Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja
Hasnyálmirigy rák
Készítette: A Sebészeti Szakmai Kollégium
I. Alapvető megfontolások
1. Definíció
Hasnyálmirigy rák alatt a pancreas exocrin vagy endocrin eredetű malignus daganatait értjük. Az exocrin pancreas tumorok 85%-a ductalis adenocarcinoma, amelyek több mint 80%-a a pancreas fejre lokalizálódik. Metastasis képző hajlama igen nagy, kuratív célból végzett műtéteknél is mintegy 80%-os nyirokér és 70%-os perineurális invázió mutatható ki.
2. Epidemiológia
A hasnyálmirigy rosszindulatú daganatai az emésztőszervi malignus tumorok több mint 10%-át teszik ki. Incidenciájuk folyamatosan növekszik, Európában jelenleg évi 60 000 új eset kerül diagnosztizálásra. Leggyakrabban 65-75 év közötti betegekben fordul elő. A ductalis adenocarcinoma ötéves túlélése 0.5-1%, még radikális műtétet követően sem haladja meg a 10-15%-ot. Tekintettel a rendkívül alacsony hosszútávú túlélésre, a kórkép incidenciája gyakorlatilag megegyezik annak halálozásával. A periampulláris tumorok prognózisa ennél lényegesen kedvezőbb, az időben elvégzett radikális műtét ötéves túlélése ezekben az esetekben az 50%-ot is meghaladhatja.
3. Kiváltó és kockázati tényezők
A pancreas carcinoma etiológiáját illetően a dohányzásnak és a familiaris halmozódásnak van kimutatható szerepe. Jelentős rizikófaktort képez a krónikus pancreatitis, mintegy 15-25-szörösére növelve a carcinoma előfordulási gyakoriságát. Herediter pancreatitis esetén ez a rizikó 70-100-szorosra növekszik.
II. Diagnózis
A klinikai tünetek előterében elsősorban fogyás, illetve az esetek zömében fájdalmatlanul kialakuló icterus áll. Ismétlődő, ismeretlen etiológiájú acut pancreatitisek, illetve idős korban jelentkező diabetes mellitus ugyancsak felveti a pancreas tumor gyanúját. Állandósult, hátba sugárzó fájdalom, jelentős súlyvesztés, tapintható rezisztencia vagy ascites az irresecabilitás jelei. A hasi UH vizsgálat alapján felmerült gyanút követően – a korábbi gyakorlattól eltérően – jelenleg a CT vizsgálat a diagnosztikus algoritmus következő lépése. Bár az ERCP vizsgálat rendkívül szenzitív és specifikus módszere a vezetékrendszert is érintő pancreas tumorok kimutatásának, resecabilisnak tűnő esetekben lehetőség szerint célszerű az ERCP elkerülése az esetleges szeptikus szövődmények lehetősége miatt. Alternatív lehetőség az MRCP vizsgálat végzése, amely non-invazív jellege miatt helyettesítheti az ERCP vizsgálatot. Periampulláris tumorok kapcsán az endoszkópos vizsgálat lehetővé teszi a biopszia elvégzését is. Kisméretű tumorok kimutatására az endoszkópos ultrahang lehet segítségünkre.
III. Kezelés
1. Sebészeti kezelés
1.1. Műtéti indikáció
Pancreas tumorok esetén a gyógyulás egyetlen esélyét változatlanul a radikális műtét jelenti. Kielégítő általános állapotú, műtétre alkalmas, tumoros ascitessel vagy kiterjedt távoli metastasisokkal nem bíró beteg esetében, ahol a várható túlélés meghaladja a 3 hónapot, a sebészi palliatiónak van létjogosultsága. Egyértelműen irresecabilis esetekben, ahol a beteg életkora, általános állapota, vagy az előrehaladott tumoros folyamat miatt még palliatív sebészi beavatkozás sem jön szóba, az endoszkópos stent behelyezésnek van prioritása.
2. Műtéti előkészítés
A preoperatív laparoscopos staging értéke vitatott, bár kétségtelen, hogy a máj és a peritonealis felszín occult metastasisait a módszer képes detektálni. Tekintettel azonban arra a tényre, hogy resectiora alkalmas állapotú betegek esetében egyértelműen jobb eredmény várható a sebészi palliatív beavatkozástól, azaz mindenképpen érdemes műtétet végezni, kérdéses a preoperatív laparoscopia létjogosultsága.
