Visszatérés a főoldalraHírekIsmertetőKereső
 

Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja A pajzsmirigy megbetegedések laboratóriumi diagnosztikája

Készítette: Az Orvosi laboratóriumi vizsgálatok Szakmai Kollégiuma

I. Alapvető megfontolások

Betegség/betegségcsoport: pajzsmirigy diszfunkciók (manifeszt és szubklinikus hyperthyreosis, manifeszt és szubklinikus hypothyreosis), pajzsmirigy karcinóma, golyva. A protokoll készítője: Dr. Toldy Erzsébet, az érintett társszakma (MEAT Pajzsmirigy Szekciója) képviselőinek (Dr. Lőcsei Zoltán és Prof. Dr. Szabolcs István) konszenzusával.

Szinonimák, rövidítések:

Pajzsmirigy (p.m.)

P.m. funkciós tesztek:

Thyreotrop stimuláló hormon (TSH) szabad T4 (fT4), szabad T3 (fT3), totál T4 (TT4) totál T3 (TT3) thyroxin binding globulin (TBG) T3-uptake (T3U) thyroxin binding kapacitás (TBK)

p.m. autoantitestek: -Thyreoidea receptor ellenes antitestek (TRAK), -thyreoidea peroxidase antitest (TPO-Ab), -thyreoglobulin antitest (Tg-Ab), p.m. specifikus tumormarkerek

-Thyreoglobulin (Tg)

-Calcitonin (CT)

autoimmun p.m. megbetegedések (AITD)

p.m. carcinomák:

Differenciált p.m carcinoma (DTC) Medulláris p.m. carcinoma (MTC)

Hormonszintek értékelése:

  • Normális szint: a mért érték a referencia tartományon belül (felső és alsó határ ± analitikai bizonytalanság), alacsony szint: ezen kívül esik negatív irányba, magas szint: ezen kívül esik pozitív irányba.

  • Analitikai bizonytalanság: magában foglalja a módszer szisztémás hibáját (intra-assay mért torzítási adatokat), valamint a különböző napokon mért véletlen (interoassay) hibából adódó eltérést, s mindezt egy számmal, %-ban fejezi ki. Tehát az a hibaszázalék, amely az analitika sajátjából adódik és rátevődik a biológiai variabilitásra.

  • A p.m. funkcionális állapotának definíciói:

    Euthyreosis, normofunkció, biokémiai euthyreosis: az esetek túlnyomó többségében TSH és fT4, fT3 a referencia tartományon belül.

    Szubnormális TSH szint: ha a mért érték a referencia tartomány alsó határa alá esik.

    Szupprimált TSH szint: ha a hormonszint a módszer funkcionális szenzitivitása alatt van. Ennek értéke módszerfüggően a 0,1 mU/L TSH érték alatt van.

    Szubklinikus vagy latens hyperthyreosis: TSH szubnormális vagy szupprimált de az fT4, fT3 szintek a referencia tartományon belül vannak.

    Manifeszt hyperthyreosis: TSH szupprimált v. szubnormális emelkedett fT4, illetve fT3 mellett.

    A T3 hyperthyreosis: a manifeszt hyperthyreosisnak az a fajtája, amikor szubnormális, vagy szupprimált TSH mellett a beteg fT4 szintje normális, míg a fT3 szintje magas.

    Szubklinikus vagy latens hypothyreosis: TSH szint a referencia tartomány felső határa felett, de az fT4 szint a referencia tartományon belül.

    Manifeszt hypothyreosis: TSH szint a referencia tartomány felső határa felett, referencia tartomány feletti fT4 érték mellett.

    Centrális hypothyreosis, szekunder hypothyreosis: az esetek 35 %-ában csökkent, 40 %-ában normál, 25 %-ában emelkedett, de biológiailag inaktív TSH szekrécióval, de minden esetben csökkent fT4 szinttel járó állapot. Hátterében a hypothalamo ohypophysealis tengely érintettsége áll.

    Non thyroidal illness (NTI): pajzsmirigy megbetegedést nem okozó, egyéb súlyos akut, vagy krónikus betegség, amikor a p.m. biokémiai markerei eltérnek a referencia tartománytól.

    Familiáris disalbuminaemia (FDA): a szérumban keringő albumin fokozott affinitást mutat a

    p.m. hormonok iránt, ezért bizonyos módszerekkel kóros p.m. hormon szintek mérhetőek, annak ellenére, hogy a páciens euthyreotikus .

    1. A protokollok alkalmazási / érvényességi területe

  • Alapellátás: háziorvosi és egyéb rendelők.

  • Belgyógyászati és a belgyógyászati szakra ráépített szakmák osztályainak szakrendelői,

  • Endokrin profilú szakrendelések, osztályok.

  • Gyermekosztályok (kivéve a congenitalis hypothyreosis szűrést, mely kizárólag erre a célra rendszeresített műszerrel, kiképzett stábbal, centralizált laboratóriumban történik) és gyermek szakrendelők.

  • Pajzsmirigy irányú vizsgálatokat végző laboratóriumok.

  • 2. A protokollok bevezetésének alapfeltétele

  • A pajzsmirigy betegségek diagnosztikájának és terápia monitorozásának egységes szemléletének kialakítása a pajzsmirigy betegekkel foglalkozó szakterületeken.

  • A szakmai kompetenciáknak megfelelő gyógyító megelőző ellátás érvényesítése.

  • Pontosan definiált szakmai kompetenciák, úgy a betegek gondozása kapcsán, mind a ritkábban felmerülő laboratóriumi vizsgálatok terén.

  • A ritka vizsgálatok szervezett, beteg-érdekű központosítása

  • Megfelelő kapcsolat a diagnosztikai és klinikai társszakmák között.

  • 3. Definíció

    Pajzsmirigy diszfunkciók: a betegség etiológiájától független, biokémiai paraméterekkel igazolható normálistól eltérő p.m. működés, mely a hypothyreosis és hyperthyreosis minden fajtáját magában foglalja. Nem tartozik ebbe a fogalmi körbe az alacsony T3 szindróma.

    Szenzitív TSH assay: 2-4. generációs módszerek.

    Diszkordáns lelet: ugyanazon hormonfrakcióra utaló paraméterek nem egybehangzó értéke (pl. egyik a referencia tartomány felett, másik a referencia tartományban).

    A feed-back szabályozásnak nem megfelelő lelet: a centrális és perifériás hormonértékek egymáshoz viszonyított értéke nem magyarázható a jól ismert negatív visszacsatolással.

    3.1. Kiváltó tényezők

    Hyperthyreosis kialakulásában szerepet játszó tényezők:

  • jódhiány, mint epigenetikus faktor: elősegíti a p.m. autonómiát.

  • p.m. autonómia: a TSH receptor aktiváló mutációja , benignus follikuláris adenomák, forró göb v. göbök kialakulásához vezet.

