Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja A neutropeniás beteg fertőzéseinek megelőzése és kezelése

Készítette: Az Infektológiai Szakmai Kollégium és a Transzfuziológiai és Hematológiai Szakmai Kollégium

I. Alapvető megfontolások

Előzmények és módszer

A neutropeniás betegek infekciónak kezelésével foglalkozó szakmai ajánlás első alkalommal 2003-ban jelent meg a Transzfuziológiai és Hematológiai Szakmai Kollégium valamint az Infektológiai Szakmai Kollégium közös protokolljaként.

A jelen átdolgozást a vezérfonal szövegének időszakos karbantartásán túl elsősorban annak igénye indokolta, hogy az antibakteriális terápia mellett a gombainfekciók kezelése jelentőségének megfelelő hangsúlyt kapjon.

A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a megfogalmazott ajánlások általános jellegűek, ezért konkrét klinikai helyzetben történő alkalmazásuk során körültekintően kell eljárni. Nem ismert ugyanis olyan kezelési séma, gyógyszer vagy gyógyszer kombináció, mely valamennyi neutropeniás beteg esetében o válogatás nélkül o azonos hatékonyságú volna. A betegek komplex ellátásába célszerű a témában járatos infektológust is bevonni. Az alábbiakban felsorolt antimikrobás szerek ellenjavallatait, mellékhatásait, interakcióit illetően nem mellőzhető az alkalmazási előíratok és a vonatkozó szakirodalom gondos tanulmányozása.

Evidenciaszintek

Az ajánlás megalapozottsága

A A rendelkezésre álló adatok a módszer alkalmazását egyértelműen alátámasztják. B A rendelkezésre álló adatok a módszer alkalmazását nagyrészt alátámasztják. C A rendelkezésre álló adatok a módszer alkalmazását csak csekély mértékben

támasztják alá. D A rendelkezésre álló adatok nagyrészt a módszer alkalmazása ellen szólnak. E A rendelkezésre álló adatok egyértelműen a módszer alkalmazása ellen szólnak.

Az evidencia forrása

I Egy vagy több, randomizált, kontrollált vizsgálat. II Egy vagy több, megfelelően tervezett, nem randomizált vizsgálat. III Szakértők, bizottságok véleménye, klinikai tapasztalat.

A lázas neutropenia jelentősége

A neutrophil granulocyták számának kritikus csökkenésének hátterében különféle tényezők állhatnak: kezeletlen hematológiai betegség okozta csontvelői infiltráció vagy aplasia, nem várt gyógyszer mellékhatás (agranulocytosis), citosztatikus kezelés vagy irradiáció. Súlyos neutropenia kialakulásakor o azaz, ha a keringő neutrophilek abszolút száma 0,5 G/l alatti, vagy 1-0,5 G/l között van, és csökken o az infekciók gyakorisága és a következményes halálozás jelentősen növekszik. Adott beteg esetében súlyos/fatális infekció kialakulásának kockázata az alábbi tényezők függvénye: a neutropenia tartama, mélysége, a neutrophilek számának emelkedő vagy csökkenő tendenciája, az egyidejű barriersérülés (mucositis) mértéke, a kolonizáció és a nozokomiális környezet jellege, az esetleges malignus alapbetegség statusa, és az előforduló kísérő betegségek. Az alapbetegség típusát tekintve fokozott kockázatúnak kell tekinteni a nagydózisú kemoterápiával kezelt acut myeloid leukaemiás betegeket, illetve a bármely kórkép miatt őssejt átültetésben részesülőket.

Gyakran az infekció egyetlen tünete a láz. A lázas, neutropeniás betegek mintegy felében kimutatható, vagy okkult infekció zajlik. Ha az abszolút neutrophilszám <0,1 G/l, a betegek ötödében bacteriaemia alakul ki. Hypothermia ritkán fordul elő, rossz prognózisra utal. A neutropeniás beteg lázának egyéb oka is lehet (vérkészítmény, gyógyszer), kérdéses esetben azonban fertőzést kell feltételezni.

Klinikai tünetek

A gyulladás klasszikus jeleinek hiányában a neutropeniás betegek fertőzései tünetszegények. A bőr és a lágyrészek bakteriális fertőzéseiben hiányozhat az induratio, az erythaema és a suppuratio, pneumoniában a jellegzetes infiltrátum, meningitisben a liquor sejtszaporulata. A húgyúti infekciók pyuria nélkül is kialakulhatnak. Mindezek ellenére keresni kell az infekció bármily diszkrét jelét, különösen a leggyakrabban érintett testtájakon. Ezek: a szájüreg és a garat, az oesophagus alsó szakasza, a tüdő, a gáttájék, a szemfenék, a bőr (különösen a punkciók helyén), az intravascularis műanyag eszközök bemenete és a körömágy.