A preoperatív biliaris drainage értékéről alkotott felfogás ugyancsak megváltozott az elmúlt évek során. A meta-analysisek alapján levonható következtetések szerint a műtétet megelőző desicterizáló eljárásoknak nincs kimutatható haszna, sőt – a septicus szövődmények arányának növelése révén – a műtéti morbiditást, sőt mortalitást is növelheti. Létjogosultsága a különböző módszerek közül egyedül az endoszkópos stent behelyezésnek van, elsősorban azokban az esetekben, amikor a beteg valamilyen oknál fogva nem kerülhet rövid időn belül műtétre.
A perioperatív szakban alkalmazott somatostatin analóg (octreotid) alkalmazásával kapcsolatban az evidence based adatok ellentmondásosak. Az Európában végzett randomizált, placebo kontrollált prospektív vizsgálatok a perioperatív morbiditás, elsősorban a fistulák arányának csökkenését igazolták, míg az USA-ban végzett három hasonló vizsgálat nem igazolta a szer alkalmazásának előnyét.
3. Műtét
Jobboldali, azaz pancreas fejre localizálódó daganat esetén a radikális műtét pancreatoduodenectomiát, baloldali tumorok esetén distalis resectiot jelent. A total pancreatectomiának onkológiai szempontból nincs igazolható előnye. A klasszikus Whipple műtét módosítása, a pylorus-megtartásos resectio nem jelent onkológiai hátrányt. Multicentrikus, randomizált vizsgálatok igazolták, hogy a két műtéti típus között nem mutatható ki különbség túlélés tekintetében.
A standard lymphadenectomia, amely a regionális nyirokcsomók eltávolítását jelenti, szervesen hozzátartozik a műtéthez. A kiterjesztett (D2 ill. D3) lymphadenectomia kérdése hosszú ideig vitatott volt. A legutóbbi, multicentrikus, prospektív, randomizált vizsgálati eredmények alapján a kiterjesztett lymphadenectomiának nincs pozitív befolyása a hosszútávú túlélésre. A vena portae illetve a vena mesenterica superior resectioja, ha az érfal tumorosan infiltrált, gyakorlatilag palliatív beavatkozásnak tekinthető, bár az érképletek resectioja kétségtelenül növeli a resecabilitási arányt. Az ép, tumor által nem érintett vena portae elvi resectiojának nincs létjogosultsága.
A standard pancreatoduodenectomia során a mesenterialis érképletek szintjében átvágott pancreas fej, a vena mesenterica superior mögül kifejtett processus uncinatus, a duodenum, a choledochus és a cholecysta kerül eltávolításra. A rekonstrukció számos változata ismert és alkalmazott, evidence based alapon egyik műtéti típus kapcsán sem sikerült igazolni annak kétségtelen előnyét. A pancreas anastomosis készülhet a gyomorral vagy a jejunummal, egy-, illetve két rétegű, esetleg duct to mucosa típusú varratsorral. Az epeúti anastomosis minden esetben end to side módon, a jejunummal készül. A gyomor illetve a pylorus utáni duodenum szakasz és a jejunum anastomosisa – a végzett műtéti típustól függően – számos variációban készülhet.
Malignus tumor miatt végzett distalis resectio során a lép is eltávolításra kerül, és lehetőség szerint elvégezzük a regionalis lymphadenectomiát is. A ductalis adenocarcinomák ebben a localizációban általában már a felfedezés pillanatában irresecabilis stádiumban vannak.
Irrezekábilis esetekben egyaránt lehetőség van az icterus megoldására biliaris stent endoscopos behelyezésével, vagy sebészi bypass-al. Amint azt a legtöbb randomizált vizsgálat igazolta, a stent occlusiók magas arányát tekintve egyértelműen a sebészi megoldás preferálandó, ha a beteg jó állapotú, várható túlélése meghaladja a 3 hónapot, nincs távoli metastasisa, illetve tumoros ascitese. A biliodigestív anastomosisok közül – amennyiben technikailag kivitelezhető – egyértelműen előnyben részesítendő az epeúttal készített bypass. Ideálisnak a Roux-kaccsal készített hepatico-jejunostomia tekinthető.
A biliaris bypass műtéttel egyidőben felhelyezett profilaktikus gastrojejunostomia kérdése vitatott, ám az eddig megjelent két prospektív, randomizált vizsgálat egyértelműen igazolta, hogy ezen kiegészítő beavatkozás után lényegesen ritkábban alakul ki késői gyomorürülési zavar, amely műtétet igényelne.
