógyász Szakmai Kollégium
VI. Irodalomjegyzék
Toledano MB. Hansell AL. Jarup L. Quinn M. Jick S. Elliott P. Temporal trends in orchidopexy, Great Britain, 1992-1998. Environ Health Perspect. 2003;111:129-32.
Elder JS. The undescended testis. Hormonal and surgical management. Surg Clin North Am 1988;68:983-1005.
Samadi AA. Palmer LS. Franco I. Laparoscopic orchiopexy: report of 203 cases with review of diagnosis, operative technique, and lessons learned. J Endourol 2003 Aug;17:365-8.
Bertelloni S. Baroncelli GI. Ghirri P. Spinelli C. Saggese G. Hormonal treatment for unilateral inguinal testis: comparison of four different treatments. Horm Res 2001;
55:236-9.
Berkowitz GS. Lapinski RH. Dolgin SE. Prevalence and natural history of cryptorchidism. Pediatrics 1993;92:44-9.
Bianchi A, Squire BR. Transscrotal orchidopexy: orchidopexy revised. Ped Surg Int 1989; 4: 189-93.
Docimo SG. The results of surgical therapy for cryptorchidism: a literature review and analysis. J Urol 1995;154: 1148-52.
Hutson JM. Undescended testis. In: O‘Neill JA. Jr. Roew MI: Grosfeld JL. Fonkalsrud EW: Coran AG. Eds Pediatric Surgery 5th ed. Mosby. 1998 p.1087-98.
Bogaert G. Kogan BA. Undescended testis. In: Baskin LS. Kogan BA. Duckett JW. Eds. Handbook of Pediatric Urology Lippincott-Raven 1997 p. 65-75.
Papparella A. Parmeggiani P. Cobellis G. Mastroianni L. Stranieri G. Pappalepore N. Mattioli G. Esposito C. Lima M. Laparoscopic management of nonpalpable testes: A multicenter study of the Italian Society of Video Surgery in Infancy. J Ped Surg 2005;
40: 696-700.
Tomiyama H. Sasaki Y. Huynh J. Yong E. Ting A. Huston JM. Testicular descent. Cryptorhidism and inguinal hernia: the Melbourne perspective. J Ped Urol 2005; 1:11
25.
Pintér A. A here descensusának zavarai. In: Pintér A. Gyermeksebészeti vezérfonal Medicina 1996 p. 177-9.
Józsa T. Retentio testis. In: Kornya L. ed. Betegség enciklopédia 2. kötet Springer 2002
p. 444-5.
A szakmai protokoll érvényessége: 2008. december 31.