  • Graves- Basedow kór: a hyperthyreosist a TSH receptort stimuláló antitestek idézik elő.

  • Thyreoiditisek: (autoimmun, szubakut, akut, baktérium vagy besugárzás okozta). Legtöbbször átmeneti hyperthyreosis következik be.

  • Centrális hyperthyreosis: TSH okozta stimuláció váltja ki.

  • Hypothyreosis kialakulásában szerepet játszó tényezők:

  • Kifejezett jódhiány: csökkent hormontermeléssel jár. Magyarországon nincs, de a terhességi relatív jódhiány a magzat elégtelen hormonellátottságát okozhatja.

  • Autoimmun thyreoiditisek: a p.m. destrukció végeredménye a hypothyreosis (gyakorisága nő a jódellátottsággal párhuzamosan).

  • A p.m. nagy részének műtéti eltávolítása

  • Centrális hypothyreosis

  • Jód többlet vagy jód excessus: a p.m. jódfelvétel átmeneti blokkolásával átmenetileg csökkent hormonszintézis lép fel.

  • 5. A betegség leírása

    5.1. Érintett szervrendszer (ek)

    Pajzsmirigy, hypophysis

    5.2. Gnetikai háttér

    5.3. Incidencia / Prevalencia / Morbiditás / Mortalitás Magyarországon

    Magyarországra vonatkozó prevalencia és incidencia adatok nincsenek. Az alábbi adatok különböző külföldi irodalmi forrásokból származnak. Magyarországra történő adaptálásuk az eltérő jód ellátottsági viszonyok miatt nem mindig lehetséges.

    ‰ltalában a p.m. betegségek: az átlag populációban 0,5-5 %-os gyakoriságúak.

    Normofunkciós golyva;

    Jód hiányos területen gyermekek között 10-20% idősek között 20-40%. Ezek a gyakoriságok változhatnak jód profilaxis alkalmazása esetén.

    Hypothyreosis;

    becsült incidenciája: 100/millió/év, becsült prevalenciája: 1600/millió. Becsült prevalenciája: nőknél 6-7,5%, férfiaknál 2,5-2,8 %

    Hyperthyreosis (etiologiától független);

    becsült incidenciája: 300/millió/év, becsült prevalenciája: 1200/millió.

    Thyreoiditisek, Akut: becsült incidenciája 1,5-2/millió/év Szubakut: becsült incidenciája 5-10/millió/év, becsült prevalencia: 90/milló

    Krónikus lymphocytás (autoimmun):

    A hypothyreosis leggyakoribb oka. Nők között 1/25-30 felnőtt nő, Poszt-partum formája: a szülő nők 5 %-át érinti.

    p.m. carcinomák:

    incidenciája a nemzetközi adatok alapján 0,5-10 eset/ 100 000 lakos (DTC:MTC aránya, 9:1, kb. 90-95% DTC, 5-6% MTC, 1-2% anaplastikus)

    5.4. Jellemző életkor:

    Minden életkorban előfordul

    5.5. Jellemző nem:

    nő férfi arány: 4-5:1

    6. Gyakori társbetegségek Az autoimmun eredetű p.m. megbetegedések gyakran társulnak egyéb autoimmun kórképpel

    II. Diagnózis

  • Anamnézis

  • Fizikális vizsgálat

  • Laboratórium vizsgálatok

  • Ultrahang

  • Scintigráfia

  • Finomtű biopszia

  • 1. Diagnosztikai algoritmusok Pajzsmirigyfunkciók in vitro laboratóriumi algoritmusa:

    Az algoritmus alkalmazásának előfeltételei:

    A pajzsmirigy hormonvizsgálatok ma már rutin vizsgálatok, de csak olyan laboratórium végezze, ahol adottak:

  • Felkészült szakemberek, akik a klinikus megfelelő partnereként készek a nem szokványos laboratóriumi eredmények értelmezésére is,

  • úgy a technikai, mint a személyi feltételek megteremtésével biztosítani tudják minél rövidebb idő alatt a kész leletek szolgáltatását,

  • adottak a feltételek a korszerű, megfelelően szenzitív és specifikus immuno-assay módszerek alkalmazására, amelyeknek jól definiált (laboratórium által ellenőrzött) funkcionális szenzitivitása és referencia tartománya (gyermekekre és terhesek megfelelő trimesztereire lebontva is) van,

  • a laboratórium hűtő-kapacitása alkalmas arra, hogy a pajzsmirigy funkció megítélésére érkezett szérum mintákat legalább 1 hétig megőrizze 4-8 0C-on,

  • a betegekről az algoritmus érvényesítéséhez szükséges adatok közlése (1. számú melléklet) a laboratórium felé. Ennek feltétele a jó együttműködés a klinikai és a laboratóriumi szakemberek között,

  • a szűrést végző laboratóriumi szakembernek ismernie kell minden olyan kivételes esetet, amikor az algoritmus nem érvényes. (ld. a részleteket alább),

  • együttműködésre kész kapcsolattartás másik olyan laboratóriummal, ahol az alkalmazott immunanalitikai módszereket másik elven (immunkémiai, méréstechnikai, más fajban termeltetett antitest) működő módszerrel határozzák meg.

  • Az algoritmus alkalmazási területe:

  • Elsősorban ambuláns betegek, életkortól függetlenül, ha a klinikai kép felveti a p.m. diszfunkciót, illetve rizikócsoportok.

  • Kórházban fekvő betegek: minden korosztály. Csak akkor indokolt a p.m. hormon vizsgálat, ha a klinikai kép felveti az alapbetegségen túli p.m. diszfunkciót.

  • A kivizsgálási stratégia (2. melléklet) kulcsa egy olyan 2-4. generációs TSH-assay alkalmazása, amelynek funkcionális szenzitivitása a módszer 20 %-os inter-assay variációs koefficiense mellett kisebb, mint 0,02 mU/L. Patobiokémiai alapja az ép hypophysis tengellyel összefüggő feed-back mechanizmus. Első lépésben szérum TSH meghatározás történjen, amelynek eredménye dönti el a további vizsgálatok szükségességét.

    A referencia tartományba eső normál TSH értékű betegek biokémiai szempontból euthyreotikusnak minősülnek. A döntési cut off értéket módszerfüggően a gyártók által megadott referencia tartomány alsó és felső határánál kell megadni úgy, hogy a módszer analitikai bizonytalanságával a referencia tartomány határait korrigáljuk. A mérés következetességét ezekben a mérési tartományokban eső kontrollszérumokkal rendszeresen ellenőrizni kell. Ambuláns betegek esetében a gyártó által megadott referencia értékek fogadhatóak el. A kórházban fekvő betegek (gyakran NTI-ben szenvedők) TSH referencia tartománya kiszélesedik, ezért a perifériás értékek mérésére mindenképpen sor kerül.

