6 mg rivasztigmin (rivasztigmin-hidrogén-tartarát formájában) kapszulánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
Kemény kapszula
Csaknem fehér vagy halványsárga por, felső részén vörös, alsó részén narancssárga színű kapszulában. A kapszulatok alsó része vörös színű „EXELON 6 mg” felirattal van ellátva.
Enyhe-mérsékelten súlyos Alzheimer-típusú demencia tüneti kezelésére. Idiopátiás Parkinson-kórban szenvedő betegek enyhe-, közepesen súlyos demenciájának tüneti kezelésére.
Alkalmazás: a kezelés elrendelését és felügyeletét az Alzheimer-típusú, illetve a Parkinson-kórhoz társuló demencia diagnózisának felállításában és terápiájában jártas orvosnak kell végeznie. A diagnózist a mindenkori irányelvek alapján kell felállítani. A rivasztigmin kezelés csak akkor kezdhető el, ha rendelkezésre áll egy olyan gondozó személy, aki rendszeresen felügyeli a beteg gyógyszerszedését.
A rivasztigmint naponta kétszer, a reggeli és az esti étkezéssel kell bevenni. A kapszulákat egészben kell lenyelni.
Kezdő dózis: naponta kétszer 1,5 mg.
Dózisbeállítás: a kezdő adag naponta kétszer 1,5 mg. Ha a beteg ezt a dózist minimum 2 héten át jól tolerálja, az adag naponta kétszer 3 mg-ra növelhető. A későbbi, napi kétszer 4,5 mg-ra, illetve napi kétszer 6 mg-ra történő fokozatos dózisnöveléseknek szintén a jelenlegi dózis jó tolerálhatóságán kell alapulniuk, adásukat az előző adaggal történt minimum két hetes panaszmentes kezelést követően lehet mérlegelni.
Amennyiben a kezelés során mellékhatások (pl. hányinger, hányás, hasi fájdalmom, étvágycsökkenés), testtömeg-csökkenés, vagy az extrapiramidális tünetek (pl. tremor) rosszabbodása figyelhető meg a Parkinson-kórhoz társuló demenciában szenvedő betegek esetében, egy vagy több gyógyszeradag bevételének kihagyását követően ezek javulhatnak. Ha a mellékhatások továbbra is fennállnának, a dózist ideiglenesen az előző, jól tolerált adagra kell csökkenteni, vagy meg kell szakítani a kezelést.
Fenntartó adag: a hatékony dózis napi kétszer 3 mg - 6 mg. A maximális terápiás előny biztosítása érdekében a betegeket a legmagasabb, általuk még jól tolerált adagon kell tartani. Javasolt legnagyobb napi adag: naponta kétszer 6 mg.
A fenntartó kezelés olyan hosszú ideig folytatható, amíg az terápiás előnyt nyújt a betegnek. Ezért a rivasztigmin kezelés nyújtotta klinikai előnyt rendszeresen újra kell értékelni, különösen a napi kétszer 3 mg-nál kisebb adagokkal kezelt betegek esetében. Ha 3 hónapos fenntartó kezelés után a demenciás tünetek hanyatlásának mértékében nem történik javulás, akkor a kezelést abba kell hagyni. Akkor is fontolóra kell venni a kezelés felfüggesztését, amikor a terápiás hatás megszűnte nyilvánvalóvá válik.
A rivasztigminre adott individuális válasz nem látható előre. Azonban nagyobb terápiás hatást tapasztaltak azon Parkinson-kóros betegeknél, akik közepesen súlyos demenciában szenvedtek. Ehhez hasonlóan nagyobb hatást figyeltek meg azon Parkinson-kóros betegeknél, akiknek vizuális hallucinációik voltak (lásd 5.1 pont).
A kezelés hatékonyságára 6 hónapnál hosszabb idejű placebo-kontrollált vizsgálat nem áll rendelkezésre.
A terápia újrakezdése: ha a kezelés néhány napnál hosszabb időre megszakad, az újrakezdést napi kétszer 1,5 mg dózissal kell indítani. A dózis beállítását ez esetben a fent leírtak szerint kell végezni.
Vese- és májkárosodás:
Vese- és enyhe, illetve középsúlyos májkárosodás esetén a megnövekedett expozíció miatt a dózisbeállítást az egyéni tolerálhatóság szoros ellenőrzése mellett kell végezni (lásd 5.2 pont).