II. Diagnózis

Lázas neutropenia észlelésekor az alábbi vizsgálatok elvégzése szükséges: 1. táblázat

III. Kezelés

Kezdeti antibakteriális kezelés

Mivel a neutropeniás betegek infekciói gyorsan progrediálhatnak, megfelelő ellátás nélkül halálozási arányuk magas, klinikai tünetek esetén pedig a fertőzés kizárására biztonságos módszer nem áll rendelkezésre, a neutropéniás láz felléptekor valamennyi beteget azonnal empirikus antibakteriális kezelésben kell részesíteni. A terápia a leggyakrabban előforduló, ezen belül a legnagyobb letalitást előidéző bakteriális kórokozók (P. aeruginosa, Klebsiella spp., E. coli, viridans streptococcusok, S. aureus) eradikálását célozza. Az antibiotikum választás során a baktériumok természetes rezisztenciáján kívül figyelembe kell venni a helyi epidemiológiai és rezisztencia viszonyokat, valamint a betegnél fennálló speciális korlátozó tényezőket (pl. veseelégtelenség, allergia). A perifériás és centralis vénás eszközök (kanülök) használatára, gondozására, esetleges infekcióik nyomon követésére és kezelésére a betegeket ellátó centrumok - a nemzetközi standardok figyelembe vétele mellett -helyi protokollokat dolgoznak ki

Parenterális terápia

A betegek parenterális antimikrobás kezelésére jelenleg két lehetőség kínálkozik: a béta-laktám monoterápia, és a glikopeptidet tartalmazó kombináció. A hatóanyagok tekintetében részletesen ld. 1. ábrát és 2. táblázatot. A korábban széles körben alkalmazott béta-laktám + aminoglikozid kombináció előnyeit e vizsgálatok metaanalizise nem bizonyította, az aminoglikozidok okozta nephrotoxicitás pedig reális veszélynek bizonyult.

Orális terápia

Számos klinikai vizsgálat bizonyította, hogy megfelelő szempontok értékelésével a felnőtt, lázas neutropeniás betegek körében elkülöníthető egy olyan kis kockázatú csoport, amelyben a fatális kimenetelű infekció kialakulásának esélye elenyésző. Megfelelő feltételek teljesülése esetén ezek a betegek kizárólag orális antibiotikumokkal is eredményesen kezelhetőek (A-I). Szintén megfelelő feltételek mellett ellátásuk járóbetegként is történhet, illetve kórházi megfigyelést követően a betegek rövid idő elteltével hazabocsáthatóak. A kockázat megítélésre több értékelési rendszert dolgoztak ki. A klinikai gyakorlatban is validált MASCC pontrendszert a 3. táblázat ismerteti. A kis kockázatú csoportban amoxicillin-klavulánsav plusz ciprofloxacin adható per os.

FIGYELMEZTETÉS: A lázas, neutropeniás beteg hazabocsátása illetve ambuláns kezelése csak akkor engedhető meg, ha az alábbi feltételek maradéktalanul érvényesülnek:

A kockázat pontos értékelése a kérdésben járatos szakember(ek) által.

A beteg és az otthoni környezet (család) megfelelő felvilágosítása és beleegyezése. A beteggel egy háztartásban éljen olyan felelős személy, aki állapotromlás esetén intézkedni képes.

A beteg megfelelő ítélőképessége.

Megfelelő telekommunikáció és szállítóeszköz háttér.

Megfelelő gyógyintézeti háttér, mely a nap 24 órájában a beteg rendelkezésére áll telefonon, ambuláns vizsgálattal és szükség szerint kórházi felvétellel.

Az antibakteriális kezelés folytatása

A kezdeti antibiotikum kezelés hatékonyságának megítélésére neutropeniás beteg esetében rendszerint 3-5 (esetleg több) napra van szükség. Ha a beteg állapota romlik, az infekció tünetei súlyosbodnak, vagy új tünetek jelennek meg, szükség lehet az empirikus terápia korai módosítására. Ilyenkor új szerek hozzáadásával, vagy az antibiotikum kicserélésével a spektrumot olyan irányba kell kiterjeszteni, hogy az azokat a specieseket is lefedje, melyekre a kezdeti terápia kevésbé hatásos (pl. glikopeptid hozzáadása). Releváns mikrobiológiai lelet birtokában a kórokozó antibiogramjának megfelelő, leghatékonyabb, célzott terápiára kell áttérni. Gram-negatív illetve Pseudomonas-ellenes hatékonysággal rendelkező vegyület adása még akkor is kötelező, ha a célzott kezelés dokumentált Gram-pozitív infekció ellen irányul. Az empirikus terápia első hetében a klinikai választ illetően az alábbiakat tapasztalhatjuk:

A beteg a terápia 3-5. napján láztalanná válik

(2. ábra) Ha a kórokozó ismert, a célzott terápiát addig kell folytatni, amíg az infekció tünetei megszűnnek, a haemokultúrák sterillé válnak és az abszolút neutrophilszám meghaladja a 0,5 G/l-t. Ha az utóbbi feltétel nem teljesül, az antibiotikum csak a beteg szoros megfigyelése mellett hagyható el. A kezelés időtartama ne legyen 7 napnál rövidebb.

Amennyiben a láz hátterében kórokozót identifikálni nem lehetett, szervi érintettségre utaló jelek (pl. pneumonia) hiányában a kis kockázati csoportba tartozó, legalább két napja láztalan beteg esetében mérlegelni lehet szekvenciális, orális terápia (amoxicillin-klavulánsav plusz ciprofloxacin) alkalmazását. Egyéb esetben a megkezdett parenterális terápia folytatása ajánlott.

A beteg a terápia 3-5. napján még lázas

(2. ábra)

Ha kórokozó baktériumot nem sikerült kimutatni, a perzisztáló láz hátterében az alábbi lehetőségek merülnek fel: 1. A fertőzés nem bakteriális eredetű. 2. A fertőzést a választott szerrel szemben rezisztens baktérium okozta. 3. Nem megfelelő antibiotikum koncentráció az infekció helyén. 4. Nem infekt eredetű láz. 5. Sejtfal-deficiens baktérium. 6. Infekció nem vascularisált területen (kanül, abscessus).