    Magas TSH értékeknél már thyroxinnal szubsztituált esetekben általában nem szükséges további vizsgálat, mert a helyes L-Thyroxin dozírozást a TSH eredményhez igazítjuk. A gyakorlatban néha hasznos lehet rosszul együttműködő betegnél megmérni az fT4 illetve fT3 szintet is.

    Az először vizsgált esetekben mindenkor meghatározzuk az fT4 értékét is. Az fT3-at magas TSH mellett a ‡T3-paradoxon“ jelensége miatt értelmetlen meghatározni. Megfigyelt tény, hogy a hypothyreotikus betegek T3 értéke általában normális, míg az alacsony T3 szintű esetek nem hypothyreosisban, hanem egyéb súlyos betegségben (NTI) szenvednek. A hypothyreosis etiológiájának tisztázásában, valamint a szubklinikus hypothyreosis terápiás döntéshozatalában segít a TPO-Ab mérése, ha ez negatív, akkor a Tg-Ab meghatározása jöhet szóba.

    Az alacsony TSH szintű betegeknél minden esetben elvégezzük az fT4 meghatározását. Ha a kapott fT4-érték egyértelműen magas, a diagnózis hyperthyreosis, további vizsgálat nem szükséges. Amennyiben, a szubnormális TSH melletti fT4 normális, vagy csak enyhén emelkedett, akkor továbbiakban az fT3 meghatározása segíti a T3 hyperthyreosis felismerését.

    Esetek, amikor a TSH-ra alapozott algoritmus félrevezető lehet:

    1. Centrális hypothyreosisban:

    Ld. a p.m. funkcionális állapotának definícióinál. TRH válasz kisebb és/vagy elhúzódóbb a normálisnál.

    2. Instabil p.m. státuszokban (ilyenkor elsősorban az fT4 a monitorozó teszt):

  • A thyreostaticus kezelés megkezdése után 2-3 hónapig.

  • Dózis-váltás után 6-12 hétig

  • Thyreoiditis illetve Graves Basedow kór bizonyos epizódjában

  • Rossz compliance esetén

  • 3. Súlyos betegekben (NTI)

    Ilyenkor lehetőség szerint ne mérjük addig a pajzsmirigy hormonokat, amíg a súlyos alapbetegség nem oldódik meg. Ha, mégis kell, mert a klinikai kép felveti a diszfunkciót, akkor a legmegbízhatóbb teszt a TSH. Ilyenkor ugyan a referencia tartomány a normál populációhoz képest kiszélesedik, általában 0,05-10 mU/L-re. A betegség elején szubnormális, néha szupprimált TSH értékek mérhetőek. Jó prognosztikus jelző, ha a TSH növekedni kezd. Reconvalescenciában a TSH átmenetileg elérheti a hypothyreotikus tartományt is.

    4. Gyógyszerhatásban:

    Glycocorticoid-, dopamin- nem szelektív béta blokkoló - hatásban normáltól eltérőértékek mérhetőek.

    5. Pajzsmirigy hormonrezisztenciában (előfordulása; 1: 50000)

    Amikor a TSH szintek a referencia tartomány felső harmadában (TRH stimulációra jól válaszol), vagy azon kicsit túl esnek és a perifériás hormonszintek (fT4 és fT3) enyhén emelkedettek.

    6. TSH szekretáló pituiter tumor

    Rendkívül ritka, az inadekvát magas TSH szinttel rendelkező esetek kevesebb mint 1%-át teszi ki, MRI-vel igazolható az adenoma. Labor: emelkedett fT4, fT3 szintek melletti magas TSH érték. A, TRH-ra adott válasz hiányzik, megnövekszik a TSH-alfa alegység, magas az alfa alegység/TSH ráció. Mindenek előtt, ki kell zárni az immunanalitikai módszerből adódó technikai hibát is (ld. 7.pont).

    7. Inadekvát magas TSH szintű esetek, amelynek oka lehet: Labor: emelkedett perifériás értékek mellett a TSH nem szupprimált. Ezek hátterében elsősorban különböző interferenciák állnak (pl. HAMA v. más heterophyl antitestek, rheuma faktor, autoantitestek, változások a szérum proteinben).

    Téves információ a betegről: pl. L-Thyroxint szed, de nem tudott.

  • Anamnézis

  • Fizikális vizsgálatok

  • Kötelező (minimálisan elvégzendő) diagnosztikai vizsgálatok (felhasznált bizonyítékok, azok szintjei)

  • A pajzsmirigy betegségek tünetei átfedést mutatnak egyéb kórképekkel, ezért, a fizikális vizsgálaton és az anamnézis pontos felvételén túl, a további diagnosztikus módszerek között a biokémiai vizsgálatoknak hangsúlyozott szerepük van. A laboratóriumi eredmények döntenek sokszor a további vizsgálatok elvégzésének szükségességéről, illetve terápiás döntésekről. Minimálisan elvégezendő rutinnak számító p.m. irányú laboratóriumi vizsgálatok: TSH, fT4, fT3, TPO-Ab, ezeket a nagyobb laboratóriumoknak a szakmai kollégium által megadott irányelv szerint tudniuk kell mérni. Ritkábban szükséges, de egyes betegségek esetén nélkülözhetetlen vizsgálatok: Tg, Tg-Ab, TRAK, Calcitonin,o ezeket megyénként, illetve regionális központokban1-2 nagy laboratóriumban kell csak végezni. Az erre kijelölt központokat és a mintaszállítás rendjét a szakmai kollégiumnak kell meghatározni.

    A pajzsmirigy működés biokémiai módszerekkel történő megítélése nélkülözhetetlen ha:

  • a klinikai állapot diagnosztikai vagy differenciáldiagnosztikai okokból felveti a diszfunkciót

  • valamint olyan rizikócsoportoknál, ahol a betegség előfordulási aránya eléri illetve meghaladja a 10 %-ot, ilyenek: autoimmun betegségek, mint pl. 1-es típusú diabetes, anaemia perniciosa, pajzsmirigy betegség az elsőfokú rokonok között, megelőző p.m. műtét, vagy radiojódkezelés, megelőző nyaki besugárzás, amiodaron kezelés, 60 évesnél idősebb nők bipolaris váltakozású pszichiátriai kórképei esetén.

  • Jelenleg hazánkban még nem született konszenzus a populációs szűrések vonatkozásában, kivéve az újszülöttkori hypothyreosis szűrését.

  • 4.1. Laboratóriumi vizsgálatok

    4.1.1. Thyreotrop hormon: TSH (thyreotrop stimuláló hormon)

    A megfelelő klinikai relevancia érdekében a módszerrel szembeni elvárások:

  • funkcionális szenzitivitása legalább 0,02 mIU/L vagy kisebb legyen, ennek értékét a gyártó által megadott értéken túl a laboratóriumnak is meg kell határoznia.