Gyermekkor:
Gyermekek esetében a rivasztigmin alkalmazása nem javasolt.
E gyógyszer alkalmazása ellenjavallt
- a rivasztigmin, más karbamát-származékok, illetve a készítmény bármely segédanyagával szembeni ismert túlérzékenység, továbbá
- súlyos májkárosodás esetén, mivel ilyen betegcsoportban nem történtek vizsgálatok.
A mellékhatások incidenciája és súlyossága általában az adagok nagyságával növekszik. Ha a kezelés néhány napnál hosszabb időre megszakadna, a gyógyszerszedést - az esetleges mellékhatások (pl. hányás) kockázatának csökkentése érdekében - ismét napi kétszer 1,5 mg dózissal kell újraindítani.
Dózisbeállítás: röviddel a dózisnövelést követően mellékhatásokat (pl. hypertoniát és hallucinációkat az Alzheimer-típusú demenciában szenvedő betegeknél és az extrapiramidális tünetek - különösen a tremor - rosszabbodását a Parkinson-kórhoz társuló demenciában szenvedő betegeknél) figyeltek meg, amelyek javulhatnak a dóziscsökkentés nyomán. Más esetekben az Exelon adását felfüggesztették (lásd 4.8 pont).
Gastrointestinalis tünetek, mint a hányinger és a hányás különösen a terápia kezdetén és/vagy dózisemelések esetén fordulhatnak elő. E mellékhatások nők esetében gyakoribbak. Az Alzheimer-típusú demenciában szenvedő betegek veszíthetnek testtömegükből. A testtömeg-csökkenést a kolinészteráz-gátlókkal - beleértve a rivasztigmint is - történő kezeléssel hozzák kapcsolatba. A kezelés ideje alatt a testtömeget ellenőrizni kell.
Rivasztigmin kezeléssel összefüggő súlyos hányás esetén a 4.2 pontban javasoltaknak megfelelően kell a dózist beállítani. Néhány esetben a súlyos hányás nyelőcső ruptúrával járt (lásd 4.8 pont). Ilyen esetek különösen dózis növelésekor vagy nagy dózisú rivasztigmin adásakor jelentkeznek.
A rivasztigmin alkalmazása - más kolinomimetikumokhoz hasonlóan - különös óvatosságot igényel sick sinus szindróma, vagy ingerületvezetési rendellenességek (sino-atrialis block, atrio-ventricularis block) esetén (lásd 4.8 pont).
Más kolinerg vegyületekhez hasonlóan a rivasztigmin fokozhatja a gyomorsav-szekréciót. Óvatosság szükséges aktív gyomor- vagy nyombélfekélyes, illetve ezen betegségre hajlamos betegek kezelésekor.
Amennyiben a beteg anamnézisében asthma vagy obstructiv tüdőbetegség szerepel, a kolinészteráz-gátlók rendelésekor nagy odafigyelés szükséges.
A kolinomimetikumok előidézhetik vagy súlyosbíthatják a húgyúti elzáródást és görcsöket, ezért erre a betegségre hajlamos betegek kezelésekor óvatosság ajánlott.
A rivasztigmin alkalmazását még nem vizsgálták súlyos Alzheimer-típusú és Parkinson-kórhoz társuló demenciában, illetve más típusú demenciában vagy egyéb memóriazavarban (pl. korfüggő cognitiv funkcióromlásban) szenvedő betegekben.
A többi kolinomimetikumokhoz hasonlóan a rivasztigmin súlyosbíthat vagy kiválthat extrapyramidalis tüneteket. A tremor incidenciájának, illetve intenzitásának fokozódását és a betegség romlását (beleértve a bradykinesiát, dyskinesiát, természetellenes testtartást) figyelték meg a Parkinson-kórhoz társuló demenciában szenvedő betegeknél (lásd 4.8 pont). Egyes esetekben (pl.: kezelés megszakítása tremor kialakulása miatt: 1,7% a rivasztigmin mellett, míg 0% a placebo mellett) ezek az események a rivasztigmin kezelés abbahagyásához vezettek. Ezen nemkívánatos események klinikai monitorozása javasolt.
Mint kolinészteráz-gátló, a rivasztigmin erősítheti az anaesthesia során használt szukcinilkolin-típusú izomrelaxánsok hatását.