A tartósan lázas beteg megelőző és aktuális klinikai tüneteinek, mikrobiológiai és egyéb vizsgálati eredményeinek gondos újraértékelése után az alábbi terápiás döntéseket hozhatjuk:

Ha a beteg állapota nem változott (stabil), folytathatjuk a korábban megkezdett antibakteriális terápiát. Ha glikopeptid adásának indikációja nem áll fenn, és a beteg empirikus glikopeptid terápiában részesült, a szert el kell hagyni.

Ha az infekció progrediál, szükségessé válik a kezdeti terápia módosítása vagy kiegészítése. A változtatás során szem előtt kell tartani az empirikusan adott szerek antibakteriális spektrumának hiányosságait, és a feltételezett kórokozó várható érzékenységét. Ha a beteg empirikusan nem kapott vancomycint vagy teicoplanint, és a glikopeptid adásának indikációja fennáll, kiegészítésként e szerek valamelyikét választhatjuk (C-III). A perzisztáló láz miatt, ha azt egyéb új tünet nem indokolja, glikopeptid empirikus adása nem javasolt (E-I)

Az antibakteriális kezelés időtartama

(3. ábra) A lázas, neutropeniás beteg empirikus antibakteriális kezelése biztonságosan akkor függeszthető fel, ha az infekció jelei és tünetei elmúltak, és a neutropenia megszünt (B-II). Ha a beteg abszolút neutrophilszáma két alkalommal >0,5 G/l, és legalább két napja láztalan, a terápia abbahagyható. Láztalan, de tartósan neutropeniás beteg esetében a kezelést tovább kell folytatni, kivéve a kezdetben alacsony kockázati csoportba tartozó, klinikailag stabil betegeket, akiknél 5-7 nap után szekvenciális per os terápiára lehet áttérni. Nagyobb problémát jelent, ha a beteg láza 5-7 nap után sem szűnik meg. Ha időközben a neutrophilek száma 0,5 G/l fölé emelkedik, stabil állapotú betegben további 4-5 nap után az empirikus terápiát el lehet hagyni. A láz okának felderítésére (alapbetegség, nem bakteriális fertőzés, gyógyszer indukálta láz) azonban további diagnosztikus erőfeszítéseket kell tenni. A tartósan lázas és továbbra is neutropeniás beteg számára nem könnyű optimális terápiát javasolni. Kétheti kezelés után egyesek az empirikus antimikrobás terápia elhagyását ajánlják. A beteget ezt követően is szoros megfigyelés alatt kell tartani, és szükség esetén az antiinfektív kezelést haladéktalanul újra kell kezdeni. Az emípirikus antibakteriális terápia folyamatát ld. 1. ábrán.

Antifungális terápia

Elhúzódó neutropeniában, különösen onkohaematológiai és őssejt-transzplantált betegek esetében jelentősen megnő a gombainfekciók kialakulásának kockázata. Az invazív mycosisok döntő többségét (>90%) Candida és Aspergillus speciesek okozzák, de nem elhanyagolható az u.n. ‡emerging“ gombák okozta fertőzések (fusariosis, trichosporonosis, scedosporiosis) jelentősége sem.

Candida infekciók

A candidák okozta fertőzések döntő többsége endogén eredetű, elsődleges forrásuk a gyomor-béltraktus. Fluconazol profilaktikus vagy terápiás alkalmazása következtében ritkábban alakul ki véráram fertőzés, és ritkábbá váltak a C.albicans és C.tropicalis infekciók. A fluconazol kiterjedt használata ugyanakkor hozzájárul a fluconazol rezisztens vagy csökkent érzékenységű non-albicans Candida speciesek (C.krusei, C.glabrata, C.inconspicua, C.norvegensis, C.rugosa) gyakoribb izolálásához. Az intravascularis eszközök többnyire hematogén úton fertőződnek. A candidosis felismerése a klinikai jelek észlelésén, igazolása mikrobiológiai vizsgálatokon múlik. Az elváltozások etiológiáját tenyésztésre vett minta, biopsiás anyag feldolgozása tisztázhatja. Kulcsfontosságú a haemokultúra. A steril helyről kitenyészett sarjadzó gombákat a mikrobiológiai laboratórium köteles species szintig identifikálni. A species meghatározása alapján megjósolható az érzékenység, ami segítséget jelent a célzott antifungális kezelésben. In vitro érzékenységi vizsgálat elsősorban akkor szükséges, ha az izolátum nem Candida albicans, és a beteg előzetesen fluconazol kezelésben részesült.

Oropharyngealis candidosis, oesophagitis

Oropharyngealis candidosis rendszerint a neutropenia idején jelentkezik, de antifungális kezelésben nem részesülő betegeknél az immunoszupresszív kezelés következtében bármikor felléphet. Az oesophagitis rendszerint az oropharyngealis folyamat tovaterjedése, de jelentkezhet önmagában is.

Az oropharyngealis candidosis kezelésére lokálisan alkalmazott polién készítmény (amphotericin B orális szuszpenzió), vagy szisztémás hatással is rendelkező fluconazol választható. Oesophagitis esetén nem elegendő lokális hatású szereket adni (B-II): elsősorban a fluconazol iv. vagy per os (A-I), refrakter esetben amphotericin B (B-II) adható. A klinikai gyógyulást követően egy hétig illetve a neutropenia végéig kell folytatni a kezelést.

