Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja
Periproctalis abscessus
Készítette: A Sebészeti Szakmai Kollégium
I. Alapvető megfontolások
1. Definíció
A rectum és anus körüli zsírral és kötőszövettel kitöltött periproctalis tér bakteriális fertőződése által okozott gyulladásosos beszűrődés, amely a folyamat előrehaladtával beolvad, és igen bűzös, sokszor 100-250 ml mennyiséget is elérő gennyet tartalmazó tályoggá alakul.
2. Etiológia
A fertőzés az esetek döntő többségében a rectum flórájából ered, elsősorban az Enterobacteriaceae csoportba tartozó aerob, Staphytococuccus, és obligát ill. fakultatív anaerob baktérium törzseket tartalmaz.
Gyakrabban fordul elő férfiakon, fertőzésre predisponált betegcsoportokon (diabetes, rossz analis higienes körülmények, homoszexualitás, leromlott általános állapot, immundeficientia).
A fertőzés kiindulópontja általában egy analis crypta, melyből direkt módon, vagy a crypta mélyébe szájadzó mirígy kivezetőcsövén és a hozzá csatlakozó mirígyen keresztül jut az infekció a perirectalis térbe. Előfordulhat azonban, hogy szőrtűsző, izzadság ill. faggyúmirígy a fertőzés forrása. Ezek a tályogok általában felszínesek, közvetlenül a bőr alatt helyezkednek el. A nodusok sclerotizálása során az elhalt szövet, ill. spontán kialakult haematoma is elfertőződhet.
A mélyebben fekvő abscessusok oka leggyakrabban traumás sérülés vagy idegentest által okozott perforáció (csont,
halszálka, fogpiszkáló). Ezek rectum felőli fertőződési kapuja a típusos helytől, a linea dentata vonalától jóval feljebb található. A fistula belső nyílásának fellelése, és a kezelés igen nehéz lehet.
3. Osztályozás
A periproctalis abscessusokat a perirectalis tér egymástól többé-kevésbé elhatárolt rekeszeiben való megjelenésük, ill. mélységi elhelyezkedésük szerint szokás osztályozni.
Perianalis tályog: közvetlenül az analis csatorna hámrétege alatt fekszik.
Submucosus tályog: a linea dentata feletti hengerhámmal fedett terület submucosus rétegében helyezkedik el.
Intermusculáris tályog: A m. sphincter ani externus és internus közötti kötőszövetes résben terjed.
Ischiorectalis tályog: az os ishii és a rectum fala közötti térben a m. levator ani szintje alatt helyezkedik el. Átterjedhet a retrorectalis résen keresztül az ellenoldalra is. Ezt nevezzük lópatkó alakú (horseshoe) tályognak.
Pelvirectalis tályog: a. m. levator ani felett fekszik. Csak a kismedencei peritoneum választja el a hasüregtől. Rendkívül veszélyes, mert mély fekvése miatt nehezen diagnosztizálható, a tályog a peritoneumnak a m. levator aninál gyengébb ellenálló képessége miatt könnyen a hasüregbe törhet. Gátfelöli feltárása nagy sebészi jártasságot igényel.
4. Tünetek
A felülethez közel fekvő tályogok igen fájdalmasak
főleg leülés és járás közben. A defekácót azonban ritkán kíséri fájdalom. Megtekintéskor feltünő a tályog feletti bőr pírja, oedemás duzzanata, a beszűrődés és a nyomásérzékenység. Gyakori a magas láz, hidegrázás.
Mélyebben fekvő tályogok esetén gyakran a láz a vezető tünet. A fájdalom tompább, férfiakon gyakori a vizelésképtelenség. Az urológiai betegségre utaló tünetek miatt sokszor csak többnapos késedelemmel kerül megfelelő kezelésre a beteg.
Elhanyagolt esetekben az abscessus spontán a végbél környéki bőr felszínére törhet, illetve visszatörhet a rectumba, de betörhet akár a hasüregbe is. A spontán felszínre tört abscessus zegzúgos elhalt széle jól felismerhető a gennyes, váladékozó nyílás körül.