  • kellően specifikus monoklonális antitestet használjon

  • TSH meghatározás előnyei a többi pajzsmirigyfunkciós tesztekkel szemben. Diagnosztikus pontossága, klinikai relevanciája:

  • a p.m. hormonokhoz képest, ritkábban félrevezető stabil pajzsmirigy státuszokban, ha ép a hypothalamo-hypophysealis tengely,

  • korábban jelzi a diszfunkciót: log/lineáris TSH/fT4 összefüggésből adódóan az fT4-ben mérhető kicsiny változást a TSH exponenciális változása követi,

  • primer hypothyreosisban a thyroxin terápiában részesülők esetében a legjobban titrálható vele a megfelelő szubsztitúció szint,

  • DTC-ben egyedüli módszer a neoplazma szuppressziós kezelés hatékonyságának megítélésére. Cél az alacsony rizikójú betegeknél a szubnormális, de mérhető (0,05-0,1 mU/L) TSH szint, magas rizikójú esetekben <0,01 mU/L TSH szint elérése. Ha a Tg szint nem detektálható és nincs recidíva 5-10 éve, akkor a referencia tartomány alsó felében ajánlott tartani a TSH szintet.

  • NTI-ben is ez a megbízhatóbb teszt, ha a kiszélesített referencia tartományt vesszük figyelemben, kiegészítve az fT4 és ha kell a totál T4 értékekkel.

  • Értéke segít a hyperthyreosis és a hormont kötő protein abnormalitás (FDA) differenciálásában.

  • Terhességben is biztonságosabban alkalmazható, mint a szabad hormonszintek.

  • Nem használható a TSH értéke, a módszert zavaró preanalitikai faktorok jelenlétekor. Ilyen esetben klinikai képbe nem illő TSH eredményt kaphatunk:

  • eltérő TSH izoform (pl. TSH secretáló pituiter tumor),

  • a TSH szokásostól eltérő glykaltsági foka (centralis hypothyreosis: immunologiailag aktív, de biológiailag inaktív).

  • Heterophyl antitestek jelenléte (pl. HAMA, Rheuma faktor). Kiderítése olyan alternatív módszerrel történő újramérés, amelyik másik fajban termelt antitestet használ vagy, ha ere nincs lehetőség, segíthet a hígítási próba is.

  • Gyógyszerhatások:

  • - szupprimálják az értékét: nagy dózisú glycocortikoid és huzamosabb dopamin terápia

    - növelhetik az értékét nem jelentős mértékben a non szelektív béta blokkolók, jelentősebb mértékben az amiodaron kezelés.

    Javaslat: ha a klinikai képbe nem illően alacsony TSH értéket kapunk, esetenként ajánlott lehet a TRH teszt elvégzése, a szignifikáns TSH emelkedés normofunkcióra utal.

    A TSH mérés gyakoriságának szükségessége a kezelt betegeknél: L-thyroxin kezeltek

    - dózis váltás esetén 6-12 hét múlva, - stabilizálódott állapotokban évente egyszer, - nehezen beállítható, L-thyroxint nehezebben toleráló esetekben gyakrabban.

    -a DTC-ben szenvedőknél a monitorozás szükségességének gyakorisága a beteg állapotától függően, változatlan thyroxin adag mellett évente legalább 1-2-szer szükséges.

    Thyreostatikus terápiában részesülőknél:

    - a gyógyszer megkezdését követően havonta, majd remisszió esetén 2-3 havonta is elégséges lehet,

    - stabilizálódott állapotban évenként 2-szer, nehezen beállítható beteg esetében gyakrabban.

    4.1.2. Pajzsmirigy hormonok, hormonszállító fehérjék totál (összes) pajzsmirigyhormonok: TT4,TT3 Mivel értéküket a szállítófehérjék koncentrációja is meghatározza, ezért diagnosztikus megbízhatóságuk nem elégséges.

    Kivételt képező ritka esetek:

    - NTI-ben, ha a szabad hormonszintek diszkordánsak a TSH-val, indokolt lehet totál hormonszinteket mérni. Ha a TSH-T4 érték összhangban van, az a megfelelő funkció megítélését igazolja. Ha a totál és a szabad T4 egy irányba tér el, akkor a diszfunkció biokémiailag alátámasztott.

    - A feed oback szabályozásának nem megfelelő hormonszintek esetében a szabad T4 és T3 módszerek technikai interferenciáinak, kiszűrésében segíthet a totál hormonszintek meghatározása.

    - FDA-ban a T4 erős affinitást mutat az albuminhoz, ezért a szabad T4 irreálisan magas lehet bizonyos tracer analógot használó módszerekben. Ezekben a betegekben magas a TT4 és T4 index, valamint néhány ligand assay-vel a szabad T4 is. Ugyanakkor a TT3, FT3, TSH és más módszerrel mérve az fT4 is normális lehet.

    - Bizonyos gyógyszerek leszorítják a TBG-ről a T4-et (Furosemid, Phenotiazid, Carbamazepine) szintén irreálisan magas fT4 ill. fT3 értékek mérhetőek.

    - In vitro heparin interakciók okozta szabad hormonszint növekedések igazolására.

    - Terheseknél , ha nem áll rendelkezésre trimeszterekre megadott referencia tartománnyal rendelkező szabad T4 ill. T3 módszer. Ilyenkor a TBG szint miatt megnövekedett totál hormonszinteket 1,5-el osztva kaphatjuk a valós hormon értéket.

    Mivel a felsorolt esetek tisztázására ritkábban van szükség, ezért hazánkban elegendő egy-két laboratórium, amely a totál p.m. hormonok meghatározására fogadni tudja a mintákat.

    • Szabad pajzsmirigy hormon paraméterek:

    A rutin laboratóriumi diagnosztikában csak komparatív módszerek állnak rendelkezésre, amelyek nem az abszolút szabad hormonszintet mérik. Ezért helyesebb az általuk nyert eredményeket a szabad hormonnal arányos, becsült értéknek nevezni. A korábban alkalmazott index módszereket, amelyeket a totál hormonszintekből és valamelyik kötőkapacitásra utaló paraméterből pl. TBG, T3U, TBK származtattunk ma már nem használatosak. Ennek oka az, hogy a klinikai értékük összességében kisebb, mint a direkt szabad hormon meghatározási módszereké. Az utóbbiak előnye hogy, többnyire automatizált módszerek és csak egy tesztet kell elvégezni a meghatározásukhoz. A direkt szabad hormon módszerek közül az egylépéses tracer analóg módszert már nem ajánlott használni, mert annak a kötőfehérjéktől való függése a kifejezettebb. Az elfogadható klinikai relevanciával rendelkező automatizált rutinmódszerek a ‡kétlépéses“ visszatitrálásos és az egylépéses antitest jelölésű kompetitív szekvenciális telítési analízisű technikák.