Farmakodinámiás hatására való tekintettel a rivasztigmin nem adható egyidejűleg más kolinomimetikus gyógyszerekkel, továbbá zavarhatja az antikolinerg kezelés hatását.
Nem észleltek farmakokinetikai interakciót a rivasztigmin és a digoxin, a warfarin, a diazepam vagy a fluoxetin között az egészséges önkéntesek körében végzett vizsgálatok során. A warfarin indukálta protrombin-idő növekedést nem befolyásolja a rivasztigmin adása. Ugyancsak nem észleltek nemkívánt hatást a szív ingerületvezetésében a digoxin és rivasztigmin együttadása során.
Metabolizmusa alapján valószínűtlen a metabolikus gyógyszerkölcsönhatás kialakulása, bár a rivasztigmin gátolhatja egyéb hatóanyagok butiril-kolinészteráz mediálta metabolizmusát.
Terhesség: A rivasztigminnel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Patkányokban és nyulakban - kivéve az anyára nézve toxikus dózisokat - nem észleltek a fertilitásra és az embryofoetalis fejlődésre vonatkozó káros hatást. Patkányokon végzett peri/postnatalis vizsgálatokban meghosszabbodott gestatiós időt figyeltek meg. A rivasztigmint a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.
Szoptatás: Állatokban a rivasztigmin kiválasztódik az anyatejbe. Nem ismeretes, hogy a rivasztigmin vajon kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Ezért a rivasztigmint szedő nők nem szoptathatnak.
Az Alzheimer-típusú demencia fokozatosan csökkentheti a gépjárművezetői, illetve veszélyeztetheti a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ezen kívül a rivasztigmin, főként a kezelés kezdetén és dózisnöveléskor szédülést és aluszékonyságot okozhat. Ennek megfelelően a kezelőorvosnak kell rendszeresen, egyedileg ellenőriznie, hogy a rivasztigminnel kezelt, demenciában szenvedő beteg képes-e gépjárművet vezetni vagy összetett gépeket kezelni.
A leggyakrabban jelentett mellékhatások gastrointestinalis jellegűek, beleértve a hányingert (38%) és a hányást (23%), amelyek főként a dózisbeállítás során jelentkeznek. Klinikai vizsgálatokban a nőbetegek a férfiakhoz képest hajlamosabbnak bizonyultak a gastrointestinalis mellékhatásokra és a testtömegvesztésre.
Az 1. táblázatban felsorolt mellékhatásokat Alzheimer-típusú demenciában szenvedő betegekben figyelték meg az Exelon kezelés kapcsán.
1. táblázat*
* A nemkívánt gyógyszerhatások felsorolása a gyakoriság szerint, ahol elsőként a leggyakoribbak következnek az alábbi kategóriáknak megfelelően: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100, <1/10); nem gyakori (≥1/1000, <1/100); ritka (≥1/10000, <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), ide értve az egyedi eseteket is.
A 2. táblázatban azon nemkívánatos események kerültek felsorolásra, amelyek a 24 hetes klinikai vizsgálat során - melyben Parkinson-kórhoz társuló demenciában szenvedő betegeket Exelon-nal kezeltek - gyakoribbak voltak az Exelon-nal kezelt betegek csoportjában, mint a placebo csoportban.
A 3. táblázat az ugyanezen vizsgálatba bevont betegek közül azoknak a számát és százalékos arányát adja meg, akikben előfordultak olyan előre meghatározott, nemkívánatos események, amelyek a parkinsonos tünetek súlyosbodására utalhatnak.