A palliatív pancreatoduodenectomia létjogosultsága kérdéses. Egy jelentős beteganyagot összehasonlító retrospektív vizsgálat ugyan szignifikáns különbséget igazolt a betegek átlagos túlélését tekintve, ám a két betegcsoport – tekintve, hogy nem randomizált vizsgálat történt - nem összehasonlítható.
IV. Rehabilitáció
V. Gondozás - Utókezelés
1. Lehetséges szövődmények
A pancreatoduodenectomia morbiditása és mortalitása változatlanul magas. Bár a műtéti halálozás nagy gyakorlattal bíró centrumokban már 5% alá szorítható, 70 éves kor feletti, kísérőbetegséggel rendelkező betegek esetében ez az arány elérheti a 30%-ot.
A műtét legsúlyosabb és leggyakrabban előforduló szövődménye a pancreas anastomosis elégtelensége. Részleges insufficiencia esetén a drain helyén kialakuló fistula spontán is gyógyulhat. A diffúz tüneteket okozó, jelentős méretű varratelégtelenség az életet veszélyeztető szövődmény, amely újabb műtéti beavatkozást igényel. A pancreas anastomosis rekonstrukciója általában nehezen kivitelezhető, kevés esélyt nyújtó megoldás. Ilyen esetekben a maradék pancreas állomány eltávolítása jön szóba.
Intraabdominalis tályog kialakulása mintegy 10%-ban fordul elő pancreas resectiot követően. Ennek oka általában a pancreas anastomosis elégtelensége, de a további anastomosisok is felelőssé tehetők a szövődmény kialakulásáért. Amennyiben kivitelezhető, a folyadékgyülemek CT vagy UH vezérelt percutan drainalása, ennek sikertelensége esetén műtéti kiürítése jön szóba.
A műtétet követő első 24 órán belül észlelt intraabdominalis vérzések vagy az elégtelen műtéti vérzéscsillapítás következményei, vagy az anastomosisból származnak. Jelentős mennyiségű szabad hasűri vérzés természetesen reoperációt igényel. A késői, a műtét után 1-3 héttel jelentkező vérzések lényegesen rosszabb prognózisúak, és szinte kivétel nélkül a pancreas anastomosis elégtelenségéből származó arrosiós vérzések. Megjelenésük mielőbbi diagnosztikus és terápiás beavatkozást igényel, amely angiográfiás embolizációt vagy műtéti reintervenciót jelent.
A biliodigestív anastomosisból származó, drainen kereszül észlelt epecsorgás az esetek jelentős részében konzervatív módon uralható és spontán megszűnése várható. Diffúz tünetek jelentkezése, a hozam növekedése vagy tartósan magas volta reoperációt tehet szükségessé.
Az elhúzódó gyomorürülés a pancreatoduodenectomia egyik leggyakoribb szövődménye. A korábbi vélekedéssel szemben, amely egyértelműen a pylorus megtartását tette felelőssé az akár 40-60%-ban is fellépő jelenségért, két prospektív, randomizált vizsgálat is bizonyította, hogy a gyomorürülés nehezítettsége azonos arányban jelentkezik a klasszikus Whipple műtét után is. Oka feltehetően multifaktoriális, elsősorban valamilyen hasűri szövődményre, anastomosis elégtelenségre, pancreas-nedv csorgásra vezethető vissza. A pylorus kisgörbületi oldalának túlzott skeletizálása, az abból eredő denerváció éppúgy szerepet játszhat a jelenségben, mint a duodenum eltávolítását követő enterohormonális regulációs zavar. Konzervatív therápia mellett az esetek túlnyomó részében néhány héten belül megszűnnek a tünetek. Ebben az átmeneti időszakban kedvező lehet a beteg jejunális szondán keresztül történő enterális táplálása. Erythromycin intravénás adásával néhányan igen jó tapasztalatokról számoltak be.
2. Adjuváns kezelés
Az ezidáig közölt egyetlen, kellően nagy betegszámot reprezentáló, randomizált, multicentrikus vizsgálat, az ún. ESPAC-1 tanulmány az adjuváns chemotherápia, az adjuváns radiotherápia és ezek kombinációjának effektusát hasonlította össze a supportív kezeléssel. Az átlagos túlélést tekintve mindössze a chemotherápia (5-FU + folsav) bizonyult szignifikáns mértékben hatásosnak.
A stádiumcsökkentést, ezáltal a kuratív resectio lehetőségét megcélzó neoadjuváns kezelésekkel kapcsolatban csupán retrospektív vizsgálatok állnak rendelkezésünkre. Változatlanul kérdéses, hogy a lokálisan irrezekábilis daganatok esetében alkalmazott neoadjuváns kezelés csupán a resecabilitási arányt növeli, vagy befolyásolja a hosszútávú túlélést is.