    A közvetlen szabad hormonmérések korlátai:

    - csak komparatívak, nem függetlenek a szérum kötőkapacitásától, - referencia tartományuk erősen módszerfüggő- autoantitestek jelenléte zavarhatja a módszer pontosságát (NTI, autoimmun betegek) - bizonyos gyógyszerek (Phenitoin, Carbamazepine, Furosemid) leszorítják a kötőfehérjékről a pajzsmirigy hormonokat, s ezért magas szabad hormonértékek mérhetőek. - in vitro okoz szabad hormonszint emelkedést a heparin, amely aktiválva a lipázét következményes szabad-zsírsav felszabadulást idéz elő, így a szabad hormonszintek félrevezetően megemelkednek. Ennek mértéke heparin-dózis függő.

    Összegezve: jelenleg nincs olyan szabad hormon meghatározási módszer, mely minden klinikai szituációban megbízható lenne, ezért diagnózist felállítani egy izolált szabad hormonérték alapján nem ajánlott. Ez is a TSH mérés fontosságát erősíti meg.

    Az fT4 mérése nélkülözhetetlen:

  • a TSH mérést követően a manifeszt vagy szubklinikus hyperthyreosis ill. hypothyreosis diagnózisában,

  • a centrális hypothyreosisos beteg L-thyroxin kezelésének a monitorozásához, ahol a cél: a szérum fT4 szintet a referenciatartomány felső harmadában tartani. A vérvétel napján a beteg ne szedje be gyógyszerét. (A szérum thyroxin szint a gyógyszer bevétele után 9 órával emelkedik meg leginkább, de nem jelentősen).

  • a thyreostatikus kezelés megkezdését követően, a 4-12. hétben, nehezen beállítható, instabil állapotokban.

  • Az fT3 mérés szükségessége, klinikai hasznossága:

  • a szérum fT3 nem kórjelző marker hypothyreosisban (T3-paradoxon),

  • viszont hyperthyreosisban, különösen jódhiányos területen gyakran nélkülözhetetlen teszt a T3-hyperthyreosis diagnosztikájához (szupprimált TSH és normális fT4 mellett).

  • magas fT3 szintek mérhetőek TSH szekretáló pituiter adenomában és p.m. hormonrezisztenciában.

  • A leggyakrabban alkalmazott T4-T3 konverziót csökkentő gyógyszerek:

    - Glycocorticoidok, (hydrocortison, prednison, dexamethason),

    - Propranolol,

    - Jódozott kontrasztanyagok,

    - Amiodaron (markáns thyreotrop hatása mellett),

    - Clomipramin

    A leggyakrabban alkalmazott T4-T3 konverziót növelő gyógyszerek:

    - Carbemazepine - Phenitoin - növekedési hormon

    Szabad p.m. hormonszinteket növelő gyógyszerek (a kötőfehérjékről leszorítják a hormont):

    - Szalicilátok,

    - dyphenylhydantoin és analógjai,

    - furosemid, sulphanylurea, heparin (kismolsúlyú is), phenylbutazon,

    - halofenat, fenclofenac, monovalens anionok,

    4.1.3. Pajzsmirigy specifikus autoantitestek

    - Follikularis lumen felől hatók: TPO-Ab, Tg-Ab,

    - TSH receptor elleni antitestek: TRAK,

    ‰ltalában a pajzsmirigy ellen képződő antitestekről megállapítható:

    - meghatározásuknak klinikai jelentősége csak az autoimmun p.m. megbetegedések (AITD) esetében van, az immun etiológia igazolására

    - általában nem használhatóak az AITD kezelésének monitorozására, kivéve a TRAK-ot.

    - a mérsékelten emelkedett antitest titer kevésbé kórjelző, mert előfordul az egészséges populációban is 5-10%-os gyakorisággal. Ez a pozitivitási prevalencia emelkedik az életkorral és egyéb autoimmun betegségekben (anaemia perniciosa, diabetes, stb),

    - ne mérjünk specifikus autoantitesteket bakteriális vagy virális infekciót követően 4-6 hétig, mert ál pozitív értékek adódhatnak,

    - viszont az antitest negativítás nem zárja ki a p.m. autoimmun megbetegedését,

    - a rutin módszerek főként az IgG illetve az IgG plusz IgM izotípus kimutatására alkalmasak, - a rutinban alkalmazott különböző módszerek specificitása és szenzitivitása eltérő, ezért az eredmények erősen módszerfüggőek. Az eltérés oka egyrészt az, hogy a szérumban heterogén antitest populációk vannak jelen, másrészt a módszerek eltérőelven működnek és eltérő a standardizálásuk is.

    4.1.3.1. TPO-Ab módszerekkel kapcsolatos követelmények:

    - Standardizálási elvárás: amíg nincs újabb nemzetközi referens preparátum, addig a MRC 66/387 Nemzetközi Referens Preparátumra standardizáljunk.

    - Az alkalmazott referens antigén (TPO) tisztított humán, vagy rekombináns humán antigén legyen.

    - Ma már nem elfogadható az inszenzitiv anti-mikrosomalis-antitest (AMA) szemiquantitatív agglutinációs módszerrel történő meghatározása.

    A TPO-Ab szintek mérésének klinikai jelentősége:

  • AITD diagnosztizálása

  • magas titere az autoimmun thyreoiditis rizikófaktora, egyben jelezheti a hypothyreosis kialakulásának valószínűségét,

  • ?-Interferon-, IL-2-, Lítium- Amiodaron terápiakor

  • Down kórban

  • Terhességben (post partum -thyreoiditis)

  • Vetélések és sikertelen in vitro fertilizáció esetén

  • 4.1.3.2. Tg-Ab módszerekkel kapcsolatos követelmények:

    - Csak 2. generációs módszerrel mért eredmény fogadható el, melynek főbb jellemzői:

    - széles mérési tartomány: 10-4000 IU/ml,

    - a funkcionális szezitívitása jól definiált

    - analitikai specificitásánál elvárt, hogy a TPO-Ab-el mutatott keresztreakció ne haladja meg a következő értékeket: 1 400 IU/ml TPO-Ab=51 IU/ml TgAb,

    - amíg nem képeznek ki új nemzetközi referens preparátumot, addig a standardizálása az MRC 65/93 Nemzetközi Referens Preparatumra visszavezethető legyen,

    - az alkalmazott antigén (Tg) referens tisztított humán, vagy rekombináns humán antigén legyen,

    - elvárás lenne a jövőben, hogy a gyártók többféle epitop specifikus módszert fejlesszenek ki, mivel a Tg-Ab epitop specificitás más DTC-ben és más AITD-ben,

    - a DTC-s betegek terápia monitorozása során a laboratórium 6 havonta ellenőrizze a módszer funkcionális szenzitivitását.

    A Tg-Ab szintek mérésének klinikai jelentősége:

    • AITD-ben:

    - általában szükségtelen a meghatározása, mert a TPO-Ab elegendő.