2. táblázat
3. táblázat
| Olyan előre meghatározott, nemkívánatos események, amelyek a Parkinson-kórhoz társuló demenciában szenvedő betegekben a parkinsonos tünetek súlyosbodására utalhatnak | Exelon n (%) | Placebo n (%) |
|---|
| A vizsgáltba bevont betegek száma Azon betegek száma, akikben előre meghatározott nemkívánatos események jelentkeztek | 362 (100) 99 (27,3) | 179 (100) 28 (15,6) |
|---|
| Tremor | 37 (10,2) | 7 (3,9) |
|---|
| Elesés | 21 (5,8) | 11 (6,1) |
|---|
| Parkinson-kór (súlyosbodás) | 12 (3,3) | 2 (1,1) |
|---|
| Fokozott nyálelválasztás | 5 (1,4) | 0 |
|---|
| Dyskinesia | 5 (1,4) | 1 (0,6) |
|---|
| Parkinsonizmus | 8 (2,2) | 1 (0,6) |
|---|
| Hypokinesia | 1 (0,3) | 0 |
|---|
| Mozgászavarok | 1 (0,3) | 0 |
|---|
| Bradykinesia | 9 (2,5) | 3 (1,7) |
|---|
| Dystonia | 3 (0,8) | 1 (0,6) |
|---|
| Járászavar | 5 (1,4) | 0 |
|---|
| Izommerevség | 1 (0,3) | 0 |
|---|
| Egyensúlyzavar | 3 (0,8) | 2 (1,1) |
|---|
| Az izmok és ízültek merevsége | 3 (0,8) | 0 |
|---|
| Rigor | 1 (0,3) | 0 |
|---|
| Motoros dysfunctio | 1 (0,3) | 0 |
|---|
Tünetek: A véletlen túladagolás a legtöbb esetben nem járt klinikai jelekkel vagy tünetekkel, és csaknem az összes érintett beteg folytatta a rivasztigmin kezelést. Amikor tüneteket észleltek, azok magukba foglalták a hányingert, a hányást és a hasmenést, a hypertoniát, illetve a hallucinációkat. A kolinészteráz-gátlók szívfrekvenciára gyakorolt ismert vagotóniás hatása következtében bradycardia és/vagy syncope szintén előfordulhat. Egy esetben 46 mg bevételére került sor, de konzervatív kezelés mellett a beteg állapota 24 órán belül teljesen rendeződött.
Kezelés: Mivel a rivasztigmin plazma-felezési ideje 1 óra körül van, és az acetilkolinészteráz-gátló hatása kb. 9 órán keresztül tart, javasolt, hogy tünetmentes túladagolás esetén a beteg a következő 24 órában további rivasztigmin adagot ne vegyen be. Amennyiben a túladagolás súlyos hányingerrel és hányással jár együtt, az antiemetikumok használata megfontolandó. Az egyéb mellékhatások kezelése szükség esetén tüneti lehet.
Súlyos túladagolás esetén atropint lehet alkalmazni. Kezdő adagként 0,03 mg/kg intravénás atropin-szulfát javasolt. A további adagokat a klinikai választól függően kell meghatározni. Szkopolamin használata antidotumként nem ajánlott.
Farmakoterápiás csoport: kolinészteráz-inhibitorok,
A rivasztigmin egy karbamát típusú acetilkolin- és butirilkolin-észteráz-gátló, a feltevések szerint a funkcionálisan érintetlen kolinerg neuronokból felszabaduló acetilkolin lebomlásának lassításával könnyíti meg a kolinerg neurotranszmissziót. Így Alzheimer-típusú, valamint Parkinson-kórhoz társuló demenciában a rivasztigminnek előnyös hatása lehet a kolinerg zavar okozta kognitív deficitekre.
A rivasztigmin kovalens kötéssel komplexet alkot célenzimjével, és ezáltal átmenetileg inaktiválja azt. Egészséges, fiatal emberekben az egyszeri 3 mg-os orális adag a bevételt követő 1,5 órán belül, megközelítőleg 40%-kal csökkenti az acetilkolin-észteráz (AChE) aktivitását a cerebrospinalis folyadékban. Az enzim aktivitása kb. 9 órával a maximális hatás elérése után tér vissza az alapértékre. Alzheimer-típusú demenciában szenvedő betegek esetében a rivasztigmin általi AChE-gátlás a liquorban dózisfüggő volt az eddig vizsgált legmagasabb, napi kétszer 6 mg-os adagig. Tizennégy rivasztigminnel kezelt Alzheimertípusú demenciában szenvedő beteg esetében a butirilkolin-észteráz aktivitás gátlásának mértéke a cerebrospinalis folyadékban hasonló volt az AChE-gátlás mértékéhez.
Alzheimer-típusú demenciában végzett klinikai vizsgálatok
A rivasztigmin hatásosságát három egymástól független, domain-specifikus értékelő módszerrel állapították meg, és a 6 hónapos kezelési időszakban periodikusan értékeltek. Ezek magukba foglalták az ADAS-Cog-ot (felismerés mértékén alapuló teljesítmény), a CIBIC-Plus-t (amelyben a beteg ápolójának véleményét is figyelembe véve a kezelőorvos átfogóan értékeli a beteg állapotát) és a PDS-t (a beteg ápolójának értékelése a beteg napi aktivitásáról, ami magában foglalja a személyi higiénét, a táplálkozást, az öltözködést, a mindennapos házimunkákat, mint pl. a bevásárlást, a környezetben való tájékozódási képességet, a pénzügyekben való tájékozottságot is, stb.).
