Inkontinencia

Inkontinencia: akaratunktól független vizeletvesztést jelent.

Az önkéntelen vizeletvesztés nem önálló betegség, hanem a háttérben meghúzódó rendellenesség megnyilvánulása. Statisztikai felmérések szerint 1 millióra tehető azon emberek száma, akik érintettek ebben a betegségben.

A közhiedelemmel ellentétben nem csak az idős, beteg emberek lehetnek inkontinensek. A nők mintegy 40 %-a, 30 éves kor alatt már találkozott ezzel a betegséggel.

Az inkontinencia nem jár fájdalommal, akár évekig titkolható, mégis, az érintettek számára az életminőséget nagymértékben megrontja. Az inkontinensek élete teljesen átalakul, szinte csak egyetlen meghatározó dolog marad: a toalett elérhető távolságban legyen.

A vizelet inkontinentia típusai

• Teljes incontinentia: Teljes ellenőrzési képtelenség, folyamatos vizeletcsorgás jellemzi, pl.: gerincvelői idegek sérülése következtében
• {d{stressz incontinentia: Kis mennyiségű vizelet szivárog a hólyagból köhögéskor, tüsszentéskor, hasprés alkalmazásakor, nehéz tárgy emelésekor.
• Túlfolyásos incontinentia: Akkor fordul elő, ha a hólyag kiürülése akadályozott. Ilyen esetben a hólyag fala jelentősen kitágul, a nyomás jelentősen megnő, melynek következtében kontrolálhatatlan vizeletszivárgás jelentkezik: pl.: sclerosis multiplex, prosztata megnagyobbodás, kábítószerek használata, anticholinergicumszedése esetén fordul elő.
• Sürgős szükség (urge) más néven késztetéses incontinentia: Lényege, hogy a hólyag kiürítését szabályozó izom hirtelen összehúzódása révén a hólyag tartalma kiürül. A betegnek a sürgető vizelési inger észlelésekor azonnal ki kell ürítenie a hólyagját, mert képtelen a vizeletét hosszabb ideig visszatartani. Pl.: idős korban, vagy húgyúti fertőzések kialakulásakor fordul elő.
• Reflex incontinentia: a hólyag bizonyos teltségének elérésekor, viszonylag szabályos időközökben akaratlanul bekövetkező vizeletürítés. Ebben az esetben a vizeletürítés akaratlagos szabályozása hiányzik. Gerincsérülések, gerincvelőt érintő betegségek következtében alakulhat ki.
• Vegyes inkontnentia: A fent említett vizeletürítési zavarok egyidejűleg való előfordulása esetében nevezzük így az inkontinentiát.

Milyen megoldások segíthetnek az inkontinentia gyógyításában?

A konzervatív kezelések körébe tartozik az életmód megváltoztatása, a hólyagtréning alkalmazása és az inkontinencia ellenes szerek használata.

Az életmód-változtatás

Az elhízás az inkontinencia rizikótényezője. A normális testsúly fenntartása felnőttkorban fontos tényezője az inkontinencia megelőzésének vagy javításának. Este lefekvés előtt ne fogyasszunk sok folyadékot és ürítsük ki hólyagunkat, így elkerülhetjük az éjszakai vizeléseket.

Óvakodjunk a nehéz tárgyak emelésétől, a testedzések alatt is figyeljünk rá, hogy minél kevésbé terheljük ezen izmokat.

A dohányzással is szoros összefüggésbe hozható az inkontinencia. Az erős -dohányzás okozta- köhögés következtében is létrejöhetnek azok az anatómiai változások amelyek inkontinenciához vezetnek.

Hólyagtréning célja a vizelet-visszatartás képességének és a hólyagkapacitásnak a növelése.

A hólyagtréning program kulcselemei közé tartozik, hogy a beteg tisztában legyen a kontinencia- inkontinencia alapvető mechanizmusával, a vizeletürítéseket azonos időközökben végezzék, majd az intervallumokat növeljék a két vizelés között. A hólyagtréning mellett fontos a medencefenék izomtréningje!