    - TPO-Ab negatív esetekben ritkán segíthet,

    • DTC-ben:

    - minden szérumból, mely Tg mérésre érkezik, meg kell határozni a TgAb-t,

    - Tg-Ab pozitív DTC-ben szenvedők terápia monitorozására, mint tumor marker használható (ld. később DTC-s betegek nyomon követésének protokolljában).

    4.1.3.3. TRAK módszerekkel kapcsolatos követelmények:

    - standardizálási elvárás: azzal a módszerrel nyert eredmény használható csak, amely a MRC 90/672 Nemzetközi Referens Preparatumra van standardizálva,

    - az alkalmazott referens antigén (p.m. receptor) tisztított humán, vagy rekombináns humán receptor legyen,

    - elvárás, hogy a gyártók olyan specifikus módszert fejlesszenek ki, mely különbséget tud tenni blokkoló és stimuláló antitestek között,

    - a gyártónak ismertté kell tenni a módszere funkcionális szenzitivitását.

    A TRAK szintek mérésének klinikai jelentősége:

    • Graves-Basedow kórban

    -segít a diagnosztizálásában

    -csökkenő titere remisszióra utal

    - euthyreoid Graves-ophthalmopathiában, -terhesekben az újszülöttkori p.m. hyperfunkciók kiszűrésére (a TRAK-IgG átmegy a placentán).

    4.1.4. Pajzsmirigy carcinomák laboratóriumi markerei

    Ezek a paraméterek elsősorban a carcinomás betegek terápia monitorozását szolgálják, amelyben a laboratórium felelőssége hangsúlyozott, mert a kiadott eredményeknek fontos terápiás konzekvenciái vannak. A megbetegedés incidenciája miatt a pajzsmirigy specifikus tumormarkerek mérését megyénként centralizáltan, (MTC betegek esetén, régiónként is elég) olyan laboratóriumoknak célszerű végezniük, amelyek rendelkeznek az alábbi feltételekkel:

    - alkalmazott módszereik feleljenek meg az előirt szakmai követelménynek, - TSH módszerük funkcionális szenzitivitása legalább fél v. 1 éves időintervallumra megállapítva, ellenőrzötten kisebb legyen, mint 0,02 mU/L, - a beteg szérum minták megőrzését, -20 0C-on, legalább 6 hónapig biztosítani tudja, - megfelelő kapcsolatot tartson fenn a terápiamonitorozást és az izotóp terápiát végzőszakorvosokkal,

    -következetesen ugyanazokat a módszereket alkalmazza a laboratórium. Az esetleges módszer váltásról , - különösen, ha a módszerek közötti eltérés >10%- köteles tájékoztatni a terápia monitorozást végző szakorvosokat.

    4.1.4.1. Thyreoglobulin (Tg)

    A Tg módszerrel szemben támasztott követelmények:

    - Olyan 2. generációs immuno-metrikus módszer, amelynek funkcionális szenzitivítása <1 ng/ml,

    - mérési tartománya széles (0,1 o legalább 1000 ng/ml),

    - standardizációja a Commission of European Communities CRM-457 jelű referens preparátumára legyen visszavezethető, a standardizációhoz használt higító csak Tg- és Tg-Ab- mentesített humán szérum lehet.

    A Tg tesztek Tg-Ab interferenciája

    A Tg-nak, mint p.m. specifikus glycoproteinek több izoformája létezik, amelyek eltérőek a tumoros és a normális szövetben. Biológiai féléletideje sziálsav tartalmától függ, így néhány órától 6 napig terjedhet. A Tg több epitópja ellen képződnek antitestek, amelyek jelentős interferenciát okoznak a Tg immunanalitikában. Ezek az antitestek a DTC-ben szenvedők körében ~26 %-ban vannak jelen. Ezért a Tg mérés irracionális, ha nem ismerjük a Tg-Ab szinteket. Ennek kiküszöbölésére Tg-visszanyerési teszt nem elég hatékony. Jelenlegi konszenzus: nincs értelme visszanyerési %-ot meghatározni, szenzitív Tg-Ab módszert kell alkalmazni a Tg meghatározás mellett.

    Tg leletértékelés:

    Szükséges a TSH érték ismerete, mivel a Tg release TSH dependens. A szérum Tg meghatározás információt ad

    - a p.m. szövet jelenlétéről, a tömegéről, - jelzi úgy a normál, mind a malignus szövet Tg-szekretáló képességét. Ezért a referencia tartományok a p.m. állomány mennyiségének ismeretében adható meg (ld. táblázat).
  • Mindezekért, koraszülöttek, gyermekek, terhesek referencia tartománya magasabb!

  • A p.m. szövetet ért bármely inzultust (besugárzás, finom tű biopszia, cysta leszívása) követően emelkedett értékek mérhetőek.

  • A fentiek figyelembevételével a Tg szűrésre nem alkalmas.

  • A Tg referencia tartománya:

    • A normális populáció körében a Tg referencia tartománya jódellátottság függő:

    -Megfelelő jódellátottságú területen: 3-40 ng/ml

  • Jódhiányos területen: a jódhiány fokának megfelelően növekszik meg a referencia tartomány.

  • Az átlagpopuláció referencia tartománya félrevezető a thyreoidectomián átesett DTC-s betegekben. Ekkor a megmaradt p.m. szövet és a TSH szint függvényében kell megállapítani a referencia tartományokat:

  • Pajzsmirigy szövet mennyisége TSH (mU/L) Tg (ng/ml) Normális Normális Lobectomia Near-total thyreoidectomia
    0,4-4,0 3-40
    <0,1 1,5-20
    <0,1 <10
    <0,1 < 2

    Táblázat: Tg szintek a p.m. szövet tömege és a TSH szint függvényében.

    Az értékek az immunanalitika módszerfüggése miatt, csak hozzávetőleges értékelésre alkalmazhatóak, kivéve a totál thyreodectomián és a radiojód abláción átesett betegeket.

    Tg-meghatározás klinikai indikációi:

    Nem neoplazmával járó állapotok

  • Thyreotoxicosis factitia - (nem emelkedik)

  • A congenitális hypothyreosis etiológiájának differenciálásában.

  • DTC-és betegek nyomon követésének protokolljában

  • Műtét előtti meghatározás: Tg + Tg-Ab mérés. A betegek 5-10%-ában a carcinoma-szövet nem szekretál Tg-t . Ekkor még az (egészséges véradókban meghatározott) normál tartomány érvényes!

  • Műtét és radiojód abláció után 6-8 héttel: Tg + Tg-Ab meghatározás

  • 1.) Tg-Ab negatív esetben:

    ha nem detektálható a Tg : L-thyroxin megvonás után, ha a TSH >30 mU/L , vagy rekombináns humán TSH stimuláció után 1. és 5. napon Tg és TSH mérés.