Candidaemia, heveny disseminált candidosis

Candidaemia felléptével a neutropenia idején kell számolni. Az esetek egy részében a candidaemia következtében sokszervi elégtelenség tünetei jelentkeznek. Klinikai jelek alapján, instabil betegnél a candidaemia és a bacteriaemia nem különíthető el. A mikrobiológiai laboratórium jelzése az irányadó, a haemokultúrák 50-90%-ban pozitívak. Heveny disseminált candidosisban érintett lehet a tüdő, kialakulhat központi idegrendszeri folyamat. Steril helyről származó mintából izolált sarjadzó gomba szintén disseminált candidosist bizonyíthat.

Az invazív candida fertőzések preemptív kezelésében az antifungális terápia kiválasztása során tekintettel kell lenni a lokális epidemiológiai viszonyokra, a szervezetet kolonizáló speciesekre, a korábban alkalmazott antifungális vegyületekre és a beteg általános állapotára.

A klinikailag stabil és fluconazol profilaxisban nem részesülő beteg esetében az elsőként választandó terápia 6-12 mg/kg/nap fluconazol (A-I) iv. majd per os. Fluconazol profilaxis ellenére fellépő invazív candidosisban az első választás mindenképpen 0,7-1 mg/kg/nap amphotericin B, vagy caspofungin (A-I) kell legyen. Ha lehetséges, el kell távolítani az intravasculáris kanülöket (B-II). Az amphotericin B deoxikolátot nem toleráló betegeknél, beszűkűlt vesefunkció esetén, vagy ha a beteg más nephrotoxicus szert is kap, választható az amphotericin B lipid formulációban, =>3 mg/kg/nap dózisban (C-III).

A vérből izolált Candida species szintű identifikálása és/vagy az in vitro érzékenység ismeretében kell dönteni a további kezelésről. A C.albicans, C.tropicalis és C.parapsilosis véráram fertőzések egyaránt kezelhetők amphotericin B deoxikoláttal (0.6 mg/kg/nap) vagy fluconazollal (6mg/kg/nap) (A-I). C.glabrata fertőzésben csökkent amphotericin B és azol érzékenységgel kell számolni, míg a C.krusei törzsek fluconazol rezisztensek. A caspofungin (70mg telítő dózis, majd 50mg/nap) egyaránt hatékony C.krusei-vel és C.glabrata -val szemben (A-I). Alternatívaként 1 mg/kg/nap amphotericin B deoxikolát ill. 3-5 mg/kg/nap amphotericin B lipid formuláció, valamint voriconazol jön számításba (C-III).

A beteget az utolsó pozitív haemokulturától számítva legalább két hétig kell kezelni (A-III).

Minden fungaemia esetén a kezelés befejezése előtt ki kell zárni endophtalmitis lehetőségét (A-II). A szemfenék vizsgálata neutropeniás betegek esetében a neutropenia elmúltával javasolt.

Idült disseminált (hepato-splenicus) candidosis

A krónikus disseminált candidosis a neutropeniás időszakban fellépő fungaemia következménye. A klinikai kép a neutropenia elmúltával kerül felismerésre. Perzisztáló láz, jobb bordaív alatti fájdalom, a szérum alkalikus foszfatáz és gamma glutamilsav-transzpeptidáz szintjének emelkedettsége alapján merül fel a kórkép lehetősége. Képalkotó eljárások, CT és MRI erősíthetik meg a gyanút.

Az antifungális kezelésben figyelembe kell venni, ha rendelkezésre áll, a neutropenia alatt vérből izolált Candida spp. érzékenységét. A képalkotó eljárásokkal talált elváltozásokból végzett célzott biopsia ritkán tisztázza az etiológiát. Ampotericin B deoxikolát, az amphotericin B lipid formulációi és a fluconazol (6 mg/kg/nap) (B-III) egyaránt adható.

A betegek állapota többnyire stabil. A chronicus disseminált candidosis tartós, gyakran több hónapos (egy éves) kezelést igényel. A folyamat gyógyulását az elváltozások eltűnése, vagy elmeszesedése jelzi. Ha a betegek ismételt kemoterápiára szorulnak, vagy transzplantációra kerülnek, kezelésüket tovább kell folytatni a kezelés teljes időtartama alatt.

Aspergillosis

A diagnózis minél pontosabb megközelítéséhez együttesen kell értékelni a betegnél ismertté vált kockázati tényezőket, a mikrobiológiai leleteket, valamint a klinikai képet, beleértve a képalkotó eljárások eredményeit is.

Kockázati tényezők a beteg oldaláról

Tíz napnál hosszabb ideig fennálló neutropenia.

Rizikó csoportba tartozó betegben 96 óránál hosszabb ideje fennálló, antibacteriális terápiára refracter láz.

Láz vagy hypothermia + az alábbi az alábbi hajlamosító tényezők bármelyike: 10 napnál hosszabb neutropenia a megelőző 60 napban immunsuppressiv kezelés a megelőző 30 napban bizonyított vagy valószínű invazív aspergillosis a megelőző neutropenia során AIDS

Súlyos (? másodfokú) vagy kiterjedt graft-versus-host betegség (GVHD)

Tartós (> 3 hét) corticosteroid kezelés a megelőző 60 napban

Klinikai tünetek, képalkotó eljárások

A heveny, invazív aspergillosis leggyakoribb klinikai megjelenési formái a necrotisáló pneumonitis, a sinusitis, és a másodlagosan kialakuló agytályog. Minden neutropeniás betegnél, akinél új tünetként köhögés, mellkasi fájdalom, haemoptoe lép fel, mellkas röntgenen új eltérés mutatkozik, bármely vizsgálati anyagából Aspergillus spp. tenyészik ki, illetve antimicrobás kezelés ellenére 7 napig lázas, a mellkas nagyfelbontású (HR), vagy spirál CT vizsgálatát kell kezdeményezni, lehetőleg 48 órán belül A CT vizsgálat eredménye akkor is diagnosztikus lehet, ha az egyidejűleg végzett mellkas röntgen lelete negatív, vagy nem specifikus eltéréseket mutat. Bár a kimutatható elváltozások nem abszolút specifikusak, az alábbi CT eltérések invazív aspergillosis gyanúját keltik:

Halo (dicsfény) jel: Nodularis elváltozás az erek közelében, melyet halvány, glóriaszerű udvar vesz körül.