II. Diagnózis
A diagnosishoz gyakran elegendő a megtekintés. Főleg a kétséges esetekben nagy fontosságú a rectalis digitalis vizsgálat. Érezhető a tályog lumenbe domborodása, a fal tésztaszerű tapintata. Bimanuálisan vizsgálva, ha az egyik kezünkkel a tályog irányának megfelelő helyen az anus melletti bőrfelületet nyomjuk heves fájdalom jelentkezik, eközben a másik kéz vizsgáló ujja a tályog lökésszerű beboltosulását észleli a végbél lumenében. Idegentest okozta fertőzés esetén gyakran jól kitapintható a rectum falba impaktálodott, érintéskor szinte elviselhetetlen fájdalmat okozó csont, halszálka vagy más idegen anyag. Az idegentest eltávolítása a további szövődmények megelőzése céljából sürgős, leginkább csak altatásban elvégezhető feladat.
Eszközös vizsgálat ritkán válik szükségessé. A rectumba vizsgáló eszközt vezetni az esetek zömében a nagy fájdalom miatt csak narcosisban lehetséges. A kapott információ azonban nem áll arányban a fájdalommal és a szövődmény veszéllyel. Szóba jön transanalis ultrahang, és kismedencei CT vizsgálat a mélyebben fekvő tályogok megjelenítésére
III. Terápia
A be nem olvadt tályog párakötéssel és ülőfürdővel csak elvétve késztethető visszahúzódásra. A beolvadás első jelénél feltárást kell végezni a folyamat minél sürgősebb lokalizálása érdekében. A feltárás ki kell terjedjen a gyakran többrekeszes tályog minden zugára, megfelelő drainage-t és fertőtlenítő oldattal történő öblítési lehetőséget kell biztosítani, fertőtlenítő ülőfürdőket kell elrendelni. A gyógyulás elhúzódása, tartós sepsis esetén remanens tályog lehetősége vetődik fel, az újabb feltárás, a kezelésből kimaradt területek kitisztítása elengedhetetlen. Szisztémás antibiotikum kezeléssel nem lehet az ilyen eseteket megoldani. Amennyiben a remanens tályog kizárható, antibiotikumok adása is szükségessé válhat. Az igen súlyos következményekkel járó anaerob sepsis potenciális lehetősége miatt egyre elfogadottabb anaerob korokozók ellen hatékony szer (metronidazol) rutinszerű adása a feltárást követő néhány napon át.
Súlyos sepsis kialakulása esetén vagy eleve septicus állapotban orvosi kezelésre kerülő betegek számára hospitalizáció és széles spektrumú anaerob kórokozókra is hatékony parenterális antibiotikum therapia szükséges!
Szövődmények
A spontán megnyílás és orvosi feltárás után is perianalis fistula képződhet a tályogból. Az akut gyulladás lezajlása után, elégtelen feltárás esetén a tályog perzisztálhat, illetve tovább is terjedhet. Legsúlyosabb esetben generalizált sepsis alakul ki, amit fokozottan veszélyessé tehet a fertőzés anaerob flórája (nekrotizáló fascitis, a máj, a vese, a tüdő, és a szív toxikus károsodása, keringés összeomlás az érfalak toxikus tónusvesztése miatt).
Különleges helyzetet jelentenek a Crohn betegség okozta perirectalis és kismedencei szabálytalan elhelyezkedésű, és gyakran a hasüreg felé vagy onnan lefele terjedő tályogok. Ezek kezelése specializált szakintézetbe való, akut esetben csak a legszükségesebb beavatkozás levégzése javasolt erre fel nem készült helyen, majd a beteg sürgősségi specializált osztályra utalása a feladat.
A tályog feltárásával egyidőben végzett fistulotomia (Eisenhammer műtét) nem javasolt. Az abscessusok döntő többség ugyanis véglegesen meggyógyul a fertőzés kapujának feltárása és megszüntetése nélkül is, mivel a gyulladás következtében a nyílás spontán lezáródik. A gyulladt septicus környezetben a belső fsitulanyilás felkeresés nehéz, felesleges roncsolással jár, nagy a záróizom óvatlan sérülésének veszélye. A végleges megoldás arra az időre halasztható, amik nyilvánvaló a tályog fistulává alakulása (III. szintű evidencia, C bizonyítottság).
IV. Rehabilitáció
V. Gondozás
A tályogok gyakran recidiválnak, amennyiben kiváltó okuk hosszútávon fennmarad. Ilyen esetekben a tályogüregnek a rectummal való összeköttetését aktívan keresni kell.