A medencefenék izomtréninget elektrostimulációval, hüvelyi (vaginális) súlyok alkalmazásával, hólyagtréninggel kombinálva a medencefenéki izomzat erősítésére és normális működésének helyreállítására alkalmazzák. Minden nap, reggel és este tíz összehúzódást kell végrehajtanunk. Az összehúzódások erejét és idejét fokozatosan növeljük. A javulás aránya a statisztikák alapján magas és a gyógyulás tartósnak bizonyult. A nők szülés és gyógyulás után is alkalmazhatják így megelőzhetik a későbbi inkontinencia kialakulását.

Elektrostimulációs kezelés: a hüvelybe helyeznek egy lekerekített végű, sima felszínű, steril kb. 10 cm hosszú, 4 cm átmérőjű henger formájú műanyag kezelőfejet, amely magába foglalja az elektródákat. Kezelés közben a készülék hüvelyi összehúzódásokat eredményez, ezzel javítva az izomtónust. Általában 5-10 napig tart a kezelés, naponta 15 percig. Általában az 5. napon már javulásról számolnak be a betegek.

Vannak, akik meggyógyulnak és vannak, akiket egész életükön át elkísér ez a betegség. Az Ő számukra is kellemesebbé tehetők a mindennapok a gyógyszertárakban kapható különböző segédeszközök alkalmazásával, melyek biztonságot és jó közérzetet biztosítanak, amellett megelőzik a felfekvés kialakulását, valamint kényelmesebb, higiénikusabb ápolást tesznek lehetővé.

Fontos külön említést tennünk a gyermekek inkontinenciáról. Ebbe a csoportba azok a gyermekek tartoznak, akik már voltak szobatiszták és újra jelentkezik náluk a bepisilés, vagy már 5 évesek és még mindig nem szobatiszták, illetve vannak olyan gyerekek, akik csak éjszaka vizelnek be, napközben kontrollálják a vizeletürítésüket.

Gyermekek esetében kisebb számban fordul elő inkontinencia valamilyen szervi vagy hormonális változás okaként (diabetes). A jellemzően lelki okok állnak a bepisilés mögött.

A szülő, ha észleli, hogy gyermeke vizelési szokásai megváltoztak, mérlegelje a lehetséges kiváltó okokat.

Sajnos általunk aprónak hitt dolog is kiválthatja a gyermekben ezt a reakciót:

Környezetváltozás, akár lakhely vagy másik óvoda, iskola, szeretett személy elvesztése…stb

Válások után is jellemző tünet a dadogás mellett a bepisilés kiskorú gyermekeknél.

Hétköznapokban egy erősebb leszidás vagy elmarasztalás okozhatja, hogy a gyermek sírás közben elereszti vizeletét.

Mindig szem előtt kell tartani, hogy mennyire érzékenyek ezek a kisemberek, próbáljunk meg gyermekünkkel elbeszélgetni a történtekről és a lelki okok felderítése után, biztosítva szeretetünkről együtt oldjuk meg a problémát. Soha ne keltsünk lelkiismeret furdalást a gyermekben a bevizelés miatt. Próbálkozhatunk akár nyugtató illóolajok (levendula, citromfű) vagy teakeverék alkalmazásával. Figyeljünk oda, hogy este lefekvés előtt ne igyon sok folyadékot, és mindig pisiltessük meg. Éjszakára készítsük az ágymellé a bilit, hogy elérhető közelségben legyen. Óvjuk ágyát gumilepedővel.

Nem célszerű a már szobatiszta gyermeket elkezdünk újra pelenkázni, mert hozzászokhat. Éjszaka, ha átalussza az éjjelt, a gyermeket csak pisilni ne ébresszük fel.

Ha bepisilt, ne szidjuk meg, mert szégyenérzetét csak növeljük és ezzel még szorongóbbá tesszük.

Ha magunkon vagy hozzátartozónkon észleljük a fent említett állapotok valamelyikét, és a konzervatív kezelések eredménytelennek bizonyulnak, konzultáljunk házi orvosunkkal és vizsgáltassuk ki magunkat (nőgyógyász, urológus, pszichológus). A szakemberek a diagnózis felállítása után tudnak segíteni betegségünk gyógyításában.