Air crescent (légsarló) jel: frissen kialakult üreg, benne félhold alakú légsapka.

Solid infiltrátumban kimutatható üregképződés.

Sinusitis gyanúját keltő klinikai tünetek esetén arckoponya CT-t kell végezni. Központi idegrendszeri tünetek (convulsio, stroke, fejfájás, tudatzavar), illetve meningealis jelek heveny CT illetve MR vizsgálat indikációját képezik.

A klinikai szempontból értékelhető tünetek és jelek Alsólégúti folyamat

Major: CT-vel igazolt új elváltozások: ‡halo“ jel, ‡air crescent“ jel, cavitatio.

Minor: Alsólégúti infekció tünetei (köhögés, mellkasi fájdalom, haemoptoe, dyspnoe); pleuralis dörzszörej vagy folyadék; a major kritériumok között fel nem sorolt, új tüdőinfiltrátum.

Sinusitis

Major: az invazív infekció radiológiai jelei (a sinusok falának destrukciója, tovaterjedés a környező képletekre, koponyalapra).

Minor: Felsőlégúti tünetek (orrváladékozás, orrdugulás); exulceratio vagy pörk az orrnyálkahártyán; gyakori epistaxis; periorbitalis duzzanat; maxilla fájdalom; a kemény szájpad necrosisa illetve perforatioja.

Központi idegrendszeri infekció

Major: CT/MR: parameningealis góc; infekcióra utaló térfoglalás az agy- illetve gerincvelő állományában.

Minor: Góctünetek (convulsio, hemiparesis, agyidegbénulás); tudatzavar; meningealis izgalmi jelek; pozitív liquor lelet (egyéb kórokozó vagy malignitás kizárása után).

Mintavételi lehetőségek és mikrobiológiai vizsgálatok

Az invazív aspergillosis bizonyításához a szöveti invázió igazolására van szükség. Pulmonalis aspergillosis gyanúja esetén a CT-vel igazolt infiltrátum hátterének tisztázására elsőként bronchoalveolaris lavage (BAL) elvégzése javasolt (B-II). Bár a mosófolyadék vizsgálatával a szöveti inváziót bizonyítani nem lehet, ha a vizsgálati anyagból gombát izolálunk, ez a gombainfekció gyanúját megerősítheti. Az így nem tisztázható folyamat, különösen, ha kezelés rezisztensnek bizonyul, tüdőbiopsia indikációját képezi, mely transbronchialisan, CT vezérelten, transthoracalisan, thoracoscopia segítségével vagy nyílt, műtéti úton történhet. Az orrmelléküregek aspergillosisa esetén rendszerint elkerülhetetlen a fertőzött szövetek műtéti eltávolítása (debridement), mely egyben diagnosztikus mintavételként is szolgál (B-III).

Központi idegrendszeri aspergillosisban a mintavételnek nemcsak differenciál diagnosztikai jelentősége van, de az idegsebészeti beavatkozás (tályog eltávolítás, drainage) fontos részét képezi a terápiának is.

Az utóbbi években felerősödtek a törekvések az aspergillosis noninvazív diagnosztikai módszereinek kifejlesztésére. A gomba keringő antigénjét o a galactomannant o detektáló tesztek közül jelenleg a Platelia double-sandwich ELISA tűnik legalkalmasabbnak a magas rizikójú betegek monitorozására, és az invazív aspergillosis korai felismerésére. Monitorozás céljából a natív vérminták heti két alkalommal történő vizsgálata bizonyult optimálisnak.

Platelia double-sandwich ELISA-val az antigén egyéb mintákban, így liquorban, bronchusmosó folyadékban vagy mellkas punctatumban is kimutatható. Az invazív aspergillosis diagnózisának mikrobiológiai kritériumai a következők:

köpetből, BAL-ból, sinus aspiratumból, szövetből, tályogból Aspergillus spp. izolálása és/vagy pozitív direkt mikroszkópos mikrobiológiai/histológiai vizsgálat

pozitív galaktomannan-ELISA teszt (Platelia) BAL-ból, liquorból vagy két egymást követő vérmintából.

A diagnózis felállítása és annak korlátai

Az invazív aspergillosis biztos diagnózisának felállításához szükséges feltételek nem minden veszélyeztetetett beteg esetében adottak. Ennek ellenére a nem bizonyított esetekben is célszerű meghatározni az infekció gyanújának mértékét. Az ismertetett definíció rendszert klinikai vizsgálatok céljára dolgozták ki, elemei azonban - megfelelő kritikával o a klinikai gyakorlatban is felhasználhatók. Meg kell jegyezni, hogy egyes tanulmányok szerint a szigorú kritériumok alkalmazása negativ irányban befolyásolhatja a diagnosztizált esetek számát. Az invazív aspergillosis definíció rendszere az alábbi elemekből épül fel:

Bizonyított invazív aspergillosis: Histologiai/cytológiai bizonyíték (ld. fent), lehetőség szerint tenyésztési eredménnyel is megerősítve.