    2.) Tg-Ab pozitív esetben:

    - a TgAb mint a Tg-t helyettesítő tumormarker időszakos mérése célszerű, prognosztikus a kezelésre adott válasz monitorozásában. Műtét után a relapsus-mentes betegek 1-4 év alatt TgAb negatívvá válnak. TgAb szint növekedés a recidívára utalhat.

    - Ha Tg-Ab pozitív beteg szérumából Tg-t kér a kezelőorvos, akkor a laboratóriumnak nem szabad kiadnia nem detektálható vagy nagyon alacsony Tg értéket. Emelkedett érték kiadható, de figyelmeztetni kell a klinikust, hogy a Tg-Ab pozitivitás miatt a mért Tg szint nem valós szintet mutat.

    4.1.4.2. Calcitonin (CT)

    A CT módszerrel szemben elvárt követelmények:

  • a 32 aminosavból álló CT molekulára specifikus immunometrikus módszer legyen,

  • a referencia tartományának alsó értéke 10 pg/ml alatt legyen,

  • a jövőben elvárható lenne a jelenlegi módszereknél szenzitívebb módszer kidolgozása.

  • Lelet értékelése

  • A referenciatartományok módszerfüggésének az oka a rövid biológiai féléletidő (12 perc) és a plazmában cirkuláló formák heterogénitása,

  • férfiakban magasabb értékek mérhetőek,

  • emelkedett lehet az értéke paraneoplastikus CT szekrécióban (carcinoid, insulinoma, vipoma , tüdő-, emlő-, vese-, máj- malignomákban).

  • Emelkedett értékek mérhetőek egyéb nem malignus kórképekben: tüdőmegbetegedések, pancreatitis, hyperparathyreosis, autoimmun p.m. megbetegedések (Hashimoto, és Basedow kór), anaemia perniciosa, Paget kór, renalis elégtelenség, terhesség.

  • MTC-ben:

  • A CT mérését családszűrésre már nem alkalmazzuk, mert a RET-protoonkogen mutációk vizsgálata érzékenyebb.

  • alapérték mérése ritkán informatív, specificitása dinamikus tesztekkel (pentagastrin) növelhető,

  • jól korrelál a tumor volumenével, kiterjedtségével,

  • c-sejtes hyperplasiában (mielőtt a mikrocarcinoma kialakul) nem emelkedik meg a CT: dinamikus teszt itt is segíthet.

  • preoperative a normál értékek 10-10 000-szerese mérhető,

  • jó terápia monitorozó teszt, postoperatív nyomon követés MTC-ben:

  • - Bazális CT és carcino-embrionális antigén (CEA) mérés javallt a műtét utáni hónapokban. Postoperative órák múlva lecsökken a CT.

    - A visszamaradt szövet jelenlétét vagy a rekurrenciát kizárni csak a bazális CT mérést követő pentagasztrin- vagy kálcium- stimulációs teszttel lehet, amit rendszeresen el kell végezni.

    IV. Rehabilitáció V. Gondozás

    VI. Irodalomjegyzék

  • Beckett G.J., Caldwell G., Toft A.D.: Screening for thyroid diseases. Brit. Med Journal, 1989; 298: 385.

  • Berghout, A., WiersingaW. Thyroid function and thyroid size in normalpregnancy: women living in an iodine replete area. Clin. Endocrinol. , 1994;

  • 41: 375-9.
  • Bruce S., Ratcliffe J.G., Swith A.D.: Comparative evaluation of high sensitivity TSH kits Common Lab. Med., 1986; 2: 49-55.

  • Caldwell G., Kellett A, Becket J. et al.: A new strategy for thyroid function testing. Lancet, 1985; 84: 38.

  • Christofides ND, Wilkinson E., Stoddart M., Ray DC., et al: Assessment of serum thyroxine binding capacity dependent biases in free thyroxine assays. Clin Chem., 1999; 45: 520-5

  • Christofides ND. Free analyte immunoassay. In: Wild D, editor. The Immunoassay Handbook. London: Nature Publishing Group, 2001; 61-77.

  • Csako Gy., Zweig MH., Glickman J., et al.: Direct and indirect techniques forfree thyroxin compared in patients with nonthyroidal illness. II. Effect of prealbumin, albumin, and thyroxin-binding globulin. Clin Chem, l989; 35: 1655-62.

  • De Groot LJ. The thyroid and its diseases. In: The non-thyroidal illness syndrome. www.thyroid manager.org/Chapter5/ch.5bText Revised by LJ DeGroot, 2002.

  • Ekins R. The free hormone hypothesis and measurement of free hormones. Clin Chem, 1992; 38: 1289-93.

  • Ekins R.: Ambient analyte assay. In Wild D, editor. The Immunoassay Handbook. London: Nature Publishing Group, 2001: 46-60.

  • Ekins R.: Validity of free thyroxin immunoassays. Clin Chem., 1987; 33: 2137-52.

  • Földes J., Lévay A.: Szérum thyreotrop-hormon immunoradiometria, mint első laboratóriumi vizsgálat pajzsmirigy betegségekben. Orvosi Hetilap, 1988; 129: 2185-8.

  • Glinoer, D. Pregnancy and iodine. Thyroid, 2001; 11: 471-480.

  • Glinoer, D.: What happens to the normal thyroid during pregnancy? Thyroid, 1999; 9: 631-5.

  • Hashimoto T., Kawai K., Nishibu M, et al.: Clinical evaluation of accuracy in

  • determining serum free thyroxine and free triiodothyronine in patients with non-thyroidal illness: immunoglobulin effect on T3/TBG and T4/TBG ratio. Endocrinol Jpn 1991; 38: 633-9.
  • Konrády A., Kollai B.: Acut thyreostaticus terhelés hatása a szérum szabad thyroxin (FT4) és szabad triiodthyronin (FT3) preklinikus hyperthyreosisban. Magyar Belorvisi Archivem., 1989; 42: 17-21.

  • Kovács G.L., Toldy E., Lőcsei Z., Soroncz M., Kovács F.: Az immunoassay csapdái. Klinikai és Kísérletes Laboratóriumi Medicina, 2001; 28: 11-5.

  • Kovács G.L., Toldy E., Lőcsei Z.: ‰ltalános módszertan. Az endokrin betegségek diagnosztikájában használatos laboratóriumi módszerek. A klinikai endokrinológia és anyagcsere-betegségek kézikönyve (Dr. Leövey András szerk.) 51-62. Medicina Budapest. 2001.

  • Kovács, G.L., Toldy E., Lőcsei Z.: Az endokrin lelet értékelése. Lege Artis Medicinae. 2000; 10: 114-24.

  • Lőcsei Z., Toldy E., Varga L., Kovács G.L.: A TSH ultrasensitiv-assay alkalmazásának klinikai jelentősége. Orvosi Hetilap, 1994; 135: 2477-81.

  • Midgley JE. Direct and indirect free thyroxine assay methods: theory and practice. Clin Chem, 2001; 47:1353-63.