Teljes incontinentiában szenvedő ágyhoz kötött beteg ápolása

Abban az esetben, ha idős, ágyhoz kötött családtagunk szenved ebben a betegségben, valamilyen visszafordíthatatlan, kóros állapot következtében a következő ápolási feladatok kivitelezésével megelőzhetőek a mozdulatlanság és az inkontinencia szövődményei.

A legnagyobb veszélyt a decubitus (felfekvés) okozza.

A tartós mozdulatlanság következtében már érzékenyé vált bőrfelület vizelettel és széklettel való érintkezése a bőr folytonosságának megszakadását okozhatja.

Ennek kialakulását úgy akadályozhatjuk meg, ha a beteg ürítési szokásait figyelemmel kísérjük és azonnali pelenka- és ágynemű cserét hajtunk végre.

Bőrfelszínt és a nemi szerveket alaposan tisztítsuk meg szappanos melegvizes lemosással. Töröljük szárazra és bőrvédő krémmel vagy vérkeringést serkentő masszázsolajjal kezeljük a bőrfelületet.

Abban az esetben, ha a beteg azonos időközökben üríti vizeletét, székletét ültessük ágytálra vagy szoba-toalettre. Ügyeljünk ágytálazásnál arra, hogy a beteget megfelelő testhelyzetbe hozzuk. Az ágytálat mindig melegítsük elő (melegvíz alá tartsuk, töröljük szárazra). A beteget soha ne hagyjuk hosszú ideig az ágytálon ülni vagy feküdni, mert felfekvést okozhat. Ágytál használata után, azt mossuk, fertőtlenítsük ki és a beteg ágya mellé helyezzük vissza, hogy mindig kéznél legyen.

A vizelet inkontinenciára megoldást jelenthet az állandó katéter felhelyezése is.

Ezt a beavatkozást szakember végzi, de a tisztán tartása a mi feladatunk.

A katéter zsákot naponta legalább kétszer ürítsük ki, hogy megakadályozzuk a felszálló húgyúti fertőzéseket. A kiürített mennyiséget jegyezzük fel, ezzel nyomon követhető a bevitt és ürített folyadék mennyisége.

A katéterzsákot az ágy oldalára rögzítsük, úgy, hogy az ne feszüljön.

Hetente egyszer végezzünk hólyagöblítést (a katéter cseréje előtt) ami történhet steril desztillált vízzel, vagy ha gyulladása van a betegnek, akkor antibiotikummal. A katétert zárjuk le, fecskendezzük a hólyagba az öblítő folyadékot és egy rövid ideig hagyjuk benne a katéter lezárásával. Majd eresszük fel a lezárást és hagyjuk, hogy a folyadék a katéteren keresztül távozzon.

A katétert 5-7 naponta szakemberrel cseréltessük ki. Katéter csere után ügyeljünk arra, hogy ha azonnal nem, de 1 órán belül a zsákban jelenjen meg vizelet. Ha ez elmarad, vagy véres vizelet jelenik meg, azonnal értesítsük az ápolót vagy orvost, mert valószínű, hogy a húgyútak sérülése állhat a háttérben.

Ha a katéter cső széklettel szennyeződik, akkor tisztába tevés alkalmával azt is mossuk le, mert fertőzést okozhat.

Hogyan védjük magunkat a fertőzésektől!

A széklet, vizelet, fertőző váladéknak tekintendő, ezért a mi védelmünk érdekében tartsuk be a következő szabályokat:

• Tisztába tevés alkalmával, ha tehetjük, használjunk egyszer használatos gumikesztyűket, amit gyógyszertárakban kaphatunk.
• A szennyezet ágyneműt, áztassuk, majd főzőmosásban mossuk ki.
• Az elhasznált nadrágpelenkákat és betéteket, katéter-zsákokat, gumikesztyűket egy külön erre a célra szolgáló szemetesvödörbe gyűjtsük, és azt naponta többször ürítsük, majd Hypoval vagy fertőtlenítő folyadékkal mossuk ki és öblítsük.
• Minden váladékkal való érintkezés után alaposan mossunk kezet!