Valószínű invazív aspergillosis: Egy kockázati tényező, egy mikrobiológiai kritérium valamint egy major vagy két minor klinikai kritérium együttes megléte.

Lehetséges invazív aspergillosis: Egy kockázati tényező és egy mikrobiológiai kritérium; vagy egy kockázati tényező valamint egy major vagy két minor klinikai kritérium együttes megléte.

Az invazív aspergillosis terápiája

Bizonyított vagy valószínű invazív aspergillosis esetén a kezelés célja: lehető legkisebbre csökkenteni az infekció okozta halálozást, megelőzni a fenyegető szervkárosodásokat, javítani, illetve megőrizni az érintett beteg életének minőségét, és szükség esetén biztosítani a fennálló alapbetegség további kezelhetőségét. (4. táblázat). Toxicitás és nem megfelelőhatékonyság miatt nem javasolt az amphotericin B-deoxikolát, illetve az amphotericin B kolloid diszperzió (D-I).

Megjegyzések:

A kezelés hatékonyságát 10-14 nap után kell megítélni. Amennyiben a neutrophil granulocyták megjelenésével párhuzamosan a tüdőinfiltrátumok radiológiai progressziója igazolódik, ez nem jelenti feltétlenül a kezelés ineffektivitását.

A betegek jelentős része a kórházból való távozás után még fenntartó orális terápiát igényel. Stabil állapotú betegben, szekvenciális, fenntartó kezelés céljából per os voriconazol adható.

In vivo vizsgálatok során és esettanulmányokban egyes antifungális szerek kombinációja (caspofungin + liposomalis amphotericin B, caspofungin + voriconazol) hatékonynak bizonyult, sőt egyes szerzők a súlyos esetek kezelését kezdettől fogva gombaellenes készítmények együttes adásával javasolják. Megfelelő, kontrollált klinikai tanulmányok híján e tekintetben még nem fogalmazhatunk meg ajánlásokat.

A kezelés ideális időtartamát pontosan nem lehet meghatározni. ‰ltalánosságban a kezelést addig kell folytatni, amíg klinikai és radiológiai regresszió következik be, a mikrobiológiai leletek (ha voltak ilyenek) negatívvá válnak, és a rizikótényezőket (ha azok befolyásolhatóak) lehetőség szerint kiküszöböltük (B-III).

Alsólégúti aspergillosisban tüdőresectio indikációját képezi: a/ a jelentős haemoptoe (10%-ban fordul elő), b/ a diagnosztikus mintavétel szükségessége, c/ relapsus megelőzése immunsuppressio/kemoterápia/transzplantáció előtt, d/ vérzés profilaxis, amennyiben a képalkotó vizsgálatok nagy érképlet érintettségét valószínűsítik.

Empirikus antifungális kezelés

Ha megfelelő antibacteriális kezelés ellenére a lázas neutropenia ? 96 órája fennáll, számos centrumban empirikus antifungális terápiát alkalmaznak. Ezt a gyakorlatot ellentmondásosnak kell ítélnünk. Az empirikus kezelés során a betegek jelentős része indokolatlanul részesül az antifungális kezelésben, növekszik a gyógyszer toxicitás és -interakciók veszélye, rezisztens kórokozók szelektálódhatnak ki, és nőnek a költségek is. Elhúzódó lázas neutropenia esetén a klinikum szoros követése, és a leletek rendszeres újraértékelése javasolható. Amennyiben invazív mycosis van kifejlődőben, azt az ismételt képalkotó, mikrobiológiai és egyéb kiegészítő vizsgálatokkal rendszerint időben fel lehet ismerni. Empirikus antifungális kezelés o mindezek ellenére - indokolt lehet az alábbi esetekben: a/ kiemelkedő kockázatú betegcsoportokban (allogén csontvelő átültetés, magas fokú GVHD, rezisztens vagy relabáló heveny leukaemia), b/ olyan centrumokban, ahol invazív aspergillosis időszakosan vagy rendszeresen nagy gyakorisággal fordul elő. Empirikus antifungális szerként elsősorban 1 mg/kg amphotericin B-deoxikolát (B-I) választandó, kivéve, ha a beteg veseműködése károsodott, vagy egyidejűleg potenciálisan nephrotoxikus szereket kap. Ilyen esetben az amphotericin B-deoxikolát alkalmazása nem javasolt (D-I), helyette amphotericin B lipid komplex (3 mg/kg) javasolt (B-I), melynek mellékhatás profilja az alapvegyületnél lényegesen kedvezőbb. Alternatívaként liposomalis amphotericin B, illetve caspofungin jön szóba.

Egyéb empirikus infekcióelleni kezelés

Vírusok és paraziták elleni terápia lázas neutropeniában csak megfelelő klinikai és laboratóriumi bizonyítékok birtokában indokolt.

IV. Rehabilitáció V. Gondozás

A neutropeniás infekciók megelőzése

‰ltalános profilaxis

A neutropeniás beteg számára, kórházi kezelése során, protektív környezetet kell biztosítani. A neutropenia időtartamára a beteget egyágyas kórteremben kell elhelyezni, számára a megfelelő nemzetközi ajánlások figyelembe vétele mellett standard neutropeniás étrendet kell előírni. Ha a neutropenia időtartama várhatóan meghaladja a hét napot, kívánatos a beteg spóraszegény levegőjű kórteremben való elhelyezése (HEPA filter alkalmazása). Amennyiben a gyógyintézményen belül, vagy annak közvetlen környezetében építkezésbe kezdenek, külön intézkedési terv keretében gondoskodni kell a betegek fokozott védelméről (szorosabb kórházi infekció kontroll, az épületrész izolálása, szükség esetén a centrum számára átmenetileg új működési hely kijelölése).