  • Nelson, J.C., Weiss, R.M., Wilcox, B. Underestimates of serum free thyroxine (T4) concentrations by free T4 immunoassays. J. Clin Endocrinol Metab 1994; 79: 76-9.

  • Nelson, J.C., Wilcox, R. B.: Analytical performance of free and total thyroxine assays. Clin Chem., l996; 42:145-54.

  • Ool DS, Mahadevan MS, Greenway DC, Gertler SZ. Evaluation of four commercially available assays for free thyroxin. Clin Chem 1988; 34: 2302

  • 7.
  • Sapin R, Schlinger JL, Kaltenbach G, Gasser F, Christofides N, Roul G., et al. Determination of free triiodothyronine by six different methods: in patients with non-thyroidal illness and in patients treated with amiodarone. Ann Clin Biochem 1995; 32: 314-24.

  • Spencer C.A. : Thyroid testing for the new millennium. Thyroid, 2003; 13: 6

  • 126.
  • Spencer C.A., Lo Presti J.S., Guttler R.B.et al.: Application of a new chemiluminometric thyrotropin assay to subnormal measurement. J. Cin. Endocrinol Metab. 1990; 70: 453-60.

  • Stockigt JR.: Guidelines for diagnosis and monitoring of thyroid disease: nonthyroidal illness. Clin Chem. 1996; 42: 188-92.

  • Stockingt JR. : Free thyroid hormone measurement. A critical appraisal. Endocrinol Metab Clin North Am 2001; 30: 265-89.

  • Tietz N.W.: Accuracy in Clinical Chemistry oDoes Anybody Care? Clin Chem., 1994; 40: 859-861

  • Tietz N.W.: Fundamentals of Clinical Chemistry Ed. Burtis C., 1th ed. Ashwood E. Saunders Co., Philadelphia, 2001.

  • Toldy E., Kovács G.L., Lőcsei Z.: A leggyakrabban alkalmazott laboratóriumi tesztek ismertetése és értékelése. Az endokrin betegségek diagnosztikájában használatos laboratóriumi módszerek. A klinikai endokrinológia és anyagcsere-betegségek kézikönyve. (Dr. Leövey András szerk.) 63-94. Medicina, Budapest 2001.

  • Toldy E., Lőcsei Z., Héber S., Gundy K., Varga L., Kovács G.L.: Ój stratégia a pajzsmirigyfunkció diagnosztikájában. Orvosi Hetilap, 1993; 134: 1571-6.

  • Toldy E., Lőcsei Z., Kalmár I., Varga L., Kovács G.L.: A pajzsmirigy elleni autoantitestek diagnosztikus értéke. Orvosi Hetilap, 1996; 38: 2075-80.

  • Toldy E., Lőcsei Z., Petky ‰., Móricz A., Kneffel P., Varga L., Kovács G.L.:Pajzsmirigyfunkció vizsgálata egészséges nők különböző reprodukciós állapotaiban. Magyar Belorvosi Archívum, 1999; 52: 458-65.

  • Toldy E., Lőcsei Z., Rigó E., Kneffel P, Szabolcs I., Kovács G.L.:Comparative analytical evaluation of thyroid hormone levels in pregnancy and in women taking oral contraceptives: a study from an iodine deficient area. Gynecological Endocrinology, 2004; 8: 1-8.

  • Toldy E., Lőcsei Z., Szabolcs I., Bezzegh A., Kovács G.L.: Protein interference in thyroid assays: an in vitro study with in vivo consequences. Clinica Chimica Acta 2005; 352: 93-104.

  • Toldy E., Riba M., Lőcsei Z., Varga L., Kovács G.L.: Szükséges-e a szabad trijódthyronin meghatározása? Klinikai és Kísérletes LaboratóriumiMedicina, 1998; 25: 78-87.

  • 2. Kapcsolódó internetes oldalak

    1. NACB Laboratory Medicine Practice Guidelines,

    LMPG: Laboratory Support for the Diagnosis and Monitoring of Thyroid Disease (Published Guidelines)

    2. Recommendation Statement, Screening for Thyroid Disease, U.S. Preventive Services Task Force (USPSTF) This statement summarizes the current U.S. Preventive Services Task Force (USPSTF) recommendations on screening for thyroid disease and the supporting scientific evidence. It updates the 1996 recommendation contained in the Guide to Clinical Preventive Services, Second Edition

    GUIDELINE TITLE :

    • AACE/AAES medical/surgical guidelines for clinical practice: management of thyroid carcinoma.

    • Laboratory support for the diagnosis and monitoring of thyroid disease. BIBLIOGRAPHIC SOURCE(S): National Academy of Clinical Biochemistry (NACB). NACB: laboratory support for the diagnosis and monitoring of thyroid disease. Washington (DC): National Academy of Clinical Biochemistry (NACB); 2002. 125 p. [495 references]

    3. www.clinicalevidence.com Labordiagnosztikai vonatkozást nem találtam!

    A szakmai protokoll érvényessége: 2008. december 31.

    VII. Melléklet 1. melléklet Ajánlat a pajzsmirigy-leletkérőlap szerkesztéséhez

    A vizsgálatok elvégzését a szakmai ajánlólevélben ismertetett algoritmus alapján kéri?

    ? igen ? nem

    Pajzsmirigy betegség irányában először vizsgált beteg?

    ? igen ? nem

    Irány diagnózis:

    ? Hyperthyreosis, még nem kezelt ? Hyperthyreosis, thyreostatikummal már kezelt: ? Hypothyreosis, még nem kezelt ? Hypothyreosis, már L-thyroxinnal kezelt. ? Thyreoiditis ? PM. műtét utáni ellenőrzés ? L thyroxin kezelés mellett ? Kezelés nélkül ? Neoplasma suppressios kezelés

    Fennáll-e a centrális hypothyreosis

    gyanúja?

    ? igen ? nem

    Fennáll-e graviditás?

    ? igen ……….gesztációs hét

    Egyéb szedett gyógyszer: laboratóriumi vizsgálatok*

    ? TSH ? Anticoncipiens ? szabad- T4? Amiodarone ? szabad-T3 ? glycocorticoid Egyéb gyógyszer ………….. ? anti-TPO ? TRAK ? Tg , és anti-Tg ? anti- Tg

    *jelölni a kért vizsgálatot csak akkor kell, ha nem az algoritmus szerint kéri!

    2. számú melléklet

    Pajzsmirigy diszfunkciók kivizsgálási algoritmusa

    magas

    alacsony

    fT4 normális magas normális

    fT3

    alacsony

    magas normális

    fT4

    normális

    Ha először vizsgált és nem p.m. műtött

    Autoimmun kórfolyamat valószínű,

    TPO-Ab

    pozitív

    L-T4 kezelés megkezdése mérlegelendő

    19

    20

    Fejlesztés alatt!