Visszatérés a főoldalraHírekIsmertetőKereső
 

A nem szteroid gyulladáscsökkentők gastrointestinalis mellékhatásainak megelőzése és kezelése

• Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium •

NSAID-probléma

  • Magyarországon 2000-ben a nem szteroid gyulladáscsökkentőkből 9,89 millió doboz fogyott, ami azt jelenti, hogy Magyarországon egy lakosra közel 1 doboz jut évente. Ez az arány Ausztriában 0,52, Svájcban 0,42.
  • Az NSAID-k leggyakoribb mellékhatása a gyomor-bélnyálkahártya károsítása. A létrejövő klinikai tünetegyüttes nevezhető „NSAID-gastropathiának”. Az okozott nyálkahártya-károsodás mértéke szerint megkülönböztetünk akut állapotokat (ulcus, vérzés, perforáció) és krónikusan fennálló elváltozásokat.
  • Azt is figyelembe kell venni, hogy minden NSAID szedése esetén nyálkahártya-károsodás nélkül is kimutatható vérvesztés a tápcsatornán keresztül.
  • Lényegesen kisebb a prevalencia, ha csak a kifejezett panaszokat vesszük figyelembe, viszont 1826 beteg közül a kezelés előtt elvégzett endoszkópiás képhez képest abnormális viszonyokat találtak 37%-ban. Vagyis a kialakuló nyálkahártya-károsodás gyakran szubklinikus, ezért nem ismerhető fel.
  • A probléma csökkentésére két út járható:
    • racionálisabb NSAID-gyógyszerelés;
    • a mellékhatások megelőzése, korai és
    adekvát kezelése.

Milyen szempontokat kell figyelembe venni NSAID felírásakor?

  • Az orvosnak tisztában kell lennie a reumatológiai betegség jellegével, lefolyásának időtartamával.
  • Több NSAID szedése egyidejűleg kerülendő.
  • Mérlegelni kell, hogy szükség van-e még NSAID (tüneti szer) alkalmazására.
  • A melléktünetekre figyelni kell, kialakulásuk esetén másik NSAID-rel lehet próbát tenni.
  • Figyelembe kell venni, hogy az egyes NSAID-k gyomor-bél károsító hatása különböző; per os alkalmazás esetén kialakult gastrointestinalis panasz esetén kúp vagy injekció adására lehet áttérni.
  • Fennáll-e az egyes szerekre való egyéni érzékenység.

Kiknek nagyobb a kockázatuk a gyomor-bélnyálkahártya károsodás kialakulására?

  • Az időskorúaknak (elsősorban 65 év felett);
  • akiknek már volt fekélyük;
  • a szteroidot tartósan szedőknek;
  • ha NSAID már okozott gastrointestinalis vérzést.

A fenti kritériumok kombinációja, valamint társulásuk a következőkkel:

  • dohányzás, alkoholfogyasztás;
  • kísérő betegségek, amelyek megváltoztatják az NSAID-k metabolizációját (súlyos máj- és veseártalmak), és állapotok (antikoagulánst, citosztatikumot stb. szedők), amelyek a gastrointestinalis vérzésre fokozottabb esélyt jelentenek.

A Helicobacter pylori és az NSAID-kezelés

  • A dyspepsiás tünetek lényegesen gyakoribbak a Helicobacter pylori pozitív betegekben.
  • A gastroduodenalis fekélybetegség gyakrabban fordul elő a Helicobacter pylori pozitív betegekben, akikben hosszan tartó NSAID-kezelést alkalmaztunk.
  • Nincs meggyőző bizonyíték, hogy a tartós NSAID-kezelés és a Helicobacter pylori fertőzés egybeesése fokozná a vérzés vagy a perforáció veszélyét.
  • Valószínűbb, hogy a Helicobacter pylori eradicatiója csökkentheti a tartósan NSAID-t szedő betegekben a heveny és idült gastroduodenalis károsodások kialakulásának lehetőségét.
  • A legfontosabb, hogy felismerjük azokat a betegeket, akiknél fokozott a kockázat.

Mikor tilos, illetve erősen megfontolandó az NSAID-kezelés?

  • Cirrhosis hepatis:
    • Child B;
    • Child C stádium.
  • Vesebetegségek:
    • interstitialis nephritis (hipertenzióval és hyperkalaemiával járó forma);
    • beszűkült vesefunkció (kreatininclearance <30/35, szérum kreatinin >180-200).
  • Terhesség.
  • Vérzékenység.
  • Gyógyszeres interakciók:
    • ACE-gátlók (coxibok esetén nincs interakció);
    • antikoaguláns kezelés (coxibok esetén nincs interakció);
    • citosztatikumok;
    • orális antidiabetikumok;
    • szteroidszedés, több NSAID egyidejűleg.
  • Gyulladásos vastagbél-megbetegedés aktív szaka.
  • Túlérzékenység az adott NSAID-re.

Hogyan előzhető meg a szövődmények kialakulása?

  • Racionális NSAID-terápia.
  • Specifikus COX-2 gátlók.
  • Preventív kezelésre az alábbi gyógyszercsoportok ajánlottak:
    • H2-blokkolók;
    • protonpumpagátlók, esetleg
    • bevonószerekkel való kombinálás;
    • ulcus duodeni esetén elsősorban
      • H2-blokkolók vagy
      • protonpumpagátlók;
    • ulcus ventriculi esetén
      • protonpumpagátlók jönnek szóba.
  • A fokozott kockázatú csoport betegei számára biztosítani kell a gondozás és szükség esetén a gasztroenterológiai konzílium lehetőségét, valamint specifikus COX-2 gátlók, illetve a preventív kezelés alkalmazását.
  • Kialakult szövődmény esetén az NSAID elhagyása és a peptikus fekély hagyományos kezelése szükséges.



Fejlesztés alatt!