A vizsgálatba bevont betegek MMSE (Mini Mental State Examination - rövid vizsgálat az elmeállapot felmérésére) pontszáma 10-24 volt.
Az alábbi 4. táblázat a klinikailag releváns terápiás válaszokat adó, enyhe-mérsékelten súlyos Alzheimertípusú demenciában szenvedő betegek összesített eredményeit tartalmazza; a 3 alap (pivotál) 26 hetes multicentrumos vizsgálat közül 2 változtatható dózisokkal végzett tanulmány volt. Ezekben a vizsgálatokban előzetesen klinikailag releváns terápiás válaszként értékelték, ha az ADAS-Cog legalább 4 ponttal javult, a CIBIC-Plus pozitívan változott, illetve a PDS legalább 10%-kal javult.
Továbbá a terápiás válasz post-hoc értelmezését is tartalmazza a táblázat. A terápiás válasz másodlagos definíciója 4 pontos vagy nagyobb javulást követelt meg az ADAS-Cog-ban, valamint előírta, hogy nem rosszabbodhat a CIBIC-Plus és nem rosszabbodhat a PDS. A napi 6-12 mg rivasztigmint kapók - e meghatározásnak megfelelő választ mutatók - csoportjában az átlagos tényleges napi dózis 9,3 mg volt. Fontos megjegyezni, hogy az ezen indikációban használt értékelő módszerek nem standardizáltak, és az egyéb hatóanyagok eredményeivel való közvetlen összehasonlítás eredményei nem érvényesek.
4. táblázat
| Klinikailag szignifikáns választ mutató betegek (%) |
|---|
| „Intent to treat” elemzés (a vizsgálatba bevont betegek) | „Last observation carried forward” elemzés (kezelés alatti utolsó megfigyelés alapján végzett elemzés) |
| Válaszadás mérés | Rivasztigmin 6-12 mg N = 473 | Placebo N = 472 | Rivasztigmin 6-12 mg N = 379 | Placebo N = 444 |
| ADAS-Cog: legalább 4 pontos javulás | 21*** | 12 | 25*** | 12 |
| CIBIC-Plus: javulás | 29*** | 18 | 32*** | 19 |
| PDS: legalább 10% javulás | 26*** | 17 | 30*** | 18 |
| Legalább 4 pont javulás ADAS-Cog-ban a CIBIC-Plus és a PDS romlása nélkül | 10* | 6 | 12** | 6 |
*p<0,05; **p<0,01; ***p<0,001
Parkinson-kórhoz társuló demenciában végzett klinikai vizsgálatok A rivasztigmin hatásosságát Parkinson-kórhoz társuló demenciában egy 24 hetes, multicentrikus, kettős-vak, placebo kontrollos alapvizsgálat, majd annak 24 hetes nyílt kiterjesztésű fázisa során bizonyították. A vizsgálatba bevont betegek MMSE (Mini-Mental State Examination) pontja 10-24 volt. A hatásosságot az 5. táblázatban szereplő két független értékelő skála alkalmazásával bizonyították, amelyeket a 6 hónapos kezelési időszak során rendszeresen értékeltek: ADAS-Cog, mely a kogníciót méri, valamint az ADCSCGIC (Alzheimer's Disease Cooperative Study - Clinician's Global Impression of Change), mely átfogó értékelést ad.
5. táblázatanx_15088_hu_img_5.jpg
1 ANCOVA alapján (faktorok: kezelés, illetve ország; kovariáns: kiindulási ADAS-Cog). A pozitív változás javulást jelent.
