Éjszakai ágybavizelés- Enuresis nocturna

Mit is jelent az enurézis?

Akaratlan, ismétlődő bevizelés olyan alvó gyermekeknél, aki már legalább fél éve szobatiszta.

Az 5-6 évesek 15-20%-át érinti, de 18 éven felül is 1%-ban fordul elő. Fiúknál gyakoribb.

Az éjszakai bevizelés organikus betegség; hátterében többféle zavar állhat. Kialakulásában szerepet játszhat a nagyon mély alvás, lelki okok vagy a hólyagfunkció szabályozásának éretlensége.

Statisztikai felmérések kimutatták, hogy azon családoknál, ahol az egyik vagy mindkét szülő szenvedett ebben a betegségben, több mint 50% annak az esélye, hogy gyermekeiknél is kialakuljon.

Éjszakai bevizelésre hajlamosak azok, akik hirtelen mély állomba zuhannak, akik lassan késleltetve fejlődnek, érzékenyen reagálnak lelki traumákra, szülői kritikákra, pszichés megterhelésre.

Szakorvosi vizsgálattal ki kell zárni a következő kórképeket: húgyúti fertőzés, szervi rendellenességek, idegrendszeri és gerinc rendellenességek, krónikus veseelégtelenség , gyermekkori cukorbetegség.

Megkülönböztetünk elsődleges (primer) és másodlagos (szekunder) enurézist. Elsődleges formáról akkor beszélünk, amikor a gyermek 5 éves elmúlt és születése óta bevizel, a másodlagos enurézis az, amikor szobatisztaság után, pár hónap elteltével (5-6 hónap) jelentkezik az éjszakai ágybavizelés.

Mit tehetünk a probléma megszüntetése érdekében?

Egyesek hólyagja kisebb az átlagosnál, vagy a záróizom működése nem tökéletes. Ilyenkor nappali órákban kell a vizelet- visszatartást gyakorolni, az időt minél tovább meg kell nyújtani a vizelések között.

A hólyagtorna is nagy segítség lehet, vizelés közben többször szakítsuk meg az ürítési folyamatot, majd pár másodperc után újra indítsuk el.

A folyadékbevitel szabályozása.

Általában az óvodába, iskolába járó gyermek egész nap kevesebb folyadékot vesz magához. Amikor haza megy, el kezd inni és az egész napit, egyszerre akarja pótolni. Gyakran csak ez okozza a problémát.

Figyeljünk oda, hogy gyermekünk 18 óra után ne fogyasszon túl sok folyadékot. Este alvás előtt ürítse ki hólyagját.

Az ágyneműje alá tehetünk gumilepedőt, amit a gyógyászati segédeszköz boltokban szerezhetünk be. Éjszaka a gyermek nyugtalan lehet, hánykolódik, forgolódik az ágyban. Ilyenkor ébresszük fel és vizeltessük meg.

A leggyakrabban használt, nem gyógyszeres kezelési módszer az úgynevezett „alarm” riasztásos megfigyelő módszer. Ez egy olyan készülék, amely az első vizelet cseppekre hangos figyelmeztető hangot ad ki felkelti a gyermeket, aki a mellékhelységben kiüríti a vizeletét. A kezelés következtében a gyermekben kialakul az a reflex, amely már a vizelési inger jelentkezésétől figyelmezteti arra, hogy menjen ki a WC-re. A tünetmentesség elérése hosszabb időt vesz igénybe.

A kisebb gyermekeknél eredményes lehet a sikernapló vezetése. Egy- egy bepisiléstől mentes éjszaka után a naplóba ragasszunk bele valamilyen kis figurát, matricát, amit a gyermek szeret. Így több nap után a kicsinek sikerélménye lesz.

Homeopátiás készítmények is a segítségünkre lehetnek, de minden esetben ki kell kérni a kezelő orvos véleményét.

Aromaterápiát is alkalmazhatunk. A levendula illóolajos esti fürdő nyugtató hatással lehet a gyermekre. Aromalámpába is párologtathatjuk, vigyázzunk soha ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert tűzveszélyes.

Este lefekvés és fogmosás előtt egy kockacukorra cseppentsünk 5-10 csepp orbáncfűkivonatot, nyugodtabb alvást biztosít a gyermeknek.

Van, amikor csak gyógyszeres terápia jöhet szóba. Ez akkor szokott előfordulni, amikor az agyalapi-mirigy hormonjának csökkenése (szervezet vízforgalmát szabályzó hormon) áll a háttérben, ezt tabletta, orrspray vagy orrcsepp formájában tudjuk pótolni. Este lefekvés előtt kell a gyermeknek beadni, mindig szigorúan betartva az orvosi utasításokat.

Miután az orvos megállapította, hogy nincs organikus zavar ( húgyúti fertőzés, cukorbetegség, veseelégtelenség ) a lelki zavar lehetőségét kell megvizsgálni. Segít, a család és gyermek terápia, illetve a pszichoterápia. Fontos, hogy a szülők megfelelő időben kérjenek orvosi segítséget, és ne próbálják eltitkolni a probléma létezését.

Mit ne tegyünk, ha észleljük a betegséget?

• Akkor, amikor észleltük a problémát, feltűnt, hogy a már szobatiszta gyermekünk bizonyos rendszerességgel bepisil az ágyába, végig kell gondolnunk, hogy mi okozhatja a problémát. (Kistestvér születése, közösségbe járó gyermeknél óvodai, iskolai problémák állhatnak a háttérben)
• Nem megoldás, ha újra elkezdjük pelenkázni, hogy megvédjük az ágyneműt.
• A szidás sem vezet megoldáshoz, mert a gyermek szégyenérzetét, bűntudatát csak növeljük.
• Nem lehet szemet hunyni a probléma megléte felett, mert a betegség komolyan kihat a gyermek pszichés és szociális fejlődésére: a nem, vagy nem megfelelően kezelt gyermek könnyen visszahúzódóvá válik, beilleszkedési és magatartás zavarok alakulhatnak ki. Minél korábban kezdik meg a kezelést, annál könnyebben lehet tünetmentessé tenni a betegséget. Tudatosítani kell a szülőkben, érintettekben, hogy az ágyba vizelés olyan betegség, amely gyógyítható.

A szülő kezelje megértően gyermeke betegségét, segítenie, támogatnia kell a gyógyulásban. Dédelgetéssel, szeretettel, figyelmességgel biztosítanunk kell a gyermeket, hogy nem neheztelünk rá, és ugyanúgy szeretjük, mint azelőtt.