VI. Irodalomjegyzék
1. Alexakis N, Halloran C, Raraty M, Ghaneh P, Sutton R, Neoptolemos JP. Current standards of surgery for pancreatic cancer. Br J Surg 2004;91:1410-1427
2. Andersen JR, Sorensen SM, Kruse A, Rokkjaer M, Matzen P. Randomised trial of endoscopic endoprosthesis versus operative bypass in malignant obstructive jaundice. Gut 1989;30:1132-1135
3. Berberat PO, Friess H, Kleeff J, Uhl W, Büchler MW. Prevention and treatment of complications in pancreatic cancer surgery. Dig Surg 1999;16:327-336
4. Bramhall S, Dunn JA, Neoptolemos JP. Epidemiology of pancreatic cancer. In The Pancreas, Beger HG, Warshaw AL, Büchler MW, Carr-Locke D, Neoptolemos JP, Russel RC (eds), vol. 2. Blackwell Scientific: Boston, 1998;889-906
5. Büchler MW, Friess H, Wagner M, Kulli C, Wagener V, Z’graggen K. Pancreatic fistula after pancreatic head resection. Br J Surg 2000;87:883-889
6. Gouma DJ, van Geenen RC, van Gulik TM, de Haan RJ, de Wit LT, Busch OR et al.: Rates of complications and death after pancreaticoduodenectomy: risk factors and the impact of hospital volume: toward the end of completion pancreatectomy. Ann Surg 2000;232:786-795
7. Friess H, Beger HG, Sulkowski U, Becker H, Hofbauer B, Dennler HJ. et al.: Randomized controlled multicentre study of the prevention of complications by octreotide in patients undergoing surgery for chronic pancreatitis. Br J Surg 1995;82:1270-1273
8. Halloran CM, Ghaneh P, Bosonnet L, Hartley MN, Sutton R, Neoptolemos JP. Complications of pancreatic cancer resection. Dig Surg 2002;19:138-146
9. Hennig R, Tempia-Caliera AA, Hartel M, Büchler MW, Friess H. Staging laparoscopy and its indications in pancreatic cancer patients. Dig Surg 2002;19:484-488
10. Howes N, Lerch MM, Greenhalf W, Stocken DD, Ellis I, Simon P. et al.: Clinical and genetic characteristics of hereditary pancreatitis in Europe. J. Clin Gastroenterol Hepatol 2004;2:252-261
11. Howes N, Neoptolemos JP. Risk of pancreatic ductal adenocarcinoma in chronic pancreatitis. Gut 2002;51:765-766
12. Ihse I, Anderson H, Andrén-Sandberg A. Total pancreatectomy for cancer of the pancreas: is it appropriate? World J Surg 1996;20:288-294
13. International Agency for Research on Cancer W. Cancer Incidence, Mortality and Prevalence Worldwide. IARC Press: Lyon, 2001
14. Isla AM, Worthington T, Kakkar AK, Williamson RC. A continuing role for surgical bypass in the palliative treatment of pancreatic carcinoma. Dig Surg 2000;17:143-146
15. Lillemoe KD, Cameron JL, Hardacre JM, Sohn TA, Sauter PK, Coleman J et al.: Is prophylactic gastrojejunostomy indicated for unresectable periampullary cancer? A prospective, randomized trial. Ann Surg 1999;230:322-330
16. Lillemoe KD, Cameron JL, Yeo CJ, Sohn TA, Nakeeb A, Sauter PK et al.: Pancreaticoduodenectomy. Does it have a role in the palliation of pancreatic cancer? Ann Surg 1996;223:718-725
17. Lin PW, Lin YJ. Prospective randomized comparison between palorus-preserving and standard pancreatoduodenectomy. Br J Surg 1999;86:603-607
18. Lowy AM, Lee JE, Pisters PW, Davidson BS, Fenoglio CJ, Stanford P et al.: Prospective, randomized trial of octreotide to prevent pancreatic fistula after pancreaticoduodenectomy for malignant disease. Ann Surg 1997;226:632-641
19. Mosca F, Giulianotti PC, Balestracci T, Di Candio G, Pietrabissa A, Sbrana F. et al.: Long-term survival in pancreatic cancer: pylorus-preserving versus Whipple pancreatoduodenectomy. Surgery 1997;122:553-566
20. Mukaiya M, Hirata K, Satoh T, Kimura M, Yamashiro K, Ura H. et al.: Lack of survival benefit of extended lymph node dissection for ductal adenocarcinoma of the head of the pancreas: retrospective multi-institutional analysis in Japan. Wold J Surg 1998;22:248-252