2 A könnyebb érthetőség kedvéért a táblázatban átlagok szerepelnek; a csoport elemzést van Elteren próbával végezték ITT: Intent-To-Treat (beválasztás szerinti elemzés); RDO: Retrieved Drop Outs (a vizsgálatot idő előtt megszakító betegek adatainak felhasználásával végzett elemzés); LOCF: Last Observation Carried Forward (kezelés alatti utolsó megfigyelés alapján végzett elemzés)
Bár a terápiás hatás kimutatható volt a teljes vizsgálati populációban, az adatok azt mutatták, hogy a Parkinson-kórhoz társuló közepesen súlyos demenciában szenvedő betegek alcsoportjában nagyobb terápiás hatás jelentkezett a placebóhoz viszonyítva. Ehhez hasonlóan nagyobb hatást figyeltek meg azon betegeknél, akiknek vizuális hallucinációik voltak (lásd 6. táblázat).
6. táblázat
| Parkinson-kórhoz társuló demencia | ADAS-Cog Exelon | ADAS-Cog Placebo | ADAS-Cog Exelon | ADAS-Cog Placebo |
| Betegek vizuális hallucinációkkal | Betegek vizuális hallucinációk nélkül |
| ITT + RDO betegminta | (n=107) (n=60) | (n=220) (n=101) |
| Kiindulási átlag ± SD | 25,4 ± 9,9 27,4 ± 10,4 | 23,1 ± 10,4 22,5 ± 10,1 |
| Átlagos változás a 24. héten ± SD | 1,0 ± 9,2 -2,1 ± 8,3 | 2,6 ± 7,6 0,1 ± 6,9 |
| Beállított kezelési eltérés | 4,271 | 2,091 |
| p-érték versus placebo | 0,0021 | 0,0151 |
| Betegek közepesen súlyos demenciával (MMSE 10-17) | Betegek enyhe demenciával (MMSE 18-24) |
| ITT - RDO betegminta | (n=87) (n=44) | (n=237) (n=115) |
| Kiindulási átlag ± SD | 32,6 ± 10,4 33,7 ± 10,3 | 20,6 ± 7,9 20,7 ± 7,9 |
| Átlagos változás a 24. héten ± SD | 2,6 ± 9,4 -1,8 ± 7,2 | 1,9 ± 7,7 -0,2 ± 7,5 |
| Beállított kezelési eltérés | 4,731 | 2,141 |
| p-érték versus placebo | 0,0021 | <0,0101 |
1 ANCOVA alapján (faktorok: kezelés, illetve ország; kovariáns: kiindulási ADAS-Cog). A pozitív változás javulást jelent. ITT: Intent-To-Treat (beválasztás szerinti elemzés); RDO: Retrieved Drop Outs (a vizsgálatot idő előtt megszakító betegek adatainak felhasználásával végzett elemzés)
Felszívódás: A rivasztigmin gyorsan és teljes mértékben felszívódik. A plazma csúcskoncentráció kb.1 óra múlva alakul ki. A gyógyszer célenzimmel való kölcsönhatása miatt biohasznosulása kb. 1,5-szeresen nagyobb, mint ahogyan az a dózisnövelés alapján várható. Az abszolút biohasznosulás 3 mg-os dózis mellett kb. 36% ± 13%. A rivasztigmin étkezéssel egyidejűleg történő alkalmazása késlelteti a felszívódást (Tmax) 90 perccel, csökkenti a Cmax-ot, és megközelítőleg 30%-kal növeli az AUC-t.
Megoszlás: A rivasztigmin fehérje kötődése megközelítőleg 40%. Teljes mértékben átjut a vér-agy gáton, és a látszólagos megoszlási térfogata 1,8-2,7 l/kg között van.
Metabolizmus: A rivasztigmin gyorsan és nagymértékben metabolizálódik (felezési ideje a plazmában kb. 1 óra). Elsődlegesen a kolinészteráz mediálta hidrolízis útján dekarbamilált metabolittá alakul. In vitro ez a metabolit minimális (< 10%) acetilkolin-észteráz-gátló hatású. Az in vitro és állatkísérletek eredményeire alapozva a főbb citokróm P 450 izoenzimek minimális mértékben szerepelnek a rivasztigmin metabolizmusában. 0,2 mg intravénás dózis alkalmazása után a teljes rivasztigmin plazma clearance körülbelül 130 l/h volt, míg 2,7 mg intravénás dózis beadását követően ez az érték 70 l/h-ra csökken.
Kiválasztás: A vizeletben változatlan rivasztigmin nem található. Az elimináció legfőbb útja a metabolitok vese útján történő kiválasztása. 14C-rivasztigmin adását követően, a vese útján történő elimináció 24 órán belül gyors és lényegében teljes volt (> 90%). A beadott adag kevesebb, mint 1%-a választódott ki a széklettel. Sem a rivasztigmin, sem a dekarbamilált metabolit nem kumulálódott az Alzheimeres betegekben.