Antimikrobás profilaxis

A neutropenia idején alkalmazott antibakteriális profilaxis ellentmondásos: alkalmazásával csökkenthető a Gram-negatív és részben a Gram-pozitív baktériumok okozta véráram infekciók gyakorisága, a lázas epizódok aránya, az empirikusan adott antibiotikumok felhasználása és a halálozás (A-I). Ugyanakkor rezisztens törzsek kiszelektálódásának veszélye fenyeget. Alapelvként megfogalmazható, hogy ha a neutropenia várható időtartama meghaladja a 7 napot, és az adott centrumban a Gram-negatív törzsek, különösen az E. coli fluorokinolon-rezisztenciájának aránya nem magas (~<10%) napi 2 x 500mg ciprofloxacin, vagy 1 x 500 mg levofloxacin adható per os. A profilaxist a neutropenia megszűnéséig, vagy az empirikus antimikrobás terápia megkezdéséig kell folytatni. A profilaxis hatékonyságát rendszeresen monitorozni kell. Ez egyrészt a fluorokinolon-rezisztencia alakulásának nyomon követését, másrészt a véráram infekciók és azok következményeinek klinikai megfigyelését (lázas epizódok, halálozás, parenterális antibiotikum felhasználás) jelenti. Főleg Gram-pozitív baktériumokra ható szerek (különösen vancomycin) profilaktikus adása nem ajánlott.

Az antifungális profilaxis hatékonysága elsősorban a Candida fertőzések megelőzésében bizonyított. Acut leukaemia nagydózisú kemoterápiás kezelése (C-I), valamint őssejt átültetés során (A-I) napi 200-400 mg fluconazol csökkenti a felszínes és invazív candidosisok előfordulási gyakoriságát A fluconazol profilaxis kedvezőtlen következménye a fluconazol rezisztens non-albicans Candida speciesek megjelenése a surveillance kultúrákban, elsősorban a székletben. Az invazív aspergillosis incidenciájának növekedtével szükségessé vált az antifungális profilaxis spektrumának szélesítése. Ebben a tekintetben számos vegyület és módszer alkalmazhatóságát vizsgálták (amphotericin B inhaláció, itraconazol iv./suspensio, micafungin), egyértelmű ajánlást azonban e téren jelenleg nem lehet megfogalmazni. Neutropeniás betegek rutinszerű antivirális profilaxisa nem indokolt.

VI. Irodalomjegyzék

1. Hughes WT, Armstrong D, Bodey GP et al: 2002 guidelines for the use of antimicrobial agents in neutropenic patients with cancer. Clin Infect Dis 2002;34:730-

51.

Sinkó J, Ludwig E, Masszi T, Prinz Gy, Rókusz L, Sréter L, Tímár L: A neutropeniás beteg fertőzéseinek megelőzése és kezelése. Az Infektológiai Szakmai Kollégium és a Transzfuziológiai és Hematológiai Szakmai Kollégiumközös szakmai protokollja. In: Hematológiai betegségek kezelésének módszertana. (Szerk: Lehoczky D) Documed, Budapest, 2004, 161-9.

Ascioglu S, Rex JH, de Pauw BE et al: Defining opportunistic invazíve fungal infections in immunocompromised patients with cancer and hematopoietic stem cell transplants: an international consensus. Clin Infect Dis 2002;34:7-14.

Mermel LA, Farr BM, Sheretz RJ et al: Guidelines for the management of intravascular catheter-related infections. Clin Infect Dis 2001;32:1249-72.

Guerrant RL, Van Gilder T, Steiner TS et al: Practice guidelines for the management of infectious diarrhea. Clin Infect Dis 2001;32:331-50.

Del Favero A, Menichetti F, Martino P et al: A multicenter, double-blind, placebo-controlled trial comparing piperacillin-tazobactam with and without amikacin as empiric therapy for febrile neutropenia. Clin Infect Dis 2001;33:1295-301

Pappas PG, Rex JH, Sobel JD et al: Guidelines for treatment of candidiasis. Clin Infect Dis 2004;38:161-89.

Stevens DA, Kan VL, Judson MA et al: Practice guidelines for diseases caused by Aspergillus. Clin Infect Dis 2000;30:696o709

Sinkó J, Prinz Gy, Nikolova R: Hematológiai betegek gombainfekciói; diagnózis, kezelés és megelőzés. Hemat Transzf 2004;37:231-47

A szakmai protokoll érvényessége: 2008. december 31.