21. Neoptolemos JP, Stocken DD, Friess H, Bassi C, Dunn JA, Hickey H et al.: A randomized trial of chemoradiotherapy and chemotherapy after resection of pancreatic cancer. N Engl J Med 2004;350:1200-1210
22. Pederzoli P, Bassi C, Falconi M, Camboni MG end the Italian Study Group. Efficacy of octreotide in the prevention of complications of elective pancreatic surgery. Br J Surg 1994;81:265-269
23. Pedrazzoli P, DiCarlo V, Dionigi R, Mosca F, Pederzoli P, Pasquali C et al.: Standard versus extended lymphadenectomy associated with pancreaticoduodenectomy in the surgical treatment of adenocarcinoma of the head of the pancreas: a multicenter, prospective, randomized study. Lymphadenectomy Study Group. Ann Surg 1998;228:508-517
24. Pedrazzoli S, Beger HG, Obertop H, Andrén-Sandberg A, Fernandez-Cruz L, Henne-Bruns D. et al.: A surgical and pathological based classification of resection of pancreatic cancer. Summary of an international workshop on surgical procedures in pancreatic cancer. Dig Surg 1999;16:337-345
25. Seiler CA, Wagner M, Sadowski C, Kulli C, Büchler MW. Randomized prospective trial of pylorus-preserving vs. classic duodenopancreatectomy (Whipple procedure): initial clinical results. J Gastrointest Surg 2000;4:443-452
26. Sewnath ME, Karsten TM, Prins MH, Rauws EJ, Obertop H, Gouma DJ. A meta-analysis on the efficacy of preoperative biliary drainage for tumors causing obstructive jaundice. Ann Surg 2002;236:17-27
27. Silverman DT, Schiffman M, Everhart J, Goldstein A, Lillemoe KD, Swanson GM et al.: Diabetes mellitus, other medical conditions and familial history of cancer as risk factors for pancreatic cancer. Br J Cancer 1999;80:1830-1837
28. Tran K, Smeenk H, van Eijck C, Kazemier G, Hop W, Greve J et al.: Pylorus preserving pancreaticoduodenectomy versus standard Whipple procedure: a randomised, multi-centre study of 170 patients with pancreatic or periampullary tumours. Ann Surg 2004;(in press)
29. Urbach DR, Bell CM, Swanstrom LL, Hansen PD. Cohort study of surgical bypass to the gallbladder or bile duct for the palliation of jaundice due to pancreatic cancer. Ann Surg 2003;237:86-93
30. Yeo CJ, Barry MK, Sauter PK, Sostre S, Lillemoe KD, Pitt HA. et al.: Erythromycin accelerates gastric emptying after pancreatoduodenectomy. A prospective, randomized, placebo-controlled trial. Ann Surg 1993;218:229-238
31. Yeo CJ, Cameron JL, Lillemoe KD, Sauter PK, Coleman J, Sohn TA et al.: Does prophylactic octreotide decrease the rates of pancreatic fistula and other complications after pancreaticoduodenectomy? Results of a prospective randomized, placebo-controlled trial. Ann Surg 2000;232:419-429
32. Yeo CJ, Cameron JL, Lillemoe KD, Sohn TA, Campbell KA, Sauter PK et al.: Pancreaticoduodenectomy with or without distal gastrectomy and extended retroperitoneal lymphadenectomy for periampullary adenocarcinoma, part 2: randomized control trial evaluating survival, morbidity, and mortality. Ann Surg 2002;236:355-368
33. Yeo CJ, Cameron JL, Maher MM, Sauter PK, Zahurak ML, Talamini MA. et al.: A prospective randomized trial of pancreaticogastrostomy versus pancreaticojejunostomy after pancreaticoduodenectomy. Ann Surg 1995;222:580-588
34. Van Heek NT, De Castro SM, van Eijck CH, van Geenen RC, Hesselink EJ, Breslau PJ et al.: The need for a prophylactic gastrojejunostomy for unresectable periampullary cancer:a prospective randomized multicenter trial with special focus on assessment of quality of life. Ann Surg 2003;238:894-905
VII. Melléklet
A hasnyálmirigy rák kezelésének algoritmusa
| | | |
| |  |
|
| CT: computertomographia UH: ultrahang EUH: endoscopos ultrahang ERCP: endoscopos retrograd cholangio-pancreatographia MRCP: mágneses rezonancián alapuló cholangio-pancreatographia | |