Időskorúak: Míg a rivasztigmin biohasznosulása nagyobb mértékű idősebbekben, mint egészséges, fiatal önkéntesekben, klinikai vizsgálatokban az 50-92 életév közötti Alzheimeres betegekben nem észlelték életkorfüggő eltérését.
Májkárosodott betegek: Enyhe-mérsékelt májkárosodásban szenvedő betegek körében a rivasztigmin Cmax értéke kb. 60%-kal volt magasabb, az AUC érték pedig több, mint kétszerese volt annak, mint amit egészséges személyekben mértek.
Vesekárosodott betegek: Mérsékelt vesekárosodás esetén a rivasztigmin Cmax és AUC értéke több, mint kétszerese volt annak, amit az egészséges személyekben mértek; habár a rivasztigmin Cmax és AUC értéke súlyos veseelégtelenségben nem változott.
Patkányokban, egerekben és kutyákban végzett ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokban csak a túlzott farmakológiai aktivitás miatti hatásokat észlelték. Célszervekre gyakorolt toxicitást nem figyeltek meg. Állatvizsgálatokban - az alkalmazott állatkísérletes modell érzékenysége miatt - az embereknek biztonságosan adható dózistartomány határát nem érték el.
A rivasztigmin a standard in vitro és in vivo tesztsorozatban nem bizonyult mutagénnek, kivéve a humán perifériás lymphocytákban a maximális klinikai expozíciónál 104-szer nagyobb dózis alkalmazásával végzett kromoszómaaberrációs vizsgálatot. Az in vivo micronucleus teszt negatív volt.
Egerekben és patkányokban a maximális tolerált dózis alkalmazása mellett nem észleltek karcinogén hatást, bár a rivasztigmin és metabolitjainak expozíciója alacsonyabb volt, mint a humán expozíció. Amikor ezt testfelületre átszámították, a rivasztigmin és metabolitjainak expozíciója körülbelül a maximális ajánlott humán 12 mg/nap dózisnak felelt meg; azonban az állatokban elért maximális dózis mintegy hatszorosa volt a maximális humán dózisénak.
Állatokban a rivasztigmin átjutott a placentán és kiválasztódott az anyatejbe. Vemhes patkányok és nyulak esetében az orálisan alkalmazott rivasztigmin kapcsán nem észleltek teratogén potenciált.
Zselatin, magnézium-sztearát, hipromellóz, mikrokristályos cellulóz, vízmentes kolloid szilícium-dioxid, sárga vas-oxid (E172,) vörös vas-oxid (E172), titán-dioxid (E171).
Nem értelmezhető.
5 év.
Legfeljebb 30°C-on tárolandó.
- 14 db kapszula buborékcsomagolásban; átlátszó PVC fészek kék fedőfóliával. Minden doboz 2, 4 vagy 8 buborékfóliát tartalmaz.
- HDPE palack, műanyag (biztonsági záras) zárógyűrűvel. Minden palack 250 kapszulát tartalmaz. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Nincsenek különleges előírások.
Novartis Europharm Limited Wimblehurst Road Horsham West Sussex, RH12 5AB Nagy-Britannia
| Exelon - 4.6 mg/24 h - Transdermalis tapasz 30x |
- |
EU/1/98/066/020 |
| Exelon - 4.6 mg/24 h - Transdermalis tapasz 7x |
- |
EU/1/98/066/019 |
| Exelon - 4.6 mg/24 h - Transdermalis tapasz 90x |
- |
EU/1/98/066/022 |
| Exelon - 4.6 mg/24 h - Transdermalis tapasz 60x |
- |
EU/1/98/066/021 |
| Exelon - 9.5 mg/24 h - Transdermalis tapasz 60x |
- |
EU/1/98/066/025 |
| Exelon - 9.5 mg/24 h - Transdermalis tapasz 30x |
- |
EU/1/98/066/024 |
| Exelon - 9.5 mg/24 h - Transdermalis tapasz 7x |
- |
EU/1/98/066/023 |
| Exelon - 9.5 mg/24 h - Transdermalis tapasz 90x |
- |
EU/1/98/066/026 |