1. táblázat

Lázas neutropeniában szükséges vizsgálatok

Vizsgálat	Feltétel
Fizikális vizsgálat	Minden esetben
Mennyiségi és minőségi vérkép	Minden esetben
Szérum kreatinin, karbamid nitrogén, transzaminázok	Minden esetben
Haemokultúra (kétszer, perifériás vénából +/- centrális vénás kanülből)	Minden esetben
Kanülkörnyék leoltása + Gram festés	Kanülinfekció esetén
Vizelettenyésztés	Klinikai tünetek esetén
Széklettenyésztés (enterális patogén baktériumok)	Területen szerzett hasmenés, kórházi járvány gyanúja esetén
Széklet Clostridium difficile toxin kimutatás	Klinikai gyanú esetén
Széklet protozoon	Egy hétnél hosszabb hasmenés esetén
Liquor vizsgálat	Klinikai tünetek esetén
Bőrléziók aspirációja/biopsziája	Klinikai tünetek esetén
Mellkas rtg.	Klinikai tünetek esetén
Nagyfelbontású mellkasi CT	Klinikai tünetek esetén, ha a mellkas rtg. negatív, ill. pulmonalis mycosis gyanújakor
Surveillance mikrobiológiai vizsgálatok (orrváladék, garatváladék, rectalis leoltás)	Infekció kontroll céljából (MRSA, VRE, rezisztens Gram-negatív törzs okozta kolonizáció)

2. táblázat

Empirikus, parenterális antibiotikus terápia lázas neutropeniában

Csoport Vegyületek Megjegyzés

	ceftazidim	A ceftazidim G+
	VAGY	törzsek elleni
	cefepim VAGY	hatékonysága csekély.
Monoterápia	imipenem-cilasztatin VAGY
	meropenem VAGY
	piperacillin-tazobactam
Glikopeptid tartalmú kombináció	mint a monoterápiánál PLUSZ vancomycin VAGY teicoplanin	Indikációi: 1. Kanül-infekció. 2. Kolonizáció rezisztens G+ baktériummal (pl.MRSA). 3. Haemokultúrában G+ baktérium, identifikálás folyamatban. 4. Hipotenzió.

3. táblázat

Pontrendszer a felnőtt, lázas neutropeniás betegek kockázati tényezőinek jellemzésére (MASCC pontrendszer)

Jellemzők Pont Tünetek súlyossága (csak egy választható) Nincs hypotensió Nincs chronicus obstructiv tüdőbetegség Alapbetegség: szolid tumor. Haematologiai alapbetegség esetén: az előzményben nincs invazív gombainfekció Nincs dehidrált állapot A láz kezdetén a beteg nem fekszik kórházban Életkor < 60 év

tünetmentes	5
enyhe tünetek	5
súlyos tünetek	3
5
4
4
3
3
2

Értékelés: >21 pontszám esetén a beteg szövődmények tekintetében a kis kockázati csoportba tartozik. Megjegyzés: Ld. a szövegben a FIGYELMEZTETÉS-t.

4. táblázat

Az invazív aspergillosis terápiája

Kórkép	Terápia	Alternatíva
Inavasiv pulmonalis aspergillosis (bizonyított illetve valószínű)	voriconazol (1. nap: 2x6 mg/kg majd 2x4 mg/kg/nap iv/po) (A-I)	amphotericin B lipid komplex(B-II)
Inavasiv pulmonalis aspergillosis, ha a primer terápia hatástalan illetve azt a beteg nem tolerálja	caspofungin (1. nap 70 mg/nap majd 50 mg/nap), infusioban (BII)	liposomalis amphotericin B (B-III), 3-5 mg/kg/nap, infusioban/
Heveny orrmelléküreg aspergillosis	Mint fent + műtét	Mint fent + műtét
Központi idegrendszeri aspergillosis	voriconazol (1. nap: 2x6 mg/kg majd 2x4 mg/kg/nap iv/po) + műtét	liposomalis amphotericin B ?5mg/kg/nap infusioban + műtét (B-III)

1. ábra.

Primer empirikus terápia megválasztása

Per os terápia (AII) amoxy.-clav.+ ciprofloxacin Ld. figyelmeztetést !

Parenterális terápia (AI)

Glikopeptid nem indikált

Glikopeptid indikált

ceftazidim VAGY cefepim VAGY imipenem-cilastatin VAGY meropenem vagy piperacillintazobactam ceftazidim VAGY cefepim VAGY imipenem-cilastatin VAGY meropenem VAGY piperacillintazobactam

2. ábra.

AZ ANTIBAKTERI‰LIS KEZELÉS FOLYTAT‰SA

A beteg 3-5 nap után láztalan

Etiológia ismert

Etiológia nem ismert

A beteg 3-5 nap után lázas

Stabil állapot Progresszív infekció Kis kockázat Nagy kockázatCélzott terápia

Per os amoxy.-clav.+ ciprofloxacin A megkezdett VAGY parenterális cefixim terápia folytatása

Valószínű vagy lehetséges invazív gombainfekció

A terápia módosítása. Megfelelőindikáció* esetén: + vancomycin (CIII)

* 2.táblázat

Empirikus antifungális terápia (amphotericin B) (BII)

3. ábra

AZ ANTIBAKTERI‰LIS TER‰PIA TARTAMA

A beteg 3-5 nap után láztalan

A beteg 3-5 nap után lázas

7. napon: abszolút	7. napon: abszolút	Abszolút	Abszolút
neutrophilszám >0,5	neutrophilszám <0,5	neutrophilszám >0,5	neutrophilszám <0,5
G/l	G/l	G/l	G/l

Két láztalan nap után a terápia elhagyható (CIII)

Kis rizikó	Egyéb;	4-5 nap után a	2 hét után a terápia
+ stabil	neutrophil	terápia	elhagyása, szoros
állapot	<100 mucositis instabil állapot	elhagyása, további vizsgálatok.	megfigyelés,további vizsgálatok. (CIII)

Szekvenciáli s, per os terápia, 5-7 láztalan napig

A	Negatív
megkezdett	leletek, stabil
terápia	állapot: a
folytatása	terápia
	felfüggeszthető