A tályog feltárását követő 2 hét után is fennmaradó gennyes váladékozás fistulaképződésre utal. Ha a fistula sebészi megszüntetése elmarad, a fistulából arboreszkáló másodlagos járat rendszer, fistulosis alakulhat ki. A komplikált fistulajáratok megszüntetésének igen bonyolult és sokszor eredménytelen feladatát elkerülendő, a tályogos beteget a kezelés után egy hónapon belül a sebésznek ellenőriznie kell, és szükség esetén meg kell operálnia.
VI. Irodalomjegyzék
1. Perianal abcess in infant.
Barthes-Anidjar L. Wolter M. Bodemer C. Gounod N. Koulouris E. De Prost Y.
Annales de dermatologie et de venereologie.
130. 357-360. 2003.
2. Unusual perianal tumours masquerading as abscesses.
Bracey E. E. Mathur P. Dooldeniya M. Joshi A. Dawson P. M.
International journal of clinical practice.
57. 343-346. 2003.
3. Anterior sacral meningocoele presenting as a perianal abscess.
Buxton N. Bassi S. Firth J.
Journal of the Royal College of Surgeons of Edinburgh.
47. 582-584. 2002.
4. Self-limited thrombotic microangiopathy associated with perianal abscess.
Campos B. Gracia O. Sanjuan A. Arto M.A. Gutierrez J.A.
Nefrologia.
24. 89-92. 2004.
5. Anal fistulae and abscesses: diagnostic and therapeutic aspects, excepting Crohn’s disease.
Deroide G. Deroide J P.
Journal de chirurgie.
137. 83-92. 2000.
6. Perianal abscess due to Neisseria gonorrhoeae: an unusual case int he post-antibiotic era.
E.Y.Dhuwaib, Ammori B. J.
European journal of clinical microbiology & infectious diseases.
22. 422-423. 2003.
7. Perianal abscess: an unusual presentation of non-Hodgkin’s lymphoma.
Ganeshan A. Soonawalla Z. F. Baxter J. N.
European journal of surgery.
168. 657-659. 2002.
8. Development of epidural abscess following surgical drainage of perianal abscess: report of a case.
Gil O. Leon S. Arie A. Eldad P.
Diseases of the colon and rectum.
47. 392-394. 2004.
9. Anorectal abscess and fistula.
Hyman N.
Primary care.
26. 69-80. 1999.
10. Fistulotomy and drainage of deep postanal space abscess in the treatment of posterior horseshoe fistula.
Inconglu R. Gencosmanoglu R.
BMC surgery electronic resource.
3-10. 2003.
11. Treatment of perianal abscess and fistula-in-ano in children.
Macdonald A. Wilson-Storey D. Munro F.
British journal of Surgery.
90. 220-221. 2003.
12. Anal endosonography in the diagnosis and management of perianal endometriosis: report of a case.
Makoto W. Goichi K. Katsuo Y. Kenshi H. Manabu T. Akira T. Miki S. Mitsuo K.
Surgery today.
33. 630-632. 2003.
13. Early reoperation for perirectal abscess: a preventable complication.
Onaca N. Hirshberg A. Adar R.
Diseases of the colon and rectum. Dis Colon Rectum.
44. 1469-1473. 2001.
14. Sciatic nerve palsy as presenting sign of a perianal abscess.
Pego-Reigosa R. Branas-Fernandez F. Garcia-Porrua C. Gonzalez-Gay M A.
Joint, bone, spine – revue du rhumatisme.
70. 85-86. 2003.
15. Gonococcal perianal abscess: re-emergence after cessation of co-trimoxazole.
Read T. Mijch A. Ostergaard L.
Sexually transmitted infections.
78. 389. 2002.
16. Retrorectal cyst: a rare tumor frequently misdiagnosed.
Singer M.A. Cintron J.R. Martez J.E. Schoetz D.J. Abcarian H.
Journal of the American College of Surgeons.
196. 880-886. 2003.
17. Perianal abscess: a pilot study comparing packing with nonpacking of the abscess cavity.
Tonkin DM.
Dis Colon Rectum.
47.1510-1514. 2004.
18. Experience in management of Fournier’s gangrene.
Villanueva-Saenz E. Martinez Hernandez-Magro P. Valdes Ovalle M. Montes Vega J. Alvarez-Tostado F J F.
Techniques in coloproctology.
6. 5-10. 2002.
A szakmai protokoll érvényessége: 2008. december